Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-14 / 13. szám

A mezőgazdaság 1962. évi feladatai Jirí Hendrych elvtárs beszámolója a CSKP KB február 6—7-i ülésén Elvtársak, pártunk Központ! Bizottságának ülésén ma Ismét a mezőgazdaság kér­déseivel foglalkozunk. Abból, indu­lunk ki, hogy pártunknak feltétlenül figyelmet kell fordítania a mezőgaz­daság és a falu mindennapi prob­lémáira mind a társadalmi fejlődés, mind a mezőgazdasági termelés és egész népgazdaságunk fejlesztése szempontjából. A jelenlegi helyzetet ügy jellemez­hetjük, hogy a mezőgazdaságot lé-' nyegéban szocialista alapokra he­lyeztük, és a szövetkezeti paraszt­ság szocialista társadalmi osztállyá alakult. Ugyancsak nagyüzemi ter­melési alapokon folyik a termelő erők fejlődése is. Mindkét irányban természetesen még csak a kezdetnél tartunk. A szocialista társadalmi viszonyok aránylag rövid ideje alakultak ki falvainkon és megszilárdításukhoz le kell küzdenünk egyrészt a magán­­tulajdon fennmaradó csökevényeit, másrészt a kisüzemi mezőgazdasági termelés súlyos maradványát Is. Ugyancsak nemrég láttunk hozzá na­gyobb méretekben a mezőgazdasági nagyüzemi termelés kialakításához is. Csak azután került erre sor, ami­kor a szövetkezetek egyesülésével bizonyos fokig összpontosult és lehe­tővé vált a nagyüzemi termelési technológia alkalmazása. Mai ülésünkön a mezőgazdaság múlt évi fejlődésének eredményeit kell értékelnünk, illetve megtárgyal­ni az idei feladatokat. Ma nem fog­lalkozunk azokkal a távlati tervek­kel, amelyek célkitűzése 1970-ig a mezőgazdaságnak az ipar színvo­nalára emelése. Ezzel a szélesebb problémakörrel a XII. pártkongresz­­szus foglalkozik majd, miután a kongresszust megelőző országos vita megfelelően előkészítette. Most nem térünk ki erre a kérdésre, pedig az idei termelési feladatok is szorosan összefüggnek a mezőgazdaság távla­ti fejlődésével. Mezőgazdaságunk tavalyi ered­ményeit röviden így foglalhatjuk ösz­­sze: az egységes földművesszövetke­zetek mindenekelőtt tovább konszo­lidálódtak. Folytatódott megszilárdu­lásuk és átlagos területük 500 hek­tárra emelkedett. A konszolidációs folyamat azonban bizonyos eltérése­ket mutat, és az egyes szövetkezetek, járások és kerületek között jelentős különbségek vannak. A szlovákiai ke­rületekben Jelentős a lemaradás, valamint a többi kerület, főként he­gyi és hegyaljai körzeteiben. Ezeken a helyeken a szövetkezetek megerő­södésében még mindig hiányosságok mutatkoznak Igen lassan javul az állami gazdaságok munkája általá­ban és közöttük is nagyok az elté­rések. A mezőgazdasági termelés az el­múlt évben aránylag keveset fejlő­dött. A termelés egészben véve mind­össze egy százaléksai növekedett, a növényi termelés pedig az előző év­hez viszonyítva valamivel csökkent. 1960-hoz képest erőteljes növekedést értünk el a tej és a tojás felvásár­lásában. A Központi Bizottság az utóbbi években egyes olyan kérdésekre Irá­nyította a part figyelmét, amelyek alapvető jelentőségűek a mezőgaz­dasági termelés tartós fellendítése szempontjából. Ilyen kérdés elsősor­ban a talaj termőképessége és vízel­látása. Ezek a szempontok a gyakor­latban eddig távolról sem érvénye­sültek, és tavaly nem teljesítettük a talajjavítást és öntözési feladatokat. A párt nagy figyelmet fordított a mezőgazdasági dolgozók kezdeménye­ző készségének, aktivitásának fejlesz­tésére és a káderek nevelésére. Több ezer mezőgazdasági szervezőt és szakembert küldtünk a falvakra. Fo­kozatosan megkezdtük a- mezőgazda­ságban a nagyüzemi termelés elemei­nek bevezetését a technológiába és a munka szervezésébe. Bármennyire pozitív jelenség Is az, hogy a mező­­gazdaságban kibontakozóban vannak a leghaladóbb termelési módszerek, elterjedésük még mindig nem elég­gé széleskörű. Nem megfelelő szín­vonalú a szocialista munkaverseny. A szövetkezetekben és gyakran a nemzeti bizottságok szervező munká­jában is igen lebecsülik ezeket a kérdéseket. Meg keil mondanunk, hogy az EFSZ-ek túlnyomó részé­nek mind ez ideig nincs aktív hoz­záállása a káderek neveléséhez és a szakmai továbbképzéshez Ezzel függ össze szövetkezeteink tagságá­nak megfiatalítása is, de minden erőfeszítés dacára, eddig nem sike­rült lényegesebb változást elérnünk. Annak ellenére sem, hogy a dolgo­zók szakmai és politikai felkészült­ségén áll vagy bukik mezőgazdasá­gunk perspektívája. Elvtársak, engedjék meg, hogy most egyes felvetett kérdésekről részletesebben beszámoljak. Először Is a múlt évi tervteljesítés eredményeiről szólok. Jóllehet tavaly 1960-hoz viszonyít­va — a vetőmagvakat is beleértve — mintegy 169 000 tonnával több ga­bonát, 24 473 tonnával több húst, kö­rülbelül 280 millió literrel több tejet és 127 millió darabbal több tojást vásároltunk fel, általában mégsem teljesítettük a teljes és a piaci ter­melés tervét. A sikertelenség fő oka a növénytermesztés terén elsősorban az alacsonyabb gabona, burgonya, cukorrépa és silókukorica termelés, az állattenyésztési termelésben pedig az alacsonyabb sertéshústermelés volt. 449 000 tonnával kevesebb gabonát takarítottunk be a tervben előirt mennyiségnél, ami 73 000 tonnával marad az 1960-as színvonal alatt. A terv nem teljesítését elsősorban a tervezett vetésterületek be nem tar­tása okozta. Csupán a be nem vetett 44 000 hektár gabonaterület fedez­hetné a szemestakarmány-hlányt, és a be nem ültetett 27 500 hektárnyi burgonyával együtt a mainál sokkal jobb feltételeket teremtett volna. A növénytermesztés múlt évi ala­csony színvonalára részben hatottak az időjárási viszonyok, főként egyes körzetekben. A fő ok azonban a ta­laj rossz előkészítésében, a vető­magvakról és az ültetöanyagokröl való nem kielégítő gondoskodásban, a növények hanyag és késői ápolásá­ban, a gépek és szállítási eszközök rossz kihasználásában, valamint a tökéletlen szervezésben, főként pe­­, dig az emberek közötti munkánk fogyatékosságaiban rejlik. A múlt évi alacsonyabb termelés a harmadik ötéves terv előirányzatai szempontjából is befolyásolta a me­zőgazdasági termelés további fejlő­dését. Az 1962-es mezőgazdaságfej­­lesztésl terv a múlt évivel szemben eredetileg 4,2, Illetve 5,2 százalékos növekedést7 Irányzott elő a teljes me­zőgazdasági termelésben, illetve az árutermelésben. Miután tavaly lénye­gében csak az 1960-as terv színvona­lán maradtunk, és nehézségek mu­tatkoznak a népgazdaság többi ágá­ban is, a CSKP KB novemberi plénu­mának Irányelvei alapján az idei tervben el kellett térnünk az eredeti számoktól. Az ez évi módosított termelési terv szerint 1961 előzetes eredmé­nyeihez képest — a KB novemberi ülése alapján — a teljes mezőgaz­dasági termelés 5,1 százalékkal nö­vekszik. Ezért valamivel csökken az árutermelés is, amelynek a múlt év­hez viszonyítva 9,1 százalékkal kell növekednie. E módosítások ellenére az eddigi fejlődést tekintve a terv továbbra is rendkívül komoly feladat marad. Emellett sokat nyom a latban az is, hogy a problémák főként bizonyos körzetekben összpontosulnak. Ilyen a kelet-szlovákiai kerület, a hús- és tejtermelés szempontjából pedig a nyugat-szlovákiai és a dél-morva­­országi kerület. Tekintetbe kell ven­ni azonban azt is, hogy egyes ter­mékeknél a múlt évt igen alacsony termelési színvonalból indulunk ki. Az ez évre tervezett 135 mázsás bur­gonya, a 310,3 mázsás cukorrépa, a 330 mázsás silókukorica, a 31,5 má­zsás szemeskukorica hektárhozam egyáltalán nem valami magas, és me­zőgazdaságunkban már nemegyszer értünk el hasonló eredményeket. A fenti hozamok elérésétől függ az állattenyésztési termelés és a felvá­sárlás tervének teljesítése. Az idén a sertéshús felvásárlása a múlt évhez viszonyítva, mintegy 27 000 tonnával nő. Ha figyelembe vesszük, hogy nincs teljes szemes­­takarmány fedezetünk, világossá vá­lik, milyen felelősséggel kell hoz­zálátnunk a sertéshús-termelés biz­tosításához. Hasonlóan komoly mun­ka vár ránk a tej felvásárlásában. Az előirányzat a tavalyihoz képest csaknem negyedmilliórd literrel na­gyobb. Az 1S62. évi feladatok teljesítésé­vel kapcsolatban idejében számításba kell vennünk azt is, hogy nem áll rendelkezésünkre annyi műtrágya, amennyire számítottunk, bár átlag három kilóval több jut majd egy hek­tárra, mint tavaly. A fentiek azt a látszatot kelthetik, hogy az idei év csökkentett feladatai is meghaladják erőnket, ezért le kell mondanunk arról, hogy a mezőgaz­daságban négy év alatt teljesíthetjük az ötéves tervet, amint azt egyes elvtársak már emlegetik Nem így van. A Központi Bizottság jelszava helyes volt és marad és teljesítésé­ben nem kell kételkedni. De fontos, hogy e jelszót helyesen értelmezzük. Hiszen nem arról volt sző, hogy az ötéves tervet egész mezőgazdasá­gunkban négy év alatt teljesítsük minden egyes mezőgazdasági üzem­ben, és az 1965. évi termelést az egész ötéves terv előirányzatain felül állítsuk elő. Ez a feladat nem lenne reális. Viszont nem egy jó mezőgaz­dasági üzemünk van, amely az öt évre tervezett teljes termelést és árutermelést vagy annak legalábbis bizonyos részét teljesítheti négy év alatt. A feladat reális voltáról tanús­kodik a tvaroznái EFSZ-nek a saj­tóban közzétett vállalása, mely sze­rint a szövetkezet négy év alatt tel­jesíti az állattenyésztési termelés fel­adatait. Ugyanúgy a drásovi, Vyna­­ry-i és más, eddig kb. 700 szövetke­zet, amely már bejelentette a párt XII. kongresszusának tiszteletére vál­lalt kötelezettségeit. Az „ötéves ter­vet négy év alatt” jelszó mint a tar­talékok gyors feltárásának és a ter­melés növelésének módszere kivétel nélkül minden üzemre érvényes. A jelszó teljesítését tehát továbbra is figyelemmel kell kísérni, kötele­zettségvállalásokkal kell alátámasz­tani és ellenőrizni kell megvalósítá­sukat. A mezőgazdaságban mindenütt nagy tartalékaink vannak. A takar­­mányfélékkel kapcsolatban például nem indulhatunk ki pusztán abbéi, hogy kevés készletünk van. Azt kell néznünk, amit ebben az évben már tavasztól termelhetünk és termelnünk kell. Nem hünyhatunk szemet azon sem, hogy például Igen alacsony ná­lunk a tejhozam. Számos hasonló példát Is hozhatnánk. Ha egy kissé eltérek is a tárgytól, szeretnék rá­mutatni az észak-morvaországi ke­rület fejőnőinek példájára, amely igen meggyőző példa arra, hogy a kiterjedt szervező munka, amely ki­váltja a dolgozók aktivitását és azt helyesen Irányítja, igen nagy felada­tok megoldására is képes. Tudatosí­tanunk kell, hogy az emberek ál­dozatkész, aktiv részvétele nélkül semmiféle komoly feladatot sem old­hatunk meg. A legközelebbi feladat a tavaszi munkák. Teljesítésük lényegesen hat az egész mezőgazdasági termelés ez évi eredményeire, jó elvégzésükkel kell leküzdenünk egyes őszi fogyaté­kosságokat. Mindenekelőtt felül kell vizsgálni, hogyan telelték át az ősziek. Meg kell néznünk a kifa­gyott területeket, mindenütt be kell végezni a szántást, trágyázni kell a keverékeket és a takarmányfélé­két, valamint a kukoricára szánt te­rületeket. Gondoskodni kell jő mi­nőségű vetőmagról és ültetöanyagról, el kell végezni a gépjavítást, a gé­peket helyesen kell elosztani a ke­zelésükre jól felkészült dolgozók között. 1 A tavaszi munkák biztosítása ér­dekében szükség van valamennyi falusi pártszervezet, állami gazdaság, GTÁ, felvásárló üzem és a mezőgaz­daság minden más szakaszán dolgozó emberek aktivitására. Teljes mértéK- ben ezzel a feladattal kell foglalkoz­nunk a februári taggyűléseken. Ugyanakkor helyes lesz, ha a Köz­ponti Bizottság ülése után a falva­kon mindenütt nyilvános gyűléseken beszéljük meg az emberekkel felada­tainkat Figyelembe kell vennünk jó meglátásaikat, ötleteiket és gon­doskodnunk kell megvalósításuk­ról. A párt Központi Bizottsága nem­egyszer hangsúlyozta, hogy az egész mezőgazdasági termelés gyors fejlő­désében döntő jelentőségű a növény­­termesztés növelése. A növényter­mesztés problémái közül ma azt a feladatot tartjuk helyesnek elsősor­ban kiemelni, hogy elegendő gabo­náról kell gondoskodnunk. Hazánk szántóföld-területének körülbelül a felén termelünk gabonát. A nagy­arányú gabonatermesztésre azért van szükség, hogy megfelelő tartalé­kot hozunk létre a népgazdaság szá­mára és a mezőgazdasági termelés szilárdságának biztosítására. Ennek alapján a mezőgazdasági termelés döntő ágazata a gabonater­mesztés., A Politikai Iroda a múlt évben határozatot hozott a gabona­­termesztés gyors fejlesztéséről a har­madik ötéves tervben. Tavaly ezen a téren elértünk bizonyos részleges sikereket Elértük például a közel­múlt eddigi legnagyobb átlagos ga­bonahozamát — 25,5 mázsát — de egészben véve amint már mondot­tam, gabonafélékből nem teljesítet­tük a tervet. A gabona rovására gyakran más, túlnyomórészt kisebb hozamú növényt vetettek. A gabona­­termesztést még mindig lebecsülik egyes járásokban és gazdaságokban is. Erről tanúskodnak a Járások és a mezőgazdasági üzemek közötti indokolatlanul nagy különbségek Is a hektárhozamokban. Míg KnéZeve­­cen, Dáblicén és Chynben magas, negyven-ötven mázsa, sőt több Is a búza hektárhozama, amit nemrég Hruscsov elvtárs kiemelt a mezőgaz­dasági dolgozók értekezletén, hason­ló feltételekkel rendelkező gazdasá­gok csak 20—22 mázsás vagy még kisebb átlagos hektárhozamokat ér­nek el. E különbségek mindenekelőtt az agrotechnika különböző színvo­nalából, a vetőmag minőségéből, az egyes fajták hozamosságából és a betakarítási veszteségek eltéréseiből adódnak. Nagy a különbség ezen a téren a cseh és a szlovák kerületek között. A szlovák kerületek tavaly búzából átlagosan 6,7, rozsból 4,6, árpából 5 és zabból 6,7 mázsával kisebb hoza­mokat értek el, mint a cseh kerüle­tek. A jelenlegi fejlődési szakaszban még indokoltak bizonyos eltérések. Kelet-Szlovákiában a kedvezőtlen Időjárás is csökkentette a gabona­­termést, bár ilyen nagy eltéréseket nem lehet megmagyarázni. Az SZLKP KB-nak és kerületi pártbizottságainak komolyan foglalkozniok kellene ezekkel a kérdésekkel. A Jövőben rendszeres figyelmet kell szantelnl a gabonatermesztés fejlesztésének. Célul kell kitűznünk, hogy amennyiben lehetséges, önellá­tóvá váljunk kenyérgabonából, és hogy a szükséges behozatal takar­mánygabona legyen. Erre a kenyér­gabona-import bizonyos nehézségei kényszerítenek bennünket. Emellett a már felvásárolt gabo­nának jelentős mennyisége értéktele­nedéit el a raktárakban, és nem le­het felhasználni arra a célra, amely­re szántuk. '■ Nem harcolunk következetesen a raktározás során keletkező veszte­ségek ellen. Mennyi munkát és gon­dot fordítunk arra, hogy a termés­hozam egy mázsával is növekedjék, ugyanakkor pedig a betakarításnál és a raktárakban Is sokkal nagyobb a veszteség. Meg kell mondanunk, hogy az ellenőrzés mindvégig követ­­kezetlen, egészen a termék haszno­sításáig Figyelemmel kísérjük, ugyan, hogy például mennyi szénát kaszál­tak le, de hogy hogyan takarították be, hogy a megszáritott széna eldot­­hadt vagy pedig tápanyag nélküli szénát takarítottunk be — az ellen­őrzés és a felelősség már nem ter­jed ki. Nem elég, hogy tavaly ala­csony volt a burgonytermés, emellett még mennyi maradt kinn a földe­ken és mennyi romlik meg a raktá­rakban: a domaílicei járásban köz­vetlenül a szárítónál több vagon bur­gonya megfagyott és elrothadt. Rámutathatunk továbbá a fiatal ál­latok rendkívül nagyarányú elhullá­sára, ami a múlt évben nem csök­kent, hanem ellenkezőleg, növekedett. Hozzávetőleges számítások szerint a mezőgazdasági termelésben a je­lenlegi feltételek között megaka­dályozható veszteségek mintegy 2 milliárd korona értéket jelentenek. A termékek raktározásánál előfordu­ló ugyancsak jelentős értékű veszte­ségek sokkal nagyobb mértékben csökkenthetők. Csak helyeselni le­het, ha a Központi Bizottság vala­mennyi mezőgazdasági dolgozó fi­gyelmét a veszteségek elleni harcra irányítja, és ha a Földművelésügyi Minisztérium a mezőgazdasági sza­kasz valamennyi szervével együtt Igazán konkrét intézkedéseket foga­natosít ezen a téren. Az állami alapok számára elegen­dő mennyiség kenyérgabona biztosítá­sa érdekében ebben az évben további intézkedéseket tettünk a tavaszi búza vetésének bővítésére. Tudjuk, hogy a tavaszi búza hozama alacsonyabb, mint az őszié, tekintettel arra, hogy az őszi búza vetésterületének további növelésére már késő volt, nincs jobb megoldás, őszi búzát az idén körül­belül 675 000 hektáron, rozsot pedig 464 000 hektáron vetettünk és a ta­valyi évvel szemben mintegy 100 000 hektárral több őszi gabonát vetettünk. Sikeres eredmény az, hogy a bevetett területek 75 százalékán nagyhozamű fajtákat vetettünk. A múlt évi aratás tapasztalatai azt mutatták, hogy mindenütt, ahol a he­lyi feltételeknek megfelelő haladó aratási technológiát alkalmazták, csökkentek a költségek is, és lénye­gesen kisebbedtek a betakarítási vesz­teségek. Ezért az idén is fokozott mértékben alkalmazzuk a kombájnnal történő és a többmenetes aratást. A legközelebbi időszakban valószínűleg a kétmeuetes aratási módszer lesz a legalkalmasabb, amelynél egyidejűleg szecskagépeket és nagy hordfelületű kocsikat alkalmazunk a szalma beta­karítására A Zeliezovcei Állami Gaz­daságban például 487 hektár gabonát arattak le Ilyen módszerrel. Az egy hektárra eső költség ős az emberi munka kisebb volt, mint a rendes két- és hárommenetes ara1 ásnál Azonban ezt a módszert sem lehet mindenütt mereven alkalmazni, halogatni a be­takarítást, és figyelmen kívül hagyni az időjárást stb. Tavaly például a nyu­gat-csehországi kerületben nem fize­tődön kt az, hogy egyoldalúan mel­lőzték a hagyományos aratási mód­szert. Látnunk kell, hogy Nyugat- Szlovákiában mások a feltételek, mint a nyugat-csehországi határvidéken és hogy rugalmasan kell megválaszta­nunk az aratás módszerét. További kérdés, amelyre nagy tip gyeimet kell fordítanunk, a burgonya­­termesztés színvonalának emelése. A szántóföldek több mint 10 százalékán termelünk burgonyát, és a burgonya­termő körzet nálunk az egész mező­­gazdasági földterületnek mintegy 40 százaléka. A burgonya a lakosság élelmiszerellátásában való döntő sze­repe mellett a jelenlegi takarmány­technikát tekintve rendkívül jelentős a takarmánymérlegben is. Bár a Köz­ponti Bizottság határozata helyesen tűzte ki a burgonyatermesztés fejlesz­tésének feladatait, tavaly egészben véve semmiféle haladás sem mutatko­zott. Tudjuk, hogy a kis hozamok oka! komolyak és nem kiküszöbölhetők egy év alatt. De kevesebbet kellene vitatkozni a burgonyatermesztés úgy­nevezett világválságáról, hanem kö­vetkezetesebben kellene dolgoznunk a feladatok teljesítésén az ültetés, a burgonya trágyázás, az agrotechnika stb. terén. A burgonyatermesztés hely­zetének megjavítására van lehetősé­gük mezőgazdasági üzemeinknek. Ezt bizonyítja a poprádi járás elvtársai­nak eljárása. A 200 mázsa burgonya­hozam elérésére irányuló mozgalom alapján sikerült rövid idő alatt lénye­gesen növelniük a termelést. A járás burgonyaterületének mintegy negye­dén hektáronként 200 mázsa hozamot értek el. A Havlíőküv Brod-i hasonló kezdeményezést, amely a múlt évek­ben keletkezett és jó eredményeket hozott, helyes volna íöiélénkíteni, ami főként pártszerveink gondja len­ne. Poprádon nem véletlenről volt sző, hanem a dolgozók kezdeményezésé­ről, mint a járási pártbizottság, a pártszervezetek és nemzeti bizottsá­gok céltudatos szervező munkájának eredményéről, A poprádi és a Havlíőküv Brod-1 tapasztalatokat valamennyi járás; an fel kellene használniuk az elvtársak­nak. Teljes mértékben ki kell hasz­nálnunk azt, hogy az ültetés tétén az idén a tavalyinál jobb a helyzet. 274 431 tonna ültetőburgonyát vásá­roltunk fel, és ehhez még jelentős mennyiségű ültetőburgonyát hoztunk be főként a Szovjetunióból. A burgo­nyatermesztés feladatait az idén kö­vetkezetesen teljesíteni kell, és vala­mennyi burgonyatermesztő járásban versenyt kell Indítani. Pártunk az utóbbi években nagy erőfeszítést tett, hogy az egyik fő takarmányforrássá a kukorica váljék, amely igen intenzív növény, és emel­lett már megoldottuk termesztésének és betakarításának komplex gépesíté­sét. A kukorica területe hazánkban az utóbbi években lényegesen bővált. Sok szövetkezetben és állami gazda­ságban már kellőképpen értékelték a kukorica előnyeit, és magas hozamo­kat érnek el belőle. A kukorica takar­mányalapjuk pillérje lett. Sajnos ez még mindig nem mondható el általá­ban. Bár a vetésterület növekedésével gyarapodott a silókukorica mennyisé­ge is, a hektárhozamok tavaly 1957- hez képest 25 százalékkal csökkentek, és az átlagos hozam csak 221,7 má­zsát tett ki. A szövetkezetek és az állami gaz­daságok funkcionáriusai, számos ke­rületi és járási funkcionáriussal együtt nem küzdötte le helytelen for­mális viszonyát a kukortcat8rmesz­­téshez. Általánosságban bontják fel a vetésterületeket, nem törődnek meg­felelő földek kiválasztásával, a kuko­rica helyes besorolásával a vetésfor­gókba, a szakemberképzéssel és a technikát előkészítéssel. Elhanyagol* ják a termények gondozását és táp­lálását Is. A silókukorica termesztése komo­lyan lemarad azokban a körzetekben is amelyekben a legkedvezőbbek a feltételek. Egyszóval — a kukorica még nem mindenütt győzött. Ezért az idén a siló és szemeskukorica ter­mesztésének fokozott figyelmet kell szentelni és még a tavaszi munkált megkezdése előtt alapos előkészüle­teket kell végezni a siló és a szemes­­kukorica termesztésére Fe! kell ké­szíteni a kukoricával foglalkozó dol­gozókat, úgyszintén ölő kall készíteni a talajt és a gépeket. Itt az ideje an­(Folytatés a 4. oldalon) 1962. február 14. 3 ★

Next

/
Thumbnails
Contents