Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-04 / 10. szám

Télen sem szünetel a munka A Juraj H orkulic elvtárs bágere még akkor is vájta a földet, amikor már hó borította a határt. A szövet­«jíf Kilencszfiz gyümölcsfa, s ötezer ribízkebokor kiültetését vállalták a demjati EFSZ dolgozói a Csehszlová­kia Kommunista Pártjának Xlt. kong­resszusa tiszteletére, (rsk) ■ A Nagymihályi Sörgyárik 2350 mázsa takarmányélesztőt gyártottak az elmúlt évben. Ezzel az élesztővel á járás 20 szövetkezete ízesíti a takarmányt, (sr) • Brüsszelben egy állatvédelmi egyesület lottót rendezett, amelynek főnyere’ménye egy vadászfegyver volt. A horvát Vadászszövetség nyilvá­nosságra hozta a 9 éven keresztül gondosan gyűjtött adatokat azokról a károkról, amelyeket a varjak okoz­tak a szántóföldeken. A legnagyobb károkat nem is a kukorica, búza stb. vetésben, hanem a fácán és fogoly­fészkekben okozzák. A megfigyelés alatt álló fácánfészkek tojásállomá­nyának 50, a fogolytojások 36 szá­zalékát pusztítják el a varjak. (Lovaöki Vjestnik) kezetesek kíváncsian figyelték, hogy meddig bírja a küzdelmet a derék bá­­geros, a hóval, szétlel, faggyal. A ri­deg idő nem fogott ki rajta. Korán kel, késön fekszik, s úgy dolgozik, mint a hangya. Naponta 500 köbméter földel rak át gépével a szükséges helyre, s azt társai nyomban elegyen­getik talajegyengetö gépeikkel. Mire a tavasz melege megárasztaná a hegyi patakokat, új meder vár rájuk a sík­ságon, s megzabolázza őket. Drága leves, olcsó hús!? Közel két esztendeje már, hogy a bélai szövetkezet agronómusával be­szélgettem. Most újra összetalálkoz­tunk. Felváltva kérdezgettük egy­mást. Az aprómagvik termesztésének rövid megvitatása után az irodai érőkre és munkabeosztásukra terelő­dött a szó. — Bizony csak kettecakén gyűr­­kőznek a rengeteg papírral - sóhaj­tozik az agronómus. Aztán megindul belőle a szó. Nem egyszer az elked­­vetlenedés és a bírálat hangján be­szél. Az történt ugyanis, hogy ebben a hétszáz hektáros szövetkezetben, amely élenjáró az érsekújvlri járás­ban családi okok miatt eltávozott a harmadik irodai munkaerő. Ez még csak hagyján! De a szövetkezet ve­zetősége olyképpen döntött: ha hár­man jól megcsinálták a dolgukat, akkor ezután ketten is megbirkóznak a nyilvántartási, számviteli munká­val. így is lett, maradt két munkaerő az irodában. — S mi van at önköltaégszimítás­­sal? — teszem fel óvatosan a kér­dést. — Talán először a növénytermesz­tésről valamit — ad kitérő választ az agronómus. A továbbiakban aztán megtudom, hogy bizony az önköltség kiszámítása kényes pont, legfeljebb évvégi rohammunkával lehet össze­hozni az eredményt. Ez pedig a do­log természete miatt — sietős mun­ka —, nem lehet pontos, ezenkívül csak utólag mutatja az eredményt, így azután az élenjáró szövetkezet­nek ez nem válik éppen a dicséretére. Vezetni egy szövetkezetét annyit jelent, hogy a jövő követelményeit alaposan megvizsgálva megoldani a jelen kérdéseit. Busásan megtérül a bértöbblet, ha a vezetőség helyesen Irányítja az irodai munkaerőket, mert a nyilvántartás naprakész adataiból értékes megállapítások születnek, s ha rend van az önköltség kiszámítása körül. Gábris József, (Érsekújvár) A község a Bodrog és a Tisza kö­zelében fekszik, televényes rónákkal körülvéve. Iskolája mint valami ka­szárnya emelkedik a házak fölé. Eme­letes, tele ablakokkal. A falu sokat változott. Olyan mintha kicserélték volna. Utcái meghosszabbodtak és új házsorral is bővült. A háztetőkön sok a rádió- és televlzíö-antena. A hírek, előadások és a vidám zene az utcára is kihallatszik.- Boldog emberek — gondoltuk ezekután a helyeikről. De alig telik el néhány perc, fü­lünk panaszba ütközik. Egy Jókötésü ember bizalmasan fordul hivatalban dolgozói ismerőséhez, úgy hogy a szomszédok Is hallják.- Én nem mondok Bertlkém sem­mit, de írásba adom, hogy ... Amit írásba szánt, az panasz. Ami­ről semmit se szól, az való élet. Ezt hirdeti szótlanul Is a befejezés­hez közel álló családi háza, vagy mondhatnánk palotája s a megválto­zott falu. „Egy fecske nem csinál nyarat“ - jut eszünkben a közmondás és bal­lagunk tovább a szövetkezet irodája felé. Utunk a gazdasági udvarón ha­lad keresztül. Itt pedig az a szembe­ötlő, hogy kevés a takarmánykazal és a silóvermek sem sok tartalékot rejtegetnek. Az irodában ahogy a gazdálkodás felöl érdeklődünk azzal áll eló Tég­lás Gyula, a szövetkezét elnöke, Sa­lamon Ferenc agronómus és Szilvás Bertalan csoportvezető:- Ebből a szövetkezetből csak ak­kor lehet valami, ha átveszi az állam. — Fanyar mosöly ül Király Margit pér.ztárnok és Nagy Margit segéd­könyvelő orcájára. Ez a szövetkezet feletti agodslmukat sejteti.- £n is amondó vagyok - emelte fel a fejét a tervezésbe, számolásba merült Mező István főkönyvelő. Azután papírok között keresgettük az okokat, amelyek sehogyan sem tudtak a múlt évi szárazság és az azelőtti esőzések mögé rejtőzni. Egy­szóval itt is úgy kezdődött, hogy nem mondanak semmit, és amit írásba szánnak, az caak olyan panasz, ami­nek sem ók, sem más nem veszi hasznát. Beszélnek a számok A szövetkezet 602 hektáros. Ebből 479 hektár a szántó, 97 a legelő, 17 hektár a rét, 4 a szőlő, 3 a kert. Állatállományuk 312 szarvasmarha (ebből 123 tehén és 35 előhasí, a többi növendék és hízómarha), 569 a sertés, ebből 70 anyakoca, a többi malac és hízó. Az állatállomány a földterülethez viszonyítva tehát nem sok, nem kevés, de a takarmányuk nagyon kevés, — Arról jobb nem is beszélni — jegyezte meg az elnök. De mégis beszélt, és nemcsak szó­rakozásból, mert itt az olyan panaszt, mint először hallottunk, szórakozás­nak tekintik, mint máshol a mesét. Elemezni kezdi a helyzetet, s tegyük hozzá, elég hozzáértéssel. — Két éve csak 12 hektárt szán­tottunk meg ősszel, 110-et tavasz­kor, Ezenkívül az összes herénket májusban kellett feltörnünk. Kifa­gyott. Tavasz kezdetén még csak mu­tatkozott rajta, de később az is tönkrement. Az őszi vetést is későn kezdtük és későn is végeztük. Ez volt a legnagyobb iftj, Október 16-án kezdték és novem­ber 28-án végezték, illetve bedagasz­­totték a földbe. Ilyen vetéstől nem sokat lehet várni, amelyik pedig ta­vaszi szántásba került még annyit se. Ezért nem fizetett az őszi gabona és ezért rossz a tavaszi. A régi here kipusztulását az időjárás okozta, de, hogy újat nem vetettek, az a vezető­ség hibája. — Le is váltottuk — jegyezte meg egy szövetkezeti tag. A hibák tehát nem mostani erede­tűek, s erről mégsem panaszkodtak. — Minek panaszkodnánk, úgysem segítene rajta senki, — tetté hozzá hamiskásan az agronómus. — Most már nehezen, de ha idejé­ben feltárjak a hibákat, akkor maguk is megtalálhatták volna a kivezető utat. — Ez igaz, de ha már megtörtént. Köszörüljük is azóta a csorbát eleget. Olvastuk az újságból, hogy a here után termesztett kukorica tavaly is bő termést hozott. Ezt mi is meg­értjük. Jó talajélet nélkül más nö­vény se terem Ezért az idén már 50 hektár herét vetünk. A múlt őszön idejében elvégeztük a mélyszántást is. Kedvezett az időjárás, de a jó szervezés legtöbbet tett. Munkaerőhiányra is panaszkodtak. Kevés az ember. Számszérint ugyan elég, hisz 140, de javarésze csak néha dolgozik a szövetkezetben. Ilyennel számolni kell, mert iparunk is egyre több emberi munkaerőt kíván. A hiányt gépekkel pótolhatjuk. Ehhez a szövetkezet csak kényszerből for­dult oly mértékben, mint másutt szokás. Az állami gazdaságtól köl­­csönzött gépekkel megpróbálták a kétmenetes aratást és sikerült. Az idén már saját gépjeikkel fognak kétrrtenetesen aratni. A kukoricater­mesztés is gépesíthető, s azonkívül számos olyan munka, amihez a szö­vetkezetnek már van gépe, csak több jóakarat és több tapasztalat szüksé­ges hozzá. — Ha már eddig jutottunk, nézzük meg az állatállományt is — javasolta az elnök. Jött az agronómus. és mindketten ügy belemerültek a szak­dolgok fejtegetésébe, mint halászok a horgászásba. — Ez Itt az új aertésistálió — int kezével az elnök —, még nincs tele, csak 400 van benne, de ha 700-at hizlalunk, akkor is elég lenne egy etető. Automatizált, moslékos önetetőkkel ellátott hizlalda, nem régen még szá­raz önetetök voltak benne, de nem vált be, mert sok abrak elfogyott. Továbbmenve a csirkeől kéményén akad meg az elnök szeme. Két-há­­rom macskaugrással a háztetőn te­rem és onnan szól le Gyöngyösi La­­josnénak, hogy adjon fel neki valami seprűt, amivel a kormot kikotorja, — Nagyon jókor jöttél elnök elv­társ — hálálkodik a gondozónő —, én már reggeltől itt kínlódom a kály­hacsővel, de mit sem használt. Bent 2500 csibe csipog, Jöl érzik magukat a melegben. A füst egy ki­csit ártott nekik, de addig alábújtak a mükotlők alá. Most vígan keres­gélnek és eszegetnek, mintha tavasz lenne. Itt is a gép könnyít az ember munkáján, az elnök meg hogy ké­ményseprő is, illetve ezermester, azért választották a szövetkezet élé­re. Az udvarnézést a tehénistállónál folytatjuk. Belülről árad a kukorica­siló kellemes illata. — Miből van ez, találják el? — azől az agronömus. - Kukorlcakóró­­ból. Silókukoricából még jobbat tud­nánk készíteni, de reméljük, hogy az idén abból is les2 bőven. Az istálló teli kettőshasznosságű tehenekkel. Tejet is adnának, hízás­ban sem maradnának le, csak az ab­rakot ne köró formájában kellene fogyasztaniuk és a jófajta silóhoz egy kevés hereszéna is jutna. De remélhető, hogy mielőbb erre is sor kerül és azután még szórako­zásképpen sem fognak panaszkodni a szövetkezetesek. Csurilla József Szomszédok Alig bontogatja szárnyát a sö­tétség, máris szállingóznak Törö­kékhez a látogatók. Vonzza őket a televízió. Mire az adás kezdődik, a gép körül szorong a szomszéd­nép apraja-nagyja, Török And­ris a házigazda nem kis büszke­­séggel szemléli az egybegyűlteket. Tekintetét Csutka Márton akasztja meg pár pillanatra. Csutka szó fukar volt vtlágéle­­tében, s most minduntalan össze­súg feleségével. Ritka látvány, mert náluk már letelt a sugdolódzás ideje. Már­tonnak maholnap öt évtized nehe­zedik a vállára. Haja is deres, mint novemberi hajnalokon a bú­zavetés. De messzire is repültek azok az évek — mereng magában a házi­gazda, s gondolatai a múltban pásztáznak. Egyidős Mártonnal. Együtt le­­génykedtek, de a puszipajtásságig sose jutottak. Az öreg Csutka tíz hold földet tartott magáénak. Márton a magukén dolgozott, ö szolgaként a bíró földjein robo­tolt. Mártonnak is kijutott a mun­kából, de a títul az másképp hangzott: Gazdalegény, szolgalegény. Ezek a szavak szabták a pajtás­kodás határát. Fellebbezni ellene nem lehetett. Hat év telt el a bírónál, amikor megígérte: Tíz év után üszőborjút ad ajándékba. Borjú a tét! Belementem. Egy szép napon letelt a tíz esz­tendő. Bár a inggallérok mind bő­vebbek lettek, a nadrág is mind­untalan lejeié sietett, 'mit sem számított. Tehenes gazda leszek. De hiba csúszott a számításba. A bíró megszegte ígéretét, mond­ván• tönkremegy, ha ajándékba osztogatja jószágát. A méreg az ökölbe gytílemlett, de nem csa­pott le. A papnak volt szüksége cselédre. A tizenengyedik stáció következett. Márton a saját földjükön járta a kálváriát. Az élet mély baráz­dákat vont az arcára. A kékes homály most elsimítja a ráncokat, de a suttogás... Mi az ördögöt súgnak-búgnak annyit, amikor a televízió kép­ernyőjén a színészek már színész­­kednék. Csak nem róluk beszél­nek? Meglehet... A tíz esztendő, amelyet a szövetkezetben töltött, meghozta gyümölcsét. 0] ház, új bútor, rádió, televízió. Márton két évvel később állt a közösbe. Bútort már ők is vettek, rádiójuk is van, de televíziójuk az nincs. Ezzel le­maradtak. Török gondolatmenetét Csutkáék mozdulata félbeszakítja. Felállnak, s menni készülnek.- Talán nem tetszik, szomszéd?- Tetszik a, hisz épp azért megyünk. Atudni is kéne valamit. Reggel a korai busszal utazunk. Véglegesen döntöttünk, az idei osztalékot televízióra váltjuk. Az­után, ha itthon megúnjátok ma­gatokat, szomszéd, nálunk is néz­hettek színdarabot, SÁNDOR GÁBOR elmúlt években tényleg akadtak olyan nehézségek, amelyek hátráltatták a jobb aredmények elérését, mint pl. a szérszség vagy a tavalyelőtti túl nedvea őszi időjárás stb. Éppen ezért az Idén kívánatos vol. na nemcsak a szövetkezeti és nem­zeti bizottsági vezetők nagyobb te­vékenysége. hanem minden egyes me­zőgazdasági dolgozd szorgalmasabb munkája is Tapasztalatok bizonyít­ják, hogy ahol a szövetkezeti vezetők és nemzeti bizottságok szervei pél­dásan dolgoznak, jók az eredmények. így van ez például Pelsőcön, ahol a szövetkezet a tej eladási tervének teljesítése után további 7000 litert adott el. A szövetkezet jelenleg 350 litert szállít naponta; tavaly ilyenkór ósak 150 litert adott el. Pelsőcön eb­ben az évben hektáronként 500 má­zsa silót terveznek a tavalyi 350 q helyett. Oj technológiát alkalmaznak a borjúetetésben és nevelésben; egye­temesen gépesített munkacsapatot létesítettek, stb. Vállalták 33 q hús és több mint 20 000 liter tej eladását terven felül. Említésre méltó még, hogy a pelsöcl szövetkezet eddigi Jő eredményei ellenére Is mezőgazda­­sági főiskolát végzett szakemberért folyamodott a járáshoz, mert tudják, hogy csak a legújabb mezőgazdasági Ismeretek alkalmazáséval érhetnek el átütő sikereket. Jó példa akad tehát a járásban elég, amelyekre felfigyelhetnek pl. Roznanvské Bystrén, ahol mind a szövetkezet vezetőségének, mind a helyi nemzeti bizottsági titkárnak szervezési és irányító munkája javu­lást igényel. A gömöfmigléci és más szövetkezetekben viszont maguknak a szövetkezeti tagoknak a munkafe­gyelme kifogásolható. A járásban nagy feladatokat kell megvalósítani, s ezért a mezőgazda­­sági dolgozók munkaigyekezetével együtt mindenekelőtt az EFSZ-ek vezetőségének és a HNB-ok illetékes tényezőinek kell nagyobb tevékeny­séget kifejteniük. Nemőek B. A Kelet-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság képviselői 1962. ja­­■ nuár 17-én értekezletet tartottak Rozsnyón az ottani Járási Nemzeti J Bizottság vezetőivel, hogy megtárgyalják a rozariyöi Járás ex évű fel­adatai teljesítésének lehetőségeit. A részvevők megállapították, hogy a tavalyi tanulságokon okulva következetesebben kell felhasználni a rendelkezésre állő tartalékokat, de a nemzeti bizottságok részéről la aktívabb és jobb szervező munkára lesz Szükség. A* illetékes kerlllet küldötteinek beszámolói, a számos vltáfelSzólalás különben arról ta­núskodik, hogy a Járásban megvannak a lehetőségek az idei feladatok teljesítésére. Döniő fordulat előtt Panaszkodó emberek határozásukkal, högy az évi elő- , irányzott tojásmennyiségét július 15- ig felvásárolják. Hatásos újítást ve- , zetnek be a háztáji gazdálkodók ré- ] széré is, akik idén már nem a min- ( dennapi egy literrel, hanem néhány | nap alatt tesznek majd elegét havi ( tejeladásuknak. A tapasztalatok ve- | «ették őket arra a megoldásra la, , hogy a téli időszakban a raktároso- j kát teszik felelőssé a vetőmag és . ültetőanyag minőségéért, vagy arra, J hogy megállapodást kössenek a sző- j vetkezetekkel olyan termények tér- ( mesztésére, melyeken eddig hiány , mutatkozott (pl. burgonyában, «öld- | ségben, fokhagymában és vöröshagy- ( mában). , t I A gépesítés hangsúlyozása i i A járásban már jól tudják, hogy i a kisüzemi termelés elavult módsze­rei nem alkalmazhatók a korszerű , szocialista nagyüzemekben. Itt csak : következetés gépesítéssel érhetők el , a kívánt eredmények. A járásban ed- ] dig 10 komplex gépesített munka- < csapat alakult, tavaszig további 10 ; csapat felsorakozását várják. A járás . 50 szövetkezeti és állami gazdasági ■ dolgozója most készül a morvaországi < Sumperkbe, hogy ott gépesítési ta­pasztalatokat gyújtaön. 1 < Nagyobb tevékenységet , A Jelek szerint tehát a rozsnyói , járásban is megindult a harc a ma- « zőgazdaság jobb eredményeiért. Az A tavalyi mérleg A járás illetékes megbízottéit és a helyi vezetőit, különösen a mező­gazdaság felelőseit elég kellemetlenül érinti az a tény, hogy a rozsnyói já­rás 1961-ben többek közt 8651 kilő hússal, 1 440 0Ó0 liter tejjel és 12 800 tojással adósa maradt a közellátás­nak. Ezzel szemben becsületére vélik a járásnak, hogy 104 °/o-ra teljesítet­te a gabonafelvásárlás tervét, pedig az egyéni gazdálkodók, csekély 51,7 94-os eredményükkel, 1274 q-vel ma­radtak adósak, A hiányt a járás szö­vetkezetei pótolták. Ezért a gazdákat, de a felvásárló szerveket sem illeti dicséret. Szilárd elhatározás A rozsnyói járásban most szilárdan eltökélték, hogy az Idén becaülettel teljesítik felvásárlási feladataikat. A Jelenlegi lemaradást húsban, tejben és tojásban a felvásárlás szervezési fogyatékosságával és azzal magyaráz­zák, hogy a helyi nemzeti bizottsá­gok titkárai az év első 14 napját iskoláztatáson töltötték. A napi tej­eladásban a meglevő tartalékok elle­nére is mintegy 1200 liter volt a le­maradás. Javulhatna a helyzet hús­ban és tojásban is. A szövetkezetek Istállóiban sok a kiselejtezésre szánt szarvasmarha. A sertésállomány hely­zete ugyancsak azt bizonyítja, hogy a sertéshúsfelvásárlást is 100 %-ra lehetne teljesíteni. E téren a helyi nemzeti bizottsá­gok és a felvásárló szervek tevékeny­ségének javulását várjuk, mert a megokolások nem fedik az egyes ter­melő üzemekben uralkodó tényeket. Jobban kell megszervezniük munká­jukat, hogy az megfeleljen a közellé­­tás követelményeinek. Példát mutatnak a rozsnyőiak a kerület többi járásának azzal az el-1962. február 4.

Next

/
Thumbnails
Contents