Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-24 / 7. szám

A vetésforgó bosszúja

A nádszegi szövetkezet dolgozói (galántai járás) a múlt év áprilisában társadalmi munkával kezdték gépesített sertésistállójuk építését. A társadalmi munka kifizetődött részükre, mivel az 50X230,— koronára tervezett költségekből 295 000, - koronát megtakarították. A moslékos etetés gépi berendezését a galántai Gép -és Traktorállomás szerkesztette és szerelte fel. Képünkön az új sertésistálló.

Esti beszélgetés

Ölomszlnű szürkeség nehezedik a tájra, az útmenti fákat, bokrokat zúzmara üli meg. Az utas kora esti szürkületnek vélné a homályt, ám az óra alig mutat többet fél háromnál. Csendes minden, a határ, akárcsak útitársam. Igazi nyugalom honol a síkság felett.

Gyalogosan baktatok az úton. Szomszédom nem szól, de érzem, hogy felém pillant s talán gondolatait rendezi... Azután alkalmas pillanatban, amikor tekintetünk összeér, mégis csak megszólal.

— Talán látogatóba, vagy hivatalból ?

És látom, hogy feloldódott benne az ismeretlenség okozta tartózkodás. Érzem, hogy únja a szótlanságot. Válaszomra kissé felemeli a fejét, köhint majd folytatja.

— Akkor hát szolgálatból.

— Igen.

— Nem rossz —, hangzik a rövid válasz.

— Járt errefelé már máskor is?

— Jártam. Ogy három-négy évvel ezelőtt.

— No látja, az érdekes lehet. Én meg talán minden nap megteszem ezt az utat —, és széles mozdulattal az út mellett húzódó két házsorra mutat. — Akkor ezeket itt most látja először.

Utána jő ideig nem szól. Csak amikor Mihályfát elhagyjuk, ahol Felsőpatony felé kanyarodik az út, hátranézve mondja ki a végső megállapítást.

— Hát igen, ők megtehették. Előbbre vannak.

A két falu között húzódó kilométernyi úton nem igen beszél. Csak amikor elérjük Felsőpatony első házát, akkor elevenedik fel kissé.

— No látja, úgy van az, mint a módos meg a szegény gazdánál valamikor. Nem mondom, ezek a házak is most épültek, dehát... Ezt már az úr is megérti no. Kevesebb a pénz errefelé, pedig hát egyforma a föld, most már igazán az...

A velünk szembejövő traktorok rövid időre megszakítják a beszélgetést. Trágyával sietnek a szőlők irányába. De amikor elcsitul a zaj, jóval vidámabban folytatja.

— Már nálunk is másképp megy — és mosolyogva néz a homályba tűnő traktorok után.

Utam célját hallva felvidul. Nevetve mutatja az irányt, a szövetkezet gazdasági épületei felé, majd tovább megy.

Észre sem veszem és kigyúlnak az utcai lámpák. Este van. Utam pedig sürgős. Megszaporítom lépteimet.

— Ne, te ne — hallom az ólak felől mindjárt, ahogy átlépem a gazdaság szélesre tárt kapuját. Majd az érces férfihang a semmibe vész, csak akinek szól, hallatja tovább hangját. Az udvar egyébként sötét, az istállók, ólak felől sem villan fény, csak az iménti hangok irányából a félig nyitott ajtónyllásból szűrődik ki valamelyest. i

A korláton élteskorú férfi könyököl, tenyerét álla alatt tartja. Mosolyogni látszik, mintha a ficánkoló malacsereg játékát nézné.

Sokáig mozdulatlanul néz, majd az ól falán függő polchoz lép és dobozzal tér vissza. Felnyitja födelét, kicsit összekeveri tartalmát, majd tjra lecsukja és összerázza. Munkához lát. Deszkával elkerített helyiségbe lép.

— Egy, kettő — és sorba Számolja a már piros folttal megjelölt malacokat. Amikor az utolsón is elvégzi a megkezdett műveletet, körülnéz.

— Hogy a fenébe — mondja halkan, — csak nem lógott meg? — és hangosan nevetve bezárja maga mögött a kerítés ajtaját. A folyosón ficánkoló malacsereg közé siet. Jó szeme van. Gondolkodás nélkül közéjük lép, és a tizenharmadik malacnak vergődésre sincs ideje, máris anyja körül futkároz, hátán a piros családi jellel.

A művelet után az ól végében vastag alommal megszórt hely felé siet. A villanykapcsolóhoz nyúl, majd ugyanazt csinálja a folyosó túlsó végén is. Egy ideig vár, utána mélyen a szalmába túr az ól mindkét végén és elégedetten dörzsöli össze tenyerét.

— Akkor hát jöhet a hideg.

És valóban a folyosón kószáló malacsereg két részre oszlik, a villanypárnákkal melegített alomba túrja magát.

Mér félig készülőben van hazafelé, amikor a világosságba lépek. Hangos jókedvvel fogad.

— A Belkovicsot? Melyiket, a Bélát? Apja vagyok, jó helyen jár - mondja válaszul. — > De ne álljunk itt, gyerünk a szabadba, hazafelé, nem titkos, beszélhetünk az úton is —• s közben az. éppen érkező éjjeliőrt köszönti hangosan.

Magáról nem sokat beszél. A szövetkezetről inkább. Fiával Bélával kapcsolatban is csak annyit, hogy a hadseregből hazajövet továbbra is a faluban marad, a szövetkezetben, mint annyian mások.

— ^e még ha el is akarna menni, akkor sem engedném,

— jegyzi meg közben. — Munkámon kívül, négy gyermekem közül legalább eggyel tartozom a szövetkezetnek is. No meg aztán miért is menne el innen, valaki...

És amikor észre veszi, hogy az említett jövedelmét számolgatom, félbeszakít.

— Nincs arra semmi panasz. Nem is lehet, mert...

— Kár, hogy nem jött eszembe, míg a farmon voltunk, — folytatja később — megmutathattam volna mást is. Még mindig vannak 22 kgos malacaink is, pedig a hizlalda 15 kg-on felül már elviszi azokat... Nem győzi. Két éve viszont már 13 kg-os súlyban továbbadtunk rajtuk. Sőt még 200 db-ot vettünk is. Tavaly pedig már annyit adtunk el. Ennyire vagyunk már, de nem is azt akarom mondani, hogy jobban nem is lehetnénk... És azt se vegye dicsekvésként, hogy 270-el több malacot választottunk el a tervezettnél.

öreg este van, amikor a szövetkezet irodája előtt haladunk el. Az órájára tekipt, az ablakból kiszűrődő fénynél, amikor hosszú hallgatás után újból megszólal.

— Már régen otthon lehetnénk, de látja még ők is dolgoznak — és az iroda felé int.

— Hiába szív kell ehhez is, mint mindenhez.

Sárkány Árpád

A nagykaposi szövetkezet istállójában a tehenek úgy eszik a takarmányt, mint a mézet.

— Pedig csak szalmaszecskát adtunk nekik. Igaz egy kevés széna is van közte, de legtöbbet a pácolás jelent. Azért falják ily mohón - magyarázza Pál Gyula zootechnikus. — A takarmányelökészltés olyan, mint a szakácsmesterség; valaki gyöngébb anyagból ízletes ételt tud készíteni, más viszont a jót is elrontja. A mi állatgondozóink nagyon sokat törődnek a takarmányozással.

A jő gondozás meglátszik a teheneken. A gyenge tápértékü takarmányok ellenére jó erőnlétűek.

— Ha legalább ilyen erőben marodnának újig — jegyezte meg a zootechnikus.

— Magam is szeretném — tette hozzá Bertics Béla állatgondozó — bár az sem sokat segítene a keresetünkön. Volt idő, amikor 11 tehéntől többet fejtem, mint most 21-tól. Kapnának csak jobb takarmányt, abrakot is a szecskához! Kétszerannyi tejet adnának. Nem a tehenekben van a hiba, se a gondozásban, hanem a múlt évi rossz időjárás okozott mindent.

Ez a véleménye Puskás Józsefnek, Csalfa Istvánnak, Suloka Erzsébetnek, Branyó Mihálynak, Gere Erzsébetnek, Basa Jánosnak meg a többi állatgondozónak. Ezt mondogatják, de mintha maguk sem hinnék teljesen, nem hagyják ennyiben a dolgot. Keresik az okokat, mérlegelik a helyzetet és lassan ráébrednek, hogy az ember nem is annyira tehetetlen a természettel szemben. Mikor bőven volt jó takarmány, nem törődtek ennyit az ízesítéssel, most meg annyira megfontolnak mindent. Ez helyes is, mert aki jól akar előre látni, annak gyakran kell hátratekintenie, nehogy olyan göröngybe botoljék, amilyenbe már egyszer megbotlott.

— Ha tudtuk volna, hogy olyan száraz nyarunk lesz, mennyi herét lekaszálhattunk volna jóval virágzás előtt, hogy szénalisztet készíthessünk — tette le újból a garast Pál elvtárs — zölden Is többet megetethettünk volna a hízókkal és akkor minden kiló hús után megtakarítottunk volna legalább egy kiló abrakot. No, de jövőre! Legyen az év akármilyen jó is, de úgy bánunk mindennel, mint a legszűkebb évben. Ha most csak annyi abrakot adhatnánk a teheneknek, amennyit a sertéseknél megtakaríthattunk volna, lenne tej bőven.

— Eddig milyen eredményt értek el a tejtermelésben ?

— Nem panaszkodhatunk, mert a múlt évi tervünket 130 százalékra teljesítettük. Idén többet szeretnénk elérni.

Ezek szerint elég jó! vívták a harcot a mostoha időjárással szemben. A sertésállományuk pedig most is olyan szép, hogy párját ritkítja a terebesi járásban.

\

A SZÖVETKEZET IRODÁJÁBAN

Már késő estére jár az idő, de még mindig szorgos munka folyik. Ceruza sercen, számológép kattog a munkába merült emberek keze nyomán. Készül az év végi mérleg és ennek alapján feltáródnak a rejtett tartalékok.

Eszterhai Margit töri meg a csendet.- Az elnök elvtárs még mindig bízik az osztalékban, de eddig nem sokat ígérnek a számok.- Számoljátok úgy, hogy jusson is, maradjon is — veti közbe Albert Sándor, a szövetkezet elnöke.- Sok marhát eladtunk, de mind csak húsra. Ez nem vet annyit a latba, mintha tenyészállatvásáron értékesíthettük volna — fordult felénk Cap Erzsébet.

Bisztrai Magda mosolygással adta értésünkre, hogy neki is ez a nézete. A három lány jól látja a gazdálkodás problémáit, pedig csak a múlt évben kerültek ki az iskolából.- Nehéz a sárból kikecmeregni, ha egysz'er belejutott az ember — sóhajtott fel az elnök. - Azelőtt, míg Nagykapos járási székhely volt, idehozták a bangos és gümőkóros teheneket, hogy más szövetkezetekben felszámolják a bajt. Csak azután következtünk volna a sorra, amikor minden állomány egészséges. Most nem várunk erre. Magunk erejéből hozzáláttunk a betegségek elfojtásához. A fertőzött állatokat rendszeres oltásban részesítjük, az egészséges növendékeket pedig külön istállózzuk. Azok mind olyanok, mint a makk, de sok idő eltelik, míg fajállattenyésztéssel foglalkozhatunk. Addig az állati termékek előállítására kell fektetnünk a fő súl$t, ami eddig sikerült is. A növénytermesztésben teljesen áttérünk a vetőmagtermesztésre. Már ősszel is csak nagy termőképességű búzafajtákat vetettünk. No, de erről többet tud az agronómusunk.

Kiss József mezőgazdász is a számokkal bajlódik. Arcáról azt olvastuk le, hogy sokmindenre rájött, amire a mezőn nem gondolt. De ahogy felvetettük a nagy termőképességü gabonafajták termesztésének kérdését, máris a mezőn szeretne lenni.- Mihelyt az idő engedi azonnal hozzákezdünk a külföldi búzafajták téli fejtrágyázásához — figyelmeztette az egyik csoportvezetőt.

Az helyeslőén bólintott.- Télen is fejtrágyáznak? - vetettük fel a kérdést.

— Fogunk — válaszolta a mezőgazdász. - Eddig még nem csináltuk, de megpróbáljuk, mert a szakirodalom ajánlja. Szerintünk nem árthat a búzának, csak használhat. Baj csak akkor lehet, ha a fejtrágyázást se télen, se tavaszkor nem végzik el. Ezt már a magunk kárán is tapasztaltuk; 1960 őszén a sok eső miatt oda vetettük a búzát ahová lehetett és nem oda, ahová terveztük. Felrúgtuk a vetésforgót, de bosszút is állt érte. A növény nem kapta meg azt a tápanyagot amire szüksége volt, mi sem kaptuk meg tőle a tervezett hektárhozamot; sok helyen csak a felét.- Akkor tehát nemcsak a száraz nyár okozta az abrak- és takarmányhiányt? •

— Nem egészen. De okultunk rajta.

Ha nem termelünk elegendő takarmányt, hogy várhatunk elegendő istállótrágyát? Az idén bevezetjük a herefélék mesterséges szárítását. A mezón csak félig szárítjuk meg, hogy gyűjtéskor le ne töredezzenek a levelek, mert ismert dolog, azok tartalmazzák a legtöbb fehérjét; azután kazalozunk és a kazal alá hideg levegőt fuvatunk mindaddig míg a széna teljesen meg nem szárad. Számításunk szerint megkétszereződik a takarmány tápértéke a múlt évihez viszonyítva... De ezt már nem a szakirodalomból, tanultuk — tette hozzá Kiss elvtárs hamiskásan —. hanem a galántai EFSZ-ben láttuk. De reméljük, ha ők eljönnek hozzánk tanulmányútra, ennél többet is láthatnak. Szeretnénk őket valamivel meglepni.

Az meg csak természetes, hogy aki titkot rejteget, nem mond mindent tollba. Annyit azonban mégis megtudtunk, hogy a felvetett kérdések megoldást az új módszerek bevezetésében, a talajerő fokozásában és nagy termöképességü gabonafajták termesztésében látják. S mindent alaposan megfontolnak, mielőtt döntenének. Ezért az idegen búzafajtákat az általános termesztésen kívül kísérletezésbe is bevonták. Két szovjet, két hazai, egy német és egy olasz búzafajtát termesztenek egyegy hektáros kísérleti parcellán és ugyanilyen területen, hasonló feltételek mellett az eddig legjobban bevált hazai fajtákat: a Szlovák 200-ast, meg a Szlovák B —777-est fajtaösszehasonlításképpen.

A kísérletek sok termelési titkot feltárhatnak, sok mesterfogásra megtaníthatják a termelőket és így remélhető, hogy a nagykaposi szövetkezeteseken sem az időjárás, sem a vetésforgó nem áll többször bosszút.

Csurilla József

Krutina elvtárs beszédéből

(Folytatás az 1. oldalról.) említett csúcsteljesítmények mögött. Íme egy példa: amíg Tuzincin

elvtárs a bagotai EFSZ-ben (komáromi járás) 908 hektáron aratta le a gabonát a tavalyi idényben, addig az egy gabonakombájnnal elért országos átlag csupán 107,9 hektárt, tehát kb. egykilencedét tette ki!

Komplex gépesített munkacsapataink bevetése során kitűnt, hogy munkaidejüket és gépi eszközeiket nem képesek teljes mértékben kihasználni, ha csak egyféle növény gondozását végzik a mezőgazdasági üzemekben. Számos üzemben ezért egyre bővült az egyetemesen gépesített brigádok és a százasmozgalom csapatainak munkaköre, amelyek azután már teljes mértékben pótolták az addigi mezei munkacsoportokat. Azok a tényleges eredmények, amelyeket egyes mezőgazdasági üzemek helyes munkaszervezéssel és az egyetemesen gépesített brigádok bevezetésével elértek, bebizonyították a mezőgazdasági termelés ezen módjának elvitathatatlan előnyeit. Így például tavaly 82 dolgozónak sikerült az Cszori Állami Gazdaság 700 hektárnyi területéről az egész gabonatermést többmenetes aratással betakarítania. Ugyanazon a területen azelőtt két és félszer több, tehát 207 dolgozóra volt szükség az aratási munkálatok elvégzésére. És még számos ilyen példát hozhatnánk fel.

Ebben az évben egyre nagyobb méretekben akarjuk az új technológiát mezőgazdaságunkban meghonosítani. így nevezetesen a gabona aratásánál legalább 50 százalékban, vagyis 1,200 000 hektár kiterjedésű területen, ebből pedig 800 000 hektáron kétmenetes aratást fogunk alkalmazni. Komplex gépesített munkacsapatok segítségével gyorsan és veszteségmentesen kell aratnunk és ahol nincsen alávetés, hántjuk a tarlót és tarlókeverékeket vetünk. Ugyancsak nagyobb mértékben kell kukoricát termesztenünk és gazdaságosabban keli kihasználnunk a takarmány tartósítására szolgáló berendezéseinket. Ebben az évben akarunk először kísérletezni az egymagvú cukorrépa termesztésével, egyelőre 20-30 ezer hektárnyi területen.

Mindezen munkálatok sikeres elvégzésénél fontos szerepet játszanak a gép- és traktorállomások. Jóllehet tavaly egyes kerületekben csakugyan élenjáró helyet foglaltak el ezen munkák biztosításánál, országos viszonylatban mégsem töltötték be kielégítő módon hivatásukat. Munkateljesítményük fokozása érdekében tehát szorosabb együttműködést kell teremtenünk az egyes üzemek között. A GTÁ-knak jobban kell gondoskodniuk a szövetkezetek szükségleteinek kielégítéséről, a javítási munkákról, a pótalkatrész- és anyagellátásról. Egyszer s mindenkorra fel keli számolnunk a mezőgazdasági gépek tervezésében megnyilvánuló egyenetlenségeket. A gépek elosztását céltudatosan kell irányítani, nem pedig a „véletlenre" bízni. A gépelosztással elvégre nem lehet „üzérkedni“! Ha pedig valamelyik mezőgazdasági üzemben feleslegessé válik a gép, vagy nem alkalmas rendeltetésének betöltésére, olyan mezőgazdasági üzemnek kell eladni, ahol szükség van rá.

Kielégítő választ adhatunk ehelyütt a gyakran felmerülő kérdésre: hogyan foglalkoztassuk az egyetemesen gépesített brigádokat az idénymunkák befejezése után? Nos tehát, munka akad elég. Sürgős szükségünk van reájuk az önműködő sertéshizlaldák széleskörű bevezetésénél, a tehénistállók új típusainak gépesitésénél, a takarmányozásnál, a takarmány tartósításánál, a be- és kirakodás gépesítésénél stb. Mindezen részlegeken szükségünk van szakképzett gépesitőkáderekre. Maguknak a gépesítőknek pedig eképpen bő alkalmuk nyílik arra, hogy a téli időszakban is tökéletesítsék szaktudásukat. Módjuk van ugyancsak arra, hogy a téli időszakban segédkezet nyújtsanak a komposztkészítési és trágyázás!, valamint a talajjavítási és rétmeszezési munkáknál.

Anyag- és pénzellátást illetően elengedhetetlenül szükséges, hogy mindazon intézkedéseket, amelyeket a jövő évben szándékszunk foganatosítani, besorozzuk az évi termelési tervbe éppúgy, mint a jelen időben vállalt kötelezettségvállalásokat.

Az a meggyőződésünk, hogy szövetkezeteseink, az áliami gazdaságok és gépállomások dolgozói többségükben felelősségteljesen oldják meg mezőgazdasági termelésünk alapvető kérdéseit. Számos mezőgazdasági üzem, amely harmadik ötéves tervünk négy év alatti teljesítését vállalta, becsülettel tesz eleget felajánlásának és újabb kötelezettségeket vállal Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusának tiszteletére, erre számtalan példát lehetne felsorolni. Mindezen példák azonban hassanak serkentőleg valamennyi mezőgazdasági üzemre, mert kívánatos volna, hogy minden egyes dolgozó hasonló kötelezettség-vállalással hozzájáruljon mezőgazdasági termelésünk kiegyenlítéséhez az ipari termeléssel, a piaci termelés túlteljesítéséhez, dolgozóink élelmiszerellátásának bővítéséhez, egy békés, szebb és gazdagabb holnap biztosításához.

1962. január 24,