Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-21 / 6. szám

nanuár 21-én az egész haladó emberiség megemlékezik Vlagyimir Iljics Lenin, a proletariátus lángelméjű vezére halálának az évfordulójáról. Harmincnyolc esztendővel ezelőtt, 1924- ben, a történelem nagy kormányosának a halála embermilliók szívét sajdította meg. Milliók arcán gördült le a keserűség könnye. Meghalt Lenin. Meghalt? A költő szavaival élünk: „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!“

ILIA EREN&URG;

A bolsevik csoport az Avenue dOrleans egy kis kávéházában tartotta gyűléseit. A gyűlésen mintegy 30 ember vett részt; én csak Lenint néztem. Sötét öltönyt és keményített állógallért viselt, nagyon korrekten öltözködött. Nem emlékszem miről beszélt, de — mivel elég szemtelen kölyök voltam — szót kértem és valamiben ellentmondtam neki. Szelíden válaszolt, nem szidott őszsze, hanem megmagyarázta, hogy ezt és ezt nem értettem meg... Gyűlés után Vlagyimir Iljics odajött hozzám; - Moszkvából érkezett? ... Elmondtam, hogy múlt év januárjáig a moszkvai szervezetben dolgoztam, aztán letartóztattak, később megpróbáltam Poltavában elhelyezkedni, ott felkutattam az elvtársakat. Lenin azt mondta, menjek majd el hozzá.

Megkerestem a Monte Souris park melletti kis utcában levő házat (most utánanéztem — a Rue Bonier volt). Sokáig álldogáltam az ajtóban, nem volt bátorságom becsengetni; előbbi szemtelenségemnek nyoma sem maradt. Nagyezsda Konsztantyinovna nyitott ajtót; Lenin dolgozott. Elgondolkozva ült, hosszú papírsáv fölé hajolt, szemét kissé összehúzta.

Beszéltem neki a diákszervezet lebukásáról. Az egységes párt két éve című cikkemről, a poltavai helyzetről. Figyelmesen hallgatott, néha parányit elmosolyodott; úgy éreztem, - Lenin rájön, hogy tulajdonképpen még kölyök vagyok, s ez összezavarta gondolataimat. Mondtam, észbe tartom én az újságküldésre ideadott címeket. El akartam menni, de Vlagyimir Iljics marasztalt; faggatott, milyen a fiatalság hangulata, melyik írót olvassa leginkább, népszerűek-e Znanya-kötetek, milyen előadásokat láttam Moszkvában Korsnál, a Művész Házban... Fel s alá járt a szobában, én meg egy hokkelin ijjtem. Nagyezsda Konsztantyinovna azt mondta, ideje ebédelni; gondoltam, túl sokáig maradtam, de ott tartottak, megebédeltettek. Csodálkoztam, milyen rend van szobájukban; a könyvek' polcokon álltak, Vlagyimir Iljics íróasztalán semmi sem hevert,— nem úgy, mint a moszkvai elvtársak szobáiban vagy Szavcsenko és Ludmilla lakásán.

£n 1909 legelején jártam Vlagyimir lljicsnél, s nem is tudtam, hogy gondolatban ismét beszélgettem vele, nem sokkal halála előtt — 1922-ben, vagy 23-ban, amikor első könyvemet olvasta.

Lenin figyelemmel kísérte Franciaország politikai életét, tanulmányozta történelmét, gazdaságát, ismerte a párizsi munkások életmódját.

1909 májusában ott voltam a Kommünárok Falához vonuló tüntetésen. Elöl a Kommün résztvevői haladtak. Aggastyánoknak tartottam őket, és a Kommünre, mint valami ókori történelmi eseményre gondoltam — hiszen, képzeljük csak el; hormincnyolc évvel ezelőtt történt! A Kommünárok Falánál viszontláttam Lenint, a bolsevikok csoportjában állt, és a falat nézte ...

Láttam aztán Lenint a Saint Genevieve könyvtárban, a Monte Souris park egy padján, öregasszonyok és gyerekek között, egy munkásszínházban, ahol forradalmi 5 dalokat adott elő egy énekes.

Amikor Vlagyimir lljicshez mentem, a házmesterné; szigorúan rámszólt: — Törölje meg a lábát! — Vajon • tisztában volt-e vele, ki a lakója? Vajon gondolta-e j a pjncér az Avenue dOrleans-on, hogy a korsó sört ren- j delő úrról nyolc év múlva az egész világ beszélni fog?i Vajon sejtették-e a könyvtárlátogatók, az az ember, akit olyan pontosan kijegyzeteli a könyvekből a számokat • és a neveket, meg fogja változtatni a történelem mene- • tét és a szerzők ezrei, a világ minden nyelvén, tucat- J számra írják majd róla a könyveket? És vajon én, akii pedig áhítattal néztem akkor Vlagyimir lljicsre, elkép- : zelhettem-e, hogy olyan ember előtt állok, akinek névé- • hez fűződik majd az egész emberiség új korszakának • születése ? ;

Sohasem jelejtem el a Lenin temetését megelőző négy j éjszakát, amikor Moszkva búcsúzott Vlagyimir lljicstöl.; Kegyetlen hideg volt, a tereken máglyák égtek. Amikor • beléptek az oszlopterembe, felnőtt férfiak, a tegnapi 5 vörösgárdisták sírtak, mint a gyermekek. Csoda ment S végbe: ezen a négy éjszakán valamennyiünk előtt fel-; tárult a történelem; az, ami nemrég még elfelejtődő | újságkrónika volt, egyszeriben gránittá szilárdult, — ; mindenki megértette, mit alkotott Lenin.

Lenin nagy és bonyolult ember volt. A polgárháború; viharos éveiben egyszer, miután Iszaj Dobrovejn elő- ; adásában meghallgatta Beethoven egyik szonátáját, Le- í nin azt mondta Gorkijnak:

— Nem ismerek jobbat az Apasszionátánál, műiden • nap meghallgatnám. Bámulatos, emberfeletti muzsika.; Mindig büszkén, talán naivan gondolom: milyen csodákra • is képes az ember!

És szemét összehúzva, kesernyésen mosolyogva hozzá- f tette: j

— De nem bírok gyakran Zeitét hallgatni, kihat az j idegeimre, szeretnék kedves butaságokat mondani s meg- • simogatni az emberek fejét, akik szennyes pokolban: élve ilyen szépséget tudnak alkotni. De ma senkit sem • szabad simogatni — leharapják az ember kezét, verni • kell a fejeket, verni kegyetlenül, bár mi eszményeinkben j ellenzőnk minden erőszakot az embereken. Hm, hm — | pokolian nehéz kötelesség!"

Azért írtam ki Gorkij visszaemlékezéseiből ezt a hosz- | szú idézetet, mert nagyon szorosan összefügg az én • életemmel, az én gondolataimmal, nem, nem megfelelő : a névmás - a mi századunkkal, a mi sorsunkkal.

Jelentős eseménnyel kezdődött az elmúlt hét külpolitikai krónikája. New Yorkban újból megkezdte munkáját az Egyesült Nemzetek Szervezetének XVI. ülésszaka, amelyet tavaly decemberben félbeszakítottak. A tárgyalások felújítását megelőzve amerikai és angol vezető politikusok között lázas kulissza mögötti megbeszélések folytak. A két vezető nyugati nagyhatalom diplomatái keresték annak a módját, hogy miként akadályozhatnák meg a világszervezetben egyre jobban erősödő gyarmat- és imperialistaellenes erők befolyását az ENSZ- ben. 'A Nyugat ugyanis nagyon elégedetlen az ENSZ-ben történő fejleményekkel, főleg azután, hogy a világszervezetet nem sikerült felhasználnia Portugália gyarmati érdekeinek megvédésére Indiában.

Nincs kizárva, hogy a vezető nyugati nagyhatalmak még a most folyő közgyűlés elé terjesztik az ENSZ működésének átszervezésére tett javaslataikat, jóllehet ezek irreális voltuk miatt eleve elfogadhatatlanok.

A körülbelül egy hónapra tervezett közgyűlési vita napirendjére elsősorban a következő, sürgős megoldásra váró tárgysorozati pontok kerülnek: Kuba panasza az USA részéről fenyegető nyílt katonai támadás előkészítése miatt, az angolai helyzet, Nyugat-lrián kérdése és egyéb fontos nemzetközi problémák.

Ha már a tárgyalásoknál tartunk, meg kell említenünk a három laoszi herceg genfi megbeszéléseit. Bár még tavaly júniusban létrejött a laoszi hazafias erők és az amerikabarát Nosavan-kllkk csapatai közötti fegyverszünet, a laoszi válság még máig sem oldódott meg. Washington kiszolgálója, Boun Oum herceg — kenyéradóinak vezénylésére - a kétkulcsos politikát játssza: időrőlidőre felmutat valamiféle tárgyalási készséget, de olyan követelésekkel lép fel, amelyekről tudja, hogy a laoszi kérdés mielőbbi rendezését sürgető Souvanna Phouma és Szufanuvong számára elfogadhatatlanok. Hiszen a három laoszi herceg jelenlegi genfi megbeszélései csak folytatása azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket már Laoszban folytattak az új koalíciós laoszi kormány megalakításáért, sajnos, eddig eredménytelenül.

Amíg a genfi tárgyalóasztalnál Boun Oum képmutatóan - bizonyára időhúzás miatt — a megegyezés lehetőségéről beszél, Laosz egyes területein farkasszemet néznek egymással a hazafias erők és a Nosavan• Kekkonen győzött a finn elnökválasztáson. A kétnapos finnországi elnökválasztások során Kekkonen eddigi elnök győzött, aki a semlegesség és a Szovjetunióval való jó kapcsolatok politikájának híve.

jSalan

Adenauernél

:

: Nyugat-német lapjelentések sze• rint Sálán tábornok, a francia | puccsisták vezére, a titkos hadsereg szervezetének főnöke (OAS) | jelenleg Nyugat Németországban

S tartózkodik.

•

| Közismert, hogy Salant a francia I bíróságok halálra Ítélték, ő azon: ban nyugodtan él és tárgyalásokat

• folytat Adenauer kormányának

• képviselőivel. (CTK)

•

• Válságos a helyzet a Dominikai Köztársaságban. Hírügynökségek jelentései szerint Balaguer dominikai elnök lemondott hivataláról, s a kormányt a Dominikai Köztársaságban egy katonai-politikai csoport vette át.

• Az ENSZ közgyűlés vitáján több ország képviselője követelte, hogy a portugál kormány szüntesse be az angolai nép elleni irtóhadjáratát. Portugália küldötte felszólalásában arcátlanul azt állította, hogy Angolában nyugalom van és semmiféle megtorlás nincs.

• Egyetlen parlament sem utasította vissza Csehszlovákia felhívását

a német kérdés rendezésére — írja a Neues Deutschland. A lap hozzáfűzi, hogy Csehszlovákiának a világ parlamentjeihez intézett felhívása széleskörű visszhangra talált az egész világon.

lüöt. január 21.

klikk csapatai, s tovább áramlik az amerikai hadianyag az országba, és napról napra fokpzódik a laoszi fegyverszünet megszegéséinek veszélye.

Egyelőre maradjunk még Ázsiánál, s vizsgáljuk meg a nyugat-iriáni helyzetet. A holland, gyarmatosítók hadihajói támadást intéztek az indonéz őrnaszádok ellen. Szukarno elnök közvetlenül a támadás után katonai főtanácsadóinak bevonásával rendkívüli kormányülésen vitatta meg a helyzetet. Kijelentette, hogy a hadihajók támadása nyílt kihívás Indonézia ellen, s ezek után még sürgősebb az Indonéz népi erők mozgósítása Nyugat-Irián felszabadítására. A dzsakartai rádió közlése szerint eddig több mint hárommillió önkéntes jelentkezett, akik készek fegyvert fogni Nyugat-Irián visszacsatolásáért Indonéziához.

Az indonéz kormány azt is közölte, hogy a holland támadásról és az egész nyugat-iriáni helyzetről tájékoztatni kívánja U Thant, az ENSZ Ideiglenes ügyvezető főtitkárát.

Ha már ismét szóba került a világszervezet neve, el kell mondanunk, hogy a kongói tragédia új szakaszához érkezett, s sajnos, ebben éppen az ENSZ-nek is szerepe van. Hírügynökségek jelentései szerint az ENSZ haderők Kongóban állomásozó egységei letartóztatták Gizengát, Lumumba politikájának hű követőjét, a jelenlegi központi kongói kormány miniszterelnökhelyettesét. Adula, a központi kormány miniszterelnöke ugyanis, aki egyre jobban együttműködik az amerikai kormánnyal, bizalmatlansággal vádolta Gizengát.

Jól emlékszünk még arra, hogy a kongói nép halhatatlan vezérét, Lumumbát is milyen cselszövésekkel fosztották meg a gyarmatosítók miniszterelnöki tevékenységétől. Gizenga, aki Lumumba politikájának hű követője, egyelőre az ENSZ haderők fogságában van, de hisszük, hogy a kongói nép megakadályozza az imperialisták gyalázatos tettét, s nem engedi meg, hogy Gizenga is Lumumba sorsára jusson.

feleletet ad a munkásoknak a legégetőbb Időszerű kérdéséire. Egyidejűleg el kellett távolítani a jobboldali mensevik elemeket, amelyek abban az időben likvidátori tevékenységükkel komolyan gyengítették a párt erejét.

Ilyen fontos ülésezést nem lehetett a cári Oroszország területén megrendezni, ahol csak úgy nyüzsögtek a cári rendőri besúgók. Sok orosz forradalmi emigráns egymástól távol, Nyugat-Európa országaiban talált menedéket. Lenin azonban nagyon helyesen, megkövetelte, hogy ilyen fontos tanácskozáson a lehető legtöbb küldött jelenjen meg az Oroszországban működő munkásszervezetekböl is. ök ismerték legjobban az otthoni légkört, az elvtársak nézeteit, vágyaikat, az általános helyzetet. Ehhez szükséges volt olyan helyet kiválasztani, amely közel van Oroszországhoz. így esett a választás Prágára.

Az elmúlt öt évtized hihetetlenül sokat jelentett az emberi társadalom számára: vörös zászló leng sokhelyütt hirdetve az emberiség új korszakát. Az új élet nem önmagától született: a Marx és Lenin tanaival felfegyverzett munkásosztály új, magasabb fokú társadalom felé vezeti az emberiséget. És e törekvésük élén a kommunisták forradalmi pártja áll,

WITTENBERG JÖZSEE

A Német Demokratikus Köztársaság fővárosának dolgozói a Friedrichsfeldi Emlékműnél kegyelettel adóztak a nagy forradalmárok, Kari Liebknecht és Rosa Luxemburg emlékének, akiket a német fasiszták 42 évvel ezelőtt meggyilkoltak. Az emlékműnél tartott több órás felvonulással, valamint Walter Ulbricht elvtárshoz, a Németh Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökéhez intézett üdvözletükkel a berliniek kifejezték szilárd elhatározásukat, hogy Németország Szocialista Egységpártja vezetése alatt tovább folytatják harcukat a nyugatnémet militarizmus ellen és az egységes békeszerető Németország megteremtéséért. - Felvételünkön: a berliniek felvonulása. A transzparensen a kővetkezőket olvashatjuk: „A fasizmus elleni gát Berlinben Németország békéjének megőrzését szolgálja".

Foto: Zentralbild.

ház első emeletén egy férfitől érdeklődött, aki az egyik ajtó felé Irányította. Benyitott. A szobában lévők felugrállak és körülfogták. Lenin, jellegzetes mosolyával fogadta a feléje nyújtott kezeket, és boldogan ölelte magához elvtársait.

A forró üdvözlés után azonnal megkezdődött az érdeklődés, kérdezósködés. Milyen a munkások hangulata az oroszországi szervezetekben? Mit várnak a konferenciától? Lenin ismertette a konferenciára készített beszámoló téziseit és meghallgatta a küldöttek ezzel kapcsolatos nézetét.

Mindez abban az időben történt, amikor az orosz bolsevikokat kegyelmet nem Ismerve üldözte a cári önkényuralom. Ám a szűnni nem akaró sztrájkhullám Oroszországban, a nemzetközi méretben körvonalazódó összetúzés előjelei és a világban észlelhető számos forradalmi tünet, azt a feladatot tűzte az orosz proletariátus elé, hogy felkészüljön harcának döntő szakaszára. Ezért az emigrációban élő előrelátó Lenin nagy szorgalommal készítette elő az orosz forradalmi mozgalom vezető dolgozóinak találkozását. Szükség volt egy ilyen konferenciára, amely

Ölomszürke, sűrű ködfelhő borította a prágai vasúti sínpályát, amelyen éles zakatolással robogott a nemzetközi gyorsvonat a főpályaudvar felé. A kiszálló utasok között volt egy férfi, akiről az első pillantásra meg lehetett állapítani, hogy régen járt ebben a városban. Körültekintgetett, majd kiment a pályaudvar elé, s ott hirtelen megállt. Nagy érdeklődéssel nézte a szétágazó utcát, a piszkos színekben ágaskodó házsorokat, s aztán elhagyta az állomás épületét. A széles utcán ballagott végig, a hömpölygő tömeg között. Ügy látszott, hogy az utca sohasem ér véget. Jobbra és balra hasonló utcák nyíltak. Valahogy körbe-körbe járt az ismeretlen utcákon. Jó ideig tartott, míg végre megpillantotta a helyes irányt. Itt mér kiismerte magát. Itt volt a régi ismerős utca is.

Prága középpontjában áll a Népház tágas, kétemeletes épülete, itt adtak találkozót 1912. január 18. és 30-a között az orosz bolsevikok, hogy a VI. összoroszországi konferenciájukat megtartsák.

Lenin a konferencia megnyitásakor érkezett. Váratlanul jelent meg, érkezéséről senki sem tudott. A Nép