Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-27 / 51. szám

Most a gyors és veszteségmentes aratásnál nagy figyelmet fordítunk a termény minőségére is. Ezt pedig csakis az új technológia alkalmazá­sával érhetjük el. E téren gazdag tapasztalatokat szereztünk a múlt nyáron, amikor az összes gabona 50,4%-át új módszerrel takarítottuk be. A rendrakógépek szabályos, egye­nes rendeket raktak és a rendfel­szedő kombájnok akkor gyűjtötték össze a learatott gabonát, amikor a magvak nedvességtartalma nem ha­ladta meg a 17 %-ot (páradús idő­járás esetén a 20 %-ot), de 14 %-nál nem volt kisebb. A tavalyi siker oda vezetett, hogy az idén már a gabona 59,6 %-át ta­karítjuk be az új módszer segítségé­vel. Nálunk ez jó eredménynek szá­mít, mert vannak olyan meredek fek­vésű területeink is, ahol csak lovas kaszálógép vagy kézi kasza jöhet számításba. Egy kombájnra 100 hektár gabona aratását terveztük; 5 hektárral töb­bet, mint amennyit tavaly elértünk. Ez, sőt több is jobb szervezéssel el­érhető. Járásunkban az aratás nem egy­szerre kezdődik. Általában 10 — 14 nap a különbség az északi és a déli ré­szek között. Ez viszont kedvezően hat a gépek kihasználására. Az ara­tás kezdetén 20 kombájn jön a járás északi részeiről a déli részek segít­ségére, azután visszamennek saját gazdaságaikba. Ez nagy előny azért is, mert a kombájnosok már munkába lendültek, illetve tapasztalatot sze­reztek, azonkívül a déli részek is ki­segítik majd az északi részeket, 28 kombájnt küldenek segítségükre. Sánta János, a szövetkezet fiatal kombájnosa felvételünkön a gép javítását végzi. A többiekkel együtt 530 hektárról aratják le és csépe­lik ki a gabonát. Az ipolybalogi szö­vetkezet példásan teljesíti eladási ter­vét. A tervezett 60 mázsa sertéshús helyett 69-et, a 84 mázsa marhahús helyett pedig 93-at adott el. A tojás­eladás tervét is teljesíti, A nagy­üzemi termelés még jobban kibon­takozhat, ha elké­szül a korszerű négyszoros istálló. A képen látható építkezési csoport tagjai vállalták, hogy az építkezési munkákat egy hó­nappal a tervezett idő előtt befejezik. (Foto: Bállá) H í R E K a UakácM A bácsi borról nem kell sokat be­ikszólni. Különbenis azt tartják a borivók, hogy a jó bor maga he­lyett is beszél. De hogy igazán jó legyen, azért sokat kell dolgozni. A fáradság azonban megtérül majd ősszel szüret után. Felvételünkön Csekes István a szólót permetezi. (Kép és szöveg: -gs-) MEDVESALJÁN 1962. június 27. GÉPEINK aratásra készen Irta: FILIP OTTÖ, a kassai járás főmechanizátora A kassai járásban a gépek javítását pontosan a terv szerint végeztük, tekintet nélkül a kései tavaszodásra. A gépek 96 %-át már kijavítottuk és remélhető, hogy mire e sorok meg­jelennek a többi is készen lesz. A gépjavítás oroszlánrészét a szepsi gépállomás végezte el, de a szövet­kezetek is szép eredményeket értek el. Különösen a perényi, szinai, csé­csi, csányi, krásnai és a novacáni szövetkezetek érdemelnek dicséretet. Igaz, ezeknek a szövetkezeteknek jó műhelyeik vannak, de a többiek is megtettek minden tőlük telhetőt. A kijavított gépeket bizottság vizs­gálta át, munkáját e napokban fe­jezi be. A bizottság a gépállomás legjobb szerelőiből, a legjobb szövet­kezeti gépjavítókból és az állami el­lenőrző szervek dolgozóiból tevődött össze. Búcsi képeslapok Országszerte lázas készülődés folyik. Közeledik az aratás. A búcsi szövetkezetben is minden igyekezet oda irányul, hogy a gépek, $ az emberek egyaránt felkészülve induljanak neki a legfontosabb munkának, a jövő évi kenyér betakarításának. Emellett azonban nem hanyagolják el a növényápolást, a kertészetet, s a szőlészetet sem. Nagy gonddal gyűjtötték be a takarmányféléket is, hogy az állattenyésztés — ami eléggé számottevő - ne szenvedjen hiányt. — Az üveg és a kerámia kiszorí­totta a közhasználatból a cserépedé­nyeket - mondja Bráz Lajos. Ez is egyik fokmérője életszínvo­nalunk emelkedésének. (H. I., Otrokocs) • A HRNClARSKÉ ZALlZANY-l szövetkezetesek ugyancsak jól neki­láttak a munkához. Az elmúlt napok­ban több mint 101 dolgozó szárította a szénát. Egy nap alatt 48 hektárról rakták petrencékbe. Sokat segítettek a traktorosok is, Ernest Liptay és Zigmund Sykora. A védnökség! üze­mükből 50 dolgozó segített a széna­betakarításnál. (Stevo Kovács, Rimaszombat) • SZÖDÓ kis szövetkezeti község. Mostanában, egyre többet hallunk róla. Tavaly 50 hektáros parcelláról 52,4 mázsa szemeskukoricát takarítottak be hektáronként. Ez idén vállalták, hogy 70 hektáron termelnek kukori­cát és 60 mázsás hektárhozamot ér­nek el, 17 hektáron kísérletezni fog­nak, s e területről 100 mázsa termés elérését tűzték ki célul. A szövetke­zetben nem feledkeznek meg a többi munkálatokról sem. Ügy tervezték, hogy 16 nap alatt learatnak, kétfázi­­sos módszerrel. Pártunk XII. kong­resszusának tiszteletére vállalták, hogy terven felül 10 000 ' tojást és 500Ó liter tejet adnak be. Vállalásukat pár hét múlva már teljesítik is. A faluban szövetkezeti klubot léte­sítenek, és a járásban elsők voltak, ahol 4 szövetkezeti lakásegységet — 3 szoba, fürdőszobával ellátva — már átadtak azoknak a szövetkezetesek­­nek, akik munkájukkal megérdemel­ték. Lakást kapott Dóka Kálmán, Juraj Furár, Rosik János és Ondrej Ment. (Tóth Károly, Léva) és egészségesek. A sertéseknél is teljes a gépesítés. Gombnyomásra végzik el a munkát és látják el az állatokat. 645 sertést etet két nő a legkönnyebb munkával. A mi asszo­nyaink azt mondták, hogy otthon el­mondják a vezetőiknek, mennyi em­beri erőt lehet megkímélni, ha meg­hallgatják azokat, akik jót akarnak nekik és egy kis kiadással korszerű­sítik az istállókat. (Száraz Mária, Párkánynána) • A DERESKI EFSZ azok közé a szövetkezetek közé tartozik, ahonnan első látszatra talán semmi kiemelni­­valót nem lehet írni. Pedig nem így élj; a dolog. Ahogy elbeszélgettem Pusfco László könyvelővel, kiderült, Hogy nágyon szorgalmas nép lakja ezt a falut. Az asszonykezek szorgalmát di­csérte a könyvelő, akiknek olyan ügyesen forog a kezükben a kapa, a gereblye, mint a juhnyíró olló. A de­reski asszonyok ugyanis az egész Túróc és Sajó völgyén ismertek a juhnyírásról. Olyan hagyomány ez a községben, mint a fazekasmesterség, amely évszázados múltra tekinthet vissza. Ám a fazekasmesterséggel ma már csupán egy-két ember, köztük Bráz Lajos foglalkozik még. S hogy való­ban művészi értékű munka kerül ki a keze alól, erről bárki meggyőződ­het. Dúsa János fazekast például Bratislavába hívták föl az egyik népi szövetkezetbe. • A BÉLYI szövetkezetben 12 nap alatt 225 hektáron elvégzik az aratást. A szövetkezet vezetősége egy komp­lex gépesített brigádot alakított, amelynek élén Csűrös András áll. Ha az időjárás megengedi, az aratást július 10-én megkezdik, űj módszer­rel kétfázisosan. A tarlóhántás után július 20-ig elvetjük a tarlókeverékeket, ugyan­csak ez ideig teljesítjük a beadást. A komplex gépesített brigád szo­cialista munkaversenyt indít, s a szö­vetkezet a nyerteseket 500, 300, illet­ve 200 korona pénzjutalomban része­síti. (Király Barnabás, Bély) • A SZÄDALMÄSI szövetkezet kér*4 tészete tizenhatszorosan téríti" fffPTf'Tf ráfordított költségeket. Az ■•elmúlt hónapban elsőnek adtak be 3500 cso­mó első osztályú hagymát, majd utána nagyobb mennyiségű retket, salátát és egyéb korai zöldségféléket. A tervezett 300 mázsa hagyma ki­termelését már e hónapban teljesítik, s terven felül még 20 mázsával adnak be. A zöldségféléknél a tervet 140 %­­ra akarják teljesíteni. A kertészeti csoport vezetője Pogány Mária. A csoportból jó munkájukkal özvegy Tóth Lajosné, Szabó Sándorné és öz­vegy Szabó Jánosné tűnnek ki. (Pogány István, Nagykapos) • AZ ALSÖSZELI szövetkezetesek még tavasszal kötelezettséget vállal­tak pártunk XII. kongresszusának tiszteletére, hogy az idei sertéshús­termelési tervüket túlteljesítik. Vál­lalásukat az első félév vége előtt tel­jesítették, s terven felül 7 mázsa sertéshúst adtak be, összesen 877 mázsát. (Vadovics József, Galánta) • AZ 1ZSAI szövetkezet egyik föld­tábláján 20 asszony kapál. Gyönyörű a burgonya. Elhatározták, hogy a bur­gonyát öntözni fogják, hogy minél előbb piacra kerülhessen. (Kurucz Nándorné, Izsa) • A SAJÓKESZI szövetkezet di­csekedhet a környék legszebb cukor­répájával. A többi kapás is nagyon szép. Ottjártamkor már a cukorrépa második kapálását is elvégezték, és a takarmánybegyűjtési munkálatokkal is szépen haladnak. • AZ OTROKOCSI szövetkezetben most a takarmányok gyors betakarí­tásával foglalkoznak. Csupán a ker­tészetben alkalmaznak néhány nő­dolgozót, de ha a szükség úgy hozza, őket is mozgósítják a széna betaka­rítására. (Horváth István, Otrokocs) • A LAKSZAKÁLLASI szövetkezet­ben már kazlakba rakták a takarmá­nyokat. A cukorrépát e napokban permetezték be a penészbogarak el­len. Most másodszor kapálják a ku­koricát. (Bajcsy Jenöné, Lakszakállas) • AZ ÉRSEKÜJVÁRI járás nőtaná­csa 36 szövetkezetben dolgozó asz­­szonyt tapasztalatcserére vitt el a dél-morvaországi 2idlohovicei Állami Gazdaságba. Az asszonyoknak nagyon tetszett a korszerű, gépesített tehén­istálló és a vörös-tarka tehenek. 150 tehén volt ebben a korszerű istálló­ban. Mindössze két személy gondozta és fejte őket. A fejés is gépesített, a tárolók és a hűtők mind egy helyen vannak. A növendékállatok kövérek tfjlKétyi József is készül... A két­­menetes aratásban mindennek rendbe kell menni, hogy gyorsan és veszteség nélkül kerüljön min­den szem gabona a raktárba. "innnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnn , leg gazdálkodók felé pedig annyit, • hogy kár a makacs huzakodásért, előbb-utóbb mindannyian az EFSZ : tagjai lesznek. A fejlődés azt iga­• zolja, hogy ez az egyedüli helyes út, ; amelyet sok százezer földműves már sok éve tapos, magáénak vall és ma i már másként el sem tudja képzelni ’ az életét. Miért makacskodnak hát i éppen az óbástiak. ■ Az egészet összegezve: az óbásti ' szövetkezet számára segítséget nyújt­­' hatna a járási mezőgazdasági osztály ' is; különösen üzemszervezési és szak­mai téren. No de... szerettem volna a falu- 1 ban szerzett tapasztalataimat a me­­' zőgazdasági osztály vezetőjével meg­beszélni, észrevételeimet vele közöl- 1 ni, gondolva arra, talán nincs infor­málva arról, amit megláttam. Nagyon 1 sajnálom azonban, hogy erre a meg- 1 beszélésre nem akadt ideje. Ezek 1 után érthető, hogy elgondolkoztatott, • miért nincs ez jobban ebben a med­­vesaTjai kis faluban. Sürgős segítség kellene az ottani nemzeti bizottságnak és ugyancsak segítség a szövetkezetnek is. Utána biztosan megtörne a medvesalji jég Öbáston is. A közmondás azt tartja, „aki gyorsan segít, kétszer segít“. Nos, ám lássuk. Hoksza István — Ne vegye bizalmatlanságnak, mutassa meg a tanács jegyzőköny­veit. Lapozgatok, keresem... Tehát az a bizonyos hatodik érzés... Jól sej­tettem. Nem találtam ott egy fiaszót sem a kiszélesítésről. — Milyen segítséget nyújt a helyi nemzeti bizottság a szövetkezetnek? — Nem a nemzeti bizottság, mi vagyunk a hibásak — vág közbe Krcsmárik Gábor könyvelő. — Nin­csenek még tapasztalataink, segít­ségre lenne szükségünk — szól meg­győzően. Elgondolkodom a mondottakon. Honnan várják a segítséget? Hiszen a helyi nemzeti bizottság az állam­­hatalom falusi szerve felelős a szö­vetkezetért. Innen kellene elsősorban segítséget kapniuk. Hogy tévedés ne essék, itt nem bűnbak-keresésről van szó, és nem is azért látogattam el a faluba, hogy a kákán csomót keressek, hanem azért, hogy a hiányosságokat föltárva, hoz­zájáruljak a szövetkezet fejlesztésé­hez. Arról van sző, hogy a község és az EFSZ felelős vezetői idáig keve­­• set tettek a kiszélesítés érdekében. Nagyon helytelen, hogy várakozó ál­láspontra helyezkedtek ahelyett, hogy állandó aprólékos, meggyőző tömeg­­politikai munkát fejtettek volna ki az egyéniek között, hogy azok is megértsék az idők szavát és a szö­vetkezeti család tagjaivá váljanak, Hiszen ismeretes, hogy köztük szá­mos olyan gazda akad, aki hasznára lenne a szövetkezetnek. Az egyéni­tek ki. Ez olyan közepes jó ered­ménynek számít. Az év első negyedében megint jó rajtoltak. Pénzügyi tervüket töbt mint 10 000 koronával szárnyalták tű! és a további kilátásaik is biztatóak Nagy kár és komoly hiba azonban hogy nincsenek gazdasági épületeik Az állatállományt még ma is elszór­tan, a házaknál tartják, pedig a meg­alakulás (1959) óta megoldhatták vol­na ezt a fontos kérdést is. Az ilyet gazdálkodás bizony nem előnyös z szövetkezetnek és nem éppen meg­győző formája a nagyüzemi állat­­tenyésztésnek. Emellett nem hat jói azokra, akik még szövetkezeten kí­vül állnak. Ezen bizony sürgőser segíteni kellene és végtére is idejt lenne, ha hozzálátnának a szövetke­zet kiszélesítéséhez, mert az egy helyben való topogás nem megoldás Kidolgozták ugyan minden évben s szövetkezet fejlesztési tervét, azon­ban a terv mindig csak terv maradt. Nem jutottak tovább az elhatározás­nál. Ettől pedig nemigen növekedik a közös földterület és nem emelke­dik a taglétszám. Vajmi keveset ér az ilyen terv. — A nemzeti bizottság tanácsában hány ízben foglalkoztak a szövetke­zet kiszélesítésével?- Minden összejövetelünk alkal­mával napirendre tűztük — feleli Pál Márton, nemzeti bizottsági titkár, Melyik községet válasszam? Talán Öbástot? Igen, ez jó lesz. — Ne siessen ügy. Ne oda menjen, nem tipikus hely, talál itt jobbat is - mondogatták. Mégis oda mentem. Ugyanis még kíváncsibb lettem, vajon mit találok ott. Különben is mért menjek olyan községbe, amelyet túlságos előszere­tettel javasolnak. Ott úgyis gyakran megfordul újságíró, de Öbáston alig­ha. A nemzeti bizottságon megtudtam, hogy a falu határa 605 hektár mező­­gazdasági területet, illetve 305 hek­tár szántót foglal magába. Ebből a szövetkezet tulajdona 295 hektár me­zőgazdasági, azaz 106 hektár szántó­­területet tesz ki. Az EFSZ-ben 27 mezőgazdasági üzem 46 taglétszám­mal egyesült közös kollektív tulaj­donná. Ebből 10 a férfi és 36 a nő­tag. Ugyanakkor a faluban még 62 egyéni gazda 310 hektár mezőgazda­­sági területet művel kezdetleges kistermelői módon. Ez ma a valóság. Lehet, hogy nem tipikus erről írni, azonban szükséges. A szövetkezet nyilvántartásaiból kitűnt, oqy megalakulásuktól fogva hol gye 'bb, hol jobb eredménnyel zárták az évet. Tavaly például az állati termékek eladási tervét a tejen és a tojáson kívül teljesítették és munkaegységenként 16 koronát fizet-

Next

/
Thumbnails
Contents