Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-10 / 46. szám

Lidice újra él

A lidicei vérfürdő f huszadik évfordulójára

gy kis falu, Prága és Kladno közt húzódó országúton. Ötszázhúsz lakosa a közeli Kiadná bányáiban és kohóiban kereste kenyerét.

Nehéz kenyér volt az első köztársaságban a bányász és a kohász kenyere. Örökös harc a föld alatt és a kohó forróságában. Örökös harc a holnapi kenyérért. Sztrájkok, kizárások, helytállás a csendőrpuskák csövei előtt. Kladnö a forradalmi harc hídfő állása és a lidicei munkások, hasonlóan kladnói testvéreikhez, jó harcosok, kitartóak és edzettek. Nem is lehetett ez másképpen, hiszen úgy szeretik kis falujukat, tiszta házikóikat, virágos kertecskéjüket, dolgos kezű tiszta asszonyaikat és mindé - nekfelett a nevetószemű lidicei gyerekeket. Ezek az apróságok teszik teljessé az életet, simítják el a ráncokat a homlokon és feledtetik a fárasztó nehéz munkát.

1942. június 10

Ogy kezdődött, mint más közönséges nap. A délutáni műszakban dolgozók kerékpáron is gyalog siettek hazafelé a családhoz, a gyerekekhez, pihenni és erőt gyűjteni másnapra. Este 10 Órakor autók dübörgése veri fel a falu csendjét, az autókról csizmás, szürke egyenruhás emberek ugrálnak le, puskatussal taszítják be az ajtókat, és... és megkezdődik a borzalmak éjszakája ...

A durva parancsokat a puskatus tompa ütései kísérik. „Sorakozó — az összes férfiak Horákék udvarába ~ a nők és gyermekek a templomba'.“

Egész éjszaka névsorolvasás, létszám ellenőrzés, nehogy valaki kimaradjon a pontosan betervezett tömeggyilkosságból. Hajnalban tízesével vezetik ki a férfiakat Horák gazda pincéjéből a kertbe.

Tizennyolszor dördül a. sortilz. Eredmény: 173 halott. Reggelre megjönnek az éjjeli műszakosok is. Még két sortűz és a véres munka befejeződött. De még nem egészen. Pospísil bányász törött lábbal fekszik a prágai kórházban. Hordágyon viszik Kobylisyre, ahol várja a kivégző szakasz. A halottak száma 192-re emelkedik. Egyszerű emberek, munkások, családapák, nőtlenek és gyermekek, tizenöt évtől felfelé. A legidősebb köztük Emánuel Kovarovsky 84 éves.

A templomba zárt asszonyok hallják a sortüzeket. A sejtés bizonyossággá válik. De ott vannak a gyerekek, nem szabad elveszteni a fejét. Az üldözött vad ösztönével, a kétségbeesés adta erővel szorítják magukhoz életük legdrágább kincsét. Zokogva csendesítik a félelemtől reszkető kicsinyeket.

De a fenevad még most sem fejezte be véres művét. Délelőtt megnyílik a templom nehéz tölgyfaajtaja.

„Ráüss ... ráüss — mindenki a teherautókra!" A führer parancsa szent, Asszonyt és gyermeket bottal és puskatussal hajtják fel a teherautókra. A halál útjának első állomása Kladno. Itt különítik el az anyáktól a gyermekeket. A marcona banditák kitépik a gyereket az anya karjaiból, zuhog a puskatus, az anya küzd a gyermekéért ... sikoly és vér... A végső állomás a rawensbrücki haláltábor.

A többi már csak statisztika, de olyan statisztika, mely még évszázadok múlva is összeszorítja a szívet. Az elhurcolt 203 asszonyból 60 sohse látta meg többé Lidice földjét, a 105 gyermek közül csak 11 maradt életben. A többi nevetőszemű lidicei gyerek a gázkamrákban lehelte ki ártatlan lelkét.

A falut eltüntetni a föld színéről, így szólt führer parancsa. Wiesmann rohamcsapat parancsnok július 1-én

• Eseménydús külpolitikái hét van ; mögöttünk. A hírügynökségek tudó| sításal közül azokat emeljük ki, amelyek vázlatosan keresztmetszetet adnak a legfontosabb nemzetközi eseményekről.

büszkén jelenti: „A parancsot, melyszerint Lidice községet robbantás útján a földdel egyenlővé kell tenni, teljesítettem. A helységben nem áll egy ház sem, csapatom pihenőre vonult Prágába..."

Lidice tragédiája beteljesedett.

De miért?

Hiszen még a fasiszta gestapo sem tudta bebizonyítani a koholt vádat, hogy a tömeggyilkos Heydrich merénylőit a község lakossága támogatta és bujtatta. A fegyverrejtegetés vádja két használhatatlan vadászpuskára zsugorodott. De ezeket is a gestapó csempészte utólag a lidicei malom padlására.

Az igazság az, hogy a fasiszta fenevad vérre szomjazott. Megakarta rémíteni, félelembe kergetni a cseh népet, melyben mindinkább erősödött a gyűlölet a gyilkosok iránt és egyre szilárdabban építette ki az ellenállás frontját.

29 ezer rózsatS

Megtört, öszbehajló asszony jár a rózsaligetben, melyet 34 ország igaz szívű emberei küldtek a lidiceieknek: Horníková Anna a rawensbrücki pokolból tért vissza, ö a „szerencsésebbek" közé tartozik. Tizenhétéves lánya is megmenekült. Léptei vontatóitok, hangja fátyolos, szemei valahová a messzibe néznek. Harminc-negyven gyerek jár a nyomában, egy prágai iskola tanulói. Hozzájuk beszél, megmeg akadva, egyhangú lejtéssel. Elmondja a borzalmas éjszakát, a haláltábort, a visszatérést. A végén kérőre, majdnem könyörgőre vált a

virág. Most nyílik Lidicén az orgona és a tulipán. A járókelőre minden kis szögletből virág nevet és milyen virágok. Dúsak, teltek, élénk színben ragyogók. Akarva nem akarva arra döbbenek, hogy csak a mártírok vére festhette olyan égő pirosra a lidicei tulipánokat.

Egy halk munkabrigád

A rózsaliget mellett impozáns emlékmű épül, gloriettjének karcsú

oszlopai harmónikusan emelkednek ki j a zöld gyepszönyegből a bérányfelhős\ kék égboltra. Előterén emberboly i nyüzsög. A prágai üzemek és hivata-i lók brigádosai építik a park útjait,\ formálják a virágágyakat. A képi megszokott, de közelről figyelve an-; nál különösebb. Hiányzik a brigád-; munka vidám zaja, a lányok neveté- • se, a fiúk tréfás kedve. Mikor ezt | szóba hozom, a szemek rám szege- % zödnek, vizsgálgatnak, majd halkan, j fejét lehajtva csak ennyit mond egy§ prágai lány: „Itt nem lehet nevetni, % ez a hely testvéreink temetője." §

Világméretű tiltakozás a „Fishbowl-terv“ ellen

Amíg a genfi 18-hatalml leszerelési értekezleten a Szovjetunió és a szocialista országok küldöttségei mindent elkövetnek az általános és teljes leszerelés megvalósításáért, az USA kormánya tovább folytatja békeellenes, hidegháborús politikáját. Közismert, hogy a világ haladó közvéleményének tiltakozása ellenére Washington a húsvéti ünnepek után megkezdte a csendes-óceáni Karácsonyi-szigeteken azóta is meg-megújuló légköri atombombarobbantáslkísérleteit. Azóta több mint 20 robbantást hajtottak végre.

Washington most még súlyosabb lépésre szánta el magát. Az ún. „Fishbowl-terv“ keretében a magas légkörben végrehajtandó hldrogénbombarobbantásl kísérleteket jelentett be. Ez a lépés annál is veszélyesebb, mert a magas légkörben I végrehajtott kísérletek rádióaktlvi| tása messze megfertőzi a légkört.

• Ugyanakkor káros hatással van a : teljes ütemben folyó békés célú vl; lágűrkutatásra Is. Érthető tehát, hogy

• az egész békeszerető világ a legha- 5 tározottabban tiltakozik az amerijkaiak új atomrobbantási-kísérlete

• ellen.

•

I Hazánk dolgozóinak nevében dr. jjiíl Hájek külügyminiszterhelyettes,

• a genfi értekezleten résztvevő cseh- J szlovák küldöttség vezetője ítélte el

• az amerikaiak újabb atombomba-kíísérleteit. Ugyanakkor népünk teljes | egyetértését fejezte ki azzal a szov; j*t jegyzékkel, amely a leghatározottabban tiltakozik a washingtoni j kormány elhatározása ellen.

I A Szovjetunió kormányának hivatalos tiltakozásán kívül több neves szovjet tudós és közéleti személyiség is elítéli az amerikaiak lépését. Vasilij Parin, a neves biológus, az űrutasok élettani problémáival foglalkozó tudós többi között kijelentette, hogy az amerikaiak magas légköri atombomba-robbantási kísérletei nagyon megnehezítik az űrkutatás biológiai problémáinak tisztázását. Nyilatkozott Gagarin, a világ első űrutasa Is, aki a világűr meghódítása elleni merényletnek nevezte az amerikaiak robbantási kísérleteinek tervét.

hangja: „Én csak arra kérlek titeket, drága gyerekeim, hogy legyetek jók, tanuljatok és emlékezzetek meggyilkolt testvéreitekre, a lidicei gyerekekre." Testét remegés rázza meg és imbolygó léptekkel indul a falu felé.

Az új falu

Pankov szovjet ezredes egysége lépett elsőnek Lidice felszabadult földjére. Szovjet katonák emelték az első emléket a mártírok sírja fölé. Ma is ott áll az egyszerű fekete márvány sírkő mögötte két sor sötétzöld tujabokor vigyázza a lidicei mártírok örök álmát.

De a Dombon a régi falu fölött már áll az új község 150 háza. A nép állama támasztotta fel a halott 'alut *s adott hajlékot az életben mai adottaknak. Százötven korszerű családiház, mindegyik előtt kiskert fákkal, virággal. És mennyi

Az élet győz

j

Délután gyermekhad lepi el az ut-l cákat, a parkot. Hazajött a gyér- • meksereg a közeli bustehradi iskolá-X bál és érkezésükkel megindul az új J falu életvidám vérkeringése. Az ő] tudatukra még nem hat a borzalmas! múlt és a szülők vigyáznak sarjadó', lelkűkre, hogy szeressék az életet,', örüljenek a játéknak, a saját szép', ifjúságuknak. Kedvesen köszöntik az; idegent és szívesen, bőszavún beszél-', getnek a messziről érkezett embe- i rekkel. Ök a gyönyörű új kultúrház] színpadának ragyogó csillagai. Az ő ] énekük, táncuk vidítja fel a felnőt - ] teket, a szocialista haza szorgos épí- ', tőit. Bennük formálódik a jövendő] egészséges, boldog nemzedéke, amely! emlékezik és nem felejt, de tudja,',

Sorolhatnánk tovább, az Indiai, a román, a magyar, a lengyel és több más ország közvéleménye is élesen szembe száll Washington békeellenes lépésével, amelyet a nemzetközi helyzet további elmérgesítésének minősíthetünk.

Amerikai részről azzal a hivatalos magyarázattal próbálnak érvelni, hogy a magas légköri hidrogénbomba robbantási kísérletekkel csupán ki akarják egyenlíteni a Nyugat fölényét a Szovjetunióval^ szemben, amelyet az interkontinentális és globális rakétákkal szerzett. De ugyan-1962. júnlu* 10.

. !

•

hogy az apák és anyák szenvedése • mire tanít: a nép és a haza forró • szeretetére.

Perl Elemér |

: i

«

i

' |

I

I

MINDIG MAGASABBRA...

akkor elfelejtik a szovjet kormánynak éppen ezzel kapcsolatos nyilatkozatának azt a részét, amely leszögezi, hogy a szocialista tábor országai nem nézik tétlenül a nyugati hatalmak háborús mesterkedéseit. Más szóval: a béke és a szabadság híveinek sokkal erősebb és elrettentőbb fegyverre van szükségük, hogy csírájában el tudják fojtani az agresszorok támadását. A Szovjetunió és a szocialista tábor gondoskodik arról, hogy a béke hívei szerte a világon nyugodtan nézhessenek a jövőbe. Ez történelmi feladata a szocializmust és kommunizmust építő egymilliárdos béketábornak.

Párbeszéd a Champs-kastélyban

Az Európai Gazdasági Közösség, illetve a Közös Piac körüli nyugati diplomáciai huzavona már nem egy esetben alapjában rendítette meg a sokat hangoztatott „atlanti egységet". Emlékezzünk csak a néhány héttel ezelőtt kirobbant francia-amerikai, illetve nyugat-német-amerikai politikai ellentétekre, nem beszélve arról, hogy Bonn és Párizs makacs állásfoglalása Londonnal szemben nagyon beárnyékolja a három nyugati nagyhatalom viszonyát.

Mondanunk sem kell, hogy Macmillan helyzete nem Irigylésre méltó, hiszen a szigetországot nagyon szoros és bonyolult gazdasági szálak fűzik

a Brit Nemzetközösséghez (Commonwealth), amelynek országai hallani sem akarnak arról, hogy Anglia javára lemondjanak az eddig élvezett előnyökről. Például az ausztrállal és az új-zélandi kormány nemrég közölte, hogy Angliának a Közös Piacba való belépése nem változtathatja meg a Commonwealth országainak helyzetét.

A politikai harcok és szenvedélyek hátterében azonban jóval több áll, mint a vám- és tarifa viták, illetve a Brit Nemzetközösség exportérdekelnek biztosítása. Az Economist nevű tekintélyes angol folyóirat „Ne essünk pánikba“ című cikkében a következőket írja: „Két önkényeskedő öregember kísérteié bolyong Európa felett, akik Nyugat-Európát Anglia kizárásával akarják kormányozni". Az Economist által említett két öreg ember: de Gaulle, és a francia elnökkel nagyon is együtt paktáló Adenauer nyugat-német kancellár.

Az Elysée-palota főnöke pillanatnyilag úgy látja, hogy a Közös Piacon belül Franciaország gazdaságilag többé-kevésbé tartani tudja a frontot Nyugat-Németországgal szemben. Anglia belépése viszont azzal a veszéllyel járna, hogy London válik Washington új atlanti tervének európai helytartójává.

A legutóbbi Macimllan — de Gaulle találkozón, amelyre a Párizs melletti Champs-kastélyban került sor, a francia elnök politikailag is nehezen teljesíthető feltételeket állított az angol belépéssel szemben. Mindenek előtt az, hogy az Angliának átadott atomtitkok „jótéteményeiben“ Franciaországot is részesítsék. A franciaangol párbeszéd tehát távolról sem az egyetértés, hanem a zsarolás jegyében zajlott le.

Így hát Nagy-Britannia részese és egyben tárgya egy olyan összeütközésnek, amely a legnagyobb tőkés államok most összekovácsolódó gazdasági szervezetének jellege körül folyik. Ami pedig még ennél is több, akörül, hogy milyen formában, kinek a vezetése alatt valósuljon meg a gyengén fejlett —, mindenek előtt az afrikai országok — modern kizsákmányolása.

Meghátrál az OAS?

A jobboldali fasiszta szervezet algériai garázdálkodásai már szórványosabbak, mint eddig voltak. Az országban általában csend van. Az OAS egyelőre felhagyott a „felperzselt föld“ taktikával, sőt hivatalosan is bejelentette, hogy néhány napig betartja a fegyverszüneti egyezményt.

Nem tudni, vajon mi okozta ezt a pillanatnyi pálfordulást. Van ugyanis egy érdekes jelenség az OAS házatáján. Sálán tábornok levelet kapott a halálra ítélt Jouhaud tábornoktól, amelyben arra szólítja fel volt főnökét, hasson oda, hogy az OAS szüntesse be algériai garázdálkodásait és hagyjon fel a francia Algéria tervével.

Talán Jouhaud azért akarja elhagy, ni az OAS süllyedő hajóját, hogy megmentse saját életét? Vagy annak az angol publicistának van igaza, aki a következőket kérdezte: talán még néhány perfelújitás, és Jouhaud már készpénzt is kap? —tg —