Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-30 / 43. szám
Az iskola a kultúra fényszórója Jóleső érzés arról olvasni, hogy tanítóink sok községben végeznek nagyszerű népművelő munkát. Előadásokat szerveznek és tartanak, táncot tanítanak és színdarabot rendeznek, egyszóval a falu lakosságának egyre növekvő kulturális Igényét igyekszenek sokoldalúan kielégíteni. Valóban olyan kérdés ez, amiről sokat kell beszélnünk? Én a teljesség igénye nélkül, csupán egyetlen egy dologról szeretnék szólni: a tanító munkájáról. Leglényegesebb munkájáról: az iskolás gyermekek neveléséről és oktatásáról. Mert úgy érzem, hogy ezért elsősorban (karöltve ugyan a szülőkkel és az egész társadalommal) a tanító felel. Falvainkon az egyéni, kisparcellás gazdaságok modern, kollektív nagyüzemi gazdaságokba egyesültek. Ez a változás pedig rohamosan alakítja át a mezőgazdasági termelést Is. A gépesítés a mezőgazdaságban Is törvényszerűen maga után vonja a munka szakosítását. Tehát addig, amíg a kisüzemi parasztgazdaságok univerzális, „mindenhez tartó“ munkáskezet Igényeltek, a modern nagyüzemi termelés az egyes munkafolyamatok elvégzésére több gépi és termeléstechnikai ismereteket, több tudást követel meg. Ez azt jelenti: mindnyájunk kötelessége perbeszállni azzal a már régen Idejét múló felfogással: „kapálni mindenki tud, márpedig a paraszti munkához más nem kell". Már ma is a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozók általános és szakmai képzetlensége az egyik legfájóbb visszahúzó tényezője a munkatermelékenység emelésének. A közeljövőben a több tudás, a nagyobb szakmai hozzáértés még alapvetőbb követelménye lesz a fejlődésnek. Erre kell az iskolának előkészítenie a tanulókat. E kérdés vizsgálatánál azonban ismernünk kell a falusi, úgynevezett osztatlan vagy kisiskolák és a nagyobb falvak és városok osztott alapfokú kilencéves iskolái közti különbséget. . Az osztott iskolák (ahol minden évfolyamot külön tanteremben tanít egy-egy tanító) és az összevont osztályú (ahol egy tanteremben, egyszerre egy tanító tanítja mind az öt évfolyam tanulóit) tanulócsoportok tanulói tudásának mélységében és sok esetben szilárdságában, mint természetes következmény általában különbség tapasztalható. Ai összevont iskolákban a közvetlen tanítói vezetéssel, irányítással folyó munkára a heti tanítási órák számának általában csak egy ötödé, esetleg egy harmada jut. Nyilvánvalóan következik ebből, hogy a falusi kls-lskolát végzett tanulók a tantervi anyagot nem ismerik olyan részletesen, mint a nagyobb falvak és városok teljesen osztott iskolát végzett növendékei. Tehát már itt bizonyos tudásbeli különbség áll fenn a város és a falu között. Ha műveltebb faluról beszélünk, úgy vélem, ezt a tényezőt nem lehet elhallgatni. Szlovákiában 440 ilyen magyar tannyelvű osztatlan iskola van, míg a teljesen osztott alapfokú kilencéves iskolák száma csak egy harmada a kis iskolák számának. Ebből következik, hogy Szlovákiában majdnem minden, második magyar tannyelvű általános iskolásra, 1 — 5. osztályos tanulóra, lényegesen kevesebb közvetlen tanítói foglalkozás jut, mint a teljesen osztott iskolában. Pedig ezen tanulók joga is elvitathatatlan a művelődéshez. A kisebb faluk gyermekeit sem szabad kirekesztenl a magasabb kultúra demokratizmusából. A mi társadalmi rendszerünk nem csak deklarálja a művelődéshez való jogot, hanem azt akarja elérni, hogy meg legyen a lehetősége Is a műveltségből korábban kizártaknak az eredményes tanuláshoz. Az osztatlan Iskolákon a tanítás megszervezésének terén a fejlődés igen nagy eredményeket ért el az utóbbi években. Melnyikov szovjet pedagógus elvi és gyakorlati jelentőségű munkái nagyban megkönnyítenék és eredményesebbé tennék ezen iskolák tanítóinak és tanulóinak munkáját, ha azt minden tanító alaposan ismerné és alkotó módon alkalmazná. Ehhez azonban a tanítónak nagyon sok tanulásra, állandó szellemi készültségre, állandó olvasásra, a tananyag egyes részeinek mennyiségbeli és minőségbeli értékelésére, a tankönyvek, tantervek a cseh, szlovák, magyar és a szovjet módszertani művek, segédkönyvek állandó tanulmányozására, a pedagógiai sajtó figyelemmel kísérésére van szüksége. Csakis az ilyen munka a feltétele annak, hogy az osztatlan iskolák növendékei megállják majd helyjiket további tanulmáMi ér többet egy májusi esőnél?... Azt mondják, egy májusi esőnél csak kettő ér többet. Ez így igaz. Persze az is igaz, hogy néha többet ér egy kellemes, napos májusi délután, Arany.eső ide. aranyesö oda, joggal vesszük tőle zokon, ha üde záporként egy körzeti dal- és táncünnepély közönségét kergeti minden lehető és lehetetlen búvóhelyre. A CSEMADOK lévai járási vezetősége Garamgyörgyön rendezte meg első dal- és táncünnepélyét. Garamgyörgy és vidéke lázasan készülődött erre a napra. Nem szólva a szereplőkről, akik bizony igyekeztek a próbákkal, hogy becsülettel állják meg a helyüket. Nos, mindeddig egy mákszemnyi hiba sem csúszott a dologba. Sőt, a kulturális műsor előtt megtartották a hagyományos felvonulást, elhangzottak az ünnepi beszédek is. (Nagy tetszést aratott ' a lévai tánccsoport első számával, tüzes táncukat elropták a sárosiak, következtek a ladányi fellépők, majd utánuk végeszakadt az .... illetve szakadni kezdett az eső. Sűrű, aranyat érő csöppekben. Persze menekült ki-ki merre látott. Legtöbben a szövetkezet sátorában húzódtak meg, s hogy már az eső nem csurgott a nyakukba, szívesen vették volna, ha a műsor tovább folyik. A színpadra tudniillik a sátorból nagyszerűen lehetett látni. Ami a műsort, vagy inkább a szereplőket illeti, hát azok szerepeltek is, amíg csak szemerkélt, ellenben a szakadó esőben nem tudtak a nagyon lelkes közönségnek eleget tenni. Nem maradt hát más hátra, mint várni, míg a májusi áldás véget ért. Ami azt illeti, kiadós áldás lehetett, mert csak este ért véget, legalább is este felé s ekkor a lévai tánccsoport még bemutatta „háromugrós" táncát, mely nagy sikert aratott. Tulajdonképpen csak rövid hírben akartunk beszámolni a garamgyörgyi dalos találkozóról. Röviden, szárazon csak annyit, amenynyit az előkészületekből megtudhattunk, amenynyit Pásztor titkár elvtárs elmondhatott a táncünnepély előtt két nappal. Már meg is fogalmaztuk a nyúlfaroknyi tudósítást: mikor?, hol?, ki?, mit?, miért?, amikor felhívtuk telefonon Pásztor elvtársat, s megkérdeztük tőle, vajon hogyan sikerült a garamgyörgyi dal- és tancünnepély ? Ogy amint várták? ... A tudósítás helyett már majdnem beszámoló kerekedik. Pedig a műsornak alig egynegyedét láthatta a közönség. Ellenben nagyon örülünk annak, hogy sokan mégis megvárták míg eláll az eső. Megvárták és megtekintették még a lévaiak „háromugrós“-át. Türelmetlenül várakozva kémlelték az eget. Eláll? Nem áll el? Eláll! Különben ami az esőt illeti, ez ilyen dolog. Ha nagyon akarjuk, hogy essen, dehogy esik. De csak egyszer, egyetlenegyszer ne akarjuk!... Ogy járunk mint a garamgyörgyiek. P. I. Tavasszal sem szűnik meg a kulturális munka A vámosladányi CSEMADOK tagjai szép eredményekről számolhatnak be. A közelmúltban színes műsorral léptek a közönség elé, amelyen rövid jelenetek, különböző táncok és népdalok szerepeltek. Nehéz lenne külön is kiemelni valamelyik műsorszámot. A műsor egységes egészet alkotott és mindegyik szám- a közönség viharos tapsát váltotta ki. Az együttes tagjai elhatározták, hogy a környező falvakba is ellátogatnak. Jól sikerült például a fegyverneki vendégszereplés is. A műsort Csekei Lajos és Csekei Lajosné rendezték. Reméljük, hogy a .vámosladányi fiatalság a jövőben is ilyen szép eredményeket ér el a kulturális munka terén. Megértették, hogy falvainknak nemcsak a téli időszakban van szüksége kultúrára. Ügyes szervezéssel a mezőgazdasági munkák idején is lehet eredményes, szép munka, végezni. ifj. Gál Gyula (Vámosladány) nyaik során. Ehhez • tanítói munkához pedig a tanítónak sok időre van szüksége. Legyen gondosan megválogatott szakkönyvtára, rendszeres munkát biztosító életkörülményei (lakás, koszt). Tehát én úgy vélem, ha mi kulturáltabb faluról beszélünk, akkor ne tekintgessünk csupán az iskola ablakán kifelé, és ne keressük a tanítót csak az iskolán kívül! Éppen ellenkezőleg, mindnyájan: a szülők, a HNB és a társadalmi szervek funkcionáriusai tekintsenek be az iskolai munkába. Vizsgálják meg: hányán nem végezték el az iskola volt növendékei közül az utóbbi tíz év alatt a kötelező kilencéves iskola kilencedik osztályát. Vajon az ötödik évfolyamot 1-es, 2-es érdemjegyekkel elhagyó tanulók, a szomszédos faluban lévő 6-ik osztályában illetve a kilencedik osztályt végzők a középiskolákon is ugyan olyan jó tanulmányi eredményt érnek-e el? S ha nem, vajon ki és mi ennek az oka? Ha a műveltebb faluról beszélünk, akkor mindnyájunknak szégyellnünk kell, ha valaki a faluból nem végzi el eredménnyel a kilencedik osztályt. Ugyanakkor legyünk büszkék arra, hogy a faluból hányán szereztek középiskolai vagy főiskolai végzettséget. Ezt szemmel tartani és a tanítónak e nehéz munkában segíteni hivatott mindenki. E helyett azonban sokhelyütt éppen az ellenkezőjét láthatjuk. A tanítótól, akinek a faluban sem megfelelő lakást, sem kosztot nem tudnak biztosítani, olyan és annyi iskolán kívüli munkát követelnek meg, ami a tanító iskolai munkájának (tehát a gyermekek eredményes tanulásának is) a rovására megy. Igaz ugyan, hogy valamelyik funkcionárius válláról ezáltal nagy terhet vesz ez le. Nem egy faluban voltam tanúja annak, hogy a tanító tizenkét tisztséget viselt. A falu funkcionáriusai az egekig dicsérték. Sajnos azonban, azt nem látták, arról nem tudtak, hogy a faluból évek hosszú során egy gyermek sem végezte el sikerrel a középiskolát! A tanító volt az önsegéllyel épülő művelődési otthon építés-vezetője, a színkör vezetője, az énekkar karnagya. Dolgozott a HNB-on, az EFSZ-ben és mindenütt, csak az iskolára, a gyermekek nevelésére nem jutott elég ideje. A tanulók nem tudták az egyszeregyet, az ötödikesek szótagolva olvastak. De a tanító „jó tanító“ volt, hiszen elvégezte az elnök meg a titkár munkáját is, csak éppen a leglényegesebbet, a sajátját nem. A szomszédos falu alapfokú kilencéves iskolájában pedig a falu gyermekei, egyik a másik után buktak ki a hetedik, nyolcadik osztályból. Szerencsére nem sok az ilyen eset, de azért akad még olyan falu, ahol a tanító a falu mindenese. Az állatösszeírástól a kultúrmunkáig, mindent „csak“ ő tehet. Pedig a faluban már jó néhány ember rendelkezik ugyanolyan műveltséggel, mint ó. A műveltebb falu érdekében ezért ezt javasolnám, ha a szülői munkaközösség minden faluban, a járási tanfelügyelők vezetésével felmérné a tanító iskolai munkáját, azt, hogy hogyan állják meg helyüket a további tanulmányaik során vagy az életben az iskola növendékei. Vajon nem követelnek itt-ott a tanítótól — az iskolás gyermekek rovására — tűi sok Iskolán kfvüli munkát? Hiszen maga a tanítói munka — főleg az osztatlan iskolában — teljes embert követel. A kultúrmunka csak akkor eredményes, ha azt örömmel végezzük. Jó lenne azt is felülvizsgálni, hogy vajon a tanító ne<m végez-e olyan kulturális tevékenységet, amely részére terhet jelent. Elvégre nem követelhetjük egy irodalmártól, hogy énekkart vezessen és egy zenésztől, hogy színművet rendezzen. A szocializmus győzelmével keletkezett új körülmények közt a tanítók iskolánkívüli és a falu vezetősége kulturális munkájának értékét elsősorban az határozza meg, hogy hányán igyekeznek a falu lakosai közül — nemcsak az ifjúság, de a felnőttek köréből is — magasabb műveltségi szintet, képzettséget szerezni. E munka legjobb értékmérője: hányán járnak a faluból a dolgozók esti iskolájába, a különböző szakmai, művészeti és más tanfolyamokra. A szocializmus fényszórói: az iskola, a sajtó, a könyv, a film, a színház oszlatják falvainkon is a történelmi ködöt, fokozzák a világosságot. A tudatlanságot és a maradiságot rohamozó fényszórók között az egyik legjelentősebb az iskola. Elérni azt, hogy minden faluban az iskolát mindenki tényleg a szocializmus fényszórójának lássa és érezze, ez — úgy vélem — a műveltebb faluért vívott sikeres harc egyik legfontosabb feltétele. MÖZSI FERENC ötutturáhs hírek/ ■ Az idei Karlovy Vary-i filmfesztivált június 9-24 között rendezik meg 41 ország részvételével: 35 játék- és 48 rövidfilmet mutatnak be. ■ Norma a rendőrségen. Sziám fővárosában parancs jelent meg, amelynek értelmében minden rendőrnek havonta legalább egy bűnözőt el kell fognia. Aki a „normát“ nem teljesíti, számíthat rá, hogy távoznia kell a rendőrség kötelékéből. ■ Halállal fenyegették meg névtelen levélben viharos életmódja miatt Elisabeth Taylort, a Rómában forgatott „Kleopátra“ című amerikai film főszereplőjét. A szép Liz villája előtt, a Via Appián most éjjel-nappal három titkosrendőr őrködik. ■ Csők István emlékmúzeumot avattak vasárnap a Fejérlnegyei Cece községben, a nagy művész szüleinek egykori házában. . . ■ Illik - nem illik. Egy- amerikai írónő 1863-ban kiadott „Illemkódex nők számára“ című könyvében a többi között ez olvasható: „A tökéletesen viselkedő hölgy ügyel arra, hogy könyvszekrényében a férfi és a női íróktól származó könyvek egymástól szigorúan elválasztva sorakozzanak.“ ■ Régi hangszerek kiállítása nyílt meg Zürichben a zenei hetekkel kapcsolatosan. A kiállítás legérdekesebb darabja egy 1709-ből származó Stradivarius-hegedű, amelynek értéke kétszázezer svájci frank. Romániában vendégszerepei a Laterna Magika A csehszlovák —román kulturális egyezmény keretén belül ebben az évben Romániában látogat el a Laterna Magika világhírű együttese. A román nézőközönség még a nyáron láthatja meg a világsikert aratott műsort. A Laterna Magika összesen 36 alkalommal lép fel a román fővárosban s június 27-től július 24-ig tartózkodik ott. (ctk) Ellátogatnak A «naüa* Zselízre is!... A CS1SZ SZKB Magyar Népművészeti Együttese ebben az évben is ellátogat a zselízi országos dőlés táncünnepélyre. Az együttes teljes műsorával lép jel június 9-én az országos dalos találkozók színhelyén, Zselízen. Zselíz és a környék lakossága, amely immár lázasan készül az országos eseményre, szeretettel és örömmel várja az együttest. Nos,'reméljük a zselízi bemutatkozás sikeres lesz s a közönségnek szép élményben lesz majd része. Felvételünk a CSISZ SZKB Magyar Népművészeti Együttesének a bemutatóján készült s az „Este a faluban" című, sikert aratott műsorszám egyik jelenetét örökíti meg, amely bizonyára Zselízen is bemutatásra kerül. Nem feltétel a művelődési otthon • Az amerikai katonai hatóságok bebizonyították, hogy a négereknek — ha meghaltak —, azonos jogokat ismernek el, mint a fehér polgároknak. Mississippi államban ugyanis egy rendőr agyonlőtt' egy néger tizedest, mivel az autóbuszban a fehérek számára fenntartott helyen mert leülni. Az USA hadügyminisztériuma - a helyi lakosság felzúdulása ellenébe — kénytelen volt kiadni a parancsot: a gyászszertartás fehér katonának kijáró módon, megkülönböztetés nélkül végzendő. kulturális tevékenységet fejtenek ki. Díván ugyanis mindenki szereti, rajong a kultúráért. Az utóbbi időben sikerrel vendégszerepeit a községben a párkányi védnökségi üzem, amely ezáltal bebizonyította, hogy nemcsak a sürgős mezőgazdasági tennivalók idején segíti a falut, hanem a kulturális élet fejlesztéséből is kiveszi a részét. Mint mondtuk, Díván mindeddig nem épült korszerű művelődési otthon, s mi úgy gondoljuk, hogy a falu kulturális élete tulajdonképpen nem is teljesen ezen múlik — inkább az embereken. Kovács Ferenc (Divá) 1962. május 30. Májusi zápor Mint egy telt, billenő dézsából ömlifc a váz, dől, zúg a zápor. Két falu közt az útközepén tzaporázom süppedő léptem. Kopár az útszél, minden fáját, amely megvédhetne, kivágták. Az út már kétszer olyan széles, mint azelőtt. Mikorra kész lesz hengerrel döngölt burkolatja, az autóbusz eljut rajta a mi falunkba is ezentúl, ha tűz a napfény, ha vihar dúl. Hazáig ömlött rám a zápor a felbillent égi dézsából, velem együtt áztak a kertek, a vetések erővel teltek, a zöld határ csupa ígéret, buszos falum előbbre léphet! ZALA JÓZSEF Diva község nem rendelkezik művelődési otthonnal. Sem korszerű, új, sem régiből átalakított háza nincsen itt a kultúrának, s a falu lakossága, lelkes fiataljai mégis eredményes
