Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-30 / 43. szám
A Salan-per tanulsága Előző számunkban már hírül adtuk, hogy a párizsi katonai különbíróság a vitathatatlanul megérdemelt halálbüntetés helyett csupán életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Sálán tábornokot, az OAS vezérét. Nézzünk csak most e kirakat-per kulisszái mögé, amelynek eredménye megdöbbentette az egész haladó világot, sőt az egyes polgári nyugati köröket is. Köztudomású, hogy a második világháború befejezése után Franciaországban egymást követték a kormányválságok. Közel harmincszor cserélt gazdát a miniszterelnöki bársonyszék. Mondanunk sem keil, hogy ez a tény sok esetben zilált politikai helyzetet teremtett az országban. A „szilárd nyugati egység“ oly sok esetben kevés sikert arató kovácsolói joggal tekintették Franciaországot kényszerszövetségesnek, amelytől nem sokat lehet várni. Ennél sokkal súlyosabb volt az a valóság, hogy a francia dolgozó nép életszínvonala állandóan csökkent. Az egyik kormány még meg sem ismerkedett az ország gazdasági életével, amikor már egy másik foglalta el a helyét. Közben a gyarmati Algériában francia tábornokok szőtték titkos terveik hálóját, mondván, hogy végre rendet kell teremteni az országban. De Gaulle, Jouhoud, Sálán és több magasrangú katonai személy vezetésével 1958-ban puccsot hajtottak végre, megdöntötték a párizsi kormány uralmát és megalakult az V. Francia Köztársaság. Az Elysée-palota márványtermében de Gaulle tábornok vette kezébe a hatalmat. Többek között Franciaország „régi dicsőségének“ helyreállítását tűzte ki célul. Egyeduralmat teremtett, mind politikai, mind gazdasági kérdésekben magára ruházta a döntés jogát. A „régi dicsőség“ visszaállításának egyik módját például abban látta, hogy Franciaországot önnálló atomhatalommá fejleszti ki. Amikor az USA és a Szovjetunió felfüggesztette atombombarobbantási kísérleteit, de Gaullék sorra robbantották fel atombombáikat a Sahara sivatagban. Amikor de Gaulle a francia és a világ haladó közvéleményének nyomására, de leginkább az algériai nép szabadságharcának sikere következtében függetlenséget ígért Algériának, Sálán tábornok vezetésével Madridban, Franco diktátor szárnyai alatt megalakult az OAS nevű titkos hadsereg, amely célul tűzte ki, hogy megakadályozza Algéria függetlenné válását. Hogy mi mindent elkövetett ez a gálád fasiszta szervezet, arról már mindent tud a világ. Az algériai és a francia polgárok ezreinek vére, felbecsülhetetlen károk, szabotázscselekmények fűződnek tevékenységéhez. Különösen az Évianban befejeződött francia-algériai tárgyalások után indult el az OAS rohama, hogy megakadályozza Algéria szabadságának és függetlenségének elnyerését. Naponta érkeztek jelentések a fasiszták garázdálkodásáról, S most, amikor a francia hatóságok részéről oly sokszor megígért határozott megtorlást valóra válthatták volna, de Gaulleék meghátráltak. Felmerül azonban a kérdés, hogy lehetett-e enné! szigorúbb ítéletet várni, mert hisz az a „másik“ tábornok csak nem fogja kivégeztetni bűntársát, akinek segítségével átvette a hatalmat. Az OAS vezére elleni gyenge ítélet súlyos bűn a béke és a szabadság ellen. A fasiszta titkos hadsereg elleni engedékenység következményei egyelőre még lemérhetetlenek. Bizonyítják ezt a legfrissebb jelentések is, amelyek arról számolnak be, hogy az OAS terrorja tovább dühöng. Tehát most már nem is azokról van szó, akik ülnek, hanem azokról, akik továbbra is ámokfutókként őrjöngnek Algéria nagyvárosainak utcáin. Azokról, akik tovább gyilkolnak és pusztítanak. Az OAS új célt tűzött ki; most már nem csak embereket gyilkol, hanem középületeket, iskolákat, tudományos intézményeket röpít a levegőbe. A Salan-per tehát de Gaulleék szégyenteljes önvallomása, engedékenység a fasisztákkal szemben és annak bizonyítéka, hogy a legmagasabb francia uralkodó köröket szoros szálak fűzik ehhez az elvetemült bandához, amelyet csakis az algériai és francia nép elszánt harca semmisíthet meg. — tg — Spanyolországban tovább tart a dolgozók sztrájkja. Franco fasiszta rendszerének megtorló intézkedései nem tudják letörni a munkások elkeseredett harcát. Hírügynökségek jelentései szerint a sztrájkmozgalom egyre nagyobb méreteket ölt, amelynek következtében már több munkaadó mutatott hajlandóságot a sztrájkotokkal való tárgyalásra. A hivatalos spanyol statisztikai adatok szerint több mint félmillió munkanélküli van. De hány millió él még a legnagyobb nyomorban, akiről Erancoék azt állítják, hogy „szabad és független". Felvételünkön: munkanélküliek álldogálnak az utcán. Közlémény a kormány Glésérol A mezőgazdasági munkák sikeréért A kormány május 23-i ülésén értékelte a tavaszi mezőgazdasági munkák eddigi menetét. Megállapította, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére néhány jó eredményt értünk el, főképp a tavasziak és a cukorrépavetésében. A gépesítés széleskörű alkalmazásának, s elsősorban a komplex brigádoknak köszönhető, hogy az időjárás okozta késést jelentős mértékben sikerült behozni és' a tavaszi kalászosok nagyrészét április végéig elvetéttük. A cukorrépa vetése is jól haladt. A cukorrépa és kalászosok vetésének sikeres teljesítésében jelentős szerepet játszottak azok a kötelezettségvállalások, amelyeket mezőgazdasági dolgozóink pártunk XII. kongresszusa tiszteletére tettek. FELJEGYEZTÜK 1962. május 30. • Svájcban a posta rakétákat szeretne felhasználni egyes nagyvárosok közt. Az első kísérletek azonban nem sikerültek. Az egyik rakéta a levegőben szétesett és a levelek szerteszóródtak; egy másik viszont egy trágyadombon kötött ki és a levelek be szennyeződtek. A kísérleteket folytatják — de egyelőre csak postai szállítmányok nélkül. • Szovjetunió kórházaiban egyre gyakrabban alkalmazzák az elektromos úton történő altatást. A beteg fejére korongszerű elektródokat helyeznek, bekapcsolják a készüléket és a beteg néhány percen belül mély álomba merül. Az új készülék előnye, hogy szívbajosoknál is minden kockázat nélkül alkalmazható. • Franciaországban az orvosok ultrahanggal kezdik pótolni az injekciók alkalmazását. Az orvosságot a bőrre kenik, majd ultrahang rezgésével juttatják a hajszálerekbe. Az új eljárás bíztató eredményekkel kecsegtet és ami a legfontosabb, nem okoz fájdalmat. • Az olaszországi neofasiszta párt szenátorai tiltakozásukat jelentették be az ellen, hogy az olasz filmgyártás „egyoldalú témákat" dolgoz fel. Ez megnyilvánul abban is, hogy pl. ez év februárjában az olasz filmgyárakban forgatott 27 film mind a népnek a nácizmus és a német hadsereg ellen tanúsított ellenséges magatartásával foglalkozik. A tiltakozás egyik megindokolása: hogyan egyeztethető ez össze Olaszország tagságával a NAXO-ban. • Az Egyesült Nemzetek néprajzi statisztikája érdekes adatokat közöl egyes népek házassági korhatáráról. Skóciában a férfiak csak 21-ik évük betöltésével nősülhetnek, Norvégiában 18 éves korukban, Nigériában 15 évvel. Legfiatalabb korukban a lányok Afrikában mehetnek férjhez, ahol bizonyos törzsek lányai már 12 éves korukban férjhez mehetnek. Jelenleg azonban komoly lemaradás mutatkozik a cukorrépa megművelésében, a burgonya ültetésben és a silókukorica vetésében. A talajművelő munkák meggyorsítására teljes mértékben ki kell használni a rendelkezésre álló gépeket, s a lehetőség, illetve a szükséglet szerint úgy kell megszervezni a saraboló gépek munkáját, hogy azok naponta két műszakban dolgozzanak. A nemzeti bizottságoknak és a mezőgazdasági üzemeknek minden lehető módon szorgalmazniuk kell, hogy cukorrépa területünk lényeges részét május végéig kiegyeljük. Ezekben a napokban be kell fejezni a burgonya ültetését és a silókukorica vetését, ■ ahol csak lehet, meg kell kezdeni a gyomirtást, hogy ebben az évben a gyomok ne vegyenek komoly vámot a hektárhozamokból. A tavaszi mezőgazdasági munkák második szakaszának megkésése ezekre a napokra különleges csúcsmunkát idézett elő, amelyet csak a nemzeti bizottságok és a mezőgazdasági üzemek fokozott szervező munkájával tudunk kiküszöbölni. Nyitragerencséren, bárki is jöjjön a szövetkezet vagy a nemzeti bizottság irodájába, mindenkit mosolygós arccal fogadnak. Először csodálkoztunk, amikor azonban megtudtuk az okot, amely az embereket jókedvre deríti, beláttuk, hogy joguk van hozzá. A nemzeti bizottságra kopogtattunk be Sebők Dezső titkárt keresve, azonban a szövetkezet irodájába irányítottak: — Együtt vart itt sülve-főve a két vezetőség — megjegyzéssel. És úgy is volt. Éppen a növendékállatok eladásáról tanácskoztak. Mert van a szövetkezetnek 19 darab üszője, s mivel az állomány gümőkőrmentes és jól fejlett, eladják a környező szövetkezeteknek továbbtenyésztésre. Hát erről volt szó. Aztán ki is vonultak egyenesen az istállók felé. Mi pedig Sebők elvtársat visszatartva kérdezgettünk. — A mezőgazdasági albizottság munkája érdekli? Jó! Tudják, mi úgy csináltuk, hogy a szövetkezet veze-ICäzäs ttmel tőségi tagjaiból tevődik össze a mezőgazdasági albizottságunk, s a szövetkezet elnöke egyben az albizottság elnöke is. — No és bevált ez a módszer? — Nálunk kitűnően. Ha valami fennakadás történik, ha valami probléma üti fel a fejét, azonnal orvosolhatjuk, méghozzá közösen, mert itt vannak a szövetkezet vezetői is, és az igazságot mindig szembe mondjuk. Mint az óra, olyan pontos az együttműködés. Ha valahol csak egy kicsit is szorít a csizma, azonnal orvosolják a bajt. Ezzel magyarázható, illetve a jó együttműködésnek tulajdoníthatók az első negyedévben elért szép eredmények is. Főként ami az eladási terv teljesítését illeti. Marhahúsból ugyanis 110 °/o-ra, sertéshúsból 100 %-ra, tejből pedig 101 százalékra teljesítették eladási tervüket. Valamit ezek a számok is bizonyítanak. Többek között talán azt is, hogy Finta József, Kovács András és Ferenczi Ciprián az állattenyésztésben kitűnően látja el munkáját. — Kis szövetkezet vagyunk —' elegyedik a beszélgetésbe Bacusan Dezső, a szövetkezet könyvelője — de mint ahogy a közmondás is tartja: „Kicsi a bors, de erős", mi is erősek vagyunk. Igaz, van kitől tanulnunk, hisz szomszédok vagyunk a mező* gazdasági kiállítással és így a haladó technikát mindig ellessük. A nyitragerencséri szövetkezet napról-napra erősödik, izmosodik. S hogy ez így lehet, nem kis része van benne a jő együttműködésnek, amely a HNB és az EFSZ vezetősége között kialakult. Így, illetve az elmondottak után talán már eléggé érthető, hogy miért örülnek, miért mosolyognak mindenkire teljes szívvel a nyitragerencsé-v riek, és ha még azt is hozzátesszük, hogy már az elkövetkezőkre is biztosított az eladási tervük, kétszeresen érthetővé válik. —tó — A szocialista demokrácia elmélyítéséért A szocialista ember jellemének egyik vonása, hogy társadalmi tevékenységében és magánéletében minden lépését az új, szocialista erkölcs irányítja, amely lényegében nem más, mint az egyéni érdekek alárendelése a közösség érdekeinek. A szocialista erkölcs kialakításánál elsősorban a munkásosztály erkölcsi vonásaira támaszkodunk, amely magában hordja a szocialista erkölcs fő vonásait —, a kollektív szellemet, elvtársiasságot, az érdekek kölcsönös védelmét. Ma tehát, amikor a munkásosztály vezető szerepe érvényesül hazánkban, ennek a munkásosztálynak legfontosabb feladata, hogy erkölcsi vonásait átültesse a társadalom minden tagjára. A munkásosztály erkölcsi vonásai tehát alapját képezik a sokoldalúan fejlett szocialista ember kialakulásának. Ezek az erkölcsi vonások mélyen különböznek a kapitalista osztályok erkölcsétől, amelynek lényege abban rejlik, hogy alárendelik a közösség érdekeit az egyéni érdekeknek, és ennek az erkölcsnek az alapján a kapitalista országokban még ma is könyörtelenül kisajátítják az egyén, a társadalmi munka eredményeit, nyomorba döntik a társadalom óriási többségét. A kapitalizmus erkölcse nerji riad vissza a háborútól sem, ha arról van szó, hogy ezen keresztül szerzi meg profitját. Ennek a burzsoá erkölcsnek a szemszögéből kell nézni a nyugati kapitalisták háborús törekvéseit, amelyek a nyugati monopolisták érdekeiért síkraszállva veszélyeztetik népünk békés életét, a világbékét. A másik oldalon a szocialista erkölcs szempontjából kell értelmezni a szocialista tábor azon törekvését, hogy minden eszközzel megvédjük a világbékét és bebiztosítsuk minden ember számára a békés félelemmentes életet. Az elmondottakból kitűnik, hogy a burzsoá erkölcs s a szocialista erkölcs között könyörtelen harc folyik mind világméretekben, mind az egyes társadalmi rendszereken belül, beleértve a szocialista társadalom országait is. Ez érthető, hiszen a szocializmus építésének közepette a szocialista erkölcs még nem minden ember ^cselekedeteit irányítja, vannak sokan olyanok, akiknek munkájában és mindennapi életében túlsúlyban van a burzsoá erkölcsi felfogás, főleg ami a munkaviszonyt és a társadalom tagjaihoz való viszonyt illeti. Sokan akadnak még nálunk olyanok, akik a társadalom kárára igyekeznek kényelmes életet biztosítani maguknak. Ezek közé tartozik pl. Rudolf Barák esete is, aki saját érdekeiért semmibe vette a szocialista erkölcsöt, a társadalom kárára igyekezett meggazdagodni. A burzsoá erkölcs vonásai azonban leginkább azoknál az egyéneknél mutatkoznak meg, akik a múltban, jelentősebb termelőeszközökkel rendelkeztek. Éppen ezért^ szinte törvényszerű, hogy a burzsoá erkölcs egyes vonásai leginkább a mezőgazdaság vonalán mutatkoznak meg. Ennek legfőbb megnyilvánulási formáját rendszerint megtaláljuk azokban a törekvésekben, amelyek igyekeznek a társadalom érdekeit alárendelni az egyén vagy az egyes EFSZ-ek érdekeinek. Megtörténik pl, hogy egyes szövetkezetek elégtelenül töltik fel az oszthatatlan alapot, de ugyanakkor előtérbe helyezik az elosztandó alapokat. A burzsoá erkölcs megnyilvánulását látni pl. a nyitrai járás egyes EFSZ-eiben, ahol a múltban a tejtermelés emelése érdekében vízzel keverték a tejet és ily módon jogtalanul jutottak nagyobb bevételhez, s nem utolsó sorban veszélyeztették a dolgozók egészségét is. Minden ilyen tevékenységnek a burzsoá erkölcsi felfogás az alapja, amply a múltban mindig arra tanította az embereket, hogy elsősorban saját maguk jólétével törődjenek. Éppen ezért a burzsoá erkölcsi felfogás elleni harc talán sehol sem olyan időszerű, mint a mezőgazdasági dolgozók között, ahol még gyakran alkalmazhatjuk a régi közmondást: „minden szentnek maga felé hajlik a keze.“ A szocialista társadalom tagjainak tevékenységénél egyre jobban előtérbe kerül a szocialista erkölcs, az egyéni érdekek alárendelése a szocialista társadalom érdekeinek. Számtalan példát talpunk erre, főleg az iparban, ahol a munkásosztály minden akadályt leküzdve hősiesen harcol az állami tervek teljesítéséért. Bizonyítékai ennek a szocialista munkabrigádok is, valamint a CSKP XII. kongresszusának brigádjai, amelyek soraiban ezer és ezer dolgozó nemcsak a tervek teljesítéséért harcol, de naponta növeli politikai tudását és szakképzettségét Ezek a brigádok ma már a sokoldalúan fejlett szocialista és kommunista ember nevelésének alapjaivá váltak. A mezőgazdaságban is egyre inkább tért hódít a szocialista munkaverseny és a szocialista kötelezettségvállalások mozgalma, amelynek célja a tervek időbeni és jó teljesítése. Hogy szövetkezeti dolgozóink életében és munkájában mindjobban irányadóvá válnak a szocialista erkölcs vonásai, annak tanúi voltunk az ez évi tavaszi munkáknál is, amikor az EFSZ-ek dolgozói hősies harcot vívtak az időjárás viszontagságaival a jó termés biztosításáért. Nem egy olyan példát lehetne említeni, mint pl. Makrai Imre, kommunista traktoros példáját Farkasdról, aki 24 óra alatt 36 hektár földet készített elő és vetett be tavaszi árpával, vagy ugyancsak Farkasdon Palozsnyi János, traktorista példája, aki két nap alatt 57 hektár cukorrépát vetett el, vagy Hazuchová Mária elvtársnő a tornóci ÁG-ról, aki 13 tehenet egyedül etet és fej, s jó munkája eredményeként 11 literes átlagos tejhozamot ér el egy tehéntől. Felvethetjük a kérdést, vajon miért hódít teret a szocialista erkölcs parasztságunk között? Ennek legfőbb okát a közös gazdálkodásban kell keresnünk, abban, hogy a közös munka folytán az emberek hatnak egymásra, nevelik egymást, közösen tárják fel a hiányosságokat és teszik meg az intézkedéseket azok eltávolítására. Azok a gazdasági előfeltételek tehát, amelyek a munkásosztályban kifejlesztették a szocialista erkölcs vonásait, ma már léteznek a mezőgazdaságunkban is. A fontos most az, hogy a közös gazdálkodás által teremtett lehetőségeket még céltudatosabban használjuk ki a szocialista erkölcs elmélyítésére parasztságunk között. Ennek egyik leghatásosabb módja a szocialista munkabrigádok széleskörű szervezése a mezőgazdaságban. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy mezőgazdasági üzemeinkben a szocialista munkabrigádok ugyan sokatígérően kezdtek fejlődni, de a szövetkezetek vezetőségeinek elégtelen irányítása és gondoskodása következtében lemaradtak. A szocialista munkabrigádok a mezőgazdaságban eddig egyoldalúan, csak a tervek teljesítésére törekedtek és kevésbé használták fel ezt a fegyvert a brigád tagjainak nevelésére, valamint a többi szövetkezeti dolgozók nevelésére is. Azok a jó példák azonban, amelyeknek tanúi lehettünk mezőgazdaságunkban eddig azt bizonyítják, hogy sok tartalékkal rendelkezünk és elérjük a szocialista er-’ kölesre való nevelés terén azt a színvonalat, amelyet munkásosztályunk már elért. Varga Jánoi
