Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-27 / 42. szám
A szövetkezetek állattenyésztésének Ha mezőgazdasági termelésünket 1970- ig az ipari termelés színvonalára akarjuk emelni, akkor nagyobb mértékben kell érvényesíteni mezőgazdaságunkban a nagyüzemi szervezést. Az ipari nagyüzemi szervezési formák alkalmazásakor azonban figyelembe kell venni a mezőgazdasági termelés eltérő jellegét, a termelés természeti feltételeit és az élettani tényezőket. A mezőgazdasági termelés szakosítása azt jelenti, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés azon ágazatait fejlesztjük tovább, amelyek az adott termelési és gazdasági feltételek mellett lehetővé teszik a legbelterjesebb és leggazdaságosabb termelést. Természetesen a szakosítás nem vonatkozik csupán egyetlen termékre, hanem egy vagy több termelési ágazatra. A fő termelési ágazaton kívül kiegészítő termelési ágazatot is létesíthetünk, ha ez hozzájárul a termelési feltételek jobb kihasználásához. A termelés szakosítása következtében a mezőgazdasági üzem keretén belül csökken a termesztett m< zőgazdasági termékek és a tenyésztett gazdasági állatok fajtáinak száma. Ezzel egyidejűleg csökken a gép- és épületfajták száma is és egyszerűbbé válik a szakemberek nevelése is, mivel azok képzését csak néhány termelési ágazatra kell összpontosítani. így a termelés teljes mértékben a kijelölt Irányban fejlődhet. Ennek alapján összpontosulnak a beruházási eszközök, szakosodik a gépesítés Js a szakosított termelési ágazatban elmélyül a dolgozók szakmai tudása. Mindez növe'i a termelőerők színvonalát, amelyek nélkül nem térhetnénk át mezőgazdaságunkban a magasfejlettségű nagyüzemi termelésre. A mezőgazdasági termelés szakosításakor elsőrendű szempont a talaj termőerejének és a gazdasági állatok termelőképességének megőrzése és állandó növelése. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS SZAKOSÍTÁSA Az állattenyésztés szakosításának irányát a következő szempontok szerint határozzuk meg: II 1. Az adott feltételek között mely takarmánynövény adja legkisebb termelési költséggel a legnagyobb hozamot. ■ 2. Adva vannak-e az állat élettani kívánalmainak megfelelő természet adta feltételek. ■ 3. Milyenek a mezőgazdasági üzem természetes ökonómiai feltételei. *S 4. Mennyiben használjuk ki a már meglévő épületeket és azok berendezését, esetleg milyenek a lehetőségek az épületek átalakítására. ■ 5. A termelési tervben előirányzott mezőgazdasági termékek mennyisége és fajtája alapján. ■ 6. A szakosított növénytermesztés szükségletét képező istállótrágya meny-: nyisége szerint. Mindamellett az állattenyésztés szakom sítása nem jelenti csupán az egyes állatfajták szerinti szakosítást (vagyis szakosítása szarvasmarha-, sertés- vagy baromfitenyészet stb.) hanem az állatok hasznossági irányzata szerint is. Például: • 1. Tehéntenyésztés. • 2. Borjúnevelés. • 3. Növendékmarha-nevelés. • 4. Szarvasmarhahizlalás. • 5. Tenyészgazdaság. A hasznossági irányzat megválasztását befolyásolják az adott gazdaságban termesztett takarmánynövény-fajták, valamint a rétek és a legelők terjedelme. A belterjes tehéntenyésztés például megkívánja az értékes takarmányok egyenletes termelését, valamint a terimés takarmányok abrakkal történő kiegészítését. Főként ahol egészséges a tehénállomány, előnyös szakosított borjúnevelést is létesíteni. A szarvasmarhahízlalás főként a növendékmarhák (bikák) esetében előnyös. Nagy mezőgazdasági üzemekben a szarvasmarhahizlalást az állattenyésztés egyetlen ágazataként egy termelési központba összpontosíthatjuk. A növendékállatok hizlalására ott legjobbak a feltételek, ahol a silótakarmány-növények nagy hozamokat adnak, vagy pedig a növénytermesztés szakosítása olcsó takarmányt biztosít. A tenyészgazdaság feladata jó minőségű tenyészállatok kitenyésztése, hogy így állandóan növelni tudjuk szarvasmarhaállományunk minőségét. A tenyészgazdaságokban összpontosítjuk mindazokat a nagy tenyészértékű gazdasági állatokat, amelyek eleget tesznek mind a termelőképesség, mind a típus tekintetében az illetékes állatfaj tenyésztési céljainak. Az ilyen irányú szakosításra megfelelő feltételeket találunk a magasabban fekvő körzetekben, ahol a természetadta feltételek és a takarmányadagok összeállítása kedvező hatást gyakorol a növendékállatok helyes nevelésére. Amint már említettük, némely esetben a fő termelési ágazaton kívül előnyös kiegészítő termelési ágazatot is bevezetni. A burgonyatermesztési körzetben például a fő termelési ágazatot képező szarvasmarhatenyésztésen kívül kiegészítő termelési' ágazatként bevezethetjük az anyakoca-tenyésztést és a malacnevelést, mivel a takarmányalap takarmányburgonyát és fölözött tej formájában állati eredetű fehérjét biztosít. Abban az esetben, ha a mezőgazdasági üzem sertéstenyésztéssel és baromfitenyésztéssel foglalkozik, akkor a termelési központokban a szarvasmarhatenyésztést ezek egyikével egészítjük ki úgy, hogy ne okozzanak fennakadást azonos takarmányigényeikkel. A tehéntenyészetet például előnyös anyasertéstenyészettel kiegészíteni. A sertéshizlaldák és a baromfitenyészetek elhelyezésekor viszont figyelembe kell venni az adott közlekedési feltételeket, a tenyésztési hely fekvését, az építkezési terveket, a takarmányraktárak elhelyezését stb. A szakosítás egész sor előnnyel jár. * Megállapították ugyanis, hogy a szakod sított mezőgazdasági üzemek jobb termelési eredményeket érnek el, mint a sokoldalú mezőgazdasági termelést folytató mezőgazdasági üzemek. Ez elsősorban a termelési költségek csökkentésében nyilvánul meg, mivel a szakosított mezőgazdasági üzemek részére, —: főként az állattenyésztésben — kevesebb fajta épület, gép és munkaeszköz szükséges a termelési folyamatok gépesítésének megvalósításához. így a beruházási eszközöket teljes mértékben a szakosított termelési ágazatok egyetemes gépesítésére fordíthatjuk. 9 A TERMELÉS ÖSSZPONTOSÍTÁSA A szakosított állattenyésztésben döntő jelentőségű a termelés összpontosítása is. A szakosítás és az összpontosítás szervesen összefügg, mivel a termelés szakosításával feltételeket teremtünk a termelés összpontosítására, viszont a termelés összpontosítása is előtérbe hozza a szakosítás kérdését. A mezőgazdasági termelés szakosítása és összpontosítása a termelő erők és eszközök összpontosításában jut kifejezésre, amely arra irányul, hogy a termelés minél belterjesebb és gazdaságosabb legyen. Az állatok faj, fajta, korosztály és hasznosítási irány alapján történő összpontosítását azért kell elvégeznünk, hogy sikeresen alkalmazhassuk a nagyüzemi technológiát. Az új technika és a nagyüzemi technológia fejlődésével egyidőben szükségessé válik az azonos fajú, korosztályú és hasznosítási irányzatú állatok egy helyre történő összpontosítása. Ez viszont a termelési ágazatok számának csökkentéséhez és a kisebb szövetkezetek nagy mezőgazdasági üzemmé való egyesüléséhez vezet. Ha például az egyik termelési központba két állatfajtát összpontosítunk, akkor ügyelnünk kell arra, hogy ne válasszunk ki olyan állatfajtákat, amelyek azonos takarmánnyal táplálkoznak. Ezek szerint előnyös, ha a termelési központokba a szarvasmarhaállomány némelyik kategóriáját (például a növendékállatokat vagy a fejősteheneket) helyezzük el és kiegészítésképpen a sertéstenyésztés egyik ágazatát (az anyakocák és a malacok nevelését vagy a sertéshizlalást, esetleg a baromfitenyésztést) vezetjük be. Az összpontosítás mértékét az új nagyüzemi technológia és a nagyüzemi munkaszervezés követelményei szabják meg. Itt érvényesülhet a munkamegosztás az egyes munkaszakaszok között, valamint a műszakban végzett munka. A szakosítás és a termelés összpontosításának előnyeit teljes mértékben kihasználhatjuk az egyesült szövetkezetekben, amelyek aránylag nagy mezőgazdasági területen gazdálkodnak. A mezőgazdasági termelés szakosítása és összpontosítása aránylag bonyolult feladatot jelent, mivel ennek bevezetése sok, a helyi termelési feltételekből származó tényezőtől függ. Az állattenyésztés szakosítása a nagyüzemi technológia bevezetésének egyik fontos előfeltétele. Hauptmann Jaroslav mérnök, a mezőgazd. tudományok kandidátusa, az Uhrinévesi Állattenyésztési Kutatóintézet dolgozója 1962. május 27,
