Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-04-22 / 32. szám

A világpolitikában nájjy hullámverésnek vagyunk tanúi. A héten több olyan nemzetközi esemény is történt, illetve kezdődött meg, amelyek méltán kötik le a közvélemény íigyelmét.

Elsőnek a hétfőn Washingtonban megkezdődött szovjet-amerikai megbeszéléseket kell említenünk. Rusk amerikai külügyminiszter és Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet megbeszélései a nyugat-berlini kérdésről tulajdonképpen folytatása annak az eszmecserének, amelyet már előzőleg Gromiko külgyminiszter és Thompson moszkvai amerikai nagykövet folytatott a szovjet fővárosban.

Ezzel kapcsolatban érdemes megvizsgálni, hogy Bonnban milyen hevesen reagálnak minden olyan jelenségre, amely a német kérdés és Nyugat-Berlin problémájának rendezetlensége miatt eléggé befagyott nemzetközi helyzet bizonyos fokú enyhülését helyezi kilátásba. Adenauerék attól tartanak, hogy az USA bizonyos „engedményeket“ tesz az NDK elismerésében vagy közvetlen a nyugatberlini ügyben. Willy Brandt, Nyugat- Berlin főpolgármestere egyik nyilatkozatában ismét azt a régóta hangoztatott nyugati követelést ismételte meg, amely szerint „a Nyugat nem adja fel jogait Nyugat-Berlinben“.

A bonni külpolitikában uralkodó idegességre és kapkodásra jellemző az is, hogy a nyugat-német sajtószervek ,előre „megszellőztették“ Washington terveit a szovjet nagykövettel folytatott tárgyaláson. Ezért a Fehér Ház szóvivője megrovásban részesítette Adenauer kormányát.

A világpolitika zajlásának egy másik fontos mozzanata a genfi leszerelési bizottság munkája, leginkább pedig az ezzel kapcsolatos amerikai manőverezés. Az USA ugyanis amíg egyik kezével a leszerelés megoldásának szükségességét hangoztatja, a másikkal a csendes-óceáni légköri atombombarobbantások végleges előkészítését végzi, amelyekre Kennedy elnök legutóbbi kijelentése szerint már a jövő héten sor kerül.

Az egész világ közvéleménye mély felháborodással ítéli el a háborús politika bajnokainak kardcsörtetését. Tiltakozik a japán rakodómunkás, az angol munkáspárti képviselő, a haladó amerikai tudós és sokan mások, milliók és százmilliók világszerte. Figyelmeztető kiálltás ez a háború ellen, az élet és a szabadság nevében.

Visszatérve még a genfi leszerelési bizottság munkájára, figyelemre méltó eredményként könyvelhetjük el a hét folyamán közösen elfogadott leszerelési egyezménytervezet bevezető szövegét, amely bíztató jelenség a tárgyalások további folytatására. De ugyanakkor hideg 'zuhany az azt követő új amerikai „javaslat“, amelyet az USA küldöttségének vezetője terjesztett elő. A nyugatiak által újnak mondott javaslat lényegében nem más, mint a már régóta hangoztatott követeléseik más megfogalmazása. Ez nem más, mint az értekezlet munkájának megtorpédózása. A szovjet küldött felszólalásában kijelentette, hogy az amerikai kormány „új javaslata“ éppúgy elfogadhatatlan a Szovjetunió számára, mind az eddigiek.

Külön figyelmet érdemel a genfi 18-hatalmi értekezleten résztvevő 8 semleges állam közös emlékirata, amelyet az atomfegyver-kísérletek beszüntetésének kérdésében terjesztettek elő. A küldöttségek többi között aggodalmuknak adnak kifejezést amiatt, hogy mindeddig nem jött létre megállapodás a tömegpusztító fegyver-kísérletek végleges betiltásáról és felszólítják az atomhatlamakat, hogy tartsanak ki arra irányuló törekvésükben, hogy a világ népeit minél előbb megszabadítsák e pusztító fegyverek rémétől. A több pontot tartalmazó emlékirat leszögezi, hogy a tárgyaló feleknek nagy felelőséget kell érezniük munkájuk iránt, mert embermiiliók sorsa van a kezükben.

A nemzetközi események közül figyelmet érdemel Gromiko szovjet külügyminiszter jugoszláviai látogatása, aki Popovics jugoszláv államtitkár múltévi szovjetunióbeli látogatását viszonozza. Gromiko elvtárs a belgrádi repülőtérre történt megérkezésekor kijelentette, hogy a két országot érintő gazdasági és politikai kérdések közös megvitatásának céljából, valamint a Szovjetuniónak Jugoszlávia népei iránt érzett barátsága s együttműködése további elmélyítésének a reményében jött Jugoszláviába.

Jellemző, hogy egyes nyugati lapok pont ebben az időben kezdtek írni a Jugoszlávia és Szovjetunió között fennálló bizonyos Ideológiai nézeteltérésekről.

Malájföld fővárosában április első hetében tartották meg a délkeletázsiai államok egyesülete tagállamainak (ASAS) értekezletét. Mint ismeretes, az ASAS-t 1961. július 31-én hozták létre, azzal a céllal, hogy bevonják a nyugati katonai tömbökbe az olyan semleges országokat is, mint Indonézia, Burma, Kambodzsa. Ezek az országok azonban erre nem voltak hajlandók, $ az „egyesületben" jelenleg csupán az USA régi csatlósai: Thaiföld, Malájföld és a Fülöp-szigetek vesznek részt, s az ASAS voltaképpen a SEATO-tömb függvényévé vált.

Emlékezés Eeninve

A vttág haladó közvéleménye április 22-én emlékszik meg Vlagyimir lljics Lenin születésének 92. évfordulójáról. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom lángeszll vezére, az orosz proletariátus győzelmének szervezője és irányítója örökké beírta nevét az emberiség történetébe.

Lenin zászlaja alatt ma Földünkön közel egymilliárd ember építi szebb, gazdagabb életét és még sok százmillió küzd szabadságáért és függetlenségéért.

„Az irodalom, a művészet a népi, gyökereit a széles dolgozó tömegek sűrűjébe kell lebocsátáni. Ezeknek a tömegeknek érzéseit, gondolkodását és akaratát kell összefogni és felemelni őket' — vallotta Lenin.

Lenin elvtárs igen nagyra becsülte a sajtó, az irodalom, a színház

Anglia és az Európai Gazdasági Közösség

1962. ágttito »

kaiméból hálával gondolnak a nagy vezérre, akinek nagy eszméit és terveit végső győzelemre viszik hazánkban.

W. J.

és a film eszközeit a

munkások is parasztok

államában.

Szocialista köztársaságunk dolgozói születésének évfordulója al-Lenin elvtárs jelképes „csőzkunyhója“ a Finn-öböl partján, amelyet évente sok ezren keresnek fel szovjet emberek és külföldiek egyaránt. Ez alkalommal megtekintik az itteni Lenin-múzeumot is, amelyben Lenin hagyatékát, eredeti kéziratait láthatják. (Foto: Zd. Svrcek)

***** ** **** * *-** *«-* É * * * >***■*-*■»■* *'*'* *-*-*■*■*■* * a * i

nyen bebizonyították, hogy a tánchoz és a dalhoz is értenek. A tánccsoport az első, az énekkar pedig a második helyezéssel tért haza. Persze nem bízzák el magukat, hanem a továbbiakban még jobban igyekeznek, hogy falujuk, szövetkezetük büszke lehessen rájuk.

Fülöp Zsuzsanna

(Kistárkány)

toros) már az elmúlt : évben elnyerte a szó- ] cialista munkabrigád címet, s idén pedig a traktorosok egyetemesen gépesített munka- - csoportot alakítottak s : vállalták, hogy 300 hek- - tár földet gépekkel mű. veinek meg. ^

De nemcsak kint a földeken tevékenyek a kistárkányi fiatalok. Az idei járási alkotóverse-Gazdag tizenegy évre tekinthet vissza a kistárkányi Szabadság sző. vetkezete. Hogy gazdag évek voltak, részben Kistárkány dolgos szór. galmas népének s annak a 80 fiatalnak köszönhető, aki megtalálta helyét és minden számítását a szövetkezetben.

A fiatalok kitesznek magukért. Két csoportjuk (kertészeti és trak.

Jő úton halad Kistárkány ifjúsága

diák pedig 135 %-ra teljesítették. De sajnos, ugyanezt már nem mondhatjuk el a hyloviakről és a vtéckovceiekről, akik csak 36,3 %-ra, illetve 30,7 %-ra teljesítették eladási tervüket. v

Ä sertéshúseladásban elért szép eredményekért dicséret illeti a jászóiakat, ápiakat, miglécieket, a garbőciakat, alsólánciakat és még másokat is, akik magasan túlszárnyalták eladási tervüket. Ugyanígy dicséret illeti meg a tejeladásban elért szép eredményekért a bologdiakat, rozgonyiakat, csákányfalvaiakat, gőnyieket, valamint a miglécieket is. Félig sem tettek eleget tejeladási feladatuknak a bódvavendégiek, ájiak, gecaiak, buniteciek és mások. Nagyon sok helyen előfordul, hogy a tagok a háztájiból nem segítenek a szövetkezetnek. Pányban, Méhészkén, Hímben, Szesztán, Jászón, Horvátiban, .Szőllőskén, Magyarbődön, Restén, valamint Ránkfalván a tagok csak nagyon keveset vagy pedig semmit, egyetlen liter tejet sem adtak el közellátásunknak. Ezek a szövetkezetesek példát vehetnének az alsóhutkaiakról, ahol az év végéig minden háztáji tehén után 355 liter tejet adnak el. De ugyanígy jó például szolgálhatnak a felsőkövesdiek, sacaiak és a csécseiek is, mivel minden háztáji tehéntől több mint 300 liter tej eladását vállalták.

Amint a fenti példákból is láthatjuk, a kassai járásban nagyon sok a kiküszöbölésre váró hiányosság, amit azonban csak jobb és odaadóbb munkával távolíthatnak el.

Mató Pál (Alsóhutka)

Az elmúlt negyedév tervfeladatainak teljesítésével a kassai járásban sem lehetünk elégedettek. Igaz a mar. ha-, baromfi- és a bárányhúsból a járás túlszárnyalta az eladási tervet, de a tejeladást már csak 80,2 %-ra, a sertéshúst 72,5 %-ra, a tojást 45 %-ra, a borjúhűseladási tervet pedig csak 44,3 %-ra teljesítette. Legtöbb szövetkezetben a takarmányhiányt hozzák fel mentségül, de azt már kevesen tudják megmagyarázni, hogy az ugyanolyan körülmények között gazdálkodó másik szövetkezet miért tudja teljesíteni eladási tervét.

Marhahúseladási tervüket a novocsániak 207 %-ra, a sacaiak 149,3 %ra, a györkeiek 133,9 %-ra, a sorrá-Van min javítani

(Nicolaescu rajza)

— „Független egyesület vagyunk!“

4. Pénzügyi problémák; mindenekelőtt az angolok pénzbeli hozájárulása az ún. nyugat-európai közös mezőgazdasági alapra.

Angliának magának kettős a problémája:

Milyen lesz a Brit Allamközösség viszonya az EGK-hez és mi lesz az angol mezőgazdasággal? A Commonewalth-államok évtizedek óta nagy élelmiszertételeket szállítanak Európába. Nagy-Britannia beléptével ezeknek a szállítmányoknak, korlátozására kerülne sor, mivel az EGK tagállamainak elsősorban saját kölcsönös vámmentes ellátása fontos, s az idegen behozatalokra magasabb vámokat állapítanak meg, s így a Commonwealth-államokat megkárosítják.

Az angol mezőgazdaságnak' pedig problémái lennének, mivel az állam beléptével a Gazdasági Közösség országaiból behozott szállítmányok ellen nem tudna védekezni. így tehát amennyiben Anglia belép az EGK-be, részben saját mezőgazdasága érdekpi ellen vétene, de veszélyeztetné a Brit Államközösség gazdasági érdekeit is. Tehát vagy saját mezőgazdasága érdekeit védi meg, vagy államközössége üzleti érdekeit pártolja Európában; a hazai mezőgazdasági körök természetesen nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy inkább beleegyez, zen a vámvédelembe, mely bár csökkentett, mégis a hazai mezőgazdaság érdekeit szolgálná, még ha korlátozná is Ausztrália, Oj-Zéland és Kanada európai üzletmenetét. Az angol mezőgazdaság különben is kárt szenvedne, mivel számolniuk kellene a mezőgazdasági termékeknek az EGK- államok és Nagy-Britannia közt fennálló árkülönbözetével. Az angliai tej ára ugyanis 50 %-kal magasabb az EGK előírt áránál; a tej pedig Anglia mezőgazdaságának egyik legfontosabb terméke.

Mindezek a kérdések komolyan aggasztják egész Nagy-Britannia közvéleményét, de több Commonwealthállam lakosait is, amelyeknek kormányait az a terv is foglalkoztatja, nem lenne-e a helyesebb, ha kilépnének a Brit Államközösségből.

Juraj Svrőina

Gazdasági qondok Nyugaton

Teljesítik

A szódói szövetkezetesek pártunk XII. kongresszusának tiszteletére 105 ezer korona értékű kötelezettségvállalást tettek. Vállalásuk nem marad csak papíron. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy elsőnegyedévi eladási tervüket is magasan túlteljesítették.

Tejből 56 241 liter helyett 62 445 litert, tojásból 25 482 darab helyett 37 465 darabot adtak közellátásunknak. A tervezett 105 mázsás sertéshúseladási tervüket 110,9 %-ra, marhahúseladási tervüket pedig 111,9 %ra teljesítették. Ezenkívül kötelezettségvállalásukban szerepel, hogy kukoricából hektáronként 60 mázsás szemtermést érnek el.

A szódói szövetkezetesek eredményei azt bijonyítják, hogy jó munkával a tervek, a vállalások teljesíthetők.

Tóth Károly (Léva)

és katonai céljait az EGK keretében a következőképpen jellemezte: „A német imperializmus NATO-szövetségeseinek országaiba az EGK felhasználásával hatol be és a német monopoltőke segítségével befolyásolja ezeket az országokat.“

És hogy mennyire érdekli az EGK- ben vezető szerepet játszó bonni államot a kisebb európai országok gazdasági’ függetlensége, azt az „Industriekurier“ c. nyugat-német folyóirat egész vnlágosan kifejtette: „Sok nemzet nehezen érti meg, hogy fel kell adnia sokszor oly makacsul védett szuverenitásának egy részét, ha meg akarja tartam a leglényegesebbet.“

ANGLIA ÉS A KÖZÖS PIAC

Az EGK már hosszabb ideje szerette volna magához láncolni Nagy- Britanniát is. Ez az egykor leghatalmasabb birodalom eleinte óriási erőfeszítéseket tett az új konkurencia ellen, s később az ún. „Európai Szabad Piac“-ba tömörülő kisebb európai államok megszervezésével igyekezett elérni, hogy bizonyos brit érdekeket szolgáló előnyök ellenébe tagja legyen az EGK-hek. 1961-ben az angol parlament jóvá is hagyta a kormány elhatározását, hogy tárgyalásokba bocsátkozzék az EGK-el Nagy-Britannia '„felvételével kapcsolatban, s ma még mindig a következő kérdések foglalkoztatják az EGK vezérkarát:

1. Hogyan érvényesíthetők az eddigi hat tagállam mezőgazdasági politikájának elvei a Nagy-Britanniával bővült közös piacon?

2. Elfogadhatő-e az angol kormány kérése, miszerint belépése esetén mezőgazdasága alkalmazkodására szánt hét és fél évben megállapított átmeneti időszakot 10 — 12 évre hoszszabbítsák meg ?

3. A Brit Államközösség problémái és államainak kereskedelmi-politikai kapcsolatai az EGK-hez. Nagy-Britannia azt kívánja, hogy az átmeneti időszakban ezek az államok (mindenekelőtt Kanada, Ausztrália, Oj-Zéland) biztosítékot kapjanak mezőgazdasági termékeik átvételére.

Nyugat-Európa mai gazdasági életének legmozgalmasabb és legzajosabb hullámveréseit az ún. Európai Gazdasági Közösség (EGK) okozza. Ez a közösség, vagy ahogy Nyugaton nevezik, a „közös piac“, a kapitalisták nyelvjárása szerint „a nyugateurópai országok integrációja“, a kapitalizmus válságából eredő ellentmondások kiéleződéssének torzsszülöttje. Ezeknek az ellentmondásoknak mozzanatai röviden vázolva a következők:

a) a nyugat-európai dolgozók vásárlóképessége nincs összhangban a termelés növekedésével (a vásárlóképesség lemaradása értelmében);

b) a kapitalista világpiac kisebbedése;

c) a kapitalista piacok tagozódása számos vámterület és zárt valutáris térségek korlátozása.

A kapitalizmus termelési viszonyai mellett mindezeknek a problémáknak még egyenkénti megoldása is lehetetlen lenne. Itt nem segít az EGK, de a nemzetközi monopoltőkének még más, sokkal rafináltabban kiagyalt szervezete sem.

Az EGK 1958-ban az NSZK, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg gazdasági egyesülésével alakult meg. Ehhez a csoporthoz az utolsó évek folyamán további európai államok csatlakoztak és társultak. A gazdasági közösség mindenekelőtt gazdasági szervezet, melynek célja a nyugat-európai államok „gazdasági integrációja" mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, s e cél megvalósítását mindenekelőtt a tagállamok közti vámok csökkentésével szándékozzák elérni. Az EGK legkomolyabb — de nem hangoztatott — feladata azonban a nyugateurópai államok politikai és katonai integrációja.

Eleinte úgy látszott, hogy az első hegedűs ebben a közösségben Franciaország lesz, de az utolsó évek politikai fejleményei — az algériai hadjárat, az állandó belpolitikai viszályok — következtében a franciák képtelenek voltak vezetőszerepre, s mindinkább Bonn vette át az irányítást. Walter Ulbricht elvtárs tavaly júniusban a NRZK gazdasági, politikai