Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-04-11 / 29. szám

A kollektív munka gyümölcsözőbb Damaszkuszi metamorfózis Március utolsó hete gazdag volt drámai mozzanatokban. Azonban fi­gyelemre méltó és elgondolkoztató az a körülmény, hogy a drámai feszült­ség előidézésében ezúttal a katonák, vagyis egyes hadseregek tisztikara játszotta a döntő szerepet. Egy hét leforgása alatt három országban kí­séreltek meg államcsínyt és részben végre is hajtották. Sajnos, a három közül csupán a Szíriái államfordulat az, amely az ed­digi jelek szerint a haladás ügyét szolgálja. Amikor azon a bizonyos szerdai na­pon a hadsereg vette kezébe a hatal­mat Szíriában, senki sem volt tisztá­ban azzal, hogy mi is történik a Kö­zép-Kelet eme viharsarkában. A Szí­riái hadsereg főparancsnokságának aznapi kiálltványai igen szűkszavúan, viszont sokatmondóan jelentették be, hogy a hadsereg azért volt kénysze­rítve a hatalom átvételére, mert az eddigi kormány, amely a tavaly szep­tember 28. forradalom után került uralomra, veszélyeztette a népi de­mokratikus vívmányait, és szorosan együttműködött a nyugati imperialis­tákkal s közép-keleti bérenceikkel. A kiáltvánoykbói aztán az is kitűnt, hogy a levitézlett polgári kormány tagjai börtönben várják méltó bünte­tésüket. Szíriának az Egyesült Arab Köztár­saságból történt kiválása után, pon­tosan félesztendőre, tehát ismét ka­tonai junta jutott hatalomra Damasz­­kuszban. Ahogy megfigyelhettük, mind a katonai junta nyilatkozatából, mind a nyugati hírügynökségek fanyar­hangú jelentéseiből kitűnik, hogy az új kormány külpolitikai irányvonala erősen imperialista ellenes, sőt bát­ran mondhatjuk, hogy nyugatellenes. Ugyanakkor a junta, bár a magán­­tulajdon mellett állt ki, elítélte a megdöntött kormány azon intézkedé­seit, amelyek érvénytelennek nyilvá­­nyították a már régebben megvalósí­tott államosítást és földreformot. Szí­ria új kormánya kiejlentette, hogy az ország a semlegesség politikáját óhajtja folytatni és egyben az arab egység mellett tett hitvallást. Aztán belső villongásokról, tünteté­sekről és a Nasszer-párti tisztek aleppói lázadásáról jöttek hírek. A Szí­riái eseményekbe Anglia és az USA is beleavakozott. Úgy látszott, hogy a junta meghátrál és ismét a Kuatli- Dawalibi kettős kerül Szíria élére. Ám Szíriában az elmúlt két hét folya­mán az államfordulatot végrehajtó hazafias tisztek csoportjának sikerült eltávolítani az ellentéteket a hadse­reg egyes csoportjai, valamint a had­sereg és a lakosság között. Bár a nyugati hírügynökségek még ma is azt hangoztatják, hogy a szíriai események nem áttekinthetők, ezek­ben a jelentésekben azonban több a rossz szándék mind az igazság. Az USA 6. flottája ágyúinak és lökhajtá­­sos bombáinak fenyegető közelsége ellenére sem volt hajlandó vissza­játszani a hatalmat az imperialisták két ügynökének: a hírhett Kuatli volt köztársasági elnöknek és Dewalibinek, az egykori miniszterelnöknek, akiket a márciusi államfordulat eltávolított az ország kormánykerekétől. Az említett két államférfi Szíriát a gazdasági romlás és a politikai füg­gőség útjára vitték. Ők voltak azok, akik az angol titkos szolgálat segít­ségével egy Libanonból, Jordániából és Szíriából összetákolt reakciós ál­lamszövetséget akartak létrehozni, amely Irak és Egyiptom függetlensé­gét veszélyeztette volna. Ma még elhamarkodott dolog lenne messzemenő jóslatokba bocsátkozni a szíriai eseményekkel kapcsolatban. Egy azonban tény: a három nyugati imperialista állam titkos szolgálatá­nak munkája kudarcba fulladt és nem kétséges, hogy Szíriában nem verhet gyökeret olyan politikai irányvonal, amely az arab népek függetlensége és egysége ellen irányulna. BARSI IMRE Á k 1961. április 12-e arany betűvel ke­rült be a történelembe. Ezen a napon új korszak nyílt az emberiség törté­nelmében: Jurij Alekszejevics GAGA­RIN, a Szovjetunió polgára „Vosztok" nevű űrhajójával meghódította a csil­lagok világát. A világűrkutatás tudományos mun­kájában kezdettől élenjáró szovjet tu­domány elsöprő győzelmet aratott. Az egész világ a legnagyobb csodálatát fejezte ki a szovjet tudomány világra szóló győzelme felett. Gagarin, a világ első űrhajósa azóta már bejárta az egész világot. Felvételünkön: Gagarin első látoga­tását Csehszlovákiának szentelte. A prágai dolgozók örökre szívükbe záb­­ták a mosolygó, bátor űrutast. Csölle János, az Alistáli Helyi Nem­zeti Bizottság elnöke büszkén mondja, hogy a tej kivételével szövetkezetük mindenben 100 %-ra teljesítette el­adási tervét. Ennyit talán bevezetőnek. Az 1873 hektár mezőgazdasági te­rülettel rendelkező szövetkezetben (ebből 1714 ha a szántó) bizony nem kis gondot ad a helyes irányítás, az egyes munkaszakaszok termelési módszereinek ellenőrzése stb. Alistá­­lon a szövetkezet vezetőségének so­kat segít ebben a nemzeti bizottság és annak mezőgazdasági albizottsága. Nincs olyan gyűlés, amelyen ne fog­lalkoznának a szövetkezetben elő­adódó problémák megoldásával. Hogy honnan ismerik olyan jól a szövet­kezet problémáit? Csölle elvtárs így foglalta össze: — öt tagú mezőgazdasági albizott­ságunk minden egyes tagja kapott egy munkaszakaszt ellenőrzésre, s minden tanácsgyűlésen megtárgyal­juk éppen a legszükségesebbeket. Cigarettára gyújt... s csak az első jóleső szippantás után folytatja. — Persze azt mi is jól tudjuk, hogy ha csak a gyűléseken monda­nánk el a hibákat, nem sokat érnénk vele, de mi felhívjuk a figyelmet a hibákra, s ha valamely munkaszaka­szon jobbnak látjuk más munkamód­szer bevezetését, megvitatjuk a szö­vetkezet vezetőségével. Tudjuk, hogy először is a termelésben kell segíte­nünk, hogy aztán az eladást biztosít­hassuk. S hogy a termelésben hogyan se­gítenek? Hát először is konkrét mun-A történelem nagyjai a béke kérdéséről / Benjamin Franklin (1706—1790) Igen, szinte naponta megfigyelhetjük a természettudományok óriási fej­lődését, ami azonban az etikát illeti, még mindig várnunk kell olyan törvényre, amely a népeket arra kötelezi, hogy viszályaikat vérontás nélkül rendezzék. Mikor fejlődik már végre az emberi eszme annyira, hogy érté­kelni tudná ezt az áldásos törvényt?! Mikor látják be végre az emberek, hogy a győzedelmes támadó háború véget edményben annak is romlást okoz, aki jog nélkül megkezdte, mert nem számolt a háború borzalmas következményeivel. Jean Paul (1763—1825) Ha egy nagy állam hábörús tüzelőanyagának csak a felét használná fel a béke építőanyagául, és csak feleannyit fordítana emberek és nem gyil­kosok kiképzésére, a fejlődésre és nem viszályokra, mennyivel boldogab­bak, erősebbek lennének a nemzetek! Dr. Karl Liebknecht (1871—1919) Csak a szocializmus képes a tartós béke nagy művének megvalósítására; az emberiség ezer sajgó sebének meggyógyítására és arra, hogy virágzó ligetekké változtassa a háború apokaliptikus lovasai által összetaposott európai vidékeket: s hogy tízszer olyan teljesítményű termelő eszközöket varázsoljon elő, mint a háborúban tönkrement munkaeszközök voltak. Mindez megsokszorozná az emberiség fizikai és erkölcsi erejét, testvéri együttérzést teremtene a gyűlölet és viszály helyett, egyetértést és tisz­teletet minden iránt, melynek emberi az ábrázata. Németország elég gazdag lehetne, hogy teljesítse minden kulturális feladatát, s minél többet teljesítene belőlük, annál könnyebben viselhetné azok költségét A militarizmus korlátjai azonban ezt az utat elzárják előtte. kával, hisz a vezetők és a mezőgaz­dasági albizottságok tagjai (egy ki­vételével) mindnyájan szövetkezeti tagok. Másrészt azzal segítenek, hogy időben figyelmeztetnek a hibákra, továbbá pedig ami főként a nemzeti bizottságiak meggyőző munkájának tudható be, hogy ma már 130 fiatal (25 évnél fiatalabb) dolgozik a szö­vetkezetben. Persze ezek a dolgok szervesen összefüggnek azzal, hogy a szövetkezet megerősödött és ma már 14 koronát fizet munkaegységen­ként. Ezen kívül a szövetkezet sok géppel rendelkezik. Vagyis kultúrál­­tabb az élet és a munka is a szö­vetkezetben. Húszegynéhány a trak­tor és hetvenhárom a traktoros. Ilyen helyen aztán, ha a heljfzet meg­kívánja akár három műszakban is dolgozhatnak. Az íróasztalból előkerülnek a ta­nácsgyűlések jegyzőkönyvei. Bele­lapozunk, az egyikben ezt olvasom: „Bugár László a baromfiállomány vándorólazását javasolja. Ezzel a módszerrel jelentős takarmánymeg­takarítás érhető el.“ Bugár elvtárs a magyar tannyelvű kilencéves iskola igazgatója. Az iskola irányítása mellett szakít magának időt arra is, hogy a szövetkezet ve­zetőivel elbeszélgessen, ezenkívül tagja a nemzeti bizottság mezőgaz­dasági albizottságának is. Amikor meglátogattuk először is a fenti be­jegyzés sorsa felől érdeklődtünk tőle. — Sajnos eddig még nem valósí­tották meg a szövetkezetben, de idén nyáron mér bizonyára sor kerül rá. Persze akad itt még más kiküszöbölni való is. Így például alaposan fel kell javítanunk a takarmányalapot, ha nem akarjuk, hogy tönkremenjen az állatállományunk. Megtudom aztán tovább, hogy az idén 20 tehenet vágóhídra kellett küldeni, mivel a helytelen takarmá­nyozás következtében csontlágyulást kaptak az állatok. Persze itt felmerül a szakemberhiány kérdése is, mivel ha a takarmányadagot változatosabbá teszik, nem fordulhatott volna elő a fenti eset, s biztos, hogy a szövet­kezet a tejeladás tervét is teljesí­tette volna. — A közeljövőben ez a kérdés is megoldódik, hisz már számos fiata­lunk tanul mezőgazdasági műszaki középiskolában, s idén is tizennégyen jelentkeztek — újságolja örömmel Bugár igazgató. Fejlődik, szépül, épül mind a falu, mind a szövetkezet. A jó szervező munka mindenütt érezteti hatását. A traktorosok egyetemes gépesített csoportot alakítottak, a kertészeti munkacsoport pedig rnár elnyerte a szocialista munkabrigád büszke cí­met. Manapság persze a legszüksége­sebb az állattenyésztésben fennálló nehézségek megoldása, ami tulajdon­képpen a takarmányozással függ ösz­­sze s ez mint olyan, természetesen az eladási tervek teljesítésével. Ezen a téren, mint már említettük nem állnak legrosszabbul, de a következő negyedévben még lesznek nehézsé­geik. A szövetkezet vezetősége és a helyi nemzeti bizottság munkájának összehangolása ezért a tavaszi idény­ben még indokoltabb: a kettőnek ki kell egészítenie egymást. Alistálon a leghelyesebb utat választották az együttműködésre. Az egész közösség, szövetkezeti dolgozók, tanítóság, a szövetkezet — valamint a nemzeti bizottság vezetősége együttes erővel dolgozik, mert megértették, hogy csak így, ilyen munkával valósíthat­ják meg a maguk elé tűzött terve­ket. Csölle elvtárs büszke faluja szö­vetkezetére, s mint ahogy mondotta bízik a további feladatok maradékta­lan teljesítésben is. — tó — Várhaisz babám, várhatsz... A galántai járás jónéhány szö­vetkezete már művelődési otthont, klubot, szövetkezeti mosodát lé­tesített. A körtvélyesi szövetke­zetben is van egy kultúrhelyiség, ahol esténként a televízió műsora mellett szórakoznak a tagok. A szövetkezet asszonyainak pedig egy korszerűen felszerelt mosó­konyha áll a rendelkezésére, ahol díjtalanul, gépek segítségével moshatják ki holmijukat. Minden­hol így van ez, ahol gondoskodnak a szövetkezeti tagokról. De ugor­junk át Körtvélyesről, mondjuk Királyrévre. Igaz, ott is ■ van kor­szerű mosó- és vasaló berende­­dezés ..., de vegyük csak sorjába a dolgokat. Éppen tíz éve, hogy a szövet­kezet asszonyai a nőbizottsággal karöltve megkérték a szövetkezet vezetőségét egy mosóberendezés megvásárlására. Csak mosógépet kértek, de mivel a szövetkezet vezetői ki akartak tenni magukért, vettek vasalógépet is. Az asszo­nyok örültek és várták a pillana­tot, hogy mikor kezdhetnek hozzá a mosáshoz. Eltelt egy év, utána a második, majd a többi. Az asz­­szonyok meg továbbra is vártak és bíztak. Ennek már tíz éve, de az asz­­szonyok még most is csak egyre várnak. Sehol sem taiáltatik azon­ban egy ember, (értve a HNB és EFSZ vezetőit), aki változtatna ezen az áldatlan helyzeten. A szö­vetkezet raktárában viszont ott hevernek beporosodottan a tíz év előtt vásárolt értékes gépek. Pe­dig hány asszonyt kímélt volna meg ez a gép a nehéz kézi mosás­tól a tíz év alatt. Dehát úgy lát­szik, hogy erre Királyréven nem gondol senki. Reméljük azonban, hogy nem fognak még további tíz évet várni a mosógépek Uzembe­­helyezésével. Szekeres Kornél (Galánta) A nemzetközi kommunista mozgalom történelmi jelentőségéről A proletariátus már a kapitalizmus szabad versenyének idején szinte ösztönösen felismerte annak szüksé­gességét, hogy érdekeinek védelmé­ért nemzetközi kapcsolatokat kell teremtenie. Felismerte, hogy érdekei egyek a közös ellenség, a kapitaliz­mus elleni harcban. A nemzetközi monopóliumok fejlődése később még közelebb hozta az egyes országok proletariátusát annak felismeréséhez, hogy osztályérdekei nemcsak saját nemzeti burzsoáziájával állanak ki­­békülhetetlen ellentétben, de minden ország proletariátusa szemben áll a nemzetközi kapitalizmussal, amely nemzetközi monopolkapcsolatain ke­resztül igyekszik egységesen fellépni a munkásosztály érdekei ellen. Ez a felismerés még jobban előtérbe he­lyezte a nemzetközi munkásmozga­lom egységének és akcióképességének kérdését. Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban a munkásosztály külde­tését elemezve, már több mint 100 évvel ezelőtt leszögezte, hogy a mun­kásosztálynak történelmi küldetése a kapitalizmus megdöntése és az osztály nélküli társadalom felépítése. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi munkásmozgalom egységének nem­csak egyszerű akciósegységnek kell lennie a mindennapi követelésekért való harcban, de politikai egységgé kell kovácsr.lódnia a marxizmus­­leninizmus elméletének alapján. A nemzetközi munkásmozgalomnak az ilyen politikai egység eléréséhez igen hosszú út kellett. Ez az út a könyör­telen ideológiai harcok útja volt az oportunizmussal és a revizionizmus­sal szemben, amelynek képviselői legtöbbször a marxizmus köpenyébe burkolódzva megkísérelték a nemzet­közi munkásmozgalom egységének megbontását és legyengítését. Ilyen és hasonló kísérleteknek ma is szem­tanúi vagyunk, amelyek a jugoszláv revizionisták és az albán dogmatisták marxistaellenes nézeteiben nyilvánul­nak meg. A nemzetközi kommunista mozga­lom különösen a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom óta indult gyors fejlődésnek. A NOSZF győzelme és a szocializmus sikeres építése a Szov­jetunióban, a világ dolgozóit a gya­korlatban győzte meg arról, högy lehetséges a kapitalista társadalmi rendszer megdöntése és a szocializ­mus felépítése, ha a munkásosztály élén marxista-leninista párt áll. Ez a felismerés vált rúgójává a nemzet­közi kommunista mozgalom fejlődé­sének, amelynek során az öt világ­rész legtöbb államának dolgozói fel­ismerték a marxista-leninista kom­munista párt megszervezésének szük­ségességét. Ennek a hatalmas fejlő­désnek eredménye az, hogjl ma a világon több mint nyolcvan kommu­nista és munkáspárt létezik, közel 40 millió taggal, akik méltó képvise­lőjévé váltak a munkásosztály és a dolgozó tömegek érdekeinek. Ezek a kommunista és munkáspártok állnak ma minden országban a békéért és a szocializmusért vívott harc élén. Kiindulva a marxizmus-leninizmus tanításából, ezek a pártok szervezik ma következetesen a munkásosztály és az egész dolgozó nép harcát a kapitalista országokban a nemzetközi monopóliumok ellen. Ha tehát Marx a Kommunista Kiáltványban több mint száz évvel ezelőtt azt írta, hogy a „komunizmus »réme« járja be Európát“, akkor ma azt mondhatjuk, hogy a kommunizmus eszméje járja be az egész világot és a kommuniz­mus ideológiája anyagi erővé vált a tömegek forradalmi öntudatának és gyakorlatának növekedésén ‘keresztül. A nemzetközi kommunista mozga­lom hatalmas fejlődésének közvetlen következménye volt a szocialista világrendszer kialakulása, amely a Szovjetunió vezetésével sikeresen építi a szocializmust és a kommu­nizmust. Ez a szocialista világrend­­szer'szabja meg a világ fejlődésének irányát. A szocialista világrendszer fejlődése világosan bizonyítja a marxizmus-leninizmus tanításának helyességét a társadalom fejlődésé­nek történelmi irányát és a munkás­­osztály történelmi szerepét. Ezekben az országokban a szocializmus és a kommunizmus ideológiája élő való­sággá vált, megtestesült a szocialista termelési viszonyokban, a népek ki­zsákmányolás-mentes életében és a tömegek aktív részvételében az állam és a nemzetgazdaság irányításában. A nemzetközi kommunista mozga­lom ma ezekre a gazdag tapasztala­tokra támaszkodva tovább erősödik és szélesedik a világ minden orszá­gában és győzelmes útján nem lehet többé feltartóztatni. Ez a mozgalom ma záloga lett a szocializmus és a kommunizmus győzelmének az egész világon. Ezért minden marxista párt­nak a legfontosabb feladata volt és marad a jövőben is, a nemzetközi kommunista mozgalom ideológiai egységének ápolása és harcolnia kell minden olyan elmélet ellen, amely megkísérli megbontani ennek egysé­gét. A marxizmus-leninizmus alapjain álló pártok jól tudják, hogy a kapi­talizmus felismerte, milyen veszélyt, jelent a nemzetközi kommunista mozgalom a kapitalista társadalmi rendszer számára. Sokszor hallunk olyan hangokat is a kapitalista ideo­lógusok szájából, akik azt követelik, hogy a Szovjetunió szüntesse be a kommunizmus terjeszkedését a vilá­gon. Nos, ennyire jutottak csak el a kapitalizmus ideológusai, a társa­dalom törvényszerűségének felisme­résében, és nem veszik tudomásul, hogy ez olyan kívánság, mintha azt követelnék, hogy a Nap keljen fel Nyugaton és nyugodjék le Keleten. A nemzetközi kommunista mozgalom tehát törvényszerű, épp oly törvény­­szerű, mint a kapitalizmus állandó gyengülése és ideológiájának teljes csődje. A nemzetközi kommunista mozga­lom egységének egyik legfőbb záloga a proletárnemzetköziség, amely áthat minden marxista pártot s ennek szel. lemében neveli minden ország dol­gozó népét. Egységének legfőbb zá­loga azonban ezen pártok és a Szov­jetunió Kommunista Pártjának viszo­nyában jut kifejezésre, amely mint a legnagyobb tapasztalatokkal ren­delkező párt méltán tanítója és ve­zető ereje a nemzetközi kommunista mozgalomnak. A nemzetközi kommu­nista mozgalom egyik legfontosabb feladata és történelmi küldetése a jelen időszakban ápolni a Szovjetunió iránti barátságot, mert úgy, ahogy a Szovjetunió létezése alapja volt a szocialista világrendszer kialakulá­sának, alapja ma is a proletariátus győzelmének az egész világon. Varga János

Next

/
Thumbnails
Contents