Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-10 / 3. szám

Egészségükre!

TD ltalálták! Ma földünk értékes ajándékáról, a bor, ról beszélünk. Mennyi mindent írtak már a költők az aranyos fényben csillogó, gyöngyöző nedűről! A benne rejlő erőről és az igazságról; hiszen már a régi rómaiak és őseink is mondogatták: In vino veritas, azaz borban az igazság.

Igen, a bor a régi római légiók emléke gyanánt maradt ránk. A Kis-Kárpátok lankáin' minden valószínűség szerint ők voltak a bortermelés megalapítói. S bár a bor megterem Szlovákia más vidékein is, termelésének és feldolgozásának központja hazánkban évszázadok óta a Kis-Kárpátok vidéke maradt. Sok mindent feljegyzett a krónika a pozsonyvidéki borokról, amelyekkel már a középkorban koccintottak a nagymorva fejedelmek, magyar királyok és a szomszédos országok uralkodói és hogy nagyra becsülték, arról számos adományozási • okirat és privilégium tanúskodik.

Ma az ország legnagyobb borüzeme a Borfeldoigozó Üzemek n. v., amelynek júri, racai, bratislavai, vajnori, pezinoki, modrai és limbáchi részlegeiből kerülnek ki legfinomabb boraink, a zöld veltlini, az olasz rizling, a Müllér-Thurgau, stb. Ezekkel nem egy arany- meg ezüstérmet nyertünk a brüsszeli, bécsi és budapesti nemzetközi kiállításokon. De egyéb elismerések és oklevelek is igazolják a júri részleg dolgozóinak kiváló munkáját.

Ookat tett a júri bor kitűnő minőségéért Aehberger ‘■'Rudolf négytagú csoportja is. Aehberger Rudolf és munkatársai, Ivan Michal, Kanka Michal és köztük a legfiatalabb, Tomaskovic Frantisek, akik 1961. június

19-e óta viselik a szocialista munkabrigád büszke címet, kiváló szakemberek. A brigád vezetője 1960-ban is minisztériumi elismerésben részesült. Társaival együtt már 1959-ben azon törte a fejét, hogyan dolgozhatnának jobban, eredményesebben, és 1960. augusztus végén elhatározták, hogy versenybe lépnek a szo(/ • » I • » •• > I • f> w I / í

Különös „ejjeli műszak

Aehberger Rudolf és Michal Ivan

cialista munkabr'gád címért. Komoly célokat tűztek ki maguk elé. Nem feledkeztek meg a helyi szövetkezet megsegítéséről, a kultúráról sem. Versenyük eredménye rövidesen megmutatkozott egész munkájukban és ami talán a legfontosabb, a bor minőségében. Mind a négyen a legjobb eredménnyel végezték el a kétéves üzemi munkaiskolát.

Achbergeréket ma az üzemben mint a legjobb újítócsoportot tartják számon. Az önköltségek megtakarításáért és a legjobb présmunkáért már második éve folyó versenyben pedig vezetnek a racai és vajnori részlegek előtt.

Az Achberger-brigád ezúttal is teljesítette minden vállalt kötelezettségét. Nagy szaktudással végzett, lelkiismeretes munkájának eredménye sok-sok csehszlovákiai dolgozó családjának ünnepi asztalán csillogott a poharakban.

Igyunk tehát az ö egészségükre is!

(js)

A Szabadalmazási és Műszaki Hivatal a Csehszlovák Tudományos Társasággal egyetemben pályázatot hirdet a következő újítás megvalósítására. Pályadíj: 10 000 korona.

i gabonamag elválasztása a szalmától

A gabonabetakarítás mind ez ideig a legnehezebb mezőgazdasági munkák közé tartozik. Eddig legnagyobbrészt kévekötő aratógéppel végezték, mégpedig úgy, hogy a kévéket kézzel állították bábokba, átszáradás után újból kétkezi munkát igényelt a kévék felrakása a kocsikra, majd a gabonát az álló cséplőgéphez szállították.

Hogy mennyi fáradságot igényelt a legnagyobb forróságokban és porban végzett aratás e módja, azt mindenki jól tudja. S ha gazdasági szempontból nézzük ezt a betakarítási technológiát, megállapítjuk, hogy túlságosan sok munkaerőre volt szükség a csúcsmunkák idején, ami növelte a gabona termelési költségeit és egyidejűleg zavaróan hatott a mezőgazdasági üzem szokásos munkamenetére.

Az utóbbi esztendők folyamán köztársaságunkban jelentősen elterjedt az egymenetes aratás kombájnnal, ami behatóan csökkentette a munkaerő-szükségletet és alapvetően megkönnyítette az aratási munkákat. Hátránya azonban az, hogy nagy az energiafogyasztás a mag aratás utáni kezelésekor, valamint az is, hogy eddig még nem oldották meg a szalma felszedését, amely rendekben vagy kupacokban marad a kombájn mögött. Meglehetősen súlyos hátránya ennek a betakarítási módszernek a túlságosan nehéz kombájn átjárása a mezőn, anélkül, hogy az aratást befejeznök. A szalma ott marad a szántóföldön, s azt hamarosan el kell takarítanunk, hogy megkezdhessük a további agrotechnikai munkát — a tarlóhántást.

Jelenleg a gabonabetakarítást kétmenetes aratással igyekszünk megoldani, amely a gabona egymenetes kombájnos aratásának javított technológiája. -Először a gabonát rendrakő aratógéppel (windroverrel) rendre vágjuk és száradni hagyjuk. Azután a felszedő szerkezettel ellátott kombájn felszedi az átszáradt gabonát; így megfelelően száraz magot nyerünk, amelyet egyszerűbb módon kezelhetünk. A szalmát vagy rögtön bálákba sajtoljuk a kombájnhoz függesztett sajtolóval, vagy rendfelszedő szecskázóval (silókombájnnal) felszedjük és a géphez kapcsolt nagy raktérségű pótkocsiba fúvatjuk. vagy pedig felszedő prést használunk.

A megosztott gabonabetakarítás további módja a hárommenetes aratás, amelyet hasonlóképpen rendrakó aratógéppel kezdünk meg. A már megszáradt gabonát rendfelszedő szecskázóval felszedjük, a szecskavágőban

ÚJÍTÓK-figyelem!

1962. január 10.

felszecskázzuk, miközben a szecskavágó 80 — 90 %-ra ki is csépeli a gabonát és a nagy raktérségű traktorpótkocsiba fújja. A megtelt pótkocsit a mezőgazdasági üzembe vontatjuk, ahol a gabonát utáncsépelik és a magot különválasztják a szalmától meg a tisztátalanságoktól. Ennek a technológiai eljárásnak az az előnye, hogy alkalmazásakor érett és száraz magot, valamint szalmát nyerünk, hasonlóképpen, mint a kombájnnal végzett kétmenetes aratáskor. A hárommenetes aratásnak azonban megvan még az az előnye is, hogy utána a szántóföld rögtön szabaddá válik a tarlóhántásra.

A hárommenetes aratás még a fejlődés kezdeténél tart, s éppen ezért még nem állnak rendelkezésünkre olyan gépek, amelyek a lehető legnagyobb elterjedését biztosítanák. A szecskázott gabona utáncséplésére, a mag elválasztására a szalmától és a mag tisztítására közönséges cséplőgépet használnak, amelyre gyűjtőasztalt szerelnek. Ez a gép azonban sem működési, sem pedig gazdasági szempontból nem megfelelő.

Más olyan berendezést kellene szerkesztenünk a mag elválasztására a szalmától, amely kis méretek és alacsony súly mellett is a megbontott kévék jobb, eltömődés nélküli adagolását biztosítaná a cséplőszerkezetbe, valamint a mag tökéletesebb elválasztását. A pálcás szalmarázők, a szalmarázó asztal és a szalagos szalmarázók jól teljesítik ugyan küldetésüket, azonban túlságosan nagyméretűek. A szalmafésülő dob eddig sehol a világon nem vált be, bár e téren sok kísérletet végeztek. Hasonlóképpen olyan pneumatikus berendezést sem sikerült eddig megszerkeszteni, amely teljes megelégedésünkre választaná el a magot a szalmától. A követelmény az, hogy a mag tökéletlen kiválása következtében beállott veszteségek ne haladják meg a 0,5 %-ot, mert a cséplőgépek használatakor az összes magveszteség nem lehet több 1,5 %-nál, beleszámítva a pelyvát, töreket és a tökéletlen cséplés -következtében fellépő magveszteséget,

E kérdés megoldása, lehetővé teszi a gabonamag kiválasztására szolgáló olyan nagy teljesítményű szeparátor megszerkesztését, amely acél-megtakarításon kívül nagyfokú teljesítményével elősegíti a gabonabetakarítás agrotechnikai határidejének betartását, ami egyidejűleg a magveszteségek csökkentését is biztosítaná.

S ha ezt az új berendezést, amely csökkentené a gép súlyát, a kombájnra is felszerelhetnők, ez további nagy hozzájárulást jelentene mezőgazdasági termelésünkben nemcsak ökonómiai, hanem agrotechnikai szempontból is.

Az eddigi állapot s annak hátrányai

A' cséplőgépen a cséplőszerkezet mögött helyezkedik el a szalmarázó, amely különválasztja a kosáron át nem esett szalmát a magoktól.

Leggyakrabban pálcás szalmarázót / vagy szalmarázö asztalt használunk,

amelyeknek hátránya, hogy igen nagy teret foglaló berendezésnek kell lenniük, ha a veszteségeket a lehető legkisebbre akarjuk csökkenteni. Ennek következtében az egész cséplőgépnek is nagyobb méretűnek kell lennie. Hasonló a helyzet a kevésbé használatos rázószalagos szalmarázők esetében. Az utóbbi időben külföldön megkezdték az Allgaier típusú cséplőgép gyártását kerek rostákkal, a szalmarázó egy csavarmenetszerű tölcsérből áll. A rosták és a szalmarázó körmozgást végeznek. Ez a gép csak kis teljesítmények számára alkalmas. Nálunk a körforgó szalmafésülő dobba! kísérleteznek, amely két ujjas dobból áll, ezt követi a rövid utánrázó,' A szalmafésülő dobot külföldön is kipróbálták, például a Lartz, Garmas és' egyéb cégek,' eddig azonban egyik típusa sem vált be a mezőgazdasági üzemek számára.

Feladat és a műszaki követelmények

Egyéb olyan berendezést kellene megszerkeszteni a gabonamag elválasztására a szalmától, amely megfelelne mind a szecskázott, mind a hosszúszálú gabona számára, miközben az alapkövetelmények a következők: nagy teljesítmény (óránként 40 q mag kicséplése), kis méretek, csekély villanyerőfogyasztás, legfeljebb 0,5 °/o-os veszteség.

A javasolt megoldásnak összhangban kell állania az agrotechnikai követelményekkel.

A beküldött javaslatok alkalmasságának felülvizsgálásával a Chodov u Prahy-i Mezőgazdasági Gépkísérleti Kutató Intézetet (Vyzkumny ústav zemédélskych strojü, Chodov u Prahy) és a Prostéjovi Agrostroj nemzeti vállalatot (Agrostroj, národní podnik, Prostéjov) bízták meg. Az újítás beküldésének határideje 1962. április 30.

ÜGY ŐSZ ELEJÉN esett meg a do-. log. Mégpedig nem mással, mint egy „ágrótszakadt“ vágfarkaséi kulákkal. Kifundálta azzal az üzletelő, nagy buksi fejével, minek maradjon a nyakán fél hektárnyi zöldség.

— Pénzzé teszem! — morfondírozott. — Majd hirtelen támadt ötletének megvalósításán törte a fejét. Nem sokáig! — He-he-he, van itt ész, több mint száz koldusfajzatnak — böÉött mutatóujjával a homlokára Sárád Gyula, s közben arra gondolt, elkéri unokatestvérétől az öreg gebét, befogja kocsija elé, majd a. zöldséget faluról falura járva eladja.

így is tett.

— Friss karfiolt, zöldséget vegyenek! - kurjantott bele többször Alsóhatár csendjébe. Az áru friss volt, így hát az emberek vásároltak, ki többet, ki kevesebbet. Gyűlt a pénz a spekuláns kulák bugyellárisába.

Kapzsisága nóttön nőt.

Nemcsak Alsóhatárt kereste fel többízben, hanem a környékbeli falvakat is, hogy a zöldséggel üzérkedjen. Egyszer újra Alsóhatár falucskába vitt az útja. Útközben tervezgetett, s visszafelé pedig hozzálátott a terv valóra váltásához.

MEGÁLLÍTOTTA az öreg, fáradt gebét.

— Nézzük csak, minő szép a szövetkezet kukoricája — villant át soha nem nyugvó agyán a gondolat. Fogta a kosarat, s leszállt a kocsiról, usgyi bele a kukoricatáblába. Fényes nappal! Letört vagy harminc kilónyit, s a telt kosárral visszaballagott a kocsihoz, elrejtette a kocsiderékban.

— Gyi, te gebe! - szólt a lóra. - Már mehetünk, megvan á zab ára, amit rád pazarolok.

Ám a telhetetlen, kapzsi kulák ezzel se*n elégedett meg. „Más alkalommal majd többet!" — szövögette újabb terveit.

Haditervét asszonyával is közölte.

Az először nem akart beleegyezni, végül mégis igent mondott, mivel éjszakának idején nem látiai meg senki őket, gondol!a.

... Hajnali három órakor kezdték törni a kukoricát. Amikor megtelt a kocsi, tiyugodlan elindultak hazafelé. A lótulajdonossal egyetemben. Ám, azzal nem számoltak, hogy a faluban mégsem alszik mindenki.- Horniét jönnek ilyen korán? - szólt rájuk a szövetkezet csősze, s megálljt parancsolt.- Tudja, tudja..., kérem az úgy van, hogy az igyekvő ember nemigen tud aludni. Kimentünk kukoricát törni. A sajátunk, a miénk!!!

Hebegett-habogott a tolvaj kulák.- Igen, a sajátjuk? Értem!

A ravasz kulák azt hitte, hogy mármár bedül a csősz az ö hazugságának, s ép bőrrel megússza az „éjszakai műszakot“, de tévedett.

— A kukoricát bevisszük a szövet - kezet udvarába. Érti? - rendelkezett a csősz, ahogy kötelessége, s a szíve diktálta.

SÖTÉT VOLT MÉG akkor is. amikor befordultak a gazdasági udvarra. Hiába esdekelt Szóród kulák a jóistenhez, hányta magára a kereszteket. Esdeklése odafent süket fülekre talált. .

* * *

Nemrég nyilvános tárgyalás zajlott le Vágfarkasdon. Szőrűd Gyula és bűntársa állt a bíróság előtt. Üzérkedésért és a közös vagyon fosztogatáséiért vonták felelősségre. Másfél évig lesz ideje az agyát köszörülni. Rádöbbenhet végre, hogy. kullancs módjára nem lehet már élősködni, mások becsapásából, spekulációval mesés vagyont összeharácsolni. Bűntársának sem jut majd eszébe, aki hét hónapot kapott a sikertelen „közreműködésért“.

Szekeres Kornél

Kanadai fehér leghorn törzseket kísérletképpen már nálunk is tenyésztenek az Ivánkái Baromfitenyésztési Kutatóintézetben, amelyeknek tyúkjai az ajánlott takarmányozás és géppel előállított mikroklíma esetén 220-230 tojást tojnak majd évente. Képünkön idei kelésü két férce látható, amelyek minden nap rendszeresen tojnak egy-egy tojást.

Romantika és nyomor

A nyugati nagy terjedelmű és sok példányszámú lapokban feltűnő helyen nagy hirdetések hívják fel a figyelmet Portugáliára, „...ahol hatvan kiválasztott gyönyörű tengerparti homokstrand áll a külföldi tőkések rendelkezésére, ahol kipihenhetik »fáradalmaikat«, azonkívül kitűnő konyha elégíti ki az elkényesztetett gyomrukat..Dicsérik a narancsligeteket, a paratölgy-erdoket, a romantikát, a kikötőket, melyekben a parti halászatot még a régi középkori eszközökkel, csónakokkal űzik, melyeket ökrök vagy asszonyok húznak a partra.

A portugál asszonyok életfeltételei különben is nagyon nehezek, mert a régi bevett szokások és hagyományok ezt így írják elő. Az asszonyok — elsősorban a falusi asszonyok — fejükön nehéz terheket cipelnek, a szamár mellett lépgetnek, melyen a férj fivér vagy fiú ülnek. A nőket rosszabbul fizetik, rosszabbul öltözködnek, habár sokszor nehezebbet dolgoznak mint a férfiak.

Igaz, a portugál férfi dolgozóknak sincs irigylésreméltó életük. Portugália Európa legszegényebb országé. Az életszínvonal tekintetében' az utolsó helyet foglalja el az európai tőkés országok sorában, még Olaszországot és Görögországot sem éri el. Portugáliában 134 dollár egy-egy lakos átlagos évi jövedelme. Vannak mezőgazdasági munkások, akik naponta nem keresnek többet 10 escudónál, ami megfelel 2,50 csehszlovák koronának. Az ipari üzemekben egy napra 20 escudót keresnek. Sokszor a családfenntartó napi béréből arra sem telik, hogy a család naponta szárított tőkehalat ehessen, ami Portugáliában főétel a zöld leves mellett. Ezt úgy készítik, hogy néhány burgonyát vízben, olívaolajban főznek meg és zöld káposztát vágnak bele és kukoricalisztből, kevés rizsből készült kenyeret esznek és ha van, egy kis vörösbort isznak hozzá. Itt, ahol talán a legolcsóbb a kávé, árpakávét isznak.

Portugáliában a létfenntartási költségek 1939-től 1959-ig 160 százalékkal emelkedtek, miközben a munkabérek 5 százalékot mozdultak előre. Salazar miniszterelnök több mint három évtizedes uralma alatt a legreakciósabb rendszerek egyikét teremtette meg. A kb. 100 ezer négyzetkilométernyi területével Portugália valamivel kisebb mint köztársaságunk, de 9 miliió lakosának 80 százaléka kunyhókban él. Egy lakószobára átlagosan 14 személy jut. A népesség 45 százaléka írástudatlan s évenként 35 ezer ember vándorol ki Brazíliába, Venezuelába, az USA-ba és a gyarmatokra.

Az ország földterületének 38 százaléka áll művelés alatt (ebből azonban 10 százalék gyümölcs és szőlő). A földterület nagy része az egyházé és a nemességé, a parasztság 70 százalékának egyáltalán nincsen földje. A törpebirtokok egy részét ma is faekével rtjűvelik meg. A sovány talajokon műtrágya nélkül, külterjesen űzött, elmaradott termelés színvonala a legalacsonyabb egész Európában.

Hogyan él a portugál falusi szegénység? Egy szenzációhajhászó burzsoá angol írónő a következőket írta:

„Jó természete van a portugál embernek. Akkor is boldog, ha 5 — 20 escudót keres naponta, sőt akkor is, ha semmit. Megelégszik azzal, ha valamit ehet és ha valahol meghúzódhat. De ha az utóbbi sincs, itt van a száraz, meleg föld, amelyen kitünően lehet aludni .

S bár a barlangok nem kényelmes lakóhelyek, rendszerint borítja bejáratuk környékét a vadlevendula és a rozmaring. A falusi lakosság túlnyomó többsége nagy nyomorban tengeti életét. Egy európai országban sem olyan alacsony az egy lakosra eső húsfogyasztás mint Portugáliában, 9 kiló évente. A gyermekhalandóság magas a tüdőbaj és nemibetegségek nagyon elterjedtek. Háromszázezer a munkanélküli. Kötelező társadalombiztosítás nincs.

A portugál mezőgazdaságban gabonán kívül szőlőt, olajbogyót, citrusféléket, gránátalmát, a szigeteken cukornádat, banánt, ananászt termesztenek. Elterjedt a szardínia, szardella és osztrjgahalászat. Norvégia és Izland után halkonzervipara a harmadik helyen áll. Legfontosabb kiviteli cikke a parafa, melyből évente 150 ezer tonnát termelnek, ami a világtermelés 52 százaléka. A kellemes, enyhe éghajlat nagyon kedvez a paratölgynek. A 20 -30 éves parafatölgyek kérge már 17 centimeter vastag, melyet minden 10 évben lehántanak. Egy-egy tölgy kérge élettartama alatt tizenkétszer lehántható. A szőlőtermesztés a Rio d'Oro folyó két partján igen fejlett. Itt állítják belőle elő a likőrszerű porto-bort (portwinet), melyet nagy pincékben raktároznak.

Portugáliában egyre jobban nő az elégedetlenség, az ellenállás. Ezt a harcot az 1926 óta illegalitásoan levő kommunista párt irányítja. Az elmúlt esztendőben megkezdődött a portugál gyarmatbirodalom haláltusája. Megindult a föld a portugál gyarmatosítók lába alatt. Gr.