Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-04-01 / 26. szám
Bélán Erzsébet, Csík Margit, Mojda Júlia és Mészáros Borbála a brigád egyik legvidámabb társasága. Tréfálkozásuk közben észre sem veszik, hogy már a melegágyak végére jutottak. C&atika tavas* Tavasz ez már? Vagy nem? A naptár szerint az volna, hiszen március 21-e már elmúlt. Mégsem nevezhetjük tavaszinak ezeket a napokat, hiszen a hőmérő higanya állandóan nulla körül rostokol, nem emelkedne 10 fok fölé a világért sem. A Muzslai Állami Gazdaság csenkei részlegén csalókának nevezik az idei tavaszt. Igazuk is van. A környéken hó, nappal egy kis olvadás, de éjszaka újra csak fagy. Dühöngtek Is eleinte Csenkén, mert hát kinek is kell az Ilyen időjárás? Mi lesz a szép kertészettel, az egész állami gazdaság büszkeségével? Tavaly a 2400 négyzetmétert kitevő kertészetből 1 015 000 koronát vettek be, s ez bizony nem csekélység. Hány vagon finom zöldséget és a legkülönbözőbb zöldségmagot kellett érte eladniuk?! Tavaly Csenkén a zöldséget és a magvakat Dél-Szlovákia egyik legnagyobb, 45 tagú szocialista munkabrigádja termesztett*, amely túlnyomórészt asszonyok és lányok alakulata. Idén a csoport vállalta, hogy 140 000 korona értékű túlteljesítést ér el kelkáposztából, karfiolból, paprikából, káposztából és egyéb zöldségfélékből. Nem csoda tehát, hogy nem nagyon örülnek ennek az időjárásnak. De azért nem riadnak vissza a hidegtől. Rendbehozták már a melegágyakat, gondosan elhelyezték a palántákat és rázárják az ablakokat, hogy megóvják a fagytól. Hiszen a meleg napok már nem sokáig váratnak magukra. (eha) Az .alábbiakban a pőstyénl értekezletünkön elhangzott felszólalásokat közöljük, amelyek helyszűke miatt a 24. számunkból kimaradtak. HEGEDŰS Árpád, alsópéteri EFSZ gépesített csoportjának vezetője: Kevés a vegyszerünk, de... Tíz év mérlege Községünk Kelet- Szlovákia trebiáovi járásában fekszik. Elnevezését a Bodrogról kapta. Most tíz esztendeje annak, hogy a faluban megalakult a szövetkezet, s ennek jubileumára szeretném röviden elmondani mit is tettünk ez alatt az idő alatt. Meg kell mondanom, hogy említésre méltó haladást értünk el a szövetkezet 400 hektáros földterületén. 1960-ban 9 koronát osztottak munkaegységenként, 1961-re pedig 10 korona osztalékot fizettek ki. A kapott pénzen szövetkezeteseink kényelmes családi lakóházakat építenek és más hasznos dolgokat vásárolnak. Ennek bizonyítására felsorolok néhány adatot: községünkben lévő 103 családi házból 1952 -1962-ig 42-t újonnan építettek, 11-et tataroztak és a hátralévő 50 épület ma is megfelel a követelményeknek. Jelenleg 11 televíziós készülék van a faluban, ami azt jelenti, hogy minden 46 emberre esik egy. Mindez az elmúlt 10 esztendő szorgalmas munkájának a gyümölcse. A múlt évben leraktuk a szövetkezeti klub alapjait is, amelyet társadalmi munkával építünk föl, hogy majd dolgozóink kulturális igényeit megfelelő módon szolgálhassuk. Rácz Andor (Szomotor) A múlt évben jó sikert hozott az új módszer. Felére csökkentek a termelési költségek, a régi módszer költségeivel szemben. Az eredményeket hektárhozamban, sajnos még nem tudjuk meghatározni: de látjuk, hogy nagy köztük a különbség. Tavaly rájöttünk arra is, hogy a gépesített csoport teljesítményének a megállapításához új könyvelés és üzemszervezés szükséges. Olyan módszer, amelyet az üzemen belüli önálló elszámolás megkíván. Ennek módját azonban dr. Cséfalvai elvtárs nagyszerű előadásában alaposan elemezte. Kár lenne ezekből ismételgetnem, nem tudnám őket érthetőbbé tenni. Ezért inkább egy-két hasznos tapasztalatunkat említem meg. A gépesített csoport eredményének számítjuk azt is, hogy szövetkezetünkben a múlt ősszel a mélyszántást kiváló minőségben végeztük el. Ennek a munkának az eredményét, azonban csak az idén mérhetjük le igazán. A jelek biztatóak. Bizonyára közülünk senki előtt sem vitás az őszi mélyszántás és a tavaszi szántás közötti különbség. De került az új módszer elébe néhány akadály is. Kevésnek mutatkozik a gyomirtáshoz szükséges, vegyszer. Ám találunk megoldást. Készítünk a vetőgép garatjához egy olyan tartályt, amelyből a gyomirtószer a vetőmaggal együtt hull a magágyba. Ilymódon csak fele vegyszer szükséges a gyomirtáshoz. A növényközökben az így földbe juttatott gyomirtőszer kiválóan elvégzi feladatát. A sorközök gyomtalanítására pedig sarabolót használunk. Szükség szerint boronáljuk és saraboljuk a kukoricát, átlószerűen, keresztben és hosszában. A vegyszeres gyomirtást tehát mechanikai gyomirtással egészítjük ki. Ezt bátran ajánlom a hasonló feltételek között gazdálkodó többi szövetkezeteknek Is, mert lényegesen kevesebb a gyomírtószerünk, mint amennyire szükségünk lenne. FARKAS István, a rozsnyói szövetkezet elnöke: Megérte eljönni iliml nem szabad megfeledkeznünk Ján TURCÁNY mérnök, a Piesíanyi Növénytermesztési Kutatóintézet dolgozója Maga az a tény, hogy a mezőgazdasági év mindig is ősszel kezdődött és a termésbetakarítással végződött, bizonyltja, hogy tavasszal tulajdonképpen az őszi munkák folytatásáról van szó. Az őszi gabonafélék, a repce, az olajosnövények és évelő takarmányok gondozását ma már teljes terjedelemben a tudományos ismeretek alapján végezzük. Emellett a magas terméshozamok elmélete szerint — főleg a gabonaféléknél — egyre inkább áttérünk a nitratációra (adagolt pőttrágyázásra). Ha részletesebben elemezzük az idei tavaszi helyzetet, meg kell állapítanunk, hogy számos mezőgazdasági üzem, a kapásnövények, a cukorrépa és főleg a kukorica késői begyűjtésének eredményeképpen nem került sor az őszi mélyszántásra, nem hordták ki, illetőleg nem szántották be a földeken kupacokban kintrekedt istállótrágyát. Köztudomású, hogy mindennemű növény éltető erejét a talaj elegendő vízmennyisége képezi. Valamennyi agrotechnikai intézkedésünk a talajnedvességgel való gazdálkodásra irányul. Ennek alapja a talajnedvtakarékoskodás célját szolgáló, idejében és helyesen végzett tarlóhántás. Az őszi szántásnak helyesen megválasztott időpontja és mélysége, amelynek a talaj minőségéhez az éghajlati viszonyokhoz és azon növényfélékhez kell igazodnia, amelyek számára szántunk — ugyancsak biztosítja a víz legcélszerűbb kihasználását. A tavalyi rendkívüli száraz ősz folytán megcsappant, régen nem észlelt csekély vízkészletek a talajban szintén késleltették az őszi munkák elvégzését. A talaj víztartalma augusztustól november elejéig kevés eltéréssel 8,5—10,5 százalék körül mozgott és csak a rákövetkező kiadós esőzések után emelkedett 18 — 20 százalékra. A tél sem volt éppen csapadékdús, jelenleg viszont általában a tavaszi munkák számára szükséges 20 százalékot is meghaladja a talajnedvesség. A tavaszi meleg időjárás és a felszárltó szelek következtében azonban számolnunk kell ezen víztar. talom rohamos csökkenésével. Intézkedéseket kell foganatosítanunk, hogy porhanyós földréteg meg. teremtésével elejét vegyük a talajnedvesség elpárolgásának. He a tavasz, főként azonban a nyár száraz, a simltózás nem biztosítja ugyan a megkívánt állapotot a tenyészidő egész tartamára, de hathatósan megnyilvánul a növények kezdeti fejlődési szakaszában, mert a korán vetett növényfélék kikeléséhez rendszerint elegendő a tavaszi talajnedvesség. Még nagyobb jelentősége van a talajnedvesség megőrzésének a később vetett növények esetében, amelyek számára hasonlóan kedvező talajfeltételeket kell teremtenünk. Ezeknél főleg arra kell törekedni, hogy a talaj kiszáradásának megelőzése céljából, a meleg és nedvdús talajt gyorsan ellepő gyomnövényeket a vetési előmunkálatok során kiirtsuk. A földeket, amelyeken csak később kezdünk vetni, az alapvető intézkedések foganatosítása után főleg az esőzéseket követő időben kell előhántós eke segítségével tiszta és porhanyós állapotban hagyni. Mivel nem került sor az őszi szántásra, kénytelenek vagyunk a talaj alapvető megmunkálásához most hozzáfogni. Ezen tavaszi talajművelés legfontosabb feladata a helyes időpont megválasztása, amikor a talajnedvesség a legmegfelelőbb. Ősszel ugyanis a lehető legkorábban kell megkezdeni a szántást, tavasszal viszont jobb inkább egy napot várni, mintsem túl korán. Bel- és külföldi kutatók többéves kísérletei és gyakorlati tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy amennyiben ősszel nem szántottuk fel a földeket, úgy a tavaszi talajművelésre előnyösebb megfelelő tala jporhanyítót mint ekét használni, ami főleg száraz vidéken fontos. Porhanyítás által átszellőztetjük a földet, feleslegesen azonban nem száríttatjuk ki, ahogyan az a tavaszi szántásnál szokás. Kísérleteink alapján — ha az őszi szántásnál 100 százalékot veszünk alapul — a tárcsás boronával végzett tavaszi talajmegmunkálás 82,66 százalékos terméshozamot eredményezett, az ekével végzett tavaszi szántás esetében pedig 77,55 százalékosat. Ekével történő tavaszi szántás után nagyobb volt a talaj elgazosodása, mint őszi szántás esetében, vagy tárcsás boronával végzett tavaszi szántás után. összefoglalásképpen még csak any. nyit, hogy valamennyi tavaszi munka sikeres elvégzésének legfontosabb követelménye: takarékoskodás a talajnedvességgel, melynek döntő jelentősége a további idényre — a termés betakarításáig kihat. A tavaszi munkák során alkalmazott helytelen eljárást bajosan lehet jóvátenni, amely nemcsak ebben az évben, hanem az elkövetkező esztendőkben is érezteti káros következményeit. (ford.: K. E.) Sajátos a mi szövetkezetünk helyzete, főleg, ami a gépesítést illeti. Nálunk a kévekötő aratógép is csak részben használható, tekintettel a szántóföldek fekvésére. A répatermesztő körzethez tartozunk: hegyi, hegyaljai, dombos és sík területúek földjeink. Mégis, ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy még ebben az esztendőr ben megszervezzük a komplex gépesített csoportot. Bár a szak-szeminárium részvevőinek többsége bő termésű vidékekről jött ide, jobbára nekik szól a sok értékes tanács, mégis, az az érzésem, hogy megérte eljönni, mert gazdagította tapasztalataimat, s a gépesített csoport megszervezésekor már nem kell a „sötétben tapogatózni". Felvetették itt az előttem felszólalók a fiatalok kérdését. Annyit mondhatok, hogy — szövetkezetünk városi jellegű -, mégsem menekülnek el a fiatalok belőle. így azután van kit iskolára küldeni. De az iskolából kikerülő fiatalokat sem hagyjuk magukra. Beosztjuk őket az idősebb, tapasztalt vezetők mellé, ahol gyakorlati tapasztalatokat gyűjthetnek. ZSEBIK Sarolta, a Tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanulója: Indítsunk vitát az újságban Iskolánkban igen nagy gondot fordítunk az egyetemesen gépesített csoport feladatainak megismerésére. Tanáraink sok előadást tartanak róla és a mezőn is megmutatják, hogyan dolgozik az ilyen termelési egység. Szabad időnkben is beszélgetünk erről. És ilyenkor igen’ sok ötletünk támad. Ezekből néhányat ajánlunk tanárainknak, közös megvitatásra. A szerkesztőség elé is egy ilyen javaslatot szeretnék terjeszteni. Indítsunk vitát a Szabad Földműves hasábjain az egyetemesen gépesített csoportok feladatairól. Ez az eszmecsere hasonló lehetne a téli nagy Aki árnyék után kapkod, a koncot elejti kutya-eszébe, hogy az a másik kutya a tulajdon árnyéka volt s az a másik lapockacsont az ő pompás lapockacsontjának az árnyéka. Tán még ma is ott áll, töprenkedik, mert még mindig nem érti, hogy aki árnyék után kapkod, a koncot elejti. (H. L.) Volt egyszer egy lompos-loncsos feketeszinű házőrző komondor, úgy hívták, hogy Betyár. Ez a Betyár lelt egyszer egy hatalmas lapockacsontot, akkorát, hogy napokig elrágódhatott rajta. Gondolta, ezt a pompás lapockacsontot félreteszi magának szűkösebb időkre. Kapta magát, hamar elásta mégpedig a szalmakazal tövében. Igenj ám! De egy holdvilágos éjszakán eszébe ötlött, hogy a szomszédja, azaz inkább a szomszédék házőrző ebe, a Tücsök, meglelheti, kiáshatja, elveheti s akkor oda a pompás konc, oda a jó falat. Több se kellett neki, máris loholt a szalmakazalhoz, előkaparta a rejtekből s vitte, hogy biztonságosabb rejtekhelyét leljen neki. óvatosan settenkedett a pajta fala mellett, nehogy a szemfüles Tücsök megorrontsa nála a koncot. Hát, amint a fal mellett osont, azt látta, hogy tőszomszédságában egy másik fekete kutya lépeget s annak a szájáőan egy iszonyatosan nagy, az ő koncánál is hatalmasabb lapockacsont hivalkodik. Erre már megállott Betyár. De megállt mellette a nagy fekete kutSja is, szájában a hatalmas csonttal. Betyár haragosan ráhörrent:- Hé! ide a csontot! A fekete kutya se nem szólott, se nem vakkantott, csak állt. Több se kellett Betyárnak. Nagydühösen nekiugrott a fekete kutyának, hogy erőnek erejével elvegye tőle a csontot. S amint ugrott, az orra keserveset koppant. Feljajdult s kiejtette szájából a koncot és ostobán bámulta a másik fekete kutyát, amely Szabadságért Ma még csak az óvodába, Holnap már az iskolába. Holnapután az életbe. Ahol keményebb a lecke. Ki a földre, ki a gyárba, Vagy az irodába járva. Itt dolgozni, ott dolgozni. Mindenkiért gondolkozni. Az apáért, az anyáért, A szomszédért, a hazáért, A hazáért, a világért. Békességért, szabadságért. TÖRD A FEJED!.., (F. T.) ugyancsak kiejtette szájából a zsákmányt. Betyár vérző, sajgó orrát nyalogatta, s ugyanúgy tett a másik fekete kutya is, mintha csak gúnyolni akarná. Ebben a szempillantásban ott termett Tücsök, aki mégiscsak megorrontotta valahogy a koncot. Felkapta a lapockacsontot s már iszkolt is hazafelé. Betyár meg ottmaradt, az orrát nyalogatva. Sehogyan sem fért kurta m KÖD am (uieuem pgjj ‘manója PPM) (Beküldte: Nagy J., Nána) TUDOD-E? Ki tervezte a TU-104-es jelzésű szovjet repülőgépet? (AaiOdOL) ankéthoz. Illetve inkább olyan legyen, mint amilyen most a kultúrrovatban folyik, Tóth elvtárs vitaindító cikke nyomán. A beküldött hozzászólásokból közöljék a legjobbakat és azután egy gyakorlati szakember alapos elemző cikke fejezze be a vitát. A cikkekért ne adjanak nyereménytárgyat. Mert esetleg sokan eltérnének a helyes iránytól és csak a nyereményt tartanák szem -előtt. PALÄGYI Miklós, a leleszi EFSZ mezőgazdásza: Lelesz már „Fellesz“ (Szünetben Iván Sándor levelezőnk megkérdezte Palágyi elvtárstól, hogy mikor lesz Leleszből Fellesz? — A vitában elmondom — válaszolta röviden.) Nagy tartalékok tárulnak fel szövetkezetünkben az új módszer révén. Igen szép eredményeket hozott a gépesített brigádok munkája. Részben ennek köszönhető, hogy a múlt évben már elindultunk felfelé. Pedig nagyon sokáig botladoztunk régi hírnevünk lejtőjéről lefelé. A meliorációs munkák sok lehetőséget nyújtanak a talajerő fokozására. Enéikül nem sok eredményt érhetett volna el a gépesített csoport, mert a savanyú, lápos talajon lesüpped a traktor. A szövetkezet vezetésében is változás történt. Olyan ember került az élre, aki a gépesítésben sok tapasztalatot szerzett. Ezért sikerült a múlt évben a munkaegységek teljes értékét kifizetnünk. De azért mégse megy minden úgy, mint a jól olajozott szerkezet. Nincs gépszínünk. Fedetlen gépparkunk a falu végén olyan mint egy géptemető. A sok szerszámot és gépet eszi a rozsda. Inkább gépszínt csináltunk volna előbb, mint szabadistállót. Télen, ha éhes a marha, didereg; de a gép nem. Ennek a hiányosságnak a felszámolásához jó lenne egy kis segítség a járástól is. A gépesített brigád munkája nyomán már a múlt évben is jóval több volt a takarmány, mint másutt, ahol régi módszert alkalmaztak. Az idén bizonyára még szebb eredményeket érünk el, és akkor nem lesz baj a szabadistállóval sem.
