Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-03-07 / 19. szám

Ahol még sok

a tartalék

A nagymegyeri szövetkezet tagjai is vállalták, hogy ötéves tervüket négy év alatt teljesítik. Vállalásuk megtételénél abból indultak ki, hogy szövetkezetüknek jő minőségű termőföldjei, épületei, gépekkel jól felszerelt üzemegységei, mindenekelőtt pedig szorgalmas tagsága van. Az 1961-es évre a szövetkezet ennek megfelelően irányozta elő a feladatokat.

• A tavalyi év sok sikert, de egyben sok hiányosságot is hozott.

Ha megkérdezzük bármelyik szövetkezeti tagot a lemaradásért, az aszályos esztendőt és a takarmányhiányt okolja. Vajon tényleg ilyen egyszerű-e a válasz? Kétségtelen, hogy az okok között a főszerepet a takarmányhiány jelenti. Ennek következménye az állattenyésztés alacsony hasznossága, a magas termelési költség, az alacsony munkaegység-érték, ami bizony csökkenti a munkakedvet és a dologszervezés színvonalára kedvezőtlenül hat. A tartós takarmányszegénységnek az a következménye, hogy a föletetett takarmány túlnyomó része létfenntartó jellegű, csak kis töredéke térül meg a termelésben. Közismert például, hogy egy tehén napi létfenntartó szükséglete 2,5 kg keményítőérték, minden liter tej termeléséhez viszont 25 dkg keményítőértékre van szüksége. Ha a hiányos takarmányozás folytán például csak napi 4 liter tej termelését tudjuk biztosítani, úgy a létfenntartó adagból minden egyes •literre 63 dkg keményítőérték esik. Napi 20 literes fejési .átlagnál — csupán 12,5 dkg. E szövetkezetben a szűkös takarmányozás következményei: az állatok gyenge erőnléte, az alacsony leadási súly, a tehenek korai kiselejtezése s az üszők késői fedeztetése. Ennek folytán az' állomány felújítására az átlagosnál lényegesen több egyedet kell felnevelni, nem lehet megfelelő tenyészkiválogatást alkalmazni, holott tudjuk, hogy egyegy borjúnak felnevelési költsége tápanyagban annyit tesz ki, amit a tehén évi 2500 literes tejtermelés mellett is csupán 2,5 — 3 év alatt térít meg, s így a 6 — 7 éves korban kiselejtezett tehén lényegében csak a felnevelési költségét térítette meg. Minél több egyed kell a kiselejtezett tehenek pótlására, annál több jut a felnevelési költségből minden liter tejre. Nem vitás tehát, hogy a szövetkezetben valóban a takarmánykérdés megoldását kell az első helyre állítani. Ez azonban az intézkedések egész sorát teszi szükségessé. Előszöris, a takarmányhiányt nem lehet a növénytermesztés piaci feladatainak csökkentésével vagy pedig az állomány számának csökkentésével orvosolni. A szerződéses eladás szintje a népgazdaság szükségleteiből indul ki és ahhoz igazodik. Tehát minden talpalatnyi földet annak megfelelően kell művelni, hogy róla a lehető legnagyobb termést takaríthassuk be. A takarmányhiány leküzdésének egyetlen útja ebben a szövetkezetben: a hektárhozamok lényeges emelése. Ez viszont a talaj termőképességéről, az agrotechnika színvonalának javításáról, a fajtarrlegválasztás • és az üzemszerkezet állandó javítá/ sáról való hatékonyabb gondoskodást követel. Ezen a téren még sok a kihasználatlan tartalék.

Mit kell tehát tenni,

hogy a nagymegyeri EFSZ-ben az ötéves terv a tavalyi lemaradás ellenére is négy év alatt valósuljon meg ?

Előszöris a nagyobb hozamok nagyobb ráfordításokat kívánnak. Az EFSZ kishozamú, rossz minőségű legelőjéből legalább 20 hektárnyi annak veszélye nélkül vonható szántómüvelés alá, hogy a talajvíz veszélyeztetné. Csekély ráfordítással már ebben az évben elérhető, hogy ezen a területen a jelenlegi réthozam öt-hatszorosát kitevő tápanyagmennyiséget teremjen, ami egymagában is jelentősen bővíti a takarmánybázist. Körülbelül 50 hektárnyi további olyan legelő van, amelyen kisebb költséggel (trágyázással, meszezéssel, komposz-1962. március 7.

tozással és műszaki beavatkozással) a jelenlegi hozam megkétszerezhető.

A szántóföld termőerejének lényeges javítása a második nagy lehetőség. Ahhoz ugyanis, hogy a vetési tervben a nagy hozamú intenzív növények részarányát lényegesen emelni lehessen, meg kell oldani a talaj tápanyagutánpótlását. A meglevő állatsűrűség mellett ez a takarmánykérdésen kívül a szükséges alom biztosításától függ. A kalászosok százalékarányának alapján alomszalmában lényeges hiány nem mutatkozhat. Szükséges azonban, hogy sokkal kevesebb veszteséggel kerüljön a kombájnok utáni szalma kazlakba. Alomszükséglet kiegészítésére, valamint komposztkészítési célokra igény bevehető a tanyi lengyár pozdorjája. A szövetkezetnek jelentős mennyiségű, takarmányozásra nem használható, de alompótlásra és komposztkészítésre kiválóan alkalmas sás és egyéb növényzete marad évről évre a vizenyős laposokon betakarítatlanul. Ennek betakarítása olyankor is elvégezhető, amikor egyáltalán nem szorít a munka.

Szinte egyedülállóan előnyös helyzetben van a nagymegyeri szövetkezet a tőzeg kitermelés tekintetében is. Védnöküzeme, a Nagyhizlalda díjtalanul teszi lehetővé kitermelését, ami a helyi talajjavítási szövetkezet gépeinek igénybevételével nagy méretben kitermelhető. Bőséges lehetőségek vannak tehát a komposztkészitésre. Nincs kihasználva a zöldtrágyázás lehetősége sem. Köztesként termelve árpában alávetett fehérsomkóró, vagy a meszes talajokon tarlóveteményként termelt fehérmustár, illetve mésszegény területen a fehér csillagfürt 120 — 150 mázsa zöldanyagot biztosít és így hektáronként 70 — 120 kg nitrogénnal gazdagíthatja a talajt. Szinte hihetetlen, hogy mennyire kevés gondot fordítanak az istállótrágya kezelésére.

Sok panasz hangzik el

az elégtelen műtrágyázással kapcsolatban is. Főleg a superfoszfát, de méginkább a nitrogén tartalmú műtrágyák hiányában látják a hozamemelés akadályait. Igaz, hogy a hagyományos nitrogéntrágyák kiutalásának lényeges emelésével a legközelebbi jövőben még nem számolhatunk, de már a múlt évben is minden igényt kimerítő mennyiségben állott rendelkezésre a folyékony nitrogén, melynek talajba juttatásához a gépállomás berendezést is ad. A kísérletek egész sora igazolja e nitrogéntrágyának nagyfokú hatékonyságát, és ugyanakkor költsége a hagyományos nitrogéntrágya árának nem egészen felét teszi csak ki. Csupán az újtól való ösztönös bizalmatlanságnak tudható be, ho’gy ennek ellenére a nagymegyeri szövetkezetben ezeket az előnyöket eddig nem használták ki teljes mértékben. Nem is beszélve arról az előnyéről, hogy a költség csak a közvetlen felhasználásakor merül fel, s így megtakarítjuk a huzamos tárolási idő alatti hiteleszköz-lekötést, ami egy pénzhiánnyal küzdő szövetkezetben ugyancsak számottevő.

A talajerő-utánpótlás biztosításával megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy a vetési tervben emeljük a kettős termelést és az öntözéses gazdálkodást. Elérhető, hogy kapásaink trágyázott, illetve komposztozott földbe kerülhessenek. Közismertek azok az adatok, hogy az őszi keverék után vetett silókukoricával több mint kétszerese érhető el hektáronként annak a tápanyagnak, amit a szokványos takarmánynövényeink biztosítanak.

Külön fejezetet képez

a fehérjekérdés megoldása. A pillangósok vetésterülete százalékarányban megközelíti az ökonómiailag indokolt színvonalat. Itt a mesterséges szárítást széleskörűen lehetne alkalmazni. Pusztán ezzel az intézkedéssel megközelítőleg egy harmadával emelhető a területek tápanyaghozama. Kívánatos volna szélesebb körben alkalmazni a lucernadarát. Ezzel a szemestakarmányokban érhetünk el jelentős megtakarításokat. A fehérjehiány megoldásának kulcsát a here mellett a hüvelyesmagvakban kell látnunk. A benne rejlő lehetőségeket szemléltetően bizonyítja a uyárasdi EFSZ példája, mely a hüvelyeseknek köszönheti, hogy sokkal jobb takarmányhelyzetben van, mint a környező szövetkezetek. Hisz a pillangósok maghozama eléggé biztonságos, menynyiségben nem sokkal marad el a gabonafélék mögött, tápanyagtartalmát a fehérje szempontjából más növény mégcsak meg sem közelíti. Tenyészidejűk rövid, ezzel lehetővé teszik a kettős termesztést, a talajban pedig átlag 40 kg tiszta nitrogént hagynak vissza.

Bővítésre szorul a szudáni fű vetésterülete is. Intenzív művelés mellett zöldhozama elérheti a silókukorica 70 —75 %-át, emészthető fehérjéje viszont annak többszörösét is. Ahhoz azonban, hogy a módosításokat eredményesen megvalósíthassuk, a feltételeket a talaj termőképességének jávitására javasolt intézkedések teszik csak lehetővé.

Az ötéves terv négy év alatti teljesítésének másik döntő láncszeme: a növénytermesztés átszervezése, úgy, hogy az irányítás összhangba kerüljön a termelőerők jelenlegi fejlettségi színvonalával.

Eddig a növénytermesztést

két állandó munkacsoport végezte és formálisan ezek voltak felelősek a terv teljesítéséért. A munkák többségét mindkét csoport részére a gépesítési részleg végezte. A felelősség a csoporton belül csak formális volt, az említett részleg pedig csupán a munkák minőségéért felelt. Nem volt megfelelő költségkeret az üzemanyagfogyasztásra, sem a karbantartásra, sem pedig a többi költség terjedelmére nézve. Nem véletlen tehát, hogy az állattenyésztés és a növénytermesztés összköltségéből az üzemanyagfogyasztás és a karbantartás (a munkaegységek értékén kívül) kereken 20 %-ot tett ki.

Idén az összes növénytermesztési feladatot pontosan előirányzott költségkeretekkel egy komplex gépesítési brigád veszi át, melybe a szövetkezet valamennyi traktorát' és vontatott munkagépét bevonják.

A jutalmazás vonalán

következetesen kell hogy érvényesítsék a hozamok szerinti munkadíjazást. Bár a szilárd jutalmazás bevezetéséhez szükséges tartalékalap még nem áll rendelkezésre, így az 1962-es évben célszerű a munkaegységek szerinti jutalmazásnál maradni, nagy tanulság azonban, hogy mindennek alapja a jól elkészített, reális évi terv és megvalósításának rendszeres ellenőrzése. Meg kell végre érteni a nagymegyeri szövetkezet tagjainak, hogy a tervre nem a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályának vagy az Állami Banknak, hanem magának a szövetkezetnek van szüksége. Azért készítjük, hogy mindennapi munkánk pontos és megbízható menetrendjét képezze. A lakkozott terv öncsalás, és á bizalom aláásására vezet. Csak reális tervvel és következetes ellenőrzéssel lehet elejét venni a káros munkaegységhigításnak, mely az elmúlt években rendszeresen visszatérő jelenség volt. A jutalmazás területén minden szakaszon érvényesítsék az elért eredmények szerinti munkaegység-beszámítást, melyet prémiumrendszer egészít ki. A növénytermesztésben ez a komplex brigád jóváhagyott jutalmazási rendje szerint valósul meg.

Az állattenyésztésben

fel kell állítani a zöldtakarmányozás megkezdéséig terjedő legszigorúbb takarmányozási tervet és annak betartását következetesen • biztosítani kell. Véget kell vetni az ösztönösségnek és a tervszerütlenségnek. A szemesek felhasználásánál maradéktalanul élniük kell a takarmánykeverő üzem-nyújtotta előnyökkel, s ahol a zooteclyiikai lehetőségek megengedik, darálva kell a lucernát felhasználni, hogy haszonértékét fokozzák. Aránylag nagy tartalék rejlik a szalma értékesülésének feltárási eljárásokkal, vegyszeres kezelés, ízesítés, pácolás, füllesztés és egyéb közismert, de eddig ki nem használt módokkal való javításában. Ne feledjük: míg a szemeskukorica keményítőértéke 80 °/o, az árpaszalmáé 19 százalék. Az adott lehetőségek figyelembevételével ki kell dolgozni a tápérték és az étrendi Itatás igényeit kielégítő takarmányadagolást és ennek tűzön-vízen keresztül történő betartását.

Meggyőződésem szerint a javasolt intézkedések alkalmasak arra, hogy lényeges javulást eredményezzenek a nagymegyeri szövetkezet életében. A lényeg az, hogy megvalósításukhoz máris hozzálássunk. A távlati jellegű intézkedések mellett nem szorulhat háttérbe a tavaszi munkák minél jobb előkészítése. A tavaszi munkák sikerétől nagy mértékben függ az egész év növénytermesztésének eredményessége, éppen ezért máris ki kell dolgozni a legaprólékosabban a tavaszi munkák tervét, biztosítani és előkészíteni a vetőmagot, a gépeket, hogy egy órát se veszítsünk, mihelyt a munka megkezdhető.

Senki sem vitathatja, hogy a vállalt feladat nem nagy, de a tét sem csekély: az ötéves terv négy év alatti teljesítése, — ez pedig minden fáradságot és minden erőfeszítést megér!

Cséfalvay Gábor (Nagymegyer)

Az ivánkai Baromfitenyésztési Kutatóintézetben novemberben helyezték üzembe az új, több mint félmilliós költséggel épült mélyalmos tojóházat 6000 tyúk részére. Ebben Szlovákiában a maga nemében páratlan, nagy mértékben gépesített csarnokban próbálják ki a tyúktenyésztés nagyüzemi technológiáját. A gépi berendezés kiegészítése és a kísérletek befejezése után a tojóházban csak két dolgozó gondoskodik majd a 6000 tojósról, az eddigi három helyett.

A runyai szövetkezet vezetői bizonyára még sokáig fogják emlegetni az elmúlt évet. Mégpedig azért, mivel elszalasztották a szerencséjüket, mert ha egy kicsit is előbbrelátóbbak, nagy eredményekről számolhattak volna be év végén.

Elmulasztották nyakoncsípni a szerencsét, még akkor, amikor nem végezték el a mélyszántást, s a kukoricától kezdve minden tavaszi szántásba került. Ez persze az eredményeken meg is bosszulta magát.

A vezetők fogták is a fejüket, amikor a növénytermesztés a tervezett 1 019 865 korona bevétel helyett csak 555 922 koronát ért el. Ezen már az sem tudott segíteni, hogy sertéshús eladási tervüket 104,5 %-ra, marhahús eladási tervüket pedig 104,8 %-ra teljesítették. A növénytermesztés rovására írható tejeladási tervük nem teljesítése is, (kevés a takarmány) habár itt csak párszáz literes lemaradásról van sző. Elsuhant a szerencse, pedig csak a szövetkezeteseken múlott, a szántáson, no meg a növénytermesztésben a munkák gyors és időbeni végzésén, hogy visszatartsák.

* * *

A szövetkezet irodájában Csiszár Lászlót találtuk, a szövetkezet könyvelőjét. Az idei terveket böngészgette éppen. Mint ahogy nevetve mondta:

— Sohasem árthat, ha valamit alaposabban és gyakrabban forgat az ember.

Aztán még azt is elárulta, hogy annak a bizonyos szerencsének a fülét most már fogják, s el sem eresztik év végéig, hát ezért is szükséges tanulmányozni a terveket, hogy valahol nem kell-e jobban rákapcsolni a munkára.

— Én már tizedik éve csinálom a terveket, de annyira még sohasem éreztem, mint idén, hogy jól terveztünk.

Közben előkerül a szövetkezet elnöke, Czókoly Viktor is, utána pedig Varga Lajos, az ellenőrző bizottság elnöke lép a kis irodahelyiségbe.

Mindjárt vidámabban gombolyodik a beszéd fonala. A beszédtéma pedig mi más lehetne, mint az idei tervezés, az idei célok ...

— Sokkal körültekintőbben terveztünk, mint a múlt évben — mondja Czókoly elvtárs, a szövetkezet elnöke.

— úgy, hogy azt, amit terveztünk, teljesítem is tudjuk. A növénytermesztés. pénzügyi tervét 762 840, az állattenyésztését pedig 1171 270 koronában határoztuk meg. — Kis hallgatás után még hozzáteszi — és teljesítjük is!

A többiek bizonyításképp rábólíntanak.

— Az elmúlt őszön mindent időben megszántottunk, s idén tavasszal sem fogunk késlekedni. A télen 25 hektáron fejtrágyázást is végeztünk, a jobb termés érdekében — fűzi a szót tovább Varga Lajos. — Ami pedig az állattenyésztésünket illeti, ott már most biztosra vehetjük a tervteljesitést. Asztalosék kitesznek magukért.

S megtudom, hogy Asztalos László, akiben a szövetkezetesek annyira bíznak, 37 anyasertést gondoz, s a bizalmát jó munkával érdemelte ki. Az elmúlt évben is 16 darabos anyakocánként malacelválasztást ért el. A szövetkezetesek bíznak benne. A sertéshúseladási tervüket is a járás által ajánlott 305 mázsáról 400 mázsára emelték, s ezenkívül 100 darab malac továbbtenyésztésére is szerződést kötöttek.

Célok, tervek. Oj gazdasági felszerelésre 89 000 koronát fordítanak. Vetőgépek, trágyarakók, traktor és ki tudja mi minden kerül a szövetkezetbe ezen a pénzen. A betegsegélyt már tavaly is fizették, idén pedig a gyereksegély fizetésére tértek rá. Erre a célra 25 000 koronát szántak. Tervek, célók. Egy munkaegység pénzértéke 18 korona (természetbenivel 20,25 korona). A 18 koronának előlegképp kifizették a felét, s osztalékként 4,50 koronára futotta. Erős elhatározásuk, hogy idén már teljes értéket fizetnek.

— A lénártíalvaiak megtudják csinálni, mi is megtudjuk — mondja Csiszár elvtárs. — Csak idő leqyen hozzá...

A rúnyaiak tanultak az elmúlt évek hibáiból. S ahhoz, hogy Csiszár elvtárs jóslata valóra is váljék, van elég gazdasági gépük, s az azokat értő szakemberekben nincs hiány a szövetkezetben. Joggal bíznak a szebb eredmények elérésében.

Így folyik az élet ebben a mintegy 690 hektár mezőgazdasági területtel rendelkező szövetkezetben. Az emberek terveznek, vitatkoznak, dolgoznak a még szebb jövőért. -tó-Lechmann Margit bebizonyította

A cizaticei szövetkezet az elmúlt években sertéshús eladását csupán 80 %-ra teljesítette. Kevés volt a

sertés, nem volt meg a tervezett állomány, nem volt utánpótlás. Az anyakoca gondozók nem fektettek kellő súlyt a malacnevelésre, s ennek következményeként aztán alacsony volt a szapora at és magas az elhullás.

így volt ez addig, amíg LECHMANN Margit nem került a sertésekhez. Az ő szorgalmas munkája és gondoskodása révén rövid idő alatt javulás állt be a malacnevelésben. Még éjszaka is ki-kijárt az istállókba körülnézni, hogy rendben van-e minden a kismalacok körül. Becsületes munkájáról tanúskodnak az eredmények is. Már a műit év harmadik negyedében anyakocánként 10 malacot választott el, s ezt év végére 13-ra növelte. Nem nagy szám ez, de abból kiindulva, hogy a cizaticei szövetkezetben azelőtt nem tudtak a ma|acneveiés nyitjára rájönni, nagy sikert jelent. Lechmann Margit bebizonyította, hogy egyetlen szövetkezetben sincsenek jó vagy rossz feltételek az egyes munkaszakaszokon, csupán felelős és felelőtlen emberek vannak és azok munkája dönti el az eredményt.

Anyakocánként 13 malac elválasztása ugyan nem sok, de mint ahogy Lechmann Margit mondja:

— A folytatás ezután következik.

I. S. (Kassa)