Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-03-04 / 18. szám
Az almatermésű fák koronanevelése A faiskolákból kapott oltványokról történő gondoskodás nem végződhet azzal, hogy azokat kiültetjük állandó helyükre. Ezeket több éven keresztül rendszeres és szakszerű koronaalakítő metszésben kell részesítenünk. Igaz ugyan, hogy több gyümölcsfajta önmaga is kialakítja koronáját, ez azonban nem mindig gazdaságos és néhány év múlva megmutatkozhat hátránya. A későbbi beavatkozás viszont jelentős sebekkel jár. amit a fa nehezebben visel el. Ezt az átmeneti meglcárosodás is igazolja, ami főként a csökkentett termésben mutatkozik meg. Mindezek ellenére egyesek még ma is. teljesen mellőzik a szakszerű metszési módokat. s ha alkalmaznak is valamifélét, ezek nem rendszeresek vagy egyformák minden fajtánál tebb az alma- és körte esetében. Évek folyamán ezek koronáján három, ritkább esetben négy ágcsoportot nevelünk ki. Az ágcsoportok közötti távolság a fajták növekedésének eltérő jellegétől függ. Ezenkívül még az is befolyásolja, hogy a termés folyamán szilárdabb ágszerkezett fejlődött-e, vagy csüngő ágak alakultak fajta tulajdonságuk alapján. Az utóbbi esetben zártabbá válhat a koronaszerkezet, ezért a koronanevelés folyamán ezzel 1 .HP l.űr a, w A gyümölcsészeti gyakorlatban háromféle koronaalak terjedi el a legjobban: a sudaras alak, a természetes gömb forma és a katlanalak. Természetes gömbformákat nevel a dió, a mandula, a szilva, valamint a cseresznye és a meggy némely fajtája. Ezeknek nincs nagy koronaalakító beavatkozásra szükségük. Az őszibarack metszésében hazánkban a katlanalak terjedt el ami összefügg fény- és melegigényével. Sudaras alakra neveljük a már megemlítetteken kívül valamennyi (Tjvíi r>-> ~ ~ ^nicryi r'i- _ % J<i bot oldala számolva nagyobb távolságokra fejlesztjük az ágcsoportokat. Erős növekedésű fajták, például a Starking, a Húsvéti rozmaring, ágcsoportjainak távolságát a következőképpen szabjuk meg: az első és a második ágcsoport közötti távolság 80 — 100 cm, a többi az évek folyamán 120 — 140 cm-re nevelhető. A közepes nagyságú és törpealanyokon növekedő fajtáknál mint amilyen például az Ananász renet, London pepin, Perker pepin, sűrűbbel állhatnak az ágcsoportok. Ezek így alakulnak: 50 — 60 cm, ''O __ 1 «C -17 fiqcsoport 70-80 tra. Bár a Jonathán is a közepes termetű gyümölcsfa fajtákhoz tartozik, az ágak csüngő növekedése nagyobb távközöket igényel az ágcsoportok kialakításakor. Az ágcsoport tartóágainak mennyisége is fontos a gyümölcsfák nevelésekor. Jó ha az első ágcsoportban 4 — 5, a másodikban 3 — 4, a harmadikban, esetleg a negyedikben 2 — 3 tartóágat alakítunk ki. Az ágakat úgy választjuk meg, hogy az alattuk levő ágak közé essenek, tehát, hogy ne fedjék egymást. (Ezt a mellékelt ábra is szemlélteti.) Most pedig röviden ismertetjük, milyen módon történik az almatermésű fák sudaras koronanevclése fejlődésük egyes éveiben. A fák metszésének, koronanevelésének legkedvezőbb időszaka február vége és március. A fa ekkor kezdi meg vegetációs időszakát. Ilyenkor a sebek könnyen gyógyulnak, nagyobb mézgaveszteség nélkül. A KOItONAALAKlTÓ METSZÉS ICy vagy tavasszal ál• • Az oltvány ősszel landó helyre kerül. Az átültetés folyamán elveszti hajszálgyökereinek több mint kétharmadát. Ezek a növekedés első szakaszában kiesést jelentenek a tápanyagellátásában. Ilyen állapotban rendszerint csak a csúcsrügyek növekedése indulhat meg. Azok azonban vékony és gyönge hajtásokat hoznának. Ezért szükséges a koronavesszők visszametszése. így a koronavesszőből (később a fejlődés folyamán ez már vázág) elágazások is nőnek. A meghagyott utolsó rügyek erős növekedésű hajtásokat hoznak létre. A koronaveszszők száma ne haladja meg a négyet, esetleg az ötöt. Ha több van belőlük az oltványokon, helyes válogatással eltávolítjuk ezeket. Az eltávolítandó vesszőket egészen a gyűrűs alapig vágjuk viszsza. A meghagyott négy vessző átellenes irányba álljon és kb. 40 — 45 fok alatt hajoljanak el a sugártól. A kedvezőtlen szöget bezáró ágakat támasszuk ki, illetve kössük fel a helyes irányba. Az oldalvesszőket a kifelé álló rügyek felett egyforma magasságban, egy síkban metsszük le. Ezeket, erősségükhöz mérten, nagyságuk egyharmadára metsszük viszsza. A sudárágat egyharmadával hagyjuk hosszabbra mint a koronavesszőket. A nyár folyamán a koronát átvizsgáljuk és a felesleges részeket pőtmetszéssel (nyári zöldválogatás) eltávolítjuk és a tavaszi metszésben esetleg előforduló hibákat kiküszöböljük. 2Éw A fa minden irúny• “ v • ban meghosszabbodott. A sudarat ismét kb. a felére visszametsszük és az év folyamán továbbneveljük. A vázágak vezérvesszőit is visszavágjuk az évi növekedés felére. A vázágakon kinőtt vesszőket is megkurtítjuk, 4 — 5 szemnyi hosszúságban. Azokat pedig, amelyek a korona belseje felé növekedve később elsűrűsödést idéznek elő, tőtől eltávolítjuk. Ha az elsőéves növekedés nagyon gyenge, ne metsszük vissza az oltványt, ehelyett az év folyamán trágyázással, öntözéssel és talajporhanyítássa! segítsük fejlődését. Ilyen esetben csak a harmadik évben kerülhet sor az említett metszésre. A második ágcsoportot ritkán sikerül a második évben kinevelni. Ez csak az erősen növekedő fáknál jöhet számításba. 3 Cm Ez év tavaszán • “ * • már kialakítható a második ágcsoport. Ilyenkor lemérjük a szükséges távolságot és a mérés felett 5 — 6 rügyet hagyva visszametsszük a sudár vezérvesszőjét. A meghagyott csúcsrügyek irányát váltogatjuk, hogy a sudár egyenes növekedését biztosítsuk. Ebben az évben már csak egyharmadára kurtítjuk a vázágak vezérvesszőit. A vesszőket mindig külső rügyre vágjuk, csak a vízszintes növekedésüeknél hagyunk belső rügyet a növekedés irányának helyes megválasztása miatt. A vezérágak vesszőinek koronanevelési munkája a harmadik évvel nagyjából be is fejeződött. Az ágon galyakat 4 — 5 szemre vágjuk vissza. így a jövőben jobban megrakodnak termőrüggyel. A következő évek tavaszán a fa kúpalakú növekedését tovább alakítjuk. A harmadik Q iwModlfe cújc-sopartf tuUvoLjixkcásÁc. ágcsoportot, erős növekedésű fák esetében pedig a negyedik ágcsoportot is kezeljük. A harmadik ágcsoportot a fejlődés ötödik évében nevelhetjük ki. A harmadik ágcsoporttal együtt a fa 10-12 jól fejlődő vázággal rendelkezhet. Utána a koronát már csak ritkító tisztogató metszésekben részesítjük. A száraz és beteg farészeket minden évben rendszeresen távolítsuk el. Juhász Árpád A jövő baromfija Angliában a tyúktenyésztők pecsenyecsirketermeló egyesületének értekezletén egy ismert broilertermelö jelvetette a kérdést; vajon nevetséges-e elképzelni taraj és lebeny, sőt szárny nélküli állatokat? Ativatkozott arra, hogy a húskitermelés minden grammja számit, jó ha kevesebb a selejt. Más eshetőség: a californial egyetemen Abbot „új környezettel" fcí-1962. február 18. sérletezik. A jelhasznált tyúkok csupaszok, tolinélküliek. Bármentiyrie is fantasztikusan hangzik ma még, pár év múlva egy munkafolyamat a feldolgozó iparban kieshetik — állította az angol nagyüzemi szakember. (Farmer et Stoofcbceeder)
