Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-03-04 / 18. szám

Németh Ferenc két segédjével zettel és állami gazdasággal. A traktorok javításán kívül von­tatott gépeket, eszközöket is javíta­nak. 406 vetögépet, 142 négyzetes-, fészkes kukoricavetőgépet és 11 ré­­parhagvetőt javítottak ki, ezenkívül több mint 1000 egyéb, a tavaszi mun­kákhoz szükséges fogas, henger, bo­rona és simító vár indulására. összevonva, százalékban kifejezve a tavaszi munkákhoz szükséges erő- és munkagépek 90 %-a készült el ezidáig. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a komáromi járásban az indu­lást, a tavaszkezdést felkészülve vár­ják. A gépek nagy része megvan, de a gépekhez elegendő szakképzett munkaerő kell. Hogy e téren se le-Indulás előtt mikor a naszvadi EFSZ vezető­sége és tagsága vállalta, hogy az ötéves tervet a megszabott határidőnél egy évvel hama­rabb teljesíti, meg volt róla győződ­ve, hogy nem vállalkozott megvaló­síthatatlan feladatra. Ezt kötelezett­ségvállalásokkal is alátámasztották. Aztán ... aztán nem történt semmi. Az egész ügy elaludt. A vállalások teljesítését nem ellenőrizte senki. A verseny is formálissá vált. Ha valaki mégis néha lelkiismeretfurdalást ér­zett, s pengetni kezdte ezt a kérdést, úgy néztek rá, mint aki tárt ajtókat dönget. Hiszen a szövetkezet vezető­sége mindent megtesz, hogy az adott szó valóra váljék. Csak egyről feled­keztek meg: hogy az ötéves terv fel­adatainak teljesítése nem csupán a vezetőség ügye, hanem az egész tag­ságé. Ha nem mozgósítják az egész tagságot — a vállalás teljesítése csak álom marad. Lebecsülték a tagság szerepét, s a termelést a véletlen játékára bízták. Véletlenre pedig a tervteljesítést alapozni nem lehet! A MEGOLDÁSRA VÁRÖ PROBLÉ­MÁK közül az első helyet a földren­dezés foglalja el. A rosszul végre­hajtott műszaki földrendezés, a hibás földnyilvántartás és a szövetkezet nemtörődömsége alig kibogozható csomóvá duzzasztotta a földkérdést. Azok a rétek, amelyeket a földren­dezés felszántásra jelölt ki, még most is .rétek, míg másokat a szövet­kezet felszántatott. Helyettük viszont néhány darab szántóföldet befüvesí­tettek. A szántók közé vannak sorol­va olyan homokdombok, amelyek soha művelve nem voltak. Ezeknek a szél­­hordta domboknak művelése nem is ajánlatos mert a megüllepedett felső réteg megbontásával a szél eróziós hatása fokozódik, s a környező szán­tók elhomokosodása lehet a követ­kezménye. HELYES BECSLÉSEK ALAPJÁN - újabb, pontosabb földrendezéssel és földnyilvántartással — a szántó kö­rülbelül 50 hektárral gyarapítható, ugyanakkor a földalap 88-ról 100 szá­zalékra növelhető. Ide sorolható a ré­tek és legelők feljavításának kérdése is. A tavaszi és őszi időkben a ká­­tyús utak helyett a közlekedés áthe­lyeződik a rétekre, legelőkre. A trak­torok és fogatok annyira összevágják ilyenkor a legelőket, hogy a 492 hek­tárnyi szőbanforgó területnek mint­egy harmadrésze teljesen használha­tatlan. Az állandóan növekedő állatállo­mány érdeke megkívánja, hogy a ré­tek termőképessége lényegesen meg­javulják. Ennek érdekében a trakto­rosokat és fogatosokat le kell tiltani ezekről a területekről és a tönkre­tett réteket, legelőket két éven belül fel kel! újítani. LÉNYEGESEN EMELI a szövetke­zet az ötéves tervben a 100 hektárra eső állatlétszámot. A szakosítás vég­rehajtásával az állatsűrüségnél bizo­nyos eltolódások mutatkoznak majd az egyes tenyészetek között. A ba­romfitenyésztés 1964. év végéig tel­jesen felszámolódik, s az irányadó szerepet átveszi a sertéstenyésztés, illetve a sertéshústermelés. Ennek folytán — 1960-hoz viszonyítva — a tervidőszak végére a sertéshúster­melés csaknem ötszörösére emelke­dik és az egy hektárra eső 44 kilóról 195 kilóra növekedik. A hízékonyság és takarmányérté­kesítés növelése érdekében bevezetik a nedves és száraz takarmány ete­tésének kombinációját, rézgálic hoz­záadásával. Egy-három grammot ser­tésenként, a súlyhatárnak megfele-Pálfordulás Gellén A gellei Szövetkezet hosszú évek során át a dunaszerdahelyi járás leggyengébb szövetke­zetei közé tartozott. Sokáig nem bírta a kezdeti fogyatékossá­gokat leküzdeni. Csak az Utóbbi időben sike­rült a jobb vezetésnek a szövetkezetét a fej­lődés útjára terelni. Amint Domonkos Géza, főkönyvelő mondja: — Okultunk a múlt fogyatékosságaiból, s ma már a mi szövet­kezetünk is rohamos léptekkel halad előre. Tudja, volt év, amikor 2—3 hónapig a szövet­kezet nem tudott elő­leget fizetni, és később is csak 3 — 4 koronára futotta munkaegységen­ként. De ezen nem is lehet csodálkozni, mert hisz nem termeltünk jól, nem tettünk eleget a kötelezettségeinknek, s Így nem volt miből fizetni sem. Pedig hát föld volt bőven, hisz a szövetke­zet nem kevesebb mint 1239 hektár mezőgaz­dasági területtel ren­delkezik. S ebből 1142 hektár a szántó. Ma már, ha belené­zünk a gazdasági köny­vekbe, bizony alaposan meglepődünk a látható fejlődésen. Hisz hacsak a sertéshús termelést vesszük figyelembe, már az is elég okot ad a csodálkozásra. Ugyanis a szövetkezet 1959-ben csak mintegy 570 má­zsa sertéshúst adott el közellátásunknak, s az elmúlt évben már 1180 mázsa sertéshús került ki a szövetkezetből. — A múlt évben — mondja Domonkos elv­társ —, amikor már azt hittük, hogy minden a rendes kerékvágásba jutott, beütött a baroin­­fipestis és ez tervein­ket alaposan megzavar­ta. A_ növénytermesztés­ben azonban szép ered. ményeket értek el a gelleiek, ami főképp a Molnár László és Puha Dénes irányította egye­temesen gépesített munkacsoportnak kö­szönhető. Idén pedig mintegy 65 hektáros terület mesterséges ön­tözését vették tervbe, 100 hektár kukoricáju­kon pedig vegyszeres gyomirtást végeznek. A szövetkezet az utóbbi években nagyon sokat fejlődött. Ma már fejlett állatállománnyal rendelkeznek, s a nö­vénytermesztésben el. ért eredmények is biz­tatóak. A munkaerőre sem lehet panasz, hisz 25 éves korig több mint 40 fiatal dolgozik a szövetkezetben. Pongrácz Gábor (Mihályfa) Pártunk és kormányunk február 6—7-i határo­zatában többek között felhívja az EFSZ-ek, állami gazdaságok, gép- és traktorállomások vezetőit és dolgozóit, hogy a tavaszi munkákat agrotechnikai határidőn beiül végezzék el. ' A tavaszi munkák sikeres elvégzésének záloga az erőgépek és vontatott gépek kijavítása; s nem utolsósorban a traktorosok szakmai felkészültsé­ge. Harmadik ötéves tervünk második évében nagy feladatokat kell megvalósítani a mezőgazdaság­ban. Most, az indulás előtt minden erőt arra kell fordítani, hogy a tavaszi munkák a tervek szerint follyanak, s a gépeket a lehető legjobban kihasz­nálják. Huszárik József technikai ellenőr és Domonkos István szerelő a magas­­nyomású porlasztó működését vizsgál­ja. A komáromi járás őgyallai traktor­állomáson 52 szövetkezet gépeit ja­vítják. Ez olyan szám, amely mögött falvak, szövetkezetek, ez évi eredmé­nyes vagy eredménytelen gazdálko­­d sa rejlik, attól függően, hogy a tavaszi munkákhoz szükséges gépeket a megkívánt időben használhatják vagy nem. Közel állunk az újrakez­déshez; a tavaszi munkák az ajtón­kon kopogtatnak, minden nappal sür­getőbbek a körülmények. Kellenek a gépek! A tavaszi vetőmag kitisztítva várja, hogy a földbe kerüljön, a mű­trágyát már egyes szövetkezetek szórják, hogy a kegyetlen tél által megviselt őszi gabona tápanyaghoz jusson, erősödjön. S ehhez gép, sok gép szükséges. Hegedűs Tiborral, az Őgyallai Gép- és Traktorállomás szaktanácsadó­szolgálat vezetőjével azt vizsgáljuk, hogyan is állnak a komáromi járás­ban a gépek javításával, előkészíté­sével a tavaszi munkákra. ■*- Járásunkban ezidáig 747 kerekes traktort javítottunk ki. A traktorok javítása a szövetkeze­tekkel kötött szerződés alapján ké­szített harmonogram szerint folyik. Az eddig kijavított traktorokkal a tavaszi munkákat agrotechnikai ha­táridőre, sőt, lényegesen hamarabb is elvégezhetik a járás szövetkezetei, ben. Tehát csupán szervezési kérdés a tavaszi munkák sikeres elvégzése. Ennek tudatában a gép- és traktor­állomás a komplex gépesítési csopor. tok vezetői számára iskolázást tar­tott, amelyen 82 résztvevő tanult a járás szövetkezeteiből. Ezenkívül a szaktanácsadó-szolgálat állandó kap­csolatot tart fenn minden szövetke­gyen szakadás, jelenleg a komáromi járásban az őgyallai Gép- és Traktor­állomás Bátorkeszin, Gután és ögyal­­lán végez traktorosképző tanfolya­mot. Elegendő gép, elegendő szakember! így bátran indulhatnak. A tavaszi munkák sikeres elvégzése az egész­évi terméseredményekben mutatkozik majd meg. Ennek tudatában készül­jenek fel rá szövetkezeteink és az állami gazdaságok dolgozói. Legalább olyan fele'ősséggel vegyék azt, ahogy az Őgyallai Gép- és Traktoráliomás Az utolsó simítások szorgalmas gépjavítói, akik az alkat­részhiány ellenére is sikeresen oldot­ták meg a gépek javításánál felme­rült nehézségeket. -gs­lően. így a sertéshizlalás ideje hat hónapra csökken. A termelési költségeket olymódon csökkenthetik, ha az ólakban az ete­tőjáratokat bővitik, s adagolókocsikat használnak. Ezáltal a munkatermelé­kenység megduplázódik. A sertéshús­­termelést tovább korszerűsítik. Jö­vőre felépül egy 1200 férőhelyes ön­­működős sertéshizlalda. Itt egy dol­gozó végzi majd el, napi két műszak mellett, a tennivalókat. KOMOLYABB FELADATOT JELENT a szarvasmarha-állomány növelése. Az 1960-as évhez viszonyítva az emelke­désnek 174 °/o-osnak kell lennie. Saj­nos, az alapok ehhez nem a legbíz­­tatóbbak. A tehénállomány 27 %-a gümőkóros. Az üszőállomány ugyan tiszta, de a rossz takarmányozás kö­vetkeztében gyönge erőnléty. Az ál­­lattállomány-fejlesztés távlati tervé­nek készítésekor ezt a körülményt nem vették figyelembe, s így a terv megvalósítása eleve kétessé vált. A kitűzött cél csak akkor érhető el, ha a szövetkezet még ebben az évben legalább 20 darab nagytejelékenységű tehenet vásárol, s ezek mellé évente legalább 10 üszőt sorol a tehénállo­mányba. Az EFSZ vezetőségének körültekin­tőbben kell figyelemmel kísérnie a növendékállatok takarmányozását. A növendékállat takarmányozására na­ponta nem elegendő és nem megfe­lelő néhány kiló szilázs penészes bú­zaszalmával keverve. így csak gümő­­kórra hajlamos, gyenge szervezetű lehet az állomány. Jó egyedek neve­léséhez az előfeltételek megvannak, hiszen a növendékmarhatelep a nagy­kiterjedésű rétek kellős közepén ka­pott helyet. Ahhoz, hogy a marhahús termelését az ötéves terv végére megháromszo­rozzák, a megoldás kulcsa a növény­­termesztők kezében van. Mindez — takarmánykérdés! Végre, hogy elég takarmányt tudjanak termeszteni, már nincs akadály. Ugyanis, a szövetkezeti termelés súlypontja az árutermelésről áttolódik a takarmánytermesztésre. Az egyes münkacsoportokon belüli szakosítás is a takarmányalap bizto­sítását segíti elő. A szemesek között uralkodó helyre kerül a kukorica, mégpedig 21 %-kal az őszi árpa és a búza rovására. Az árutermelés cu­korrépára. dohányra, őszi repcére, mákra, zöldségfélékre korlátozódik. A takarmánytermesztésnél az évelő he­refélék területe 18 %-róJ 22 %-ra növekedik, a többi 10,5 % legnagyobb részét pedig tejes-viaszos érettségi állapotban betakarított silókukorica foglalja el. A silókukorica közé aján­latos lesz borsót és szóját vetni a fehérjeérték növelése végett. A TERVEZETT HOZAMOK MEL­LETT a takarmányszükséglet egyen­lege kedvező, hiányok csak a kapá­soknál mutatkoznak, amit a szövetke­zet részben szilázzsal pótolhat, rész­ben pedig burgonyával. Ez utóbbit beszerezheti csere útján, hegyaljai szövetkezettel való együttműködés keretén belül. Jövőben már nem szabad előfor­dulni annak, hogy a takarmányok egy része megromoljék, vagy megpené­­szedjék. Melegen ajánlhatom az évelő takarmányok hideglevegős szárítását, a rétiszénát pedig csakis állványokon. A silógödrök befedésénél ésszerűbb megoldás föld helyett egy réteg ta­karmánymész, s polyva használata, s efölé vékony földréteget szórni, és ezt bevetni árpával. A szigetelés így légmentes lesz, ugyanakkor a takaró,­­réteget a szilázzsal együtt fel lehet etetni — a vékony földréteg kivételé, vei. Helyes lenne, ha a burgonya rak­tározás kérdését célszerűbben olda­nák meg. Pincében tárolnák, így a veszteség körülbelül a felére csök­ken a prizmás tárolással szemben. A növénytermesztés átszervezése és szakosítása megköveteli a vetés­forgó módosítását. .'Az eddigi 10-es vetésforgó a nagyüzemi termelés aka­dályozója. A kicsi, 15-20 hektáros parcellákon a gépeket nem lehet ki­használni. Az új átszervezés szerint 2 mezei, 2 takarmányos és egy öntö­zött forgó a leghelyénvalóbb. ÜJ VETÉSFORGÓK bevezetésével nagyonis előtérbe kerül az okszerű trágyázás. Az eddigi műtrágyázás tel­jesen nélkülözte a tervszerűséget; Az istállótrágya nagy részét felemésztet. te a zöldségkertészet, s a többi a cukorrépa alá kellett. így fordulhat elő, hogy olyan parcellák is akadnak, amelyek a szövetkezet megalakítása óta istállótrágyát nem láttak. Éppen ezért érthetetlen a szövetkezet ve­zetőségének az ellenséges magatar­tása a komposztolással szemben. Pe­dig a határban legalább 300 mázsa hároméves kukoricaszár rothad. Ok­vetlenül fontos (ellenszenv ide, el­lenszenv oda!!) évente legalább 1500 mázsa komposzt készítése, hulladék­anyag és a trágyalé felhasználásával. Hanyagság észlelhető a műtrágyák tárolásánál is. A műtrágya jórészt le­­takaratlanul vár a sorsára a gazda­sági udvar egyik sarkában. Addig is, míg a műtrágyatároló felépül, fedett heiyen kell a műtrágyát tárolni, hogy ne veszítsen értékéből, mikorra a fel­­használásra sor kerül. Sok kívánnivalót hagy maga mögött még az agrotechnika. Bizonyára a 180 Tlektár mélyszántás el nem végzése majd a hektárhozamok alacsonyságá­­ban nyilvánul meg. Remélhetőleg az új munkaszervezés, amely idén már testet ölt, ezen is segít. Az eddigi négy növénytermesztő csoport helyé­be két egyetemesen gépesített mun­kacsoport kerül. Ezáltal az eddigi szervezés ellentmondásai is megszűn­nek. Míg az eddigi szervezés és mun­kairányítás egyedül az agronómusra nehezedett, addig a jövőben az egyes komplex csoportok vezetői nagyobb önállósággal rendelkeznek majd, s az agronómus szerepe inkább az ellen­őrzés vonalára tolódik át. AMI A SZAKKÁDEREKET ILLETI, a szövetkezet viszonylag jól áll. Mind a ■ növénytermesztést, mind az állat­­tenyésztést főiskolát végzett szak­emberek irányítják, s a könyvelést is érettségizett káderek végzik. Hiány a kisebb vezetőszerepet betöltő irá­nyítók szakképesítésénél mutatkozik. Az ötéves terv állattenyésztési fel­adatai olyan komolyak — a naszvadi szövetkezet esetében —, hogy az ál­lattenyésztési ágazatok élére is érett­ségizett szakemberek kerüljenek. A szövetkezeti tagság szakképzettsége színvonalának emelése érdekében, a termelés szakosításának megfelelően fel kell újítani a szövetkezeti munka­iskolát, amely már 3 éve hanyagság révén szünetel. A munkaerő kérdésénél több gon­dot kell fordítani az ifjúság megtar­tására. Az ifjúság részére olyan kö­rülmények és lehetőségek megterem» tése kívánatos, hogy a fiatalok ott­hon érezzék magukat a faluban, ne kívánkozzanak el onnét. Az, hogy a naszvadi sportot a szövetkezet fel­karolja, támogatja, ez egyedül még nem elég. A szövetkezet vezetőségé­nek kötelessége gondoskodni arról, hogy a munkából hazatérő fiataloknak legyen szórakozó helyiségük. A CSISZ- szel karöltve miért nem lehetne lét­rehozni a szövetkezeti klubot, ahol olvasással, zenével, különféle sport­tal, esetleg tánccal tölthetnék el a fiatalok szabad idejüket. EZEK A FELADATOK NAGYOK, de teljesíthetőkké válnak, ha a vezetők a tagságot érdekeltté teszik a terme­lésben, mégpedig a premizálás leg­jobban bevált tapasztalatainak fel­­használásával. Az adott szó kötelez! A kötelezettségvállalásokat nem elég csak papírra vetni, de azt meg is kell valósítani. Ha szavukat betartják, egyben a külterjes gazdálkodás ma­radványait is felszámolják. A belter­jes nagyüzemi termeléssel megala­pozhatják szövetkezetünk gazdasági megszilárdítását, s a tagság-is anyagi gondoktól mentesen élhet, műveltté válhat. Kemény József (Ögyalla) Belterjes gazdálkodásé a jövő Szakmájának mestere Régente, ha azt mondták egy em­berről, hogy mestere szakmájának, akkor mindjárt valami ügyeskezü asztalosra vagy kovácsra gondoltak. Manapság már nemcsak az ipari mesterségekről beszélhetünk így. Megváltozott az élet, megváltoztak a körülmények, s ezzel együtt az em­berek és a fogalmak is. Ez jutott eszembe, mikor beléptem a vízkeleti szövetkezet újonnan épült borjúistállójába, mert itt is dolgozik egy ember, aki mestere a maga szak­májának. Hogy miért?... A borjúnevelés a vízkeleti szövet­kezet fájó pontja volt mindig; pon­tosabban 1961-ig. Azóta már más a helyzet. De míg idáig jutottak, sok nehézséget kellett leküzdeniük. A te­hénállomány nagy része gümőkóros, ennélfogva a mellettük nevelt kis­­borjúkat is megfertőzték. A helyze-­­ten változtatni kellett. A szövetkezet vezetősége úgy oldotta meg a prob­lémát, hogy egy ideiglenes borjúne­veidét épített. De itt dolgozni senki sem akart. Kiss Sándor vállalta. És bebizonyosodott, hogy aki szívből dolgozik, tanul, s nem a maga, ha­nem a közös érdekeket tekinti fel­adatának, olyan eredményeket ér el, ami feljogosít arra, hogy szakmája mesterének nevezzük. Kiss Sándor a múlt év júliusától 168 egészséges borjút nevelt föl. Nem fiatal ember már, túl van az ötvenen, de a fiata­lok is tanulhatnak tőle: kitartást és munkaszeretetei. Vadovics József

Next

/
Thumbnails
Contents