Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-07 / 2. szám
x Nitráttrágyákkal növeljük az ősziek hektárhozamát Az őszi búza trágyázásának új módszere Az őszi búza népgazdasági szempontból nagy jelentőségű, a termesztés módjával szemben pedig igényes gabonaféle. Mivel ez a legfontosabb kenyérgabonánk, tudományos kutatóintézeteink keresik a módját, miképpen növelhetnék hektárhozamát, malom- és sütőipari minőségét. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola növénytermesztési szakán néhány kísérletet végeztünk a nagy termőképességű őszi búza agrotechnikájával. Eredményeinket egyes földművesszövetkezeteinkkel és állami gazdaságunkkal együttműködve' a gyakorlatban is ellenőriztük. A kísérleteket 1958-ban kezdtük meg. Eddig négyféle nagy termőképességú űj őszi búzafajta, mégpedig a Kosúti, Diana I„ Kasticei szálkás és a Hadmerslebener VIII. búza fejlődési feltételeinek ellenőrzését valósítottuk meg. Ennek során a nitráttrágyázásra is sor került. Nitráttrágyázás alatt az őszi gabonafélék trágyázásának új módszerét értjük. Szorosabban vett értelemben megosztott tápanyagellátásról, vagyis az ősziek tenyészideje folyamán végzett ismételt nitrogéntrágyázásról van szó. Alkalmazásakor nemcsak a magas terméshozamokat tartjuk szem előtt, de a termelékenység egyes előidézőit is, mint például a kalászok számát egy bizonyos területen (egy négyzetméterén), a kalász szemeinek átlagszámát, valamint a szem átlagsúlyát. Ez ugyanis lehetővé teszi annak megítélését, hogy melyikük milyen mértékben részesedett a hektáronkénti szemtermésben. Az ősziek agrotechnikája eddig rendszerint kétszeri trágyázásból állt, mégpedig a fő trágyázásból vetéskor és a tavaszi salétromos fejtrágyázásból. Ez az agrotechnika azonban a nagy termőképességű őszi búzafajták számára nem elegendő. A tápanyagellátás új módszere az ősziek tenyészidő folyamán történő trágyázásán alapszik, tekintettel a növények fiziológiai szükségleteire. Ez főleg a nitrogénes trágyázásra vonatkozik, mert a gabonaféléknek a nitrogénre nitrát (salétrom) alakjában van szükségük, mégpedig a tenyészidő kezdetétől egészen végéig. Ez annyit jelent, hogy a nitrogénnek igen fontos szerepe van a magban található táplálékraktározó szövet, kialakulásában, valamint a mag beérésében. Ezenkívül megállapítást nyert, hogy a gabonafélék csak akkor értékesíthetik kellőképpen a nitrogént nitrát formájában, ha a talajoldatok a nitrogént bizonyos magasabb koncentrációban tartalmazzák (a helyes koncentráció 20 — 30 mg/kg). Ezzel szemben a foszforsav esetében megfelel a 0,1 —0,2 mg/kg-os, a káliumnál pedig a 2 — 3 mg/kg-os koncentráció. A téli időszakban a talajoldatok nitrogénkoncentrációjának alapvetően magasabbnak kell lennie. Bebizonyosodott, hogy az ősziek nagy termőképességű fajtái télen is megkívánják a nitrogéntrágyázást. Ezek a fajták a tél folyamán igen fontos fejlődési szakaszon mennek át;-ezt a fejlődési szakaszt rejtett vegetációnak nevezzük. / Az ősziek tápanyagellátása új módszerének elméleti alapját a szervképződés (organojyenezis), vagyis a kalász szervi kialakulásának ismerete képezi,' amit biológiai' ellenőrzéssel érünk el. Ennek módszertanát Kupermanova szovjet professzor dolgozta ki. Segítségével. lehetőségünk nyílik arra, hogy szemmel, tartsuk a kalász és szerveinek képződését a növény zsenge korától kezdve, tehát abban az időszakban, amikor trágyázással vagy egyéb agrotechnikai beavatkozással hathatunk a kalászképződésre. A szervképződés 12 fejlődési • időszakból áll. Mindegyik időszak külön jellegzetességgel tűnik ki, s a zsenge növény csúcsán kezdetben górcsővel (mikroszkóppal), később nagyítóüveggel vagy szabad szemmel is megállapíthatjuk. Magképződés szempontjából ismertetjük legalább a legfontosabb fejlődési időszakokat. Igen fontos például a szervképződés harmadik szakasza, amikor a növény csúcs alatti részében osztódó növényszövet ,a kialakuló kalász-f orsó ízeit találjuk. Ezek képződése elsősorban a talaj nitrogén- és foszfor« ellátásától függ, valamint a nitrogén és foszfor kedvező (1:1,2 —2) arányától. 1. kép. A negyedik fejlődési szakaszban alakulnak ki a padkák, amelyeken az egyes kalászkák (füzérkék) ülnek. Ekkor dől el, hány kalászkája lesz a kalászorsónak. Igen fontos, hogy ekkor a növények elegendő tápanyaghoz, nedvességhez és" napfényhez jussanak. ElA szervfejlődés helyzete górcső alatt a harmadik időszakban lenkező esetben a kalászkák egy része visszamarad fejlődésében vagy teljesen elszárad. A talaj téli nitrogénellátásának hatását legjobban néhány kísérletünk eredménye szemlélteti. Az első kísérletet 1958 —1959-ben végeztük a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tangazdaságán, ahol 0,83 hektárt vetettünk be Kosúti búzával. Az 51,40 mázsás hektárhozam bebizonyította, hogy a Kosúti búza új agrotechnika alkalmazása esetén nagy hozamokat ad. További két kísérletünket 1959-1960-ban valósítottuk meg 1,4 hektárnyi területen, amelyen két különféle elővetemény után Kosúti búzát vetettünk. A kísérleti parcella felén harmadéves lucerna után vetettük a búzát, a másik A szervfejlödés helyzete górcső alatt a negyedik időszakban felén cukorrépa után. Az első kísérlet hektáronként átlag 50,35 mázsa szemtermést eredményezett, míg az összehasonlításra szolgáló parcelláról, amelyet a régi hagyományos módon trágyáztunk, hektáronként csupán 38,42 mázsát takarítottunk be. A különbözet tehát hektáronként 11,93 mázsa búza, a nitrogéntrágyával ellátott parcella javára. A másik kísérletben hektáronként 53,58 mázsa szemtermést értünk el, míg az összehasonlító parcellán csupán 40,65 mázsa búza termett. A hektáronkénti 12,93 mázsás terméstöbblet itt is bebizonyította, hogy a nitrogéntrágyázás mennyire növeli a terméshozamokat. Kísérleteinket a következő esztendőben, tehát 1960 — 1961-ben folytattuk. Ekkor két kísérletben 1,4 hektárt vetettünk be Kosúti és Diana I. búzával. Ez az év azonban viszonyaink közt igen kedvezőtlen volt az őszi búza számára. A legnagyobb kárt az egerek okozták a vetőmagban, később a sárgarozsda (Puccinia glumarum) támadta meg a búzát és a beérés előtti időszakban hosszantartó hőség állt be. Ennek ellenére is a kísérleti parcellán a Kosúti búza hektáronként átlag 44,38 mázsa, a Diana I. pedig 47,48 mázsa szemtermést adott. Az összehasonlító parcellákon a Kosúti búzából hektáronként 32,30 mázsát, a Diana I. búzából meg 29,40 mázsát takarítottunk be. Néhány EFSZ és állami gazdaság tanszékünk együttműködésével kísérletet végzett 1960 —1961-ben a nitráttrágyázással. Az ifjúságfalvi szövetkezetben a kísérletet Túron Eudovít mérnök valósította meg 16 hektáron a Kosúti fajtával. A megosztott tápanyagellátással kezelt parcellán 45,13 mázsa volt a hektárhozam, a régi módszerrel trágyázollon pedig csak 36,31 mázsa. Hasonló 1962. január 7.
