Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-02-28 / 17. szám
Köbölkutat sokat emlegették az ötvenes évek elején, amikor a szövetkezeti gazdálkodás szélesedett, erősödött szerte az országban. Itt volt a párkányi járás gépállomása és a traktorosok jó vagy rossz munkája nagyban befolyásolta a szövetkezetek fejlődését, gazdasági eredményeit. A köbölkúti traktorosok sokat tettek a szövetkezeti fejlődés érdekében, s jó munkájukkal nemcsak a járásban, hanem kerületi mértékben is elismerést szereztek. A gépállomás tervezett feladatait példásan teljesítette, szervezésben és munkairányításban is sokat segített a szövetkezeteknek, s ezért a kerületben a legjobbak közé került. Nem lehet ezt elmondani a köbölkúti szövetkezetről, bár ahogy mondani szokás, közel volt a tűzhöz, hisz a gépállomás helyben lévén, az általa nyújtott segítségből leginkább részesülhetett. Ennek ellenére a gazdasági eredmények után ítélve, az utolsók között kullogott a járásban. A szövetkezet 1949-ben alakult, 1952-ben szélesedett a mostani méretekig. A mezőgazdasági földterület 1760 hektár volt, s mivel a munkaerő nagyon kedvezőtlenül arányúit a földetrülehez, 1953-ban 300 hektár szántóföldet átadott az állami gazdaságnak. A gazdasági eredmények azonban ezzel sem javultak meg. Csak azokat a munkákat végezték el idejében és jól, ahol a gépeket alkalmazták. A kukoricát résziből adták ki megmunkálásra, s volt olyan év, hogy a közösbe alig ment be valami. A takarmányféléket traktorokkal csak le lehetett vágni, de összegyűjtése sokszor az iskolásokra maradt. S ha aztán esős idők jöttek, a takarmány ott penészedett, rohadt a táblákon, nem volt aki behordja. így aztán jő eredményekről nem lehetett beszélni sem a növénytermesztésben, sem az állattenyésztésben. Ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezet 60 hektáron gyümölcsöst, 15 hektáron szőlőt telepített, és évente 15 — 20 hektárt tett ki a kertészet is, az állandó munkaerőt lekötötték ezek a sok munkát igénylő kultúrák, meg az állattenyésztés, s így nem csoda, ha a növénytermesztésben áldatlan állapot uralkodott. Munkaegységekre tervezett összeg az előleg kifizetésével csaknem teljesen kimerült, s a másik fplének nagyobb része rendszerint elúszott a tervezett, de be nem futott jövedelem miatt. Az év végi elszámolásokon is többnyire csekély összeg került a borítékba. A szövetkezet ebből az egy helyben topogásból új útra lépett, az 1961-es év elején. A szövetkezet áttért a szilárd jutalmazásra A háztájit a szövetkezet kukoricájával közösen művelték, s bár a növénytermesztés némely szakaszán a tervezett hozamok nem voltak elérhetők a kedvezőtlen időjárás miatt, a szövetkezet pénzügyi tervét, első ízben fennállása óta 100 %-ra teljesítette. Ez a siker azonban nem jelenti azt, hogy most már minden csak úgy, magától jön majd. Még sok tennivaló van, hogy a terméshozamok 1965-re kitűzött mutatói már egy évvel hamarabb elérhetők legyenek. Csak néhányat említek a mutatókból: az egy hektár mezőgazdasági földterületre eső brutto termelés koronában terv szerint 1965-ben 7305 korona. 1960-ban ez mégcsak 4734, 1961-ben pedig 6002 korona volt. Ebből a növénytermesztésre 1960-ban 3027 korona, 1961-ben 3702 korona esett. Az alábbiakban szeretnék rámutatni olyan fontos feladatok megvalósítására a növénytermesztésben, amelyek nem tűrhetnek halasztást a tervek megvalósítása érdekében. Első volna a talajvizek lecsapolása. A községtől délre ' eső határrészben, amely a szövetkezet földterületének körülbelül a 60 %-át képezi a Rétidűlő, Szilfára-való-, Békás- és Közép-dűlőkben mintegy 200 hektárnyi területet ural a víz. Ennek nagy részén nád, csádé és káka terem, úgyhogy a tíz év előtti jó termőföld ma vadkacsák és békák tanyája. A fenti dűlőkben levő 13 parcellának legtöbbjét derékba szeli a lassan mocsárrá alakuló talajvíz, úgyhogy azok rendes megmunkálása, a vetésforgók betartása, szinte lehetetlen. Ennek ellenére a kateszteri nyilvántartásban ügy szerepel, mint szántóterület, és a termelési feladatok szétírásánál a járási nemzeti bizottság nem veszi figyelembe azt, hogy ez a terület művelésre alkalmatlan. A gabona és takarmányfélék alacsony hektárhozama jórészt ennek tudható be. A bratislavai J. Dimitrov Vegyi Művekben már több mint negyven esztendeje gyártják a szuperfoszfátot. Az idén a tavaly előállított műtrágya mennyiség kétszeresével látják el mezőgazdaságunkat. Képünkön Paule n o v á Éva, Ko váciková Blazena és Masarovicová Irena laboratóriumi kísérletezés közben. Hogyan akarjuk ezt a hiányosságot felszámolni? Többéves sürgetőé után a múlt év őszén végre jóváhagyták a lecsapolás tervét 2 millió 500 ezer korona költségvetéssel. A szövetkezet 7500Ö0 koronával járult a mellékcsatornák építéséhez. A mérési munkák még az ősz folyamán megkezdődtek, s a csatornának ez év végére el kell készülnie. Fontos lesz a főcsatornán legalább két víztárolót is építeni, hogy a víz öntözéshez felfogható legyen. A falu közepén és a Sósokban levő források, melyek a talajvíz táplálói, kevés ráfordítással adnak annyi vizet, hogy a csatornákból egész nyáron öntözni lehet. így a víz, amely ezidáig káros volt, most hasznossá válik, s mintegy 300 hektár öntözését szolgálja majd. A szövetkezet meglévő "öntözőberendezése mellé az 1963-as évre újabb két nagy teljesítményű öntözőberendezést rendelt, amelyekkel már a fenti dűlőkben is elvégezheti az öntözést. A másik fontos dolog a talajerő fokozása. Az istállótrágya gazdálkodás valamit javult az utóbbi időben, de még sok hiányzik ahhoz, hogy 4 — 5 évenként letrágyázhassuk a szántóterületet. Itt egyedüli megoldás a komposztkészítés fokozása. Erre az elmúlt évek során nem sok gondot fordítottak, a múlt évben is csupán másfél mázsát sikerült készíteni hektáronként, holott ennek legalább a duplájára volna szükség. Ezen úgy akarunk segíteni, hogy részben gépesítjük a vele járó munkákat. A múlt év őszén vásároltunk egy tolólemezt a DT —54-es lánctalpas traktorra, most pedig beterveztük egy komposztkeverő vásárlását. Hulladékanyag, melegágyak után visszamaradt portrágya és baromfitrágya olyan mértékben áll rendelkezésre, hogy ez a feladat megoldható. ' A harmadik, legfontosabb dolog, a munkaerőhiány felszámolása és a gépesítés fokozása. Szövetkezetünkben jnár az elmúlt év elején komoly átszervezés történt. A termelésben átvette a munkálatok végzését a gépesített brigád, ahová kisegítőnek, a gépek kiszolgálásához 15 személyt osztottunk be a traktorosokon kívül. A fogatok ugyancsak a gépesített brigádhoz lettek beosztva az olyan munkák végzésére, amelyek jelenleg még nem gépesíthetők. A brigád irányítását a brigádvezető végzi, s hozzátartozik a gyalogos beosztottak és a fogatosok csoportvezetője. Ez az átszervezés a múlt évi tapasztalatok alapján nagyon bevált, s az idén még szélesebb alapokra helyezzük. Mi tette szükségessé ezt az intézkedést szövetkezetünkben ? Tudjuk nagyon jól azt, hogy a jövedelem fokozása a növénytermesztésben kétféleképpen érhető el: a hektárhozamok emelésével, valamint a termelési költségek csökkentésével. Az előbbit befolyásolja a természet, az időjárás stb., az utóbbi pedig csaknem kizárólag a szervezésen múlik. Nem lehet tehát közömbös az, hogy a terméshozamok fokozását milyen áron érjük el. Néhány példát hozok fel a gépesítés fokozásának indoklására: az 1961- es évben a szövetkezetben 228 hektáron, termeltünk búzát, amelyre az évi munkaszükségletből 2733 teljesítménynormát terveztünk (első nehézségi osztályra átszámítva), ebből 942-t számítottunk a gépekre, ami egyenlő 35 %-kal. Az 1962-es évre 245 hektárra 2436 a teljesítménynorma, amiből gépekre 53 % esik, azaz 18 %-kal több, mint 1961- ben. Kukorica tavaly 200 hektáron termett: az összteljesítmény-norma 9150, ebből gépi 1187, ami megfelel 13 %-nak. Idén a kukorica vetésterülete nem változik, a teljesítménynorma 8332, a gépekre 1492 esik, ami egyenlő 18 %-kal, azaz 5 %-os az emelkedés. Ebbőj láthatjuk, ahogy fokozzuk a géppel végzett munka százalékarányát, úgy csökken a teljesítménynorma-szükséglet. Megjegyzem még, hogy a fenti munkáknál a tavaly alkalmazott normák 1962- ben változatlanok maradnak. A fenti példákhoz hasonlóan 8 növényfajtánál végeztünk hasonló elemzést, s az eredmény 4029 teljesítménynorma megtakarítás a munkák menynyiségének csökkentése nélkül. Ez az itteni teljesítménynormák szerint pénzben 105 225 koronát tesz ki. Amilyen arányban fokozzuk a gépesítést, a normaszükséglet olyan arányban csökken és a megtakarítás emelkedik. Természetesen, szükséges újabb és újabb gépek beszervezése is olyan munkákra, amit ezidáig kézi erővel vagy fogattal végeztünk. Itt elsősorban a kapások megmunkálására és a betakarításhoz szükséges gépekre gondolok. Ha új formák szerint dolgozunk, az eredmény nem marad el. Persze van még a növénytermesztésben kisebb-nagyobb jelentőségű dolog, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni a terméshozamok fokozásánál és az önköltségek csökkentésénél, de csak a legfontosabbakat kívántam említeni. A fentiek természetesen kihatással vannak a takarmánytermesztésre és ezen keresztül az állattenyésztésre is. Az elmúlt évben annyira javult a helyzet e téren, hogy a takarmányféléket saját erővel és idejében betakarítottuk. Sikerült annyi silót készíteni, amenynyi eddig egy évben sem volt. Az idén 250 hektáron vetünk hereféléket saját termesztésű vetőmagból. Több ipari növény termesztésével csökkentjük a kertészetet is a jobb takarmányalap megteremtése érdekében. Az állattenyésztésben a hozamok fokozása, a tervek teljesítése csak akkor valósítható meg, ha elegendő és jó minőségű takarmányalapot biztosítunk. Sertéseknél a tervezett létszámot már elértük, a baromfiaknál túlléptük, s a szarvasmarha tenyészetben a meglevő férőhelyproblémát ez évben megoldjuk a befejezés plőtt álló másik istállóval. Itt is, akárcsak a növénytermesztésben fokozni kell a gépesítést az önköltségcsökkentés szempontjából. -Még egy nagyon fontos dolog, mégpedig a kádernevelés kérdése. A tervben előirányzott feladatok megvalósítása, az egyetemes gépesítés fejlesztése, mind több és több szakképzett embert kíván. Ezen úgy segítünk, ha a kérdést napirendre tűzzük és minden szakaszon biztosítjuk a kívánt létszámú dolgozó iskoláztatását, főleg a fiatalok soraiból. Jelenleg a szövetkezetből egy ember tanul tévúton főiskolán, kettő technikumban, nyolcán kétéves mesteriskolában, s nyolcán vannak tanoneviszonyban. Ezt a létszámot a jövőben fokozni kívánjuk minden szakaszon. A fentiekből látható, hogy az ötéves terv teljesítése lehetséges Köbölkúton is. Szükséges azonban, hogy a megoldott tervfeladatokat necsak számok formájában lássuk, hanem legyünk tudatában, hogy e számok mögött van az előrehaladás feltétele, a könnyebb munka, s az emberibb élet. Rajtunk múlik, hogy ezt elérjük. Varga József, a köbölkúti EFSZ agronómusa Tudás nélkül nincs előrehaladás Mint köztársaságunk, ban mindenütt, a kassai járásban is napról napra fejlődik a mezőgazdaság gépesítése. És ez helyes már azért is, mert a munkatermelékenység növelése ma már gépek nélkül el sem képzelhető. A gépek száma tehát állandóan emelkedik. De gépekhez emberek, — mégpedig olyan jól kép. zett szakemberek kellenek, akik nemcsak a rájuk bízott gépek kezelésére, hanem szüks,ég esetén a kisebb javítások elvégzésére is képesek. Képzett szakemberből sajnos még mindig kevés van, és ezért különféle gépesítő szaktanfolyamok és., iskoláztatások révén növeljük a szakképzett gépesítők számát. E térén nagy feladatok hárulnak gépállomásaink dolgozóira. A rozgonyi gépállomás műhelyeiben jelenleg a traktorosok iskoláztatásának második menete folyik, amelyen a környékbeli szövetkezetek 23 dolgozója vesz részt. Akadnak köztük fiatalok, öregebbek, állattenyésztési dolgozók, agronómusok, sőt olyanok is, akik más gazdasági ágazatból kerültek a mezőgazdaságba. Pl. a durkovi Szövetkezetben dolgozó Pét ő-fivérek közül az egyik nemrégen még a csernői vasútállomáson, a másik egy kőbányában dolgozott,’ de falujuk szövetkezetének hívására habozás nélkül hazatértek és traktorosok lettek. A rozgonyi iskoláztatás Az iskoláztatás résztvevői a különféle traktorokkal ismerkednek. elvégzése után pedig tavasszal traktorukkal hazai földön vontatják majd az ekét. Az iskoláztatás szakelőadói, Ondrej Spisiak, Ján Lendel és Mikulás Varecha gépállomási dolgozók lelkiismerete», sen, nagy hozzáértéssel foglalkoznak a hallgatókkal, akik a hathetes tanfolyam alatt igazán sokat vállaltak magukra, hiszen délelőtt a szövetkezeti munka köti le őkét, délután' pedig iskolába járnak, hogy elsajátítsák a traktor vezetésének és javításának ismereteit. De szívesen fáradoznak, — tudják, hogy az új ismeretek elsajátításával nagy mértékben hozzájárulnak majd mezőgazdaságunk felvirágoztatásához. Több és jobb kenyérgabonát Érdekes, nem mindennapos előadást hallottunk az elmúlt napokban. Adamovsky elvtárs, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tudományos dolgozója tartotta Rozsnyón a növények megosztott tápanyagellátásáról (nitratáció). Közösen rendezték: a Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztálya és a Járási Mezőgazdasági- és Erdészeti Társaság. Az előadást vita követte. Az állami gazdaságok, szövetkezetek növénytermesztői és agronómusai tudatosították, hogy a gabonafélék — különösen a kenyérgabona - termésbósége mindenekelőtt a nagyhozamú búzafajták meghonosításával és a megosztott tápanyagellátással érhető el. E tanácskozás végén munkafelajánlás született a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére, hogy a járás szövetkezetei még ebben az évben 600 hektárnyi nagyhozamú búzafajta megosztott tápanyagellátásáról gondoskodnak, azaz, meghonosítják a nitratációt. Eddigiektől jobban törődnek majd a nagy terméshozamok mesterei mozgalmának kiterjesztésével, hogy minél több mezőgazdasági üzem elérje a 40 mázsa búza és árpa, valamint a 35 mázsa rozstermést hektáronként. A mozgalom keretében rendszeresen értékelik és ellenőrzik majd az elért eredményeket. K n á b e 1 Károlyné (Rozsnyó) A KILINCS Terek Sándor bácsit már nagyon zaklatta Julis néni a kilincs miatt. Vagy a tizedik reggel fordult hozzá: — Te, Sándor. Nekem máma kilincset hozzI Anélkül ne igen lássalak . . . Vagy két hete letört a hátsó pitvar ajtajának fakilincse. Öreg, fényesre kopott jószág volt, nem lehetett zokon venni tóle. S mivel Julis néni úgy gondolta, Sándor bácsinak egy új kilincset fabrikálni az „Űj Ütőn" asztalosműhelyében annyi, mint a semmi, hát joggal méltatlankodott embere restsége fölött. Szombat volt, afféle csendes nap, így hát tíz óra felé Sándor bácsi — eszébe jutván az asszony szava — kikeresett egy szép, görcsmentes akáchusángot, lenyisszantott belőle egy darabot a fűrésszel, s nekiállt nagy buzgalommal faragni, hogy a madzagot ismét kilincs válthassa fel a hátsó pitvar ajtaján. Nemrégen dolgozhatott, mert alig adta meg a vonalát, amikor betoppant az elnök. Pont most. Nem járt már erre fél hónapja is van, pont most kellett jönnie, a legrosszabbkor. Köszöntötték egymást, az elnök pislogott erre is, arra is, végül megakadt a szeme a kilincsen. — Hát ez? — Kilincs. — Azt látom. Hová csinálod? 'Sándor bácsinak soha nem volt kenyere a mellébeszélés, nem köntörfalazott most se: — Hát haza. Az asszony nyúzott .érte mert hogy letört a hátsó pitvar ajtaján . .. Az elnök csak hallgatott, nem szólt egy mukkot se, Sándor bácsi meg zavarában gyorsan magyarázkodni kezdett: — Hát. .. szóval nem nagy munka ez... az ember jó negyedóra alatt megvan vele.^. Elhallgatott, pislogott az elnökre, közben a pokolba kívánta a kezében szorongatott, félig kész kilincset. Otthon is megcsinálhatta volna, még az elnök azt hiszi... Az elnök mosolygott magában, látta ő, mi küszködik Sándor bácsiban, azután azt mondta: — No, ha negyedóra alatt megvagy vele, csinálj még vagy tízet .. .nem is... tizenötöt! De még ma. Aztán hétfőn majd megn^ondom, hová kerülnek... \ " Ezzel el is ment. Sándor bácsi meg nekilátott a kilincsfaragásnak. Kellett jártatni a száját? A fenét negyedóra. Ha az ember meg akarja adni a formáját, háromnegyed is van!... Hetet harangoztak, amikor hazafelé indult. Áfások már kinyalákodva a moziba igyekeztek, ö meg... Kellett ez neki! És mit szól Julis, hogy most megy haza!? Hétfőn a tehenészek nagy szemet meresztve nézték, miért szedi le Sándor bácsi a kallantyúkat s rak fel újakat, hiszen jók voltak még azok... De nem firtatták a dolgot, mert látták, morcos kedvében van az öreg, mit akaszkodjanak vele. Sándor bácsi meg, ahányszor kinyitja otttyon a hátsó pitvar ajtaját, úgy érzi, a guta kerülgeti. De ha úgy őszintén belegondol, igazat ad az elnöknek. Mészáros Ottó 1962. február 28.
