Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-25 / 16. szám

Ahol valóban szocialista módon élnek Sikeres versengés a „Szocialista munkabrigád“ büszke címért elképzel­hetetlen a résztvevők szakképzettsé­gének fejlesztése, politikai fejlődése, és a kulturális-nevelő tevékenységbe való bekapcsolódása nélkül. E követel­mények elhanyagolásának tulajdonít­ható, hogy számos kollektíva jó, sőt gyakran kiváló munkateljesítménye ellenére sem képes helytállni a szocia­lista munkabrigádok versenyében. El­ismerjük, hogy mezőgazdaságunkban a feltételek nehezebbek mint az ipar­ban, számos csoport azonban mégis bebizonyította, hogy tagjainak lelke­sedése és kitartása a legkomolyabb akadályokat is leküzdheti, a büszke cím eléréséhez vezető úton. Ezek közé számíthatjuk a Nyárasdi Magnemesítő Állomás két kollektívá­ját is, amelynek tagjai tevékenysé­gükkel szemléltetően tanúskodnak ar­ról, hogy a szocialista munkabrigádok mozgalma lényegesen befolyásolhatja az egész üzem kulturális tevékenysé­gét. A Petrzelová mérnöknő vezette, 12 főnyi csoport a büszke címet már tavaly augusztusban megszerezte, a Vörös Anna vezetése alatt álló nyolc fiatal kollektívája pedig múlt év feb­ruárja óta áll versenyben. A múlt évben mindkét csoport igen szép munkaeredményeket ért el, ma­gasan túlteljesítette az elit-kukorica és a szója vetőmagtermesztésének a tervét s közben teljesítette a nagy csírázóképességre és a tisztaságra irá­nyuló vállalását is. A 7,8 hektárnyi kísérleti területükön 49,8 q átlagos szemtermést értek el hektáronként takarmánykukoricából. Nem utolsósor­ban pedig a két brigád szorgalmas munkájának is köszönhető, hogy ta­valy az állami fajtamegállapító bi­zottság jóváhagyta a „Nyárasdi N-hib­­rid fajtát (1276)". A két kollektíva, amely két férfin kívül csak lányokból áll, e szép ered­ményeket az üzemi munkaiskolában szerzett ismereteknek és annak szo­cialista nevelő munkának köszönheti, amelyet Nyárasdon a magnemesítő állomás vezetője, Fojtík mérnök elv­társ és a többi szakember fejt ki. A tapasztaltabb brigádtagok szintén elkövetnek mindent a fiatalabbak elő­menetele érdekében. így pl. Bognár Erzsi a CSKP XII. kongresszusa tisz­teletére vállalta, hogy Krascsenics Emmát megtanítja a kukorica-keresz­­tezödések anyagának jeldolgozására. A lányok sok minden iránt érdek­lődnek. A szocialista munkabmfád 4 tagja ugyanis elhatározta, hogy meg­tanulja a motorkerékpár vezetését. A két csoport azonban nemcsak szak­tudása fejlesztésével törődik. Gyakran eljárnak a társadalmi és politikai is­mereteket terjesztő társaság előadá­saira is és a következő időszakban a pártiskolán is résztvesznek majd. Nyelvtudásukat szlovák ' nyelvtanfo­lyam keretében tökéletesítik. Sokat foglalkoznak Nyárasdon a könyvekkel is. A brigád tagjai tavaly elolvasták Solohov „Szűzföld“ című művét. Ál­landó látogatói a dunaszerdahelyi könyvtárnak is, amely a mai irodalom legjobb műveivel látja el őket. Az el­olvasott könyvek gyakran élénk vita tárgyát képezik. A múltban Nyárasdon eléggé elhanya­golták a kulturális tevékenységét. Ma azonban már a magnemesítő állomá­son a szocialista munkabrigádok kez­deményezésére tánccsoport is műkö­dik. Két művészeti ágazatban, szava­lásban és énekben vesznek részt a járási ifjúsági alkotóversenyen ~és je­lenleg már másodszor vesznek részt a nyugat-szlovákiai magnemesítő ál­lomások együttesei közt folyó szín­játszó csoportok versenyében. A múlt évben az állomás színjátszó csoportja nagy sikerrel mutatta be Dávid Teréz „Fekete bárány“ című színművét. Az együttes jelenleg Lovicsek Béla „Baj van a szerelemmel“ című színmüve bemutatására készül. A fiatalok körében élénk sportélet folyik. A lányok elhatározták, hogy ez idén a tavalyinál is sokkal jobb eredményt érnek el a nyugat-szlová­kiai magnemesítő állomások közt le­zajló „Testnevelési Napok“-on. Külö­nösen a röplabda-csapat készül erő­sen. A két brigád tevékenységére csak egy körülmény vet árnyékot. Most egy éve, hogy Nyárasdon járt a Komáromi Magyar Területi Színház küldöttsége, az élén Fellegi igazgatóval. Megálla­podást kötöttek akkor, hogy a színház művészei tevékenyen támogatják majd a magnemesítő állomás dolgozóinak esztétikai nevelését, s ezzel szemben a nyárasdiak a művészeket a mező­­gazdaság problémaival ismertetik meg, mivel a színház látogatóinak nagy ré­szét mezőgazdasági dolgozók képezik. Sajnos, úgy látszik Komáromban meg­feledkeztek ígéretükről és a nyáras­diak színjátszó csoportja most hivatá­sos színészek támogatása, tanácsadása nélkül próbál. A brigád tagjai a közeljövőben a keszthelyi vagy a martonvásári ro­konintézet dolgozóival is kapcsolatba kívánnak lépni, hogy kicseréljék ta­pasztalataikat a kukorica nemesítése terén. Nyárasdon tehát nemcsak mezőgaz­daságunk egyik legfontosabb terméké­nek, a kukoricának a nemesítésén fá­radoznak, hanem bizonyságot tesznek arról is, hogy a falu népe is tevéke­nyen foglalkozhat kultúrával és mű- - vészettel. Fiala L. Mlynicában, e kis tátraaljai falucskában a szövetkezet tagjai és a falu jiataljai gyönyörű szövetkezeti klubot építettek fel önsegélyezéssel. A klub olvasótermében, amelynek polcain 1200 könyv közül választhatnak a láto­gatók, egyetlen napra sem szünetel a forgalom. (ctlt) Esti nyolcat mutat az óra. Az is­kola ablakaiból — az utcán járó­kelők legnagyobb csodálkozására — erős villanyfény szűrődik ki. Vajon mi lehet itt? Ilyen későn tanítás?../ Nem éppen, ugyan tanulás ez is. Persze nem diákok számára. A CSE­­MADOK alsópéteri helyi csoportjának a tagjai tanulnak itt, mégpedig na­gyon szorgalmasan. Szabó Erzsébet tanítónő vezetésével J. G. Tajovsky „Zavaros örökség“ című színművét Szóvá tessz .. Jó úton halad a PALÁSTI fiatalság Hosszú ideig hallgatott a palásti CSISZ szervezet. Az utóbbi időben öröm­mel vehetjük tudomásul, hogy e hallgatásnak vége szakadt, fellendülőiéiben van a kulturális élet. A helyi CSEMADOK és a CSISZ szervezet együtt­működése meghozta a kívánt eredményt. Azelőtt a fiataloknak úgyszólván semmi szórakozási lehetősége nem adódott. Természetesen a kellő szóra­kozás hiányában sok fiatal dolgozott távol a falutól, pedig nagy szüksége • lett volna rájuk a palásti szövetkezetnek. Éppen ezért a helyi CSISZ és CSEMADOK szervezete elhatározta, hogy közösen klubot szervez, ahol majd a fiatalság számára megfelelő szórakozási lehetőségek nyílnak. A palásti fiatalok' ezt a tervüket meg is váfósították. A közelmúltban megnyílt a klub, amelyből a televíziós készülék sem hiányzik. Mondanunk sem kell, mennyire örülnek a palásti fiatalok új otthonuknak, ahol jól érez­hetik magukat és kulturális emberhez méltóan tölthetik el szabad idejüket. Még a sportról sem feledkeztek meg. A klub asztalitenisz felszereléssel is rendelkezik és elmondhatjuk, hogy ez a szép sport napról-napra nagyobb közkedveltségnek örvend a fiatalok körében. A klub megalakítása — mint azt már előbb említettük — a kulturális élet terén is meghozta a maga gyümölcsét. A fiatalok különböző alkalmakra műsort gyakorolnak be. A pa­lásti szövetkezet évzáró közgyűlésén már valóban tartalmas és szép mű­sorral léptek fe! és kitűnően elszórakoztatták a szövetkezet tagjai. A színjátszó csoport jelenleg Lovicsek Béla „Baj van a szerelemmel“ című színművét gyakorolja, amelynek a bemutatójára a napokban kerül sor. A színművet Veszély Mihály tanító elvtárs rendezi és úgyszintén közre­működik a helyi népművelődési otthon, amelynek Oroszlán József tanító a vezetője. A színjátszó csoport tagjai közül nagyon jó munkát végeznek Mihalovics István, Péter Valéria, Kiss Ilona és Kiss Mária — mind a CSISZ tagjai, akik odaadó lelkes tevékenységükért dicséretet érdemelnek. De nemcsak ők, de az egész palásti fiatalság dicséretet érdemel, hiszen a kulturális élet fellendítésével nagyban hozzájárulnak — közvetve — a szövetkezeti gaz­dálkodás fellendítéséhez is. Mind ezen kívül már előkészületek folynak két további színmű előadá­sára is, amelyeket a palásti fiatalok még ebben az évben szeretnének elő­adni. Reméljük, hogy további terveik is megvalósulnak és a megkezdett jő úton szép eredményeket érnek majd el falunk kulturális színvonalának emelé­sében. Jakab József (Palást) Egyik legkedveltebb újságom a Szabad Föld­műves; már több éve előfizetője vagyok. Ér­deklődéssel várom min­den szám megjelenését. Február 7-én azonban hiába vártam a lap 11. számát. Többször is szemügyre vettem a postaládát, mindhiába; Az Üj Szó megérkezett, a Szabad Földműves nem. Azt gondoltam bi­zonyára késik egy na­pot valami oknál fog­va. Hiszen előfordulhat az ilyesmi. Vártam hát tovább. Eljött a szombat. Ta­lán most kapom kézhez mind a két számot, re­ménykedtem. Lehet, hogy összevont szám jön? Miért jönne? Va­lami különösebb, ünnep nincsen kilátásban. Megjött a szombati posta. Vele együtt meg­jött a Szabad Földmű­ves 12. száma is. Hová lett a 11. szám, mor­fondíroztam magamban. Érdeklődtem hát a töb­bi olvasótól, akik tud­tommal szintén azért fizetik elő az újságot, hogy olvassák. Ők is hiába várták a 11. szá­mot. Megkérdeztem hát a kézbesítőt hová lett az újság. A felelet: Nem kaptunk egy darabot sem. Nyolcvanegy előfize­tő- s olvasötársam ne­vében felteszem a kér­dést: ki a felelős ezért? Február 7-én 81 dol­gozó hiába várta a Sza­bad Földművest. Nyolc­vanegy dolgozó, aki nem „begyújtásra“ használ­ja az újságot, hanem olvasni akarja. Mindezt az illetékesek szíves fi­gyelmébe ajánljuk. Kurucz Nándorné, Izsa próbálják. A próbák biz mélyen be­lenyúlnak az éjbe. Nem csoda. Hiszen egy 5 felvonásos színmű betanulása rengeteg munkával jár. Nagy erőfeszítést követel hát meg a CSEMADOK tagjaitól a színmű be­tanulása s rengeteg nehézségen kell még keresztüljutniok addig, amíg a színpadra jutnak, amíg elérkezik a bemutató napja. Az alsópéteri fiatalokkal elégedet­tek lehetünk. Megértik, hogy műve­lődniük, tanulniok kell. S ők ezt meg is fogadták magukban. Minden lehe­tőséget felhasználnak, hogy tanulhas­sanak. Szabó Erzsébet fiatal tanítónő. Ér­demes szólni arról a munkáról amit a fiatalok érdekében végez. Estéröl­­estére nagy lelkesedéssel vezeti a próbákat, tanítgatja, irányítja a sze­replőket. Reméljük sikerül a bemu­tató s ez mindnyájukat — az egész gárdát, a rendezőt, s mindenkit aki csak valamit is segített, nagy öröm­mel tölti majd el. Nem beszélve ar­ról, hogy a falu lakosai örülnek majd a legjobban, l-iiszén jól elszórakoz­hatnak, tanulhatnak is a darabból. S az édesapáknak, az édesanyáknak nem kevesebb öröm az sem, hogy fiaik, leányaik hasznosan töltik el szabad idejüket. Holecz Erzsébet (Alsópéter) Megfelelő munkaelosztást!... — Hozzászólás a „Műveltebb faluért“ című cikkhez — Felháborító, na!... f Nyugat-Németországban Stefan Zweig halálának a 20. évfordulója alkalmából elő akarták adni a hírneves író „Jeremiás“ című, háború­ellenes darabját. A darab »Ibemutatását, amelyben az író a béke eszméiért száll síkra, a nyugat-német ható­ságok nem engedélyezték. Miért nem? Pofon-egyszerű... I. A színmű bemutatása Nyugat- Németországban ma nem időszerű, amennyiben a fegyverkezés csupán átmeneti jellegű, s abban a szent pillanatban,' amint a világon faj­tiszta-nyugat-németen kívül más nem marad, a fegyverkezést leál­lítják, s tárgyalni kezdenek a tel­jes leszerelésről. II. A Vén Fater nem tűrheti, ha a „Szabad Nyugat-Német Hazában“ korlátozzák a legelemibb emberi jogokat. Háborúskodni, s ehhez hasonlókat elvégre mindenkinek szabad egy „szabad hazában". III. A szerző az említett művet az első világháború idején írta. Több mint valószínű, kellemetlen emlékeket idézne elő a csatabárd szenilis aggjai között, viszont Nyu­gat -Németország arról nevezetes a világon, hogy példásan gondos­­kodig „öregjeiről“. IV. Minek azt a színpadon is hangsúlyozni, hogy Nyugat-Német­­országban senki sem akar háborút. Tudja azt így is mindenki, hiszen bizonyíték van rá bőven; a fajtisz­­ta-nyugat-német állampolgárt csu­pán legelemibb életszükségletei kényszerítik a világ meghódítására. V. Különben is ez az egész „Je­remiás“ -ügy felháborító. Az. Na!... (p. i.) Szocialista társadalmunk építésének a korát éljük. Természetesen nem­csak e társadalom anyagi javai, elő­feltételeinek a biztosítása feladatunk, hanem a szocialista embertípus meg­teremtése is. Olyan embert kell for­málnunk, amely majd a kommuniz­musban is megállja a helyét mind erkölcsi, mind műveltségi szempont­ból. Nagyjában egyetértek a „Szabad Földművesében megjelent cikkel (Műveltebb faluért), amely falusi kulturális életünk problémáit bon­colgatja. Úgy látom a cikk írója „kicsit“ keményebben bírálja a taní­tókat és a falusi értelmiséget mint ahogyan azt azok megérdemelték volna. Valóban nagy feladatok várnak falvainkra. Az ötéves tervet négy év alatt teljesíteni — nagy szervező­­képességet, becsületes munkát, fe­gyelmet és akaratot követel meg. Tehát elsősorban a tanítóság fel­adata — s ez természetes — hogy már az alsóbb osztályokban ‘megsze­rettessék a fiatalokkal a mezőgaz­daságot. Persze ez több akadályba ütközik. Fiatalságunk igényei meg­nőttek a szórakozási és művelődési lehetőségek terén. Itt kell keresnünk annak az okát is, hogy a falusi ifíú­­ság tömegesen jár a közeli városokba munkába. Ipolynyéken megtalálja a fiatalság a szórakozási lehetőségeket. Fűtött népműveiődési otthon várja őket. Ol­vashatnak újságokat, nézhetik a te­levíziót, külön helyiség áll rendelke­zésükre ahol asztalteniszezhetnek. S nem tátong az ürességtől a szö­vetkezeti klub sem. Igaz, csinosan berendezték. A faluban jól működik a CSISZ szervezet, melynek keretén belül talán az összes „munkaszakaszon“ tanító dolgozik. Különböző érdekkö­röket, tanfolyamokat vezetnek. A CSISZ-en kívül a többi tömegszerve­zetnek sem kell szégyenkeznie. Eb­ből láthatjuk, hogy mindenütt jól megy a munka, ahol megfelelő a munkaelosztás. Siralmasabb a helyzet ott, ahol a faluban csak egy, esetleg két tanító van. Általános jelenség az, hogy a falun végzendő kulturális munka a tanítóságot terheli. A többi mun­kaszakaszon dolgozó értelmiség csak. nagyritkán kapcsolódik be a falu kul­turális életébe. Némelyik tanító az­tán nem is tudja hány funkciója, tisztsége van. Tanító a CSEMADOK elnöke, a CSISZ kultúrfelelőse, filmet vetít, a sportegylet titkára, anya­­könyvvezető, s ki tudja mi még egy személyben. S ezzel még nincsen vége. A tanító írja össze a faluban a baromfiállományt, bekapcsolódik a felvásárlási teendők megszervezésébe stb., stb. Az egyik szlovák kollégám­tól hallottam, hogy náluk néha napo­kig szünetel a tanítás mert a tanító­ság tojást gyűjt a faluban. Az ifjúság kommunista erkölcsű nevelése igen bonyolult, sokrétű fel­adat. Megkívánja, hogy mindenki be­kapcsolódjék, mindenki részt vegyen benne. S itt kellene a tanítóknak a legtöbb munkát végezniük, hiszen szakemberek. Nem pedig megterhel­ni őket teljesen más feladatokkal. Csábon például két színművet is ta­nulnak. Az egyiket Celeng István bányász, a másikat Zatyko Ferenc levélkézbesítő rendezi. Tehát nem­csak a tanító, hanem minden hozzá­értő és főleg dolgozni akaró ember végezhet a faluban eredményes kul­turális munkát. Tanítóinkra nagy feladatok hárul­nak. Munkájukon kívül pártunk el­várja tőlük, hogy önmaguk szakmai képzettségét is fejlesszék, főiskolákra járjanak stb. Ezért segítségre van szükségünk. Nagy segítségre a falu vezetői részéről. S talán akkor na­gyobb kedvvel dolgoznak majd azok is, akik bizony már bele-belefárad­­tak a munkába. Petényi Ferenc (Ipolynyék) üúiftumfis fiiírek/ o A floridai Key West kikötőváros egyik bárjában több Hemingway­­kéziratot találtak, amelyek közel 30 évig hevertek egy porlepte kamrában. A bár régi tulajdonosa, Joe Russel, hű kísérője volt a nagy írónak vadá­szatok és halászatok alkalmával. o „Császárné ország nélkül“ című filmet forgat Becsben Claude Bpissol francia rendező. , • Natan Ribak ukrán író könyvet írt Balzac és a lengyel Hanska grófnő kapcsolatáról. A világhírű francia íróra nagy hatással volt ez a szere­lem. • Húszezer éves festményt talál­tak az Ural-hegység egyik barlang­jának falán. a Edita Morrisnak, a Franciaor­szágban élő svéd írónőnek ítélték a Schweitzer irodalmi díjat „Hirosi­ma virágai“ című könyvéért. • Jean Davray, az ismert francia író és szenvedélyes műgyűjtő (mel­lesleg nagyiparos) egy árverésen el­adta irodalmi kincseinek (régi kéz­iratok, aláírások, festmény stb.) egy egy részét, összesen 319 millió régi frankért. Lelkes fiatalok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents