Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-01 / 1. szám
A karácsonyi napok békehangulata a szeretet fényével vonta be az emberek ünnepi pihenőjét, de a zöld ággal díszített asztal felett nem oszlottak szét a gond felhői, melyek sötét árnyékot vetnek az elkövetkező karácsonyok békéjére. A szívekből most talán még könyörgőbben szállt fel az ének: béke a jóakaratú embereknek! A gond és félelem nélküli életet most talán még esdeklőbben kérte — követelte a családját, gyermekeit féltő és embertársait szerető ember, annak a veszélynek a tudatában, mely ezt a jövőt fenyegeti. Ezekben a napokban fokozott figyelemmel kísértük az éter híreit, melyekből azt a hitet és meggyőződést szerettük volna meríteni, hogy nem lesznek többé olyan karácsonyok, mint 18-20 évvel ezelőtt. Amit azonban a hangszóró és a televízió képernyője alatt láttunk és hallottunk, nem nagyon volt arra alkalmas, hogy elűzze a gond sötét felhőit a békeszeretö emberek homlokáról. Nyugat felől ugyan felharsant néhány szemforgató, békés fogadalmakkal tűzdelt karácsonyi szentbeszéd, de a valóságos történések elevenen cáfolták ezeknek hitelességét. Megtudtuk többek közt azt, hogy Kongóban az imperialisták fizetett ügynöke, Csőmbe, csak időhúzásból tett ígéretet a javulásra. Elismerte az ország egységét és függetlenségét, megfogadta, hogy szakít a gyarmatosítókkal, de a tárgyalások után 24 órával immár másodszor semmisnek jelentette ki ezt a fogadalmát és továbbra is egy követ fúj hazája ellenségeivel. Megtudtuk azt is, hogy az ENSZ- ben az imperialisták és csatlósaik újra napirendre túzték az ún. tibeti és magyar kérdést, melyek nem a népek megbékülését, hanem éppen ennek ellenkezőjét, a hidegháború további kiéleződését szolgálják. Az is tudomásunkra jutott, hogy Strauss nyugatnémet hadügyminisztert a karácsonyi ünnepek hangulata sem fékezte abban, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain újból követelje a revansista Bundeswehr atombombával való felfegyverzését. Adenauer kancellár karácsonyi szózatában pedig megfenyegette a szocialista országokat, hogy a „szavakról tettekre fog áttérni Mendel Rivert úr, az USA parlamenti képviselője pedig arra használta fel a karácsonyi ünnepét, hogy új támadást sürgessen a népi Kuba ellen. S így sorolhatnánk tovább. Mégis azt kell mondanunk, hogy a béke ügye a méregkeverók minden lázas tevékenysége ellenére napról napra további tért nyer. Gyarapodnak és mindig aktívabbak azok az erők, melyek az igazi humánum, világ békéje mellett tesznek hitet. Ezt az egyre harsányodó hangot még Strauss, Adenauer és a hozzá hasonlók rikoltozása sem képes elnyomni. Sőt hisztérikus kitöréseik csak saját gyengeségüket igazolják. A nyugat német háborús bújtogatók leghúbb szövetségese, de Gaulle klikkje ezekben a napokban érezhette, hogy a francia nép ellenállása rohamosan erősödik, százezrek tüntettek Franciaország városaiban a béke mellett és a legújabb hírek szerint a francia ellenzéki pártok is egységesen léptlek fel a fasiszta kalandor-politika ellen, köztük az ország legerősebb és legkövetkezetesebb ellenzéki pártja, a Francia Kommunista Párt is. Az imperialista erők ezekben a napokban szenvedtek érzékeny vereséget Goában, melynek évszázadok óta elnyomott népe visszanyerte szabadságát. Még az imperializmus fellegvárában, az USA-ban is növekszik a békés erők harca. A 750 tudós és közéleti személyiség akciója után most az amerikai főiskolák diákjai rendeztek nagyarányú tüntetéseket az atomfegyver kísérletek ellen Mindezek a jelek azt bizonyítják, hogy a dolgozó tömegek világszerte, még a kapitalista államokban is, mindinkább ráébrednek arra, hogy a békéért szívós harcot kell folytatni. Ezt a karácsony hetének eseményei is világosan bizonyították. n wem t A kommunizmus építkezései — ez a kérdés... Számos alagút épült az elmúlt évtizedek során a földkerekség különböző pontján, különböző rendeltetéssel: vasúti alagút, aluljárók gyalogosok és gépkocsik számára. Lankás dombok és égbenyúlő hegyóriások gyomrában, országutak, folyó- és állóvizek fenekén vagy azok medre alatt. Dél-Amerikában, Svájcban és Ausztriában, Kuba szigetén, New Yorkban, Rotterdamban a Maas folyó mélyén, legújabban pedig a közel 5000 méter magas Montblancon keresztül. Csupán Franciaországból nem lehet „száraz lábbal“ átkelni a ködös Albionba, jóllehet már Napoleon idejében felmerült a La Manche csatorna alatt Angliából az európai szárazföldre vezető alagút fúrásának elméleti terve. ' Egyszer Anglia akart és Franciaország nem, máskor meg a franciák voltak hajlandók beleegyezni, de akkor viszont az angolok nem akarták feladni előkelő elszigetelődésüket, az ún. splendid isolation-t. A század elején azután Bernhard Kellermann neves német író igyekezett — ki tudja milyen tőkéscsoport megbízásából — hangulatot kelteni „Az alagút“ című irányregényével. A váratlan fordulatokban és kalandos eseményekben gazdag regényt akkoriban jóformán mindenki elolvasta, megdicsérte, bírálgatta, csupán — az alagútból nem lett semmi. Legújabban azonban — legalább is egyelőre — íjgy látszanak alakulni a dolgok, hogy Angliát a nyugati tőkés államok mégis kiugratják hagyományos elszigetelődéséből és „beugratják" a Nyugat-európai Közös Piacnak nevezett társaságba, b^a pedig ez megvalósul, az angolok előbbutóbb kénytelenek lesznek az alagút létesítésének gondolatával megbarátkozni. Műszaki nehézségekről a technika fejlettségének mai fokán alig lehet szó a tervezett munkálatok elvégzése körül. Eltekintve attól, hogy a La Manche csatorna, helyesebben tengerszoros, a franciaországi Gris-Nez fok és az angliai Folkestone városka között csupán 33 km széles, amúgy se alkalmaznák már manapság az elavult, körülményes és hosszadalmas alagfúrást a tengerfenék alatt, hanem 16 méter átmérőjű acél- vagy vasbeton-óriáscsöveket süllyesztenének el a csatornában. Ilyen hatalmas méretű „alagcsővezeték" elegendő lenne vasúti sínpár, mindkét irányban haladó gépkocsik számára létesítendő úttest, valamint kőolajvezeték, telefon- és villanyhuzalok elhelyezésére. — Egy másik tervezet szerint olcsóbb lenne két, egyenként csak 6.5 átmérőjű csövet elsüllyeszteni, amelyeken keresztül mindkét irányban 200 km-es óránkénti sebességgel száguldó villamosvonatok vontatnák a gépkocsikat. Ebben az esetben nem kellene különleges szellőztető-berendezés létesítésén töprengeni, mert az alagcsövekben nem terjengnének mérges gázok a motoros járművek kipufogása folytán. Felmerült egy harmadik megoldás is: a csatorna áthidalása 51 m magasságban a tenger színe fölött. A 18 méter széles híd 164 pilléren nyugodna, amelyeknek mindegyike 60 000 — 80 000 tonna vasbetont „nyelne el“. Hogy Angliát és Franciaországot mind máig sem alagút, sem híd nem köti össze, nem a technikusok „bűne“, hanem az egyes tőkéscsoportok érdekeinek összeütközése. A két közvetlenül érdekelt kapitalista állam katonai körei — amelyek kizárólag háborúról álmodoznak, — alagút építését szorgalmazzák, mert szerintük eszményi óvóhely létesülne atomfegyverek ellen. A két ország összekötését viszont konokul ellenzik az egész vonatszerelvényeket átszállító komphajó, valamint repülőtársaságok, amelyek becslés szerint kb. 1 200 000 utast veszítenének évente. A jövő fogja majd eldönteni, vajon a tőkések versengése, avagy a józan ész győzedelmeskedik-e ? A VILÁG LEGNAGYOBB V1ZIERŐMÜVE Ez év szeptemberében helyezték üzembe a volgagrád vízierömüvet, amely az SZKl XXII. kongresszusának vízierőmüve" nevet viseli. Felvételünkön: A Volgograd vízierömü főépülete. Rodiofoto: TASZ1S2 Magunk mögött hagytuk az 1961-es évet, s a harmadik ötéves terv második évébe léptünk. Az év végén a jó gazda számvetést tesz, hogy részére mit hozott az elmúlt gazdasági év s mik lesznek az új évben a teendői. A jó gazda példájára mi is számotvetünk mezőgazdaságunk egyik fájós pontjáról, az ifjúság mezőgazdaságunk számára való megnyeréséről. ' Ami az ifjúság mezőgazdasági tanoncviszonyba való toborzását illeti, az 1961-es év eredményeivel egy cseppet sem lehetünk megelégedve. Hiszen az említett feladatot csupán 35,6 %-ra teljesítettük. Vagyis a tervezett 11177 fiatal helyett csupán 3969 foglalta el helyét a mezőgazdasági tanonciskolák padjaiban. A mezőgazdasági műszaki iskolákba való tobornad Duhváhom-i iskola, ahol már három éve jól dolgozó pionírszövetkezet van. Az eredmény? Az elmúlt évben a 9-ik osztály fele a mezőgazdaságba jelentkezett. A szép sző, s az ígéret még nem minden. Ezt is meg kell őszintén mondanunk. A szövetkezetek vezetőinek azon kell igyekezniük, hogy teremtsék meg szövetkezetükben az anyagi és a kulturális élet feltételeit. Mert csupán így érhetjük el. hogy a fiatalság életpályájául válassza a mezőgazdaságot. A harmadik ötéves terv második évében nagy feladatok hárulnak mezőgazdaságunkra. Ezen feladatokat az ifjúság nélkül aligha valósíthatjuk meg. Ezért most, amikor az ó évet búcsúztatjuk, s az újév örömére kocintunk, ne feledkezzünk el az ifjúságról sem. -nkilométer távolságba vezetik mindenfelé az országba, Moszkvába, a donbaszi bányákba, sőt az uralvidéki nagy ipartelepekre is. Helikopterünk az 5 km hosszúságú hatalmas gátfal fölött lebeg. Felépítéséhez annyi betont használtak fel, amennyi elég volna egy Narviktól (Észak-Norvégia) Rómáig, négy egymás mellett haladó gépkocsisor számára tervezett betonút építéséhez; a feldolgozott acélból pedig bőségesen gazdálkodhatnánk egy Varsótól Párizsig építendő két sínpáros vasútvonal számára. Még fel is maradna néhány tucat tonna. A gát a Volga vizét hosszú szakaszon 25 méterrel emeli és így lehetővé teszi, hogy nagy tengeri hajók mélyen az ország belsejébe hatoljanak. A nagy jelentőséggel bíró vasúti tehermentesítés és a nagykiterjedésű országrészekben lebonyolí-Lt.satra rerainana neve nem ismeretlen előttünk. Hiszen egyik alkotója volt a múlt század technikai remekműveinek'' és ő építette a Szuezi-csatornát. Életéről és működéséről számos könyv íródott; Lesseps kimagasló alakja a technika történelmének. Bizonyára nem olyan ismert ezzel szemben A. P. ALEXANDROV neve, bár nyugodtan nevezhetjük öt a Szuezi csatornánál sokkal nagyobb technikai mestermú egyik megalkotójának. ö vezette az SZKP XXII. kongresszusáról elnevezett „Volgavízierőmú“ építkezéseit, amely eddig a világ legnagyobb, vízieróvel hajtott villanyközpontja. Azért hangoztatjuk, hogy eddig, mert a Szovjetunióban egész sora épül az 1961. szeptember 10-én üzembe helyezett Volgogródi Energiaközpontnál még nagyobb erőmüveknek. jük el ezt az energiamennylaégat a hagyományos szénfogyasztö erőművek termelésében. A tehervonatok ezreivel kell számolnunk, tele szénnel, amelynek feltárásán, bányászásán és feldolgozásán a bányászok egész hadseregének kellene közreműködnie. A vonatokat az erőművekbe kell vezetnünk. Hány vasutas munkáját követeli ez a feladat? Soksok ezer munkaerő, csillagászati számú munkaórák csak a fűtőanyag szállítására. És ezt az egész gigantikus munkát automaták végzik el, amelyeknek működését egy műszak alatt összesen 14 ember figyeli... Természetesen még hosszú évtizedeken keresztül számolnia kell energia tervezésében hőerőművekkel minden országnak és elsősorban a Szovjetuniónak. Mert mint más nyersanyagokban, szénkészletekben is a Szovjetunió rendelkezik a leggazdagabb mennyiséggel. A szén mint fűtőanyag azonban a jövőben kétségen kívül elveszti jelentőségét. A rohamosan fejlődő vegyipar sok száz szintétikus készítmény, mint például a benzin, a gumi, gyógyszerek, plasztikus anyagok, sőt élelmiszerek nyersanyagává nemesíti ezt a megszokott fűtőanyagot. A szénszükségletek évről-évre nagyobbak és Földünk nem rendelkezik korlátlan mennyiségű készletekkel. William RAMSAY, a kiváló angol fizikus már 1910-ben kijelentette, hogy az angol szénkészletek 150 éven belül kimerülnek; pedig ő csak az akkori, a mainál sokkal szerényebb mennyiségű szükségletet vette alapul. Energetikai tartalékok mozgósítása A korunkat annyira jellemző széeskörű iparosítás és a szovjet nép üetszínvonalának gyors növekedése :gyenesen megköveteli megfelelő mergiakészletek termelését. Tehát szüntelenül újabb és újabb tartattok szükségesek. Ezeket a tartalékokat egyelőre — világviszonylatban s - a szén alkotja. És a technikai ejlődés talán éppen a széntermelés izakaszán érte el a leghatásosabb :redményeket. A szén feltárásának is bányászásának állandóan gazdaiágosabb eljárásai, az egyre szélesebb körű gépesítés és automatizálás •évén, a Szovjetunióban végzett si<eres kísérletek a szén föld alatti jázosításával — ami által megtakarítható lesz a költséges kitermelés, i szén csővezetékes szállítása — mindezek még sokáig képezik majd íz energiatartalékok mozgósításának äszközeit. A Szovjetunióban a kommunizmust építik. Ott már a jövő részére terveznek és építkeznek, amikor a szén fűtőanyagnak már túl értékes lesz. Ezért fejlesztik és építik az újtípusú mergiatermelő üzemeket, az atomsrö hajtotta villanytelepeket. Sikeres kísérleteket folytatnak a nap melege és a szél ereje adta energiával és i tenger apályának s dagályának [elhasználásával. Mindenekelőtt azonban a Szovjetunió már évtizedek óta vízierőműveket épít, amelyek a világon páratanok. Leghatalmasabbak és teljesítményükben is a legnagyobbak. Harminc esztendővel ezelőtt készült sl a Dnyeprogreszt, 1961. szeptemberében a Volgográdi vizierőmü, és ezekben a napokban fejezik be a bratszki vízmüvet. De elkészültek a tervek a kommunizmust szolgáló, még hatalmasabb energiaközpontok felépítésére is. A. K. NYIK1TYIN tandó gyorsabb árúforgalom érdeké- t ben is érdemes lett volna ilyen egye- * dülálló technikai építkezést tervezni f és azt megvalósítani. Pedig ezek a ; nagyfontosságú előnyök csak másod- ; rendű következményei az óriási vízi- 1 erőmú működésének. s Egy évvel ■ a kitűzött időpont előtt s ! Olyan műről van sző, melyet a i kommunizmus építői teremtettek. 1 Ezért fölösleges talán feltennünk a j kérdést: mennyivel korábban fejez- i ték be az építkezést a tervezett < határidő előtt? Ez a hatalmas ener- i gia-központ a kitűzött időpont előtt ; egy évvel már teljes üzemmel dől- i gozott. Hét évig tartott az egész építkezés és két évig dolgoztak a 21 i turbina felszerelésén. Az Egyesült Államokban csaknem 1 évtizedek óta dolgoznak már a Nia- 1 gara vízierőművén, mely a legna- 1 gyobb lesz a nyugati féltekén, össz- 1 teljesítményét 2,1 milliárd KW-ra 1 tervezték. A mű 15 turbináján már 1 négy éve dolgoznak. : 1 Tizennégyen egy műszakban i A volgográdi vízierőmű össztelje- I sítménye csaknem 2,5 milliárd KW. I A kolosszális mennyiségű energiát ‘ termelő 21 turbinának a működését 1 egy műszak aiatt csak 14 dolgozó i ellenőrzi, mert az egész üzemet 1 következetes automatizálással sze- < relték fel. Itt már a kommunizmus 1 technikája érvényesül. 14 ember i egyetlen műszak alatt energia-kilo- í wattok milliárdjait termeli! Képzel- 1 A kiváló szakember vezetése alatt mérnökök, munkások, kőművesek, szakemberek, forrasztok és í legkorszerűbb, legjobb szovjet készitményű gépek kezelőinek ezrei dolgoztak ott. Több mint kétezer tehergépkocsi, száz meg száz kotrógép, jónéhány tucatnyi úszó bagger, csaknem háromszáz buldózer és más gépek egész arzenáljának közreműködésével. A nagy munka Szálljunk helikopterre és emelkedjünk néhány száz méter magasságba. Alattunk a távolban 5 km hosszú hatalmas gátfal, mögötte beláthatatlan víztömeg, 670 km kiterjedésű mesterséges tenger, 30 milliárd köbméternyi víztartalommal. Szinte kiapadhatatlan erőforrás a világ legnagyobb erőműve 21 gigantikus turbinája részére. Minden egyes turbina többet nyom 3000 tonnánál. Teljesítményük egyenként 115 000 KW, (kilowattóra), összesen 2 415 000 KW — fényt adó erő 25 millió százas villanyégő számára. Nyolcszorosa annak az energiának, amit 1913-ban termeltek egész Oroszországban. A volgográdi erőmű áramát többezer Az újév küszöbén iskolákba nem tekinthetjük kampányszerűnek. E- zért a tanítók mellett a szövetkezet vezetőinek is bele kell kapcsolódniok a toborzásba. Látogassanak el a végző, de az alsóbb osztályos tanulók közé is, beszélgessenek el velük a mezőgazdasági termelésről. Szavuknak különösen akkor lesz foganatja, ha a fiatalok előtt a szövet- i kezet jövőjét, nem csak jelenét vázolják fel. Az iskoláknak is meg kell javítaniuk a nevelő munkájukat. A diákokkal , szerettessék meg a mezőgazdaságot. Ott, ahol helyesen foglalkoznak a diákok nevelésével, nem okoz gojidot a végző diákok mezőgazdaságba .való megnyerése. Példa erre a Krizovany zást sem teljesítettük 100 százalékra. Két és fél százalékkal adósak maradtunk. Mik tehát a teendők az 1962-es év küszöbén ? Elsősorban is már most az év elején fokozott lendülettel lássunk hozzá a fiatalok megnyeréséhez. Sokan kézlegyintéssel intézik el az egészet, mondván, a fiatalokat nem érdekli a mezőgazdasági munka. Ilyen és hasonló nézetekkel nem érthetünk egyet. Hiszen ahol megteremtették a gazdasági és a kulturális feltételeket a szövetkezetekben, ott a fiatalok a mezőgazdaságban dolgoznak. Példa erre Marcellháza, Bős és Bátorkeszi. Az ifjúság megnyerését mezőgazdaságunk számára, valamint a mezőgazdasági érkezett, ahol Miguel Angelo Carcanóval Argentina külügyminiszterével az amerikai államok szervezetének közeledő értekezletéről tárgyalt. Ez az értekezlet Kuba ellen irányul. Cascano Olivaressel folytatott tanácskozás után az újságírók előtt kijelentette, hogy az argentin kormány „hű marad a vitás kérdések békés eszközökkel való megoldásának politikájához". Buenos Aires (CTK) - Doktor Carlos Olivares a Kubai Köztársaság külügyminiszterének helyettese december 27-én este Buenos Airesbe Ärgentina nem támogatja a Kuba-ellenes terveket 1962. január 1.
