Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-08-20 / 67. szám
A varsói szerződés tagállamainak nyilatkozatát és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának ezzel kapcsolatos gyakorlati intézkedéseit világszerte széles körben kommentálják. A szocialista országok és a nyugati világ békeszerető közvéleménye megnyugvással és teljes egyetértéssel vette tudomásul, hogy az NDK kormánya határozott intézkedéseket tett a bonni revansisták további provokációinak megelőzésére. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya mindeddig messzemenő türelmet tanúsított a Nyugat-Berlinben kialakult helyzettel kapcsolatban. Ennek a türelemnek a magyarázata abban lelhető, hogy bízott benne: előbb-utőbb felülkerekednek a józanabb elemek a nyugatnémet politikában. Továbbmenőleg az NDK kormánya eddig több mint száz olyan kezdeményező javaslatot is tett a nyugatnémet kormánynak, amelyeknek alapján békés úton lehetett volna rendezni a két német állam kapcsolatait. Ezekre a békegesztusokra, a sorozatos rendezési kísérletekre azonban a bonni militarista körök válasza minduntalan az újabb és újabb provokáció volt. A nyugat-berlini helyzet, különösen az utóbbi hetekben, már tűrhetetlenné vált. Megsokszorosódtak a fenyegetőzések, és most már nemcsak arról volt sző, hogy az NDK gazdasági biztonságát kell garantálni a merényletek ellen, mert a provokációk sokkal szélesebb körre terjedő konfliktus veszélyét hordták magukban. Az NDK illetékes hatóságai, teljes egyetértésben a szocialista tábor többi országával, sürgős és halaszthatatlan intézkedéseket hoztak, s ezzel az egész európai béke megőrzésének követelményei szerint jártak el. A nyugat-berlini visszásságok fölött természetesen nem hunyhatnak szemet Csehszlovákia dolgozói sem. Két világháború keserves tapasztalatai megtanították népünket arra, hogy a német militarizmus fenyegetéseivel idejekorán és megfelelő eréllyel kell szembeszállni. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya ezért j rendkívül nagy érdeklődéssel figyelte j a nyugat-berlini helyzet alakulását és részese a varsói szerződés tagállamai döntésének. Hazánk dolgozó népe saját biztonsága érdekében is a legteljesebb mértékben egyetért az NDK j kormányának intézkedéseivel és fenntartás nélkül támogatja azokat. A Német Demokratikus Köztársaság jogos intézkedései élénken foglalkoztatják a világ közvéleményét. Államférfiak, politikusok, tudósok, munkások egyaránt nagy érdeklődést tanúsítanak a nyugat-berlini helyzet fejleményei iránt. Külön figyelmet érdemel NEHRU indiai miniszterelnöknek az alsóházban mondott beszéde, amelyben többek között annak a reményének adott kifejezést, hogy tárgyalások útján sikerül rendezni a német problémát. ’NASSZER elnök, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke kijelentette, hogy mindaddig nem lesz nyugalom Európában, amig a két német állam, amely földrajzilag, gazdaságilag és politikailag létezik, nem egyesül. Figyelemre méltó kijelentést tett MANSFIELD szenátor, az USA parlamentjének külpolitikai vezetője, aki azt mondotta, hogy tekintettel a jelenlegi nyugat-berlini helyzetre, méginkább szükségessé válik a német békeszerződés megkötését tárgyaló kelet-nyugati összejövetel létrehozása. A nyugat-berlini helyzet kapcsán szükséges még megemlíteni ADENAUER kancellár és SZMIRNOV nagykövet, a Szovjetunió bonni megbízottjának tanácskozását, amelyen a Szovjetunió képviselője tájékoztatta a kancellárt a Szovjetunió kormányának álláspontjáról. A több mint egyórás megbeszélés után kiadott rövid közlemény többi között azt mondja, hogy Adenauer megígérte: kormánya nem tesz semmi olyan lépést, amely változást hozna a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között fennálló viszonyban. A világsajtó behatóan foglalkozik a német kérdés jelenlegi helyzetével, s remélhető, hogy a tárgyalások, a békés úton történő rendezés gondolata kerekedik felül. Az NDK minisztertanácsának nyilatkozata Berlinből jelentik (CTK): A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa leszögezte, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánykörei a nemzetközi feszültség kiélezésére és a német kérdés békés rendezésének megakadályozására irányuló törekvésükben olyan provokációkhoz folyamodnak, amelyek veszedelmes következményekkel járhatnak. Az utóbbi időben Nyugat-Németországban azzal fenyegetőznek, hogy megszakítják a kereskedelmi kapcsolatokat a Német Demokratikus Köztársasággal. E kapcsolatok megszakításával akarják aláásni az NDK gazdasági életét. Ezt a fenyegetőzést nem lehet figyelmen kívül hagyni. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a fenyegetések ellentétben állnak Nyugat-Németország lakosságának létérdekeivel. Az a kísérlet, hogy az NDK-val az erőpolitika alapján tárgyaljanak és gazdasági nyomást gyakoroljanak rá, eleve kudarcra van ítélve. A Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi kapcsolatai annyira széleskörűek, hogy szükség esetén a külföldi piacokon szerezhetné be azt az árut. amelyet ma Nyugat-Németország szállít. Az NDK-val folytatott kereskedelem megszakítására előkészített bonni tervek elsősorban Nyugat-Németországnak jelentenek komoly nehézségeket. Nagyszámú nyugatnémet cég tart fönn kereskedelmi kapcsolatokat az NDK-val, vállalataiban sok ezer munkást és hivatalnokot alkalmaznak. Az NDK elleni szigorú intézkedések híveinek gondolniuk kellene azokra a következményekre, amelyekkel az 1951. évi berlini egyezmény egyoldalú felmondása járna. Teljesen nyilvánvaló, hogy a nyugatnémet szövetségi kormány ilyen lépéssel tudatosan csapást mérne Nyugat-Berlinre is. A nyugatnémet kormányköröknek meg kellene érteniük végre, hogy az NDK szuverén állam, összekötő útjainak használatát csupán szerződési alapon engedheti meg és csakis a nemzetközi jog érvényes normáival összhangban. Szovjet kiállítás Tokióban Japán fővárosában, Tokióban augusztus 15-én nyitották meg a Szovjetunió kereskedelmi és ipari kiállítását. Az ünnepi megnyitóra szovjet kormányküldöttség érkezett Japánba Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke első helyettesének vezetésével. A megnyitón részt vettek a .japán kormány és a japán kereskedelem képviselői is. Mikojan elvtárs a kiállítás megnyitásakor elhangzott beszédében kifejezte azt a reményét, hogy a kiállítás hozzájárul a szovjet — japán kereskedelem kibővítéséhez, Biztosítanunk kell a lakosság magas színvonalú élelmiszerellátását! (Az SZKP programtervezetéből) • Moszkvában megnyílt a francia nemzeti kiállítás. A kiállítást a Szokolnyik városrészben rendezték meg, ahol az USA, Csehszlovákia és Japán kiállításait tartották. • A Német Demokratikus Köztársaságban 1950-től 1960-ig az ipari termelés 292 %-ra emelkedett. A szocialista szektor a termelést 336 %-ra emelte. A legnagyobb növekedés az elektrotechnikai iparban észlelhető, amely már elérte az 545 %-ot. • Gagarin, a Szovjetunió első űrhajósa a magyar forradalmi munkásparaszt kormány meghívására augusztus 20-án részt vesz a Magyar Népköztársaság alkotmányünnepén. • Az USA további beavatkozása Laoszban. A laoszi hazafias erők egyik képviselője kijelentette, hogy a lázadók vezérkarában több mint 400 amerikai katonai tanácsadó tevékenykedik. Ezek a „tanácsadók“ szervezik a lázadók támadásait. • Új terrorhullám Goában. Goa portugál gyarmaton új terrorhullám vonult végig. A portugál gyarmatosítók több hazafit börtönbe vetettek, sokat pedig letartóztattak. • A nemzeti erők egyesülése Kongóban. Stanleyvillében közölték, hogy Kongó két legnagyobb pártja: a Lumumba által alakított Kongói Nemzeti Mozgalom és az Afrikai Szolidaritás Pártja egyesült. Az új egységes pártot Lumumba Nemzeti Pártjának nevezik. • Novemberben hirdetik ki az ítéletet az Eichmann-perben. A jeruzsálemi bíróság befejezte Adolf Eichmann tömeggyilkos perének tárgyalását és bejelentette, hogy az ítélet kihirdetésére novemberben kerül sor. • A koreai hétéves terv sikeres kezdete. A koreai dolgozók, akik augusztus 15-én ünnepelték felszabadulásuk 16. évfordulóját, további jelentős sikereket értek el a gazdasági építés terén. Az ipari termelés a múlt év azonos időszakához viszonyítva 9 százalékkal emelkedett. Megkezdődött a gazdag búzatermés betakarítása is. a két ország közötti jobb megértéshez és a kapcsolatok javulásához. A japán részről elhangzott üdvözlő beszédek ugyancsak méltatták a szovjet ipari és kereskedelmi kiállítás jelentőségét a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok kibővítésében. (CTK) • Argentínában augusztus 1-től 25 —60 %-ig emelték a vasúti szállítások diját. • Az angol pénzügyminisztérium bejelentette, hogy ez év júliusában 114 000 000 font sterlinggel csökkent Anglia aranyfedezete. A közlemény beismeri, hogy ez a folyamat tovább tart és rendkívül aggasztó. • Kubában nagyszabású terveket dolgoztak ki a mezőgazdaság továbbfejlesztésére. A földreformmal megbízott kormánybizottság új terveket dolgoz ki a kubai földterület talajvizsgálásának végrehajtására. • Moszkvában ülést tartott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amely részletesen megtárgyalta a tagállamok építőanyagi ellátásának tervét egészen 1980-ig. Az ülésen határozatot hoztak, hogy a tagállamok képviselői évenként összeülnek, hogy kicseréljék tapasztalataikat. • Az Amerikai Egyesült Államokban változatlanul sok a munkanélküli. A Munkaügyi Minisztérium hivatalos jelentése szerint továbbra is több mint 5150 000 munkanélküli van az USA-ban. • Indiában jóváhagyták a harmadik ötéves terv irányelveit. Az előirányzat szerint az ipari termelés az ötéves terv folyamán megkétszereződik és bővül a mezőgazdaság fejlesztése Ez aztán a kegyelet!... A „harmadik birodalom" alapítójának egyik vesszőparipája a tájképfestés volt. Azzal azonban még legbuzgóbb imádói sem kérkedtek, hogy a képzőművészetnek ebben az ágában olyan alkotása sikerült volna, amelyet az utókor számára érdemes lett volna megőrizni. A nyugatnémet rendőrség most letartóztatott egy 50 éves polgárt, aki hosszabb idő óta Adolf Hitler kézjegyével ellátott olajfestményeket árul borsos áron. A leleményes kereskedők képhamisítással vádolják, mert mégiscsak hallatlan arcátlanság, alávaló csalás, hogy egy közönséges halandó holmi mázolmányra egyszerűen odakanyarítsa a „Führer“ kézjegyét. (K. E.) Ugrás a ködbe Anglia belép az Európai Gazdasági Közösségbe, vagy ahogyan általában nevezni szokták, a Közös Piacba. Macmillan miniszterelnöknek ez az elhatározása kétségtelenül a legjelentősebb változás a brit kormány politikájában a második világháború befejezése óta. A szigetország tehát kilép hagyományos elszigeteltségéből és aláveti magát egy olyan fegyelemnek, amely együtt jár az önállóság bizonyosfokú elvesztésével is. Anglia gazdasági élete a háború befejezése óta a legválságosabb korszakát éli. Nemrég az angol pénzügyminiszter drákói intézkedéseket jelentett be: 10 %-os pótlékot vetnek ki a vámokra, illetékekre és a forgalmi adóra. Ennek következtében jelentősen megdrágult a sör, kávé, kakaó, benzin, cukor, gyufa, a szeszes italok, a dohány és a bor. Amikor a kormány feltárta a „katasztrófa-helyzetet", ez senkit sem lepett meg. A brit nagyipari és bankkörök tisztában voltak a gazdasági állapottal, legfeljebb abban a tekintetben voltak eltérő nézeteik, hogy ebből a helyzetből miként lehet kijutni. A legvérmesebb reményeket a Közös Piachoz fűzték, még akkor is, ha ez a gazdasági önállóság csorbításával jár. Milyen következményeket vár az angol monopoltőke a Közös Piachoz való csatlakozástól? Erre eléggé világos választ ad az egyik tekintélyes angol közgazdász, aki azt írja, hogy Nagy-Britannia belépése a Közös Piacba fokozottabb befektetési politikára készteti az angol üzletembereket. Ez azt jelenti, hogy az angol ipar műszaki előrehaladása kétségkívül fokozódik majd, a szigetország gazdasági élete alkalmazkodik a korszerű követelményekhez, de ennek árát a munkásosztálynak kell igen drágán megfizetnie. Hasonlóképpen súlyos körülményekkel lehet számolni a mezőgazdasági fronton is. Az egyilc következmény az lehet, hogy Angliának legalább 8 — 9 %-kal emelnie kell az élelmiszerek árát. Másfelől Angliának kötelezettségei vannak a brit nemzetközösség tagállamaival szemben, elsősorban ezeknek az államoknak a mezőgazdasági helyzete szempontjából. Sőt mi több, ez azt is jelentheti, hogy Anglia elveszti vezető szerepét a brit nemzetközösségben, továbbá politikai bomlást idézhet elő a tagállamok között. Nem titok, hogy Anglia belépése a Közös Piacba amerikai sürgetésre történt, hiszen az USA-nak ezáltal sikerül majd az Európán kívül eső piacokon kiszorítania az angol üzletembereket. Anglia belépését a Közös Piacba legszellemesebben a párizsi Le Monde fogalmazta meg a következőképpen: — Ugrás a ködbe ... *<! Ketrecbe terelik a brit oroszlánt Hogyan történt Berlin kettéosztása? 2 fíímft/Fs 1961. augusztus 20. A nyugat-berlini helyzet napjaink legégetőbb nemzetközi kérdése. Közismert, hogy a Német Demokratikus Köztársaság területén levő Nyugal-Berlin, a bonni revansisták előretolt bástyája, nagymértékben fokozza a nemzetközi helyzet kiéleződését. Amint ismeretes, a Szovjetunió kormánya, figyelembe véve a helyzet tarthatatlanságát, elhatározta, hogy még ebben az évben aláírja a német békeszerződést az NDK kormányával, még akkor is, ha a hitleri Németország ellen harcolt nyugati hatalmak ezt nem teszik meg. Nyugat-Berlin problémájának megoldására a szovjet kormány azt az egyedüli elfogadható javaslatot tette, hogy nyilvánítsák demilitarizált szabadvárossá. Adenauerék természetesen hallani sem akarnak erről az ésszerű megoldásról, sőt a „nyugatberlini jogaikra" hivatkozó washingtoni, londoni és párizsi uralkodó körök kegyes hozzájárulásával a hábórús hisztéria fokozásával, katonai fenyegetésekkel válaszolnak a Szovjetunió békejavaslataira. Az alábbiakban röviden megismertetjük olvasóinkkal, hogyan történt Berlin kettéosztása. Mi tulajdonképpen az ún. berlini statútum, amelynek a Szovjetunió Nyugat-Berlin szabadvárossá nyilvánításává! akar véget vetni, s miért ragaszkodnak a berlini statútumhoz a nyugati hatalmak akkor, amikor a potsdami egyezménynek egyéb megállapodásait rég megszegték? BERLINT 1945 április utolsó napjaiban szabadította fe! a szovjet hadsereg. Az amerikai, angol és francia csapatok csak később vonultak be a városba, persze puskalövés nélkül. Berszarin vezérőrnagy vezetésével megalakult a városi katonai parancsnokság. Az ő jóváhagyásával kezdte meg munkáját az ún. berlini tanács, amely antifasisztákból tevődött össze. 1 Ezáltal tehát Berlinben is megvoltak a feltételek arra, hogy az események demokratikus irányban fejlődjenek, szigorúan betartva a potsdami egyezmény határozatait. NÉGYHATALMI STATÚTUM Már az 1945 februárjában megtartott jaltai konferencián a Hitlerellenes szövetség képviselői megegyeztek abban, hogy az ún. Ellenőrző Tanács gyakorolja majd a hatalmat Berlinben. A nyugati hatalmak haderői 1945 július utolsó napjaiban vonultak be a volt fővárosba. Ezután rögzítették az előzőleg megállapodott szabályokat, s megtörtént Berlin szétdarabolása. A nyugati hatalmak képviselői aláírták azt az egyezményt, amelynek értelmében a mai Nyugat- Németországből szárazföldi, vízi és légi összeköttetés útján biztosítják Nyugat-Berlin lakosságának ellátását. Ezeket az útvonalakat természetesen a Szovjetunió németországi szervei ellenőrzik. Azóta több mint 16 év telt el, és a Nyugat-Németországot Nyugat-Berlinnel összekötő útvonal a német revansizmus, a szocialista országok elleni kémtevékenység és szabotázscselekmények karavánútja lett. Nyugat-Berlin helyzete tarthatatlanná vált a világbéke megtartása szempontjából. Most, amikor a Szovjetunió kormánya az európai és a világbéke megőrzésének érdekében rendezni kívánja a német kérdést és Nyugat-Berlin problémáját, Nyugaton „szovjet ultimátumról“, „katonai fenyegetésekről“ beszélnek. Mindez nevetségessé válik, főleg akkor, amikor Hruscsov elvtárs leszögezte, hogy Nyugat-Berlin lakosai a német békeszerződés megkötése után is saját maguk dönthetnek politikai, gazdasági és kulturális életük fejlődéséről. A világnak minden országával mindennemű kapcsolatokat tarthatnak fenn, csupán a kémkedésnek és a szocialista tábor országai elleni szabotázs-cselekményeknek kell megszűnniük. Ma, amikor a világ népei éberen őrködnek a béke megtartása fölött, a Szovjetunió békejavaslatai bizalommal töltenek el bennünket. A washingtoni Fehér Ház főnökének, Kennedy elnöknek legutóbbi beszéde további éberségre inti a világ haladó embereit. Bonnban és Washingtonban a háborús hisztéria hangja kezd felülkerekedni. A szocialista tábor, élén a, Szovjetunióval, ma egy pillanatra sem nézheti tétlenül ezeket a sötét terveket. Álláspontunk helyességét és igazságát nemcsak a német békeszerződés és Nyugat-Berlin problémájának rendezésében, hanem az egész világbéke megteremtésének ügyében is igazolja, hogy e törekvéseket a békeszerető emberiség mindig fokozott mértékben támogatja. (o S)
