Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-08-16 / 66. szám

Száján fejik a tehenet. || Ei a közmondás jutott eszembe, amikor Tóth Lászlóval, a ( i Jánosteleki Állami Gazdaság vezetőjével a tejtermelés növeléséről | | beszélgettünk. Eszmecserénk folytán többször az elismerés hangján ( i kellett szólnunk, mert a gazdaság vezetője nem mindennapi dolgok­­] | ról tájékoztatott bennünket. Szavaiból kitűnik: érti a dolgát; eredmé­­, i nyék bizonyítják, hogy szakszerűen dolgoznak az 550 hektáros gazda­ságban. • Ritka, mint a fehér holló örvendetes, de manapság ritka, mint a fehér holló, hogy augusztusban valamelyik gazdaság tavalyi silótakar­mányról adhat számot. Márpedig Já­­nosteleken 70 vagonnyi van belőle. Méghozzá répakarajból és silókukori­cából. Igaz, tavaly 100 mázsa silót készítettek számosállatonként. Ezek után nem fér kétség ahhoz, hogy nincs, s nem is volt takarmánygond­juk. Pedig a 330 szarvasmarha — eb­ből 235 tehén — naponta sok takar­mányt felemészt. — A tejtermelés a földön kezdődik — magyarázza Tóth elvtárs. — Ha nem termelünk a határban, nem vár­hatunk hasznot az istállóban. Éppen ezért legfőbb gondunk minden évben a takarmány. A trágyázást, a vetés­forgót s minden agrotechnikai ténye­zőt a takarmány biztosításának szem­pontjából állítunk be. Ez a titka a takarmánybőségnek. • Egy kis gazdaságtan A tervezés és számolás ma már szoros tartozéka a nagyüzemi gazda­ságnak, előfeltétele az eredmények­nek. A jánostelkiek mesterei mindkét műveletnek. Hetven hektár silókuko­rica, ugyanannyi lucerna, 10 hektár ta­karmányrépa, 5 ha takarmánykáposzta, ezenkívül 52 hektár cukorrépa mel­léktermékei képezik a takarmány­alapot. És még valami, ötvenhárom hektár kukoricakőró. Ebben a gazda­ságban a kukoricakóró is jó minőségű takarmányt jelent. Ezt a tényt Tóth elvtárs tüstént meg is magyarázza: — Az 52 hektár cukorrépaföldről 300 vagonnyi termést várunk. Ebből a cukorgyár 200 vagon répaszeletet jut­tat vissza, amelyet az 53 hektáron termelt, felszecskázott kukoricakóró­­val keverve silózunk. A szelet és kóró együttvéve kifogástalan takarmány. Ha mindezt egybevetjük, idén is meg­lesz a 90 mázsa silótakarmány álla­tonként. A lucerna hasznosítása mögött is ott áll a számoló ember. Ugyanis a 70 hektár lucernaföld termését nem a szokott módon, szálasán, de darálva etetik. A bimbós állapotban kaszált, jó minőségben felszárított, darált lu­cerna bármilyen abraktakarmányt pótol. S az sem közömbös, hogy az állatok a darált eleségből jóval töb­bet értékesítenek, mint a szálastakar­mányokból. • Sok függ az embertől Az elegendő, jó minőségű takar­mánynak is csak úgy van kielégítő hatása, ha hozzáértő, munkáját sze­rető ember gondoskodik az állatokról. Az istállószemle után ez kerül fel­színre, amikor Csölle Ignác farm­vezetőtől a takarmányozásról, az ál­latgondozásról és a fejési átlagról érdeklődünk. Megtudjuk, hogy a tehenek 6 lite­rig egyforma alaptakarmányt kapnak, 6 literen felül pedig minden liter tej után 30 dkg abraktakarmányt juttat­nak az állatoknak. A fejési átlag az első félévben 9,8 litert tett ki. Tervük szerint idén 3300 litert kell kifejniük tehenenként, de minden jel arra mm tat, hogy az évi átlag 3800, sőt a 4001 litert is eléri darabonként. — Olyan teheneink is vannak - mondja nem kis büszkeséggel a farm­vezetője -, amelyek több mint 500( liter tejet is kitermelnek évenként Ez nemcsak a takarmánynak tulajdo­nítható, de sok függ az emberektől is — Ki feji a legtöbb tejet a gazda­ságban? — kérdezzük Csölle elvtárs­tól. — Nem titok, hiszen a tejmennyiség mutatja. Beröczki Péter tartja az el­sőséget. A gondjaira bízott 13 tehén­től 190 liter tejet fej naponta. E szép eredmény hallatára nem mulasztjuk el az alkalmat, hogy Be­­reczkivel is eszmecserét folytassunk, Bereczki elvtárs kissé nyugtalan­nak látszik, amikor előkerül. Bizo­nyára szívesebben dolgozik, minthogy Ruszonnero a cejeieKenyseg. a pontos etetés, a fejőgép használatának elbí­rálása tehenenként, az utánfejés, mind-mind tartozékai a tejhozamnak. S nem utolsósorban a tehenek előké­szítése az új laktációra, ami külön helyiségben, az ün. ellető-istállóban történik. — A legjobb tehene hány litert ad naponta? — A Holland és a Kicsi 32-33 litert is megad - mondja az állatgondozó, majd olyan mozdulatot tesz, mint akinek sürgős dolga akadt. — Mennem kell, pontosan délben fejünk, nem akarnák lemaradni a töb­biektől — mondja türelmetlenül, s máris munkához lát. I Ez hát a nyugtalanság oka. A mun­ka láza égette Bereczkit, no meg az utána járó kereset, amely ugyancsak nem mindennapi. Júliusi fizetése 2542 koronára rúgott. Ennyi pénzért való­ban érdemes iparkodni. • Vízből tej Kissé furcsa állítás, de sok benne az igazság. Ez esetben azonban nem a szokásos tejhamisítás csalárd Özei­méről van szó. Merőben más módsze­rekkel változtatják a vizet tejjé a jánostelkiek'. Mégpedig öntözéssel. Nem a tejet, de a cukorrépát, kuko­ricát, lucernát öntözik, hogy soka­sodjék a takarmány, növekedjék a tejhozam. Az öntözés irányítását Gutái József segédmezőgazdász gondjaira bízták, aki mestere ennek a munkának. — Július utóján, augusztus elején i sok mezőgazdász szájából elhangzott: < eső kéne a kukoricára, cukorrépára — : meséli mosolyogva Gútai elvtárs. — i Mi nem sóhajtozunk esőért. Hét mo- 1 torral éjjel-nappal öntözünk. Ihat a t szomjazó növény kedvére. I Ezek után nem csoda, ha az öntő- | zött 6 hektár lucernát rövidesen ne­gyedszer kaszálják, s hektáronként ( 75 mázsa száraztakarmány kerül kaz- ; lakba. A cukorrépa? Gútai elvtárs ( szavaival élve: „Ha törik, ha szakad, j 600 mázsának meg kell lennie hektá­ronként“. A haragoszöld levelű cukorrépa mu- * tatja, hogy a jánostelkiek terve sike- 1 rül, s betöltik az állami gazdaságaink- 5 ra bízott szerepet, szövetkezeteinknek í példát mutatnak a nagyüzemi gazdái- 1 kodásban. Sándor Gábor r 1 i — Szépen fejlődik a répa — M állapítja meg Tóth László, a Üi gazdaság vezetője és Gútai IM József segédmezőgazdász. munkájáról nyilatkozzék. Gyors moz­dulattal nyúl zsebébe, cigarettára gyújt. Szeme a messzeségbe réved, úgy látszik gondolatait rendezi, majd megszólal: — Elsősorban a takarmányozásnak Magrépa­aratók SZÉL NEM MOCCAN, falevél sem rezdül. Aszfaltolvasztó hőség üli a tájat. Izzadság gyöngyözik a magré­pát formás rakásokba gyűjtő dolgo­zók homlokán. Vagy kéttucatnyian lehetnek: fiatal lányok, kamaszkorú legénykék, s kétannyival idősebb fér­fiak, akik tábla hosszat elállva, sza­porán hajlonganak. A Nagymegyeri Nagyhizlalda n. v. jánosteleki gazdaságában a dologtempó Szinghoffer Árpád traktoros és Szamaránszky István segédmunkás fordulóihoz igazodik, akik kaszálógéppel vágják rendre a magrépát. Tízhektáros ez a tábla, így hát gyorsan térülnek-fordulnak. A táblavégen megszólítjuk az idősebbi­ket, a traktorost, mennyit tudnak na­ponta learatni? — Három hektárnyit. De csak egy oldalról lehet vágni, a forduló fele üresjárat. Mindamellett, így sokkal gyorsabban megy az aratás, mintha sarlóznák a lányok. A TRAKTOROS TOVÄBB HALAD, hajtja a munkát. Gútai Ilonka, Nagy Ica, Menyhárt Erzsi, Szafrics Irén, Seszták Joli, Lőrincz Mari, Gútai Mar­git, Nagy Mári, Bartakovics Vali és Krastenics Marika sem akarnak le­maradni. Egynémelyikük szégyenlős­­ködik, amikor a fotografáló masina lencséje elé invitáljuk. Az utóbbi ket­tőnek azonban „felvágták a nyelvét“, így mondja Lőrincz László, akit ideig­lenesen a munka ellenőrzésével bíz­— így a magrepa-betakaritás gyor­sabban megy és jóval kevesebb ■ magveszteség. A képen: Lukács Vince és Tóth József formás rakásokat ké­szít a magrépából. (A szerző felvétele) tak meg. De nemcsak a nyelvük pe­reg ezeknek a lányoknak, hanem • kezük is ügyes. — Naponta 12 — 13 árnyi területről szedik fel, meg hordják rakásokba, bekötetlenül a magrépát — vélekedik róluk Lőrincz elvtárs, majd hozzá­teszi, hogy ez 180-200 %-os norma­teljesítésnek felel meg, amiért kö­zel 50 korona munkadíj üti a marku­kat. De a többiek is igyekeznek, hogy a 40 — 45 koronát naponta megkeres­sék. LŐRINCZ ELVTÄRS azt is elújsá­golja, hogy 16 mázsát terveztek a gazdaság illetékesei hektáronként, de nagyon jó termés ígérkezik magrépá­­ból, legalább 25—28 mázsára számí­tanak. — Először próbáltuk traktoros­kaszával aratni a magrépát, s nagyon jól bevált. így jóval kevesebb a mag­veszteség! Meg aztán a cséplést kombájnnal végezzük. A kombájn elé kifeszített ponyvára rádöntjük a mag­­répa-rakást. Ezáltal sok munkaerőt megtakarítunk. A magrépa kévékbe kötözgetése is elmarad. A közelben dolgozó Lukács Vince is azt bizonygatja: — Ilyen magrépa-aratást érdemes lenne másutt is megvalósítani, mert hamar megy így a munka, meg a maghullás csaknem teljesen kire­­keszthető. A cséplése ezzel a mód­szerrel meggyorsul ugyancsak, a kom­bájnokat jól ki lehet erre is hasz­nálni. (NKI) Megjutalmazott kombájnosok A forró mezőkön sok helyütt már véget ért az aratás. A rozsnyói járás­ban is túlnyomórészt zsákokba került a gabona, az új élet, a dolgozó nép kenyere. A dolgos kezek a gépek segítségével megtették a magukét, a szö­vetkezeti parasztok és az állami gazdaságok dolgozói ezen a nyáron is becsületesen helytálltak. Az idei aratásban is nagy lendületet vett a szocialista munkaverseny. Különösen szép eredménnyel zárult a kombájnosok „százas versenye“, akiket kint a gabonaföldeken köszöntött a kultúrbrigád. De hogyan is kezdődött? A Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság mező­­gazdasági osztálya — a CSEMADOK-kal és a járási művelődési otthonnal karöltve — elhatározta, hogy azokat a kombájnosokat, akik 100 hektár gabonát learatnak, kint a mezőkön köszöntik fel, s egyben 1000 koronával jutalmazzák. Az elhatározást tett követte. Az első megjutalmazott Harnes István görgői kombájnos volt, aki eddig 150 hektáron aratta le és csépelte el a kenyérgabonát. Utána N o­­v á k János, a Jolsvai Állami Gazdaság kombájnosa következett, aki 120 hektárnyi gabonát aratott;* majfl_ Tóth Zoltánt, a Berzétei Állami Gaz­daság kombájnosát és Loboczky Istvánt, a rozsnyói földművesszövet­kezet dolgozóját köszöntötték. A két kombájnos közel 250 hektárnyi föld­területről aratta le a termést. Végül a berzétei Tóth Istvánt köszöntöt­ték, aki rendrakó gépével több mint 100 hektárnyi területről aratta le a kalászosokat. Felemelő érzés volt látni és hallani, amikor a CSEMADOK rozsnyói kultúrbrigádja, felnőttek és pionírok, & szélborzolta búzatáblák között, a kék ég ragyogásában vidám dalokat énekeltek a megfáradt aratóknak, s átnyújtották a hála és szeretet virágcsokrait. -des-Tudják, hol szorít a csizma h laKarmanyDetaKaritas ismét be­bizonyította, hogy az érsekújvári szö­vetkezet tagjai tudják, miként lássa­nak munkához. Nemcsak az első és második kaszálás sikeres elvégzése válik a tagság dicséretére, hanem az őszi keverékek silózása is, mert 6200 mázsányi silót már elkészítettek. Az éyelő takarmányok betakarítási fel­adatának július 6-ig eleget tettek: 135 vagon lucernát raktak kazalba. Az újvári szövetkezetesek azt is jól tudják, hogy mezőgazdaságunkban hol szorít a csizma. A takarmány az, amelynek a hiánya az év elején oly nagy gondot okozott mezőgazdá­szainknak. Ők azonban ezt a hiányos­ságot nem ismerték, mert már az elmúlt évben is úgy gazdálkodtak, hogy állatállományuk a téli hónapok­ban se ismerje a jó minőségű takar­mány hiányát. így ebben az évben is szántóterületük 40,4 %-án takar­mányt termelnek, míg évelő takar­mányt a szántók 26,8 %-án. Ha ezt összesítjük, és figyelembe vesszük állatállományuk sűrűségét, valamint a naponkénti súlygyarapo­dást (1 ha-ra 66 szarvasmarha jut, ebből 29,8 tehén), ugyanakkor az állatokra fordított rendkívüli gondos­kodást, az új technológiát, amely ho­vatovább egyre nagyobb méreteket ölt a szövetkezetben, akkor magyará­zatot kapunk arra, hogyan lehetséges az, hogy az állattenyésztési termékek felvásárlási feladatait a szövetkezet rendszeresen, dekádonként teljesíti és túlteljesíti. Az első félévben elért eredményeik ezt alá is támasztották, Hogy a szövetkezet ilyen eredmé­nyes gazdálkodást folytat, az nem­csak a jó szervezés sikere, hanem a tagságé, azoké az embereké, akik becsületes munkát végeznek. így pél­dául Horváth Mihály, Fica Ferenc, Demián Gyula, Gazsúrik János stb. Elismerés illeti a növendékállatok gondozóit, Vargáné, Bencze, Tarics, Halász és Fabó elvtársakat, akik na­ponta 0,60 — 0,75 kg-os súlygyarapo­dást érnek el. A sertéshús eladási tervének teljesítését Bencsik János, Tóth Mihály, Bencze János, Barák Sándor biztosítják, akik naponta 0 — 0,50 kg-os súlygyarapodást rí­nak fel. Az állatállomány fe1 nek biztosítása a sertésgor Ián nyugszik. Hisz Kolv- Danis János, Körmén-' rákné sertésgondo" ben egy anyakc ^ malacot válar -f' A másod' vándorz-5 gazdé’ xss \ V' Vékonydongájú, középkorú ember ez a Peöcz István. Furcsa név. Herr, csoda, hogy a hivatalbeliek minden­áron Petőczöt akarnak a vezetéknevé­ből csinálni. Márpedig neki Peöcz volt még az iikapja is, éppen ezért nem azonosítja magát a másik nevet vise­lőkkel. A szövetkezet tagsága nagyon ko­moly, felelős tisztséget testált rá. Napkeltétől napszálltáig az 1035 hek­táros radványi határt rója. Mezőgaz­dász. Ügy ismeri az egész határt, annak minden zegét-zugát, mint a saját tenyerét. • Sokat kínlódnak a vetésforgóval — Nyolcszáznegyven hektárnyi c szántónk - adja tudtunkra Peöcz elvtárs, majd azt is hozzáteszi, hogy ebből bizony 110 hektár silány er'ón­­létü, alig ad valamicske termést. Má­jus végéig, június derekáig a vízi­madarak tanyája. Csónakázni lehet rajta. Fő is a vezetők feje, vajon nyár­előben mit tegyenek a talajvíztől megszabadult, kiszapult földbe.- Csakis rövid tenyészidejű növény Mimim mik jöhet számításba, azt is nagyon meg kell választani, mi legyen - magya­rázza a mezőgazdász. — Ha kölest teszünk bele, bizony előfordul, hogy a szeptemberi esők beálltával a ter­més ottrothad. A silókukorica ? ... Ez a sovány föld, ha melegre fordul az idő, kiszárad. Vízigényes növény csu­pán öntözéssel boldogulna benne. Arra meg eddig nem futotta az erőnkből. Csatornádét termesztünk rajta jobbá­ra, erre a legmegfelelőbb. — Mégis, milyen termést ad? — Csatornádéból? — Igen, csatornádéból! — Alig-alig 250 mázsát - sóhajto­zik Peöcz István, majd azzal zárja le a gondolatsort, hogy bizony sokat kínlódnak a vetésforgóval. • Zsilip kéne! A továbbiakban azt latolgatjuk, mit lehetne tenni a szóbanforgó 110 hek­tár föld termöbbé tétele érdekében. — Műtrágyát hiába szórunk erre a talajra. A pangó talajvíz kiszapulja. Ám mégis 70 hektárnyi most istálló­trágyát kap, s a jövő év tavaszán bevetjük füvesherével, hátha sikerül meghonosítani. — Belvízlevezetés, csatornázás se­gítene! — Hát, ami azt illeti, két eszten­dővel ezelőtt saját erőnkből, árokvájó gép segítségével körülbelül 12 kilo­méternyi mellékcsatornát húztunk. A baj ott kezdődik, hogy ezekből a mel­lékcsatornákból a főcsatorna nem szippantja le a bugyvatag talajvizet, mert benőtte a sás, beiszapolódott. Legalább öt kilométer hosszan kellene a medrét kimélyíteni - tájékoztat a határjáró ember. Gondolataiba réved néhány pilla­natra, majd újabb kérdésünkre a kö­vetkezőket feleli: — Nagyon jól jönne, ha a megyeri vizesek (a Nagymegyeri Talaj javítási Szövetkezet; a szerkesztő megjegyzé­se) minél előbb megkezdenék a főcsa­torna medrének a mélyítését. Meg zsilip is igen kéne. Ez, számításom szerint, nem kerülne többe 35-40 000 koronánál. Valóban nagyon hasznos szolgálatot tehetne a főcsatornán létesített zsi­lip! Tavaszfélben a Nyárad felöl le­ereszkedő nagy víztömeget átengedné, s szárazság idejére a lezárt zsilip fel­fogna bizonyos vízmennyiséget, amely a szomjas növényzetet táplálhatná. • Az ígéret szép szó Peöcz elvtárs szavai szerint a me­gyeri vizesek azt ígérték, hogy még ebben az évben hozzálátnak a csator­­namélyítési munkálatokhoz. De a köz­mondás azt tartja: „Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó!" Bizony, úgy lenne jó, hogy az ígéret valóra váltására mihamarabb sor kerülne! Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a csilizradványi szövetkezet 110 hek tár csekélyhozamú földjéről eltün­­az évente megismétlődő talaj• falaj szerkezet megjavulna, annyi terméssel fizetne. A ru rög ősi ellensége a'föcsatornába . ’■odna, szomjoltó, termésgazday erővé válnék. Nádszegi Kovács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents