Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-07-23 / 59. szám
Ahol a madár sem járt Jndolkodóba ejti az embert nekivágjon-e ennek a zöld sivatagnak. Üt sehol, derékig érő sás, gyom; süppedő, zsombékos talaj. Körös-körül mosolygó, behemót hegyek, susogó erdő, s ezt a völgyet mintha valami mesebeli gonosz szellem átokverése sújtotta volna. Az emberek kerülték a határnak ezt a részét, hiszen ló, fogat, minden beleragadt a földbe. A fű sem ért sokat, az elvadult rét csak savanyú harapnivalöt adott a marhának, esetleg szűkebb esztendőben fanyalodtak rá a kuchyfiai gazdák. — Ezt az utat bezzeg megemlegetem — zsörtölődtem magamban, amíg a bokát akasztó folyondáros mennydörgős ménkűben botladoztam. ügyel senki, nem áll felette vezető, mégis egy percre sem teszi le a gereblyéz Serénykedik tovább s kezét magasba emelve törölgeti időnként izzadtságtól gyöngyös, napbarnította homlokát. Már egész közel látni az erdőt s az útbaigazításhoz híven a csatorna árkában megláthatja az ember a brigádosokat. Nehéz a munka, ez az átkozott iszapos, ragacsos föld lehúzza a lapátot, lemenni meg aztán végképp nem akar róla.- Pozsonyi Éva csoportja a legjobbak közé tartozik - tájékoztat készségesen Simon tanító elvtárs. A lányok hiúságának hízeleg a dicséret, elmosolyodnak. Noteszt húzok elő, hogy felírjam a neveket. Egyikük sem szólal meg, egymásra várnak. — No, a nagyszájúság sorrendje szerint — szól közbe Simon elvtárs — tessék, Krajcsovics Katalin, Pozso. . . aerenyen dolgoznak a lányok fogpasztát kentek el már egymásra, s ez a hecc főleg az ébredést, a reggeleket teszi mulatságossá. Külön fejezetet érdemel az étkezés. Erna Dukesová főztjét nem győzik dicsérni. Az ebédelés rendszerint a nap legkiémelkedőbb eseményei Mindjárt hozzák a tízórait... Biztató látványt 'egyedül csak a már szépen elkészített, sekély vizű csatorna nyújt, s egyben ez szolgál kalauzul is, hogy a Szenei Általános Műveltséget Nyújtó Középiskola diákjait e zöld sivatag kellős közepén megtaláljam. Harmincketten jöttek el Szénéről, harminckét fiú és lány, hogy kezük szorgos munkájával életet adjanak a terméketlen kuchynai rétnek. Elsőnek Asztalos Marikával találkoztam. Jóval bíztatott: — A többiek lenn vannak, majdnem az erdőnél. Ő egyedül dolgozgat ezen a szakaszom, gernblyével igazítja el a csatorna partját. Csendes, magának való kislánynak tűnik, talán éppen ezért választotta ezt a helyet? — Ide küldött a tanító elvtárs — mondja szerényen. — Ezt is el kell valakinek végezni. Szekér közeledik. Algayer Rudi, Kiss Jóska és Szabó Sanyi a fuvarosok. Földet hordanak a csatornához, amelyet Marika szintén szétgereblyéz. Közben egy kis szóváltás is kerekedik. Marika tízóraija végett s a fiúk váltig ígérgetik, hogy a következő fordulóval elhozzák azt is. Továbbhaladva vissza-visszapillantok Marikára. Munkájára nem fel-Készül a finom ebéd iiiiiiiiiiiiiiiiiiBiaiiiiiiiiiniMiiiiiinfmiiiiiuiiiiiiiiiuiiNiiur Mi is tehetünk róla Tízegynéhány évvel ezelőtt a mi vidékünkön is beültették az országutak mentét gyümölcsfákkal. Országos méretben ez az akció sok száz mázsa gyümölcsöt és szép, kulturált környezetet jelentene. Persze ha magunkénak tekintenénk a gyümölcsfákat. De nem tekintjük annak. Erről a szomorú tényről beszélgettünk a minap Bacsa Mihály bácsival, a kiskeszi útgondozőval. A falut elhagyva Pásztó irányában, mindjárt az állami gazdaságon túl érő baracktól terhes fiatal fák húzódnak az országút mentén. Az egyik fa alatt deres hajú, zömök bácsika üldögél, valószínűleg a tűző nap sugarai elől menekült a fa árnyékába. Leültünk hozzá megpihenni. Gondoltuk, néhány barack erejéig elbeszélgetünk vele. Beszélgetés közben elmondotta, hogy tíz évvel ezelőtt 150 barackfa csemetét ültetett el ezen az titszakaszon. Ebből a mai napot 30 érte meg. Egyötöd része. — Hová lett a többi? — kérdeztük kíváncsian. — Néhány kiszáradt, egy részét letördelték a haszontalan gyerekek, a többit pedig rövidesen az ültetés után gyökerestől ellopták. — De ilyet! — csóválgattuk a fejünket. — Sajnos, ez a helyzet. Nézzék csak, milyen foghíjas a sor — mutat Mihály bácsi sajnálkozva fáira. — Bizony, ilyen emberek is akadnak közöttünk. Húsz mázsa termésre számít az idén Mihály bácsi. Hát még ha az összes fa meglenne. Lám mennyivel több friss gyümölcs jutna piacra, s nem utolsósorban mennyivel szebb látványt nyújtana az országút is. S mindez csak azért nem valósulhatott meg, mert igenis akadnak felelőtlen, öntudatlan emberek. Ellenben nézzünk egy keveset magunkba is. A falu kultúrmunkásainak, tanítóknak oda kell hatniuk, hogy hasonló esetek ne ismétlődjenek meg. Nevelni kell az embereket, fejleszteni szépérzéküket, s kulturális tevékenységünket arra kell irányítani, hogy minden ember megbecsülje a köz vagyonát. Azt akarjuk, hogy falvaink képe külsőre is szép legyen. Nem messze az idő, amikor minden faluban szép, tágas parkokban pihenhetnek szövetkezeteseink napi munkájuk után. Játszótereket létesítünk gyermekeink számára. Azonban még mielőtt hasonló esetek előfordulhatnának világosítsuk fel az embereket, illetve kérjük meg őket arra, vigyázzanak dzekre a létesítményekre, mert az ő javukat szolgálják. Vigyázzanak rá, mert ez is életszínovnalunk emelkedésének világos bizonyítéka, mert ez is a falu kultúrája emelkedésének eredménye. A fenti példából tehát mindenki vonja le a tanulságot. Vércse Miklós Fejér Tamás rendező Gaál Albert regényét vitte vászonra az „Arcnélküli város“ című filmben. A regény, illetve a film a közelmúlt tragikus magyarországi eseményeket eleveníti fel az ellenforradalom idejéből. Bessenyei Ferenc, Szirtes Adám és Pécsi Sándor kiváló teljesítményt nyújtott a filmben Közvetlenül az ellenforradalom utáni időkben, amikor az ország gazdasági bénultságából ébredezik, egyes helyeken a reakéió befolyása miatt a dolgozók nem veszik fel a munkát. Ez okból küldik Takács ezredest (Bessenyei Ferenc) Budapestről a kis bányavárosba, hogy leplezze le a még hátramaradt ellenforradalmi elemek káros tevékenységét és segítse üzembe helyezni a bányát. A rendezőnek a filmszalag első métereinél - az őrnagy autójának kilövése, a mereven csüngő csillék, a néptelen bányatelep - sikerült érzékeltetni a feszültségtől szinte robbanó légkört, s egyben azt a tétlenséget, amely a kis várost uralta. Az ilyen körülményekben nagyon nc\ Iskolásaink már jó pár hete él- J vezik a szünidő kellemes napjait. a Az idei vakáció alatt az eddiginél ä több pionír tölti szabadságát haf zánk szép helyein, rendezett pionírt táborokban. Szinte alig találni mär f iskolás gyermeket, aki ne lett vol} na pionír táborozáson. Ez pedig az » elmúlt rendszer alatt csak a gazf dagabb osztály gyermekeinek volt t a kiváltsága. Ebben az évben miné den járásban rendeztek pionír táé bort s ezekben a járás szövetkezef teseinek gyermekei üdülnek. A kif adásokat az illető szövetkezet t fedezi. A legtöbb tábort a forra- J dalmi szakszervezeti szövetség J rendezi a gyermekek számára. Egy \ ilyen pionírtábor életéből hozunk f egy-két pillanatfelvételt olvasóinkv nak. V A tábor f A Nyitrától keletre eső Beladif céhen ütöttek tábort pionírjaink. f A közép-szlovákiai kerület közszolv gáltatási üzemei dolgozóinak gyermekei töltenek el itt három szép v hetet. Összesen 170-en vannak itt, V főleg Zvolen és Zilina környékéről. f- Az évszázados fák alatt, ahol valaf mikor a Szentiványiak henyéltek, f most vagy 60 kétszemélyes sátor f áll, a téren pedig zászlórúdon piros t zászlót lenget a szél. Ez lenne hát f „az ifjú építők pionírtábora". Pef dagógus pionírvezetők irányítása f alatt töltik a pionírok a nap minf den percét. A szülők odahaza nyu\ godtak lehetnek, mert gyermekük\ re állandóan vigyáznak. Naponta \ ötször étkeznek, sokan már hízás - ’ nak is indultak. \ Kapusok A bejáratnál két piroskendős \ pionír ül egy asztalnál. Előttük \ tiszta füzet, amelybe beírják a lá- J fogatok nevét. De hát nagyon so\ kan nem keresik fel a tábort, egy\ két szülő jön csak el a közelebbi v falvakból, hogy saját szemével í lássa, igaz-e, hogy fiának jó dolga £ van. Ezek a mamák is meggyőződf tek arról, hogy gyermeküknek iga( zán élményekben gazdag három f hétben lesz részük. Így tehát a kaf pusoknak nincs sok munkája. Az f egyik detvai fiú. Ötödikes. Jankó 4 Vrábelnek hívják, az iskolában az 4 ügyes kezek körének volt a tagja. Itt a táborban is folytatja ezt a if, munkáját és nagyon jól érzi magát, é Mindjárt meglátszik, hogy teendőit f, a kapunál nagyon is komolyan telf, jesíti. A másik kapus Stevo Sutek. f, Olyan vasgyúrónak néz ki. Arról f, beszél, hogy három héttel ezelőtt fi látta A. Novotny elvtársat Rajecké fi Teplicén, mert ö Zilinán lakik. Elfi mondja azt is, hogy édesanyja levélben azt kérdezte tőle, kiildjön-e neki csomagot a táborba. — Amióta itt vagyok, még sohasem voltam éhes — mondja mosolyogva — ezt válaszoltam édesanyámnak. Tábori kürtszó Sorakozó. Megszólalt a tábori kürt. A tábor lakói éppen a reggelit fejezték be. A táborparancsnok helyettese, Milan Kelemen elvtárs átveszi az egyes rajok vezetőitől a jelentést, majd felolvassa a napi műsort. Az „oszolj" után a pionírok átveszik a tízórait, majd csoportonként résztvesznek a napi feladatok teljesítésében. Egy csoport a szövetkezet földjeire megy, s ott segédkezik a szövetkezeteseknek. Egy másik csoport a szövetkezet gyümölcsösébe vonul barackot szedni. A harmadik csoport a környékkel ismerkedik meg. Rögtönzött labdarúgómérkőzés A kirándylócsoport útját kísérjük nyomon. Zlatica Koncosová pionírvezetö meg-megáll és magyarázgatja a környék nevezetességeit, kis hallgatóinak. S ők talán fel sem tudják fogni, mit is jelent az, hogy nagybirtokos, földesúr. Kis patakhoz érnek. A társaság a terebélyes hársfák árnyékába pihen le. Majd játszani kezdenek. Az egyik fiú labdát is hozott magával, a másik pedig újságpapírból készített csónakját ereszti útnak a patak sekély vizén. Az idősebb fiúk figyelme azonban a labdarúgópályán futkározó fiúk játékára irányul. A pionírvezető elvtársnó engedélyére és a falubeli fiúk beleegyezésére gyorsan megalakítják a pionírcsapatot. Mindenki a furcsa, az aránytalan mérkőzést nézi. Bár a pionírok többen vannak, a beladicei fiúk mégiscsak jóval idősebbek. Vagy 20 perces kemény csata után a beladiceiek már 6:2-re vezettek, a kis táborlakók pedig fáradtan vonultak le a pályáról. „Hiába, sokat kell még edzeniük" jegyezte meg az egyik pionír. A mérkőzésnek annyi haszna lett, hogy aznap nagyon is ízlett az ebéd a kis labdarúgóknak. * * * Csak néhány pillanatfelvételt, kis epizódot lestünk el a pionírtábor életéből. Sokkal többet beszélnek majd a gyerekek, ha hazatérnek. Hallgassuk meg őket figyelemmel, mert ők boldog korunk legifjabb tanúi. SOMOGYI MÁTYÁS Arcnélküli város héz Takács Imre feladata. Felkeresi Pallóst, volt kommunista ismerősét, hogy benne támaszt, segítséget találjon. Csalódnia kell, mert időközben Pallósból a karrierizmus munkástanács elnököt csinált, aki elvakultságában az ellenforradalmi erők malmára hajtja a vizet. Tehát más úton kell elindulnia. Arra a maroknyi bányászra támaszkodik, amelyik a munkástanács határozata ellenére is felveszi a munkát, és komoly összetűzések árán is leereszkedik a tárnák mélyére. Ennél a pontnál kezdődik a filmben a komoly konfliktus. Egy alkalomkor Pallós és Müller lemegy a bányába, hogy leállítsa a munkát. Bergmann áramkezelőt leütik, s az áramelosztó táblát szétverik. Eközben Pallós is életét veszíti. Ezzel egyidejűleg tűz kerekedik a tárnában. Lépten-nyomon érezni a még ez idáig láthatatlan ellenség keze nyomát. A gyújtogatok az ártatlan Rétire (Zenthe Ferenc) terelik a figyelmet, s őt üldöztetik. A fiatal bányász volt szerelménél, Valinál (Ruttkay Éva) talál menedéket. A férj, Galetta mérnök (Ladányi Ferenc) ez ellen hevesen tiltakozik, s feleségével kidobatja Rétit. Közben Takács őrnagy nyomoz, s logikája gyakorlata sikerhez vezeti. Leleplezi a bűnöst, illetve az ellenforradalmi csoportot. A gennytől kitisztult seb hegedni kezd. A bányászok felveszik a munkát, megindul a kisváros normális vérkeringése. Takács Imre dolga jó végeztével visszamegy a fővárosba. A filmben feltart politikai események dinamikája nagyon leköti a nézők figyelmét. A határozott és elvitathatatlan értékek mellett meg kell említenünk a negatívumokat is. Kár, hogy a film második felében a rendező és a forgatókönyv írója ahelyett, hogy a drámaisággal úgyis telt eseményeket dokumentárisan felsorakoztatnák, átcsúsznak egy sablonos, detektív-ízű nyomozásra, olyan bűnügyi cselekedetre, amely bármikor és bárhol megtörténhetett, s nem csupán az 1956-os események tipikus jelenségének mondható. Ez a rész egy kissé vontatóttá is teszi a művet, csökkenti azt a feszültséget, amellyel a film indul, és ennek a résznek nem minden jelenete hat meggyőzően, élethűen. Ezért az Arcnélküli város-t csupán a jó. közepes filmek közé sorolhatjuk, (bsg) Vali lakásán rejti el Rétit Élénk tiltakozás. A lányok nem helyeslik a sorrendet s ezért inkább az ábécéhez folyamodunk. Fülöp Marita, Krajcsovics Kati, Pozsonyi Éva, Svarda Marika és Szlovák Júlia az egyik legjobb csoport lánytagjai. A fiúk közül Krizsan Sanyi, Minczinger Endre, Pongrácz Gyuszi, Szabó Zol-’ tán és Sebők Gyuri tartoznak Pozsonyi Éva vezetése alá. A vezetés ellen nem panaszkodnak. Éva állítólag jól bánik velük, bár néha-néha összezörrenek, — dehát nevelni kel! a Iá-. nyokat. Az a benyomásom, hogy a diákok örömest dolgoznak. Jókedvúek, tréfálkoznak munka közben is. Hát még munka után! Hasznosan töltik el szabad idejüket a szenei diákok Kuchynán. Sportolnak. Emlékezetes a lányok és a fiúk I közötti magas színvonalú labdarúgó-, mérkőzés. S az eredmény több mint valószínű meglepő, mert az egyik fél sem nyilatkozik, másra terelik a szót. Ezenkívül kedvelt szórakozásuk a röplabdázás, televízió ál! a rendelkezésükre, sűrűn látogatnak el moziba, tábortüzet rendeznek, s táncdglversenyt. A fiúk a falu válogatottja'ellen is játszottak már labdarúgómérkőzést. Heves vita támad. Ugyanis a meccset elveszítették, persze az ellenfél a hibás, illetve ők is, mert belementek, hogy a Kuchynai nagy csapatból is felálljanak ellenük. Különben némelyek az éjszakát sem töltik el tétlenül. Három évre való közé tartozik. Mert van dupla. S ők nemcsak a csatorna ásásában, tisztításában versenyeznek bőszen, de itt is mindegyik ember a talpán. Már aki a leves után megbír enni tizenöt palacsintát mint Krizsan Sanyi. Visszafelé az út vidáman telik el. Szétnézek a kietlen réten. Távolról még hallani a fiatalok vidám kacagását. Száztizenkét hektár rét, savanyú fű, értéktelen sás, gyom. Képzeletemben felaranylik egy hatalmas búzamező képe. Kéklő búzavirág, szarkaláb s fenn a magasban csengő hangú pacsirta. S mindezt minek köszönhetjük? Fiataljaink határtalan lelkesedésének, hazánk iránti szeretetének, szorgos kezük munkájának. P. I.
