Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-12-24 / 103-104. szám
Bratislava, 1961. december 24. Ära 70 fillér XII. évfolyam, 105-104. szám. A béke győzelméért Irta: PERL ELEMÉR Napjaink életfontosságú kérdése, mely felé ■zorongó gonddal fordul az egész emberiség: béke vagy háború? A világ népeinek döntő többsége kategorikus egyértelműséggel felel erre a kérdésre: természetesen béke. De nem fgy válaszol korunk e sorskérdésére egy törpe kisebbség, mely önző osztályérdekböl, az anyagi haszon diktálta érdekből nem tétovázna újra felgyújtani a háború lángját, nem törődve azzal, hogy a haditechnika mai fejlettsége folytán emberéletben százmilliók, anyagi és kulturális értékben pedig felbecsülhetetlen kincs pusztulna el. Az imperialista korszakába érkezett kapitalizmus életfilozófiájává emelte az embertelenséget, nem is tagadja, sót nyíltan meghirdeti a világpusztulás elvét, mondván: inkább a halál, mint a kommunizmus. Ez a jelmondat mindennél jobban jellemzi a kapitalizmus kétségbeesett görcsös ragaszkodását a jogtalanul szerzett javakhoz, a kizsákmányoláshoz, a gyöngébb népek feletti uralomhoz. Az imperialista országok uralkodó körei, de mindenekelőtt az USA felelős személyiségei, demokráciáról, békéről és önrendelkezési jogról szónokolnak. De ugyanakkor szemérmetlenül beavatkoznak békés országok belső ügyeibe, rá akarják kényszeríteni akaratukat a gyöngébb népekre, megtámadták és újabb agressziót készítenek elő a felszabadult Kuba ellen, zsoldos csapataikkal véresen elnyomják Dél-Korea és Dél-Vietnam népeinek szabadságharcát, s gyakorlatilag alkalmazzák a barbár fajelméletet saját színesbörű állampolgáraikkal szemben. Támogatják és bátorítják a levitézlett német militaristákat abban a tervükben. hogy újra megkíséreljék a germán csizma alá taposni Európa szabad népeit. Mivel pedig a gyakorlatot valamilyen elmélettel is alá kell támasztani, összetákolták az antikommunizmus hazug teóriáját, melyről a nagy német humanista író, Thomas Mann, már másfél évtizeddel ezelőtt megállapította, hogy „korunk legnagyobb őrülete“. Az utóbbi évtizedek története bebizonyította, hogy amíg a kapitalizmus él, fennáll a háború kitörésének veszélye is. Megvan ugyanis a gazdasági alap a háború kirobbantására. A haszonért, a kizsákmányolható piacokért folyó verseny a kapitalizmus alaptörvénye, s ha ez a cél gazdasági és politikai kényszerrel el nem érhető, marad az egyetlen célravezető eszköz, a hódító háború. Marx és Lenin igazát a múlt történései, de napjaink eseményei is Kubában, Kongóban és Laoszban bebizonyították. Minden kizsákmányoló rendszer a méhében hordja és megszüli a háborút. Ennek logikus következménye, hogy a békéért folytatott harcot a legszorosabban össze kell kapcsolni a kizsákmányolás és az osztályelnyomás elleni küzdelemmel. A nemzetközi kommunista mozgalom kezdettől fogva a kizsákmányolás és az imperialista háború elleni harc jelszavát tűzte zászlajára, és az első szocialista állam, a Szovjetunió már születése első napjaiban hadat üzent a háborúnak. A szocializmus a leghumánusabb, érzésektől áthatott eszme, mert célja és törvénye: mindent az ember nevében, mindent az emberért. Hogy ez nem üres jelszó, ezt dokumentálja az emberről való gondoskodás, mely a szocialista országokban hasonlíthatatlanul magasabb színvonalon áll, mint az ún. „szabad nyugati világban“. Bizonyítja ezt a gazdaságilag elmaradt országoknak a szocialista tábor által nyújtott önzetlen támogatás is, melynek segítségével ezek a népek mindjobban erősítik hazájukat, fejlesztik nemzetgazdaságukat és kultúrájukat. De tanúsítja ezt az a szívós és ernvedetlen küzdelem is, melyet a szocialista tábor országai a béke megőrzéséért és a népek békés együttéléséért folytatnak. Aki napjaink történéseit nyitott szemmel figyeli, észre kell vennie, hogy az utóbbi években a kapitalisták tervei sorra meghiúsulnak. A szocialista országok, a kapitalisták által emelt mesterséges akadályok ellenére, ragyogó sikereket érnek el a szocializmus építésében. Ázsia, Afrika és Dél-Amerlka térségein sorozatos győzelmeket arat a gyarmati népek függetlenségi harca és egymás után tűnnek el a gyarmati rendszer évszázaaoKon át kiépített bástyái. A szocializmus és a békés erők állandó erősödése következtében a háború elkerülése reális lehetőséggé vált. Az erőviszonyok döntően megváltoztak a szocializmus és a béke erőinek javára. Aki ma új háború szakadékéba akarná dönteni az emberiséget, annak számolni kell azzal, hogy a gazdasági, politikai és nem utolsósorban a katonai fölény ma már a szocializmus és a békés erők oldalán van, s ikinden agresszió már eleve csúfos kudarcra van ítélve. A háború nem elkerülhetetlen, de ehhez az szükséges, hogy minden háborúellenes erő tömörüljön, minden nép és minden ember aktív harcot folytasson a béke megvédéséért. A békéért, a társadalom jövőjéért ma mindnyájan felelősek vagyunk. De nem elég csak kívánni és óhajtani a békét. Az idők parancsa egységet, határozottságot és aktív harcot követel. Senki se lehet passzív szemlélője annak a gigászi küzdelemnek, amely ma a háborús kalandorok és a békéért harcoló népek között folyik. Fokozni kel! az aktivitást, a szocialista hazát építő, a szocialista tábort erősítő, s ezzel a békét védő alkotó munkában. A legnagyobb tétről van szó, a békéről, társadalmunk és a kommunizmusban élő gyermekeink sorsáról, jövőjéről. A múlt meséje VégiJtis minden, ember megtanul temetni. Kisfiúk járják az utcákat, apró betlehemet cipelnek, s az emberek azt mondják: „megszületett a megváltó, hozsána, hozsaná;... Csoda-mese ez — csoda, nem valóság! £s soha nem volt valóság, csak mese! Megszületett a megváltó, de kenyér is kell a boldogsághoz, és az embereknek nincs kenyere. A kisfiúcskák tapossák a havas utcákat... A kisfiúk éhes szeme világít a csillagok helyett: kinek született a megváltó?! A kisfiúk egy karéj kenyérért énekelnek: „Egy karéj kenyérrel váltsátok meg, ti megváltottak éhségünket...“ A nádtetőkről jégcsapok csüngnek alá, s a szél muzsikál rajtuk. Mit muzsikál a fagyos szél? Az egyik házban anya vajúdik. Karácsony estéjén, emberek! A fagyos éjszakában nem égnék‘ csillagok. Szenvedés remeg a tar fák hegyén. Emberek halnak meg a lövészárkokban, s egy dunamenti házikóban ember születik, s nem válthatja meg a világot, mert háború van, és a háborúban meghalnak a kisgyermekek is, meg az édesanyák is, és nincs kenyér. (Ne mondjátok, hogy másként volt. Én tudom, én nyolc éves voltam akkor és nem volt karácsonyfám. Pincében laktam, mert a havas föld felett háború dúlt, s a lövészárkokban karácsony estéjén meghaltak az emberek ...) És megszületett egy gyermek. Karácsony éjszakáján és én megtanultam temetni. Végiilis minden embernek meg kell tanulni temetni. Mert a háborúban meghalnak a gyermekek is. Azért mondom, hogy hazug a mese. A megváltó megfagyott akkor karácsony éjszakáján egy dunamenti ház kertjében. Újságpapírba csavarták és csonttá fagyott, Én tudom, jól emlékszem ... kis köldökkúpján zúzmara csillogott, s szemébe belefagytak a messzi csillagok. Nagyapám kertjébe, a diófa alá, oda temettem. A diófa ágán varjú ült, az utcán egy ló fagyos teteme merevült, s a felhők alatt sok-sok fekete varjú szállt nyugat felé... Anno T944, karácsony havában ... De a világ végiilis megváltódott, szörnyű, véres karácsonyok árán, megfagyottszemű gyermekek árán, de megváltódott végiilis... ☆ A regös meséje Jártam a Dunatájat, a földeken emberek dolgoztak és hallgattam, hogy mit beszélnek. Megnéztem a gyárakat is, és meghallgattam ott is az emberek szavát. Egy parkban öreg bácsival találkoztam, a lehullott lombot söpörte: s az óriási áruházban kisfiúk válogattak a sok-sok színes játék között. A Sumava mocsaras hegyei között pedig katonák álltak körül... | ☆ A kazalrakó meséje A vén kazalrakö elmereng.- Az unokám már iskolába jár. Pöttömnyi kis emberke, a haja, akár az érett búzatáblák. Igaz, az idén sok búzánk tér-, mett... Mit is akartam? Persze, persze, a harmonika... Karácsonyra megveszem neki, —' a kisunokámnak. Én is mindig harmonikát akartam magamnak karácsonyra... ☆ A lány meséje A lány mosolyog. A laboratóriumban csend van, csak a tégelyek alatt susog a narancsszínű szeszláng. — Elmegyek Vele. Még nem ismerem az édesanyját, sohasem voltam még Náluk, mert nagyon messzi laknak. De most elmegyünk és csodaszép lesz a karácsony... ☆ A kertész meséje Az öreg kertész a lombot söpri. — A parkban már nem járnak szerelmesek, de az utakat le kell söpörni. Én már öreg vagyok, de az én v.taim tiszták, akárki megnézheti az én utóimat __ ☆ A gyermek meséje Az elárusító néni mosolyog a két csöppségre. — Azt a kisvonatot? Igen? Jó, mindjárt csomagolom. Így, tessék! — Anyuka! Én azt a korcsolyát akarom .. . Anyuka mosolyog, az elárusító néni is mosolyog, a két csöppség is, meg a neonok, meg az utca is. ☆ A katonák meséje A katona arca kemény. A hegyek között üvöltő szelek járnak. A boróka földig hajol, s nagyra nőnék a hófúvások. — Itt most minden fenyő külön karácsonyfa: A katona ezer karácsonyfa fényét őrzi — a játékokat, a mosolyokat, az örömöket, az épülő iskolák falát, a szerelmesek álmát - itt minden fenyő külön karácsonyfa ... ☆ Egyedül vagyok, ölel a csend. Künn a hegyek között üvöltő szelek járnak, s a bokrok tar ágain kinyílnak a zúzmara csodálatos virágai, és mesélni kezdenek ... JÄN PONICAN: Döntjük a bálványt Döntjük a bálványt, nincs benne lélek, munkánk az ima, munkánk az ének, kiknek az égben nincs pártfogója: vagyunk az újnak kenyere, sója. Vagyunk tudói már az erőknek, melyekkel jósok varázslást szőttek: borzadt lelkünk, hogy odatekintsen. De ördög sincsen, ha isten nincsen. A föld öle dús, látható, édes, cseppként ad tejet, nektárt és mézet. Árnnyal az ég ezt rejteni vágynék. Miért keressük, ami csak árnyék? Világosságot és valóságot! Emberi fénybe a — másvilágot! Tévisten ellen gátat emeljünk, földhöz hajoljunk, embert szeressünk. Zala József fordítása G á 1 Sándor katona A, szocialista mezőgazdaságért A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJA Egyedül vagyok, ölel a csend. Künn a hegyek között üvölti szelek járnak, s a bokrok tar ágain kinyílnak a zúzmara :sodálatos kristályvirágai, és beszélni kezdenek ... ☆
