Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-10-25 / 86. szám

A gazdálkodás lendíiőkereke

Ha egy járás szövetkezeteiről igazi képet akarunk adni, nem helyénvaló, ha csak a szép és jó eredményekről beszélünk. Feltétlenül szükséges, hogy a lemaradó szövetkezetek hibáira is rámutassunk és segítsük őket a hiányosságok kiküszöbölésében. A komáromi járás szövetkezeteiben is a negyedévi tervellenőrzések, különösen pedig a hatékonyság vizsgálata tárta fel a fogyatékosságokat, s azok okait is.

MADAR MEG A LEMARADOK KÖZÖTT

A volt ógyallai járásban Madar község szövetkezete, eredményei alapján, az utolsók közt szerepel. A helyzet az átszervezés után sem sokat változott, pedig a szövetkezet egészséges szarvasmarha- és elegendő sertésállománnyal rendelkezik. De mivel a termelékenység nagyon alacsony, a szövetkezet 1961-ben (az előzetes számítás alapján) mintegy 200 mázsa sertéshússal marad adósa államunknak. Ez azonban nemcsak a húseladás tervének teljesítéséből hiányzik majd, hanem az év végi elszámoláskor is.

A szövetkezet sok évi gabonatermésének átlaga 20 mázsán alul mozog, ennek ellenére a szövetkezet vezetősége eddig csak nagyon keveset tett annak érdekében, hogy — kihasználva a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit és az állam által nyújtott segítséget — mielőbb változtasson ezen az áldatlan helyzeten. Például 1961-ben szántóterületük alig 10 %-a kapott csak istállőtrágyát. A trágya szakszerű kezelésére és kihordására, valamint a trágyalé kihasználására csak a hatékonyság vizsgálata során hoztak megfelelő intézkedéseket. Hogy miért ilyen későn? Elsősorban is talán a rossz munkaszervezésre lehetne hivatkozni. Mindenesetre ezeket a hiányosságokat a szövetkezet vezetőinek korábban kellett volna orvosolniuk.

Az irányítás hatékonysága nagy követelmény olyan szövetkezetben, ahol nincs kidolgozott saját alapszabály és házirend, hanem minden problémát csak úgy, külön-külön tárgyalnak meg. így a kis dolgok miatt nem jut aztán idő az egész szövetkezetét érdeklő. a távlati fejlődés szempontjából is fontos tennivalók helyes értékelésére. Nézzünk egypár példát:

Madáron a szövetkezeti tagok még 61 szarvasmarhát tartanak. Ezeknek persze elő is kell teremteni a télirevalót. Ha a közösből nem, akkor a községen kívül. D'e sajnos, házirend és olyan intézkedés nincs, amely szabályozná, hogy a hét melyik napján hány tag járhat takarmányért. Ezzel egyidejűleg rendet teremthetnének a közös fogatok igénybevétele körül is. De ugyanez vonatkozik a szövetkezet szőlészetére. Most, szüret idején kellene hozzálátni annak az intézkedésnek a megvalósításához, amelyet a hatékonyság vizsgálata alkalmával a szövetkezet vezetősége a háztáji szőlők rendezése végett el is fogadott. Nemcsak a vezetőség, hanem végeredményben a tagság és a szövetkezet sínyli meg, ha a hiányosságokat csupán jegyzőkönyvezik, s a meghozott határozatokat nem igyekeznek megvalósítani.

A RÉTEK PROBLÉMÁJA

Irtunk már arról, hogy milyen előnyök származnak két jó szövetkezet egyesüléséből. Merőben más a helyzet (s ez természetes is), ha két gyengébben gazdálkodó szövetkezet társul. Ilyen merőben más a helyzet a nemesócsai és bogyai rétek egyesüléséből keletkezett „Rétek“ EF'SZ- ben.

A mintegy 750 hektáros szövetkezet megközelítése esős időben nem a legkönnyebb feladatok közé tartozik. 'Persze, nincsenek egyedül, mert a környező négy állami gazdaság üzemegységének sem rózsásabb a helyzete. Télen például a napi tejszállitáskor nemegyszer két erőgépet (traktort) 1* kénytelenek igénybe venni, hogy leküzdjék a feneketlen sarat. Közös érdek lenne tehát az összekötő utak megépítése. A szövetkezet részéről figyelembe kell venni a szétszórt tanyaházak háztáji földjeit, s elő kell irányozni termőerejük felújítását.

Az új szövetkezet munkaerőhiánynyal küzd. A szomszéd falvakból és a városból kap ugyan a csűcsmunkák idejére brigádsegítséget, ez azonban édeskeveset segít a szövetkezet helyzetén. Hogy a tanyák fiatalsága otthon maradjon, sürgősen ki kell jelölni a tanya fejlesztésének központját és a szövetkezet fejlesztési tervével párhuzamosan ki kell jelölni a lakóházak építési telkeit is. S ha majd az új utakon a lakóházakba eljut a kultúra, bizonyos, hogy a szövetkezet fejlődése is meggyorsul.

KIÉ LEGYEN

A 240 HEKTÁROS GAZDASÄG?

Ögyalla nemrég még járási székhely volt. Lakosai 1250 hektárnyi szántóterületen nagyüzemi mezőgazdasági termelést folytatnak. Erről beszélgettünk Czuczor József mezőgazdásszal is.

Két éve 439 hektárral, de nem arányos számú tagsággal bővült egész községivé a szövetkezet. Közel 80 új tag, akik annak előtte kis- és középparasztoknak számítottak, ma még a szövetkezeten kívül dolgozik, és éppen ebben az időszakban jutott a szövetkezet kezelésébe a 240 hektárnyi balázstagi volt nagybirtok is.

A mezőgazdász szerint ezen a részen csak azok a növények termelhetők sikerrel, amelyek tenyészideje májusig nagyjában befejezettnek tekinthető. De a külterjes gazdálkodáson túl más adottságoké is figyelembe kell venni. A terület felső részére akár 25 hektárnyi szőlőt is lehetne telepíteni, de ugyanakkor a birtok erdősítésre is alkalmas. A gazdaság tehát jól hasznosítható.

A szövetkezeti földalap megtartása mellett érvelnek azok a nem is éppen távlati tervek és lehetőségek, amelyeket a hatékonyság felülvizsgálatakor a tagság számításba vett:

1. A szövetkezet 1961-ben megkezdte egy 1200 db sertés tenyésztésére alkalmas teljesen gépesített és automatizált hizlalda építését, ahol jelentős lesz az emberi munkaerő megtakarítása.

2. A meglevő kutakat tovább építik, és a legnagyobb mértékben kihasználják a Zsitva vizét öntözésre.

3. Az évelő takarmányok vetésterületét, amely a szövetkezet első 9 évében csak 48 hektárt tett ki, 1962-ben 300 hektárra bővítik, és megvalósítják a terület fokozatos öntözését is.

4. Bár a szántóterület jórészt dombos, 1962-ben mégis két egyetemesen gépesített csoportot alakítanak.

5. A harmadik ötéves terv talajjavítási mozgalmaiban együttműködnek a szomszédos szövetkezetekkel. Folytatják a tőzegkitermelést és fokozzák a komposzttal történő talajerőjavítást is.

A hatékonyság felülvizsgálata, a vezetők és a tagság kezdeményezése az adott esetben biztató feleletet adott a felvetett problémákra. A konkrét feladatoknak az időszaki tervekbe történő beállítása és azok megvalósítása a következetes ellenőrzés mellett biztosíték arra, hogy a mezőgazdasági termelés a jól irányított szövetkezetekben csakhamar eléri a már megerősödött szövetkezetek termelési szintjét.

Gábris József

Nem késlekednek

Gyors ütemben fotyik a munka a kisújfalusi EFSZ-ben. A vetéssel egy időben végzik az őszi mélyszántást a Sonilóhegy alján. Képünkön Dobai Gyula traktoros lánctalpasát látjuk, amint a 18 ha-nyi búza után tarlóhántást kapott földet öttestű ekével 30 cm mélyen szántja.

(Kúti Szilárd felvétel»)

★ ★ ★

A jó szervezés meghozza gyümölcsét

A komáromi járás páti szövetkezetének tagjai is vállalták, hogy négy év alatt teljesítik a harmadik ötéves terv rájuk eső feladatait. Jól tudják, hogy az elavult termelési módszerekkel és rossz munkaszervezéssel lehetetlen nagyüzemi közös gazdálkodást folytatni. Keresték az okát, hogy miért kerülnek a szövetkezetek gazdálkodásának értékelésekor mindig az utolsók közé. A felelet: helytelen

munkaszervezés, rossz munkafegyelem, elégedetlenség. Ezek a szövetkezet minden tagjára károsan hatottak, s így történt, hogy 1960-ban 240 mázsa gabonával,. 36 mázsa sertéshússal, 32 000 liter tejjel maradt adós ez a szövetkezet államunknak. Emellett a takarmány sem volt elegendő.

A hibák feltárása és bírálása után friss lendülettel kezdték az új gazdasági évet. Az új vezetés, a helyes munkaszervezés, valamint a haladó termelési módszerek alkalmazása eredményekkel járt. De beszéljenek a számok! Álljon itt összehasonlításul a tavalyi és az idei esztendő hektárhozama, illetve malacszaporulata, kocánként:

Hektárhozam (q) Termény 1960 1961

Gaboi.a 17,40 23,28

Kukorica 19,63 37

Cukorrépa 250 320

Burgonya 58 110

Napraforgó 6 13

Silókukorica 280 365

Malacátlag kocánként 6,74 db 13 db

Tavaly munkaegységenként 8 korona volt az előleg, s 2 korona jutott esztendő végén; idén az’előleg 12 korona és előreláthatólag 5-6 korona lesz az osztalék.

Minden reményük megvan rá, hogy idei eladási tervüket 100 százalékra teljesítsék. Az őszi munkában kissé lemaradtak, de a dolgozók lelkes munkája ezt rövidesen behozza. A szálas- és silótakarmányt biztosították, sőt tartalékra is számítanak. Idén még nem tudtak elegendő abraktakarmányt biztosítani, de a múlt évinél jóval több áll a közös állatállomány rendelkezésére.

Lássuk, mi mindennel gazdagodott

1961-ben ez a szövetkezet.

Két dolgozót kétéves mezőgazdasági szakiskolába küldtek. Ezáltal a szakkáderhiányt részben leküzdik. Kevéshasznú legelő felszántásával 4 hektárnyi földjük vált - a trágyázás után — termékenyebbé.

Megoldották a vízkérdést. A kutak nem biztosítottak elegendő vízmenynyiséget, így a vizet a Dunáról ke’lett hordaniuk. Most már van jó kútjuk. A szarvasmarha és a növendékállatok számára kifutót, az anyasertéseknek fiaztatót, továbbá bekötőutat, víztárolót és sok . egyebet építettek, ami mezőgazdasági üzemben nélkülözhetetlen.

Az eredmények a helyi nemzeti bizottság szervező és irányító munkájának, de főleg a szövetkezeti tagoknak köszönhetők, akik lelkesen és odaadóan végezték feladatukat. A jó eredmények lényegesen hozzájárulnak a szövetkezet gazdasági megszilárdulásához, a tagok jólétének elősegítéséhez.

így tovább, páti szövetkezetesek, a megkezdett úton! poör GyuU

N

apilapjaink hasábjain szinte naponként olvashatjuk a száraz időjárás okozta nehéz talajelőkészítési és vetési munkálatok menetéről szőló híreket. A lemaradásról szóló hírek mellett feltűnnek Tarcsl, Kürti, Rácz és Slama traktorosok nevei, akik meglepően szép munkaeredményekkel büszkélkednek; eddigi szántási teljesítményük meghaladja a 400- 500 hektárt.

Talán sokaknak fel sem tűnik, hogy ezek a szép eredmények éppen a dunaszerdahelyi járásban születtek, ahol földműveseink először alakították meg az egyetemesen gépesített brigádokat. Mert ez a két dolog, az egyetemes gépesítés és a munka hatékonyságának lényeges, sokszor meglepően nagy növekedése szorosan összefügg. Jó lenne, ha erre a tényre felfigyelnének mindazok a szövetkezetek, amelyekben a munka gépesítésének ez a magasabb formája még nem honosodott meg, s ahol a hatékonyság ellenőrzésére megalakított bizottság éppen ezekben a hetekben a hatékonyság növelésének útjait és módszereit keresi.

Arra már szövetkezeti dolgozóink nagy része rájött, hogy a szövetkezet és tagjai jövedelmének szempontjából nem mindegy, hány koronába kerül egy hektár feltszántása, bevetése, növényápolása és a termény betakarítása. Csakhogy sok helyen még nem fedezték fel mindazokat a rejtett utakat, amelyeken át a szövetkezet jövedelmének nagy része elillan. Az egyetemesen gépesített brigádok naponként vezetett gazdasági mutatóikkal éppen ezeket a rejtett utakat figyelik, és minden erejükkel azon igyekeznek, hogy az elillanó koronák legnagyobb részét visszatartsák. A dunaszerdahelyi járásban például kiszámították, hogy a szövetkezet egy kombájnért körülbelül 40 000 koronát fizet. A gépnek 10 évi élettartamot állapítottak meg, tehát 10 év alatt a 40 000 koronának valamilyen módon meg kell térülnie. Ha egy géppel évente csak 20 hektárról aratják le a gabonát, akkor a gép amortizálása ezen a területen 4000 koronával növeli a gabona termelési költségeit, vagyis minden hektár gabonatermésének termelési ára 200 koronával növekszik. De ha ugyanazzal a géppel éven te 100 hektárról aratják le a gabonát, akkor egy-egy hektár termését csak 40 korona amortizálási költség terheli, s a maradék 160 korona a szövetkezet vagyonát gyarapítja. Ugyanez az eset áll fenn az összes mezőgazdasági gép esetében. Ezért állították fel a brigádok munkatervét a gépek legnagyobb teljesítő képessége alapján, s még ezt a tervet is igyekeznek — amint látjuk, teljes sikerrel — magasan túlszárnyalni. A gabcíkovói szövetkezet gépesített munkacsoportjai például tavasszal éjszakai műszakokat vezettek be, 30 %-kaI lerövidítették munkatervüket és a tervezettnél lényegesen jobban kihasználták a gépeket.

Ä hatékonyság apostolai

A Komáromi Állami Gazdaság gyulamajori öttagú gépesített brigádja, amelyet Koch elvtárs vezet, amint Ismeretes, 500 hektárt művel. A talajelőkészítés és a vetés a száraz idő ellenére pontosan időterv szerint halad. Az őszi mélyszántást egyetlen DT-54-es lánctalpas traktorral két műszakban november 20-ig, tehát agrotechnikai határidőn belül elvégzik, Könnyű kiszámítani, hogy a gép ilyen nagymértékű kihasználása mellett az egy hektárra eső amortizálási költségek igen alacsonyak lesznek.

S ha már az agrotechnikai határidő betartásáról beszélünk, tudatosítanunk kell, hogy ennek mellőzése az a másik út, amelyen át szöevtkezeteink sok pénzt veszítenek. A gépesített, gyorsan és jókor elvégzett munkálatok magasabb hektárhozamokhoz, tehát a munka hatékonyságának növeléséhez vezetnek. Koch elvtárs brigádja például lényegesen lerövidítette a tavaszi munkálatok agrotechnikai határidejét, s így nem csoda, hogy mind az őszi, mind a tavaszi gabonafélék hektárhozamát magasan túlszárnyalta és szép hozamokat ért el a kapásnövényekből is, annak ellenére, hogy azon a vidéken július 15-e óta csak 13,2 milliméter csapadék esett. Az ember el sem hinné, hogy 500 hektáron egy maroknyi, öttagú gépesített brigád gazdálkodik. A jó munka a brigád tagjainak a tervezettnél magasabb jövedelmet biztosít, s ezenkívül az év elejétől csupán a béralapból 99 000 koronát takarítottak meg.

A gépesített brigádok nemcsak arra ügyelnek, hogy a gépeket jól kihasználják és a munkálatokat idejében elvégezzék, hanem arra is, hogy mindig olyan munkamódszert alkalmazzanak, amely a munkát megkönnyíti, meggyorsítja és olcsóbbá teszi. A dunaszerdahelyi járás gépesítő! például kiszámították, hogy egy hektár gabona aratása és cséplése 30 mázsás hektárhozam esetében kévekötőgéppel 867 koronába, kombájnnal 711 koronába, kétmenetes módszerrel pedig csak 492 koronába kerül. Ugyanakkor a kétmenetes aratással körülbelül 1—2 mázsával csökkentik a hektáronkénti szempergéses veszteséget - tehát gyakorlatilag ennyivel növelik a hektárhozamot — és a betakarított gabona is jobb minőségű. Mit tesz ilyen esetben a jó gazda? Természetesen az olcsóbb és jobb eredményeket hozó módszert választja. így tettek a járás gépesítői is, és az aratást ez évben több mint 14 000 hektáron

végezték el többmenetesen. Nem nehéz kiszámítani munkájuk hatékonyságának növekedését.

A brigádok más módon is hozzájárulnak a termelési költségek csökkentéséhez. Bevezették az önálló elszámoláson alapuló gazdálkodás rendszerét, egyedül vezetik a munka és üzemanyag-fogyasztás nyilvántartást, s így csökkentik az irodai munkaeröszükségletet. A brigádok túlnyomó része bekapcsolódott a szocialista munkabrigád címért folyó versenybe is.

Amint az elmondottakból is láthatjuk, a dunaszerdahelyi járásban nem véletlen ötlet, hanem komoly megfontolás alapján születtek meg az egyetemesen gépesített munkacsapatok. Az elvtársakat főként az késztette a munka hatékonyságának növelésére, hogy a járás mezőgazdaságának 2 — 3 éven belül 4500 munkaerőt kell felszabadítania az épülő ipari üzemek számára. Ez örvendetes tény, mivel a járás lakói életszínvonalának hatalmas fellendüléséhez vezet. Ha csak 1000 korona átlagos havi fizetést számítunk, a járás lakói akkor is havonta 4 500 000 koronával többet visznek haza családjaiknak, mint eddig. Az azonban megköveteli, hogy a járás keretén belül 52 ,/o-kal növeljék a mezőgazdasági munka termelékenységét és 11 */*-kal csökkentsék a termelési költségeket. Az elmúlt évben a járás egy-egy földművesére 6 — 7 hektár megművelése jutott, 1964-ben viszont egy embernek már 12 — 14 hektár megművelésével kell megbirkóznia, méghozzá az eddigi heti 50 munkaóra helyett 36 — 40 munkaóra alatt. A cél elérésének egyedüli és leghelyesebb útját tehát kétségkívül a mezőgazdasági munkálatok egyetemes gépesítése jelentette.

De vajon a többi járásban nincsen szükség a munka termelékenységének és hatékonyságának növelésére? Talán rájuk kisebb feladatok várnak, vagy úgy gondolják, hogy lassabban és drágábban is termelhetnek, mint a dunaszerdahelyi járásban? Az életszínvonal az egész országban egyenletesen emelkedik, tekintet nélkül arra, melyik járásnak van a termelés meggyorsításában és olcsóbbításában a legnagyobb érdeme. Ezért szükséges, hogy a lemaradók tanuljanak az élenjárók tapasztalataiból és igyekezzenek utolérni őket. Megéri a fáradságot, mivel egyedül az egyetemesen gépesített brigádok megalakítása sok eddig megoldhatatlannak látszó problémát old meg: felszámolja a munkaerőhiányt, visszacsábítja a fiatalságot a mezőgazdaságba, továbbá 200 %-kal vagy még ennél is többel növeli a munka termelékenységét, megszilárdítja a szövetkezeti kollektívát és demokráciát, növeli ^a szövetkezetek és tagjainak jövedelmét, s a mezőgazdasági munka jellegét hatalmas lépéssel hozza közelebb az ipari munka színvonalához. S mindez a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelését és az egész ország gazdasági felvirágoztatását segíti elő. C. Gajdács Irén