Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-07-16 / 57. szám

Hruscsov elvtárs múlt szombati beszéde egész héten a nemzetközi érdeklődés középpontjában állt. Azok az országok, amelyeknek érdeke a német békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini probléma rendezése, örömmel fogadták az új szovjet'ja­vaslatokat, s ugyanakkor helyeselték a szovjet kormánynak azt a bejelen­tését, hogy válaszul a nyugati hatal­mak kardcsörtetö politikájára, fokoz­za országa és a többi szocialista állam szempontjából szükséges vé­delmi erejét. A szovjet kormányfő beszéde — ezt Nyugaton is nagy részben elismerik —, felhívás a józan észhez és a nem­zetközi feszültség tárgyalások útján történő rendezését sürgeti. Ezzel szemben az USA uralkodó körei nem akarnak komolyan foglalkozni a né­met kérdéssel foglalkozó konstruktív szovjet javaslatokkal. Erre vall MC Namara amerikai hadügyminiszter nyilatkozata is, amelyben bejelcn-1 tette, hogy a washingtoni kormány j felülvizsgálja a nukleáris és hagyo­mányos fegyverek növelésének lehe­tőségét. Más szóval ez annyit jelent, hogy a Pentagon urai lázas fegyver­kezést hajszával válaszolnak a Szov­­jatunió békejavaslataira. Bonnban természetesen kedvezően fogadták az amerikai álláspontot, sőt Adenauer kancellár annyira ment, hogy egyik választási nagygyűlésen kijelentette:- Az ég szerelmére, mi történne, ha egy semleges Németország ala­kulna. Az angol sajtó és közvélemény jóval óvatosabb hangon kezelte az új szov­jet javaslatokat. Macmillan minisz­terelnök az alsóházban mondott be­szédében azt mondotta, hogy szerinte tárgyalásokat kéll folytatni Német­ország ügyében. Több angol lap Hrus­csov elvtárs beszédéhez fűzött kom­mentárjában fonálként húzódik végig a gondolat: íegyvercsörtetés helyett tárgyalni kell a német békeszerződés és Nyugat-Berlin problémájáról. Amíg a világ közvéleménye éberen figyeli Németország és Nyugat-Berlin sorsáról folyó fejleményeket, Ade­nauer kancellár provokatív jellegű látogatást tett Nyugat-Berlinben. Két napon át tárgyalásokat folytatott Willy Brandt polgármesterrel és több más nyugat-berlini politikussal. A kancellár látogatásával kapcsolatban még egyes nyugati hírügynökségek is aggodalmuknak adtak kifejezést, s megjegyezték, hogy Adenauer nyu­­gat-berlini útja fokozza a Kelet és Nyugat közti feszültséget. Itt említ­jük meg, hogy a bonni kormány el­juttatta válaszát a Szovjetunió kor­mányának ez év februárjában küldött jegyzékére, amely sürgette a német kérdés mielőbbi békés rendezését. Adenauerék majdnem öt hőnapig fogalmazták a válaszjegyzék szövegét, amely végül semmi konkrét javasla­tot nem tartalmaz, sőt arcátlanul azt állítja, hogy a Szovjetunió által javasolt német békeszerződés meg­kötése és a nyugat-berlini kérdés rendezése elmérgesítené a nemzetközi helyzetet. Nemzetközi politikai körökben ér­deklődéssel várták de Gaulle rádió- és televíziós beszédét, amely mint már annyiszor, újból csalódást oko­zott. A tábornok beszédének jelentős részét Franciaország gazdasági hely­zetének elemzésére fordította. Beis­merte, hogy az ország mezőgazdasága súlyos válságban van. Azonban a vál­ságból kivezető utat a kis földterü­lettel rendelkező mezőgazdasági üze­mek likvidálásában jelölte meg. Algériai politikájával kapcsolatban semmi újat nem mondott, csupán a francia hadsereg szolgálati idejének néhány hetes csökkentését helyezte kilátásba. Az új szovjet javaslatokkal kapcsolatban Bonn szája íze szerint nyilatkozott. Kijelentette: nincs rá remény, hogy Washington, London és Párizs elfogadja a szovjet javaslato­kat a német kérdés és Nyugat-Berlin problémájának rendezésére. Algéria „függetlensége" a francia gyarmatosítók elképzelésében 2 fkáért 1961. július 16. Világos á! iásfoglalás Amint azt már előbbi számunkban közöltük, Hruscsov elvtárs, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke rendkívül nagyjelentőségű beszédet mondott a szovjet katonai akadémiák végzett növendékei tiszteletére ren­dezett ünnepi gyűlésen a moszkvai Kreml-palotában. Hruscsov elvtárs ismét, csakúgy, mint minden eddigi, a német kérdés­sel foglalkozó nyilatkozatában, béke­értekezletre, kelet-nyugati tárgyalá­sokra, megegyezéses megoldásra hívta fel a nagyhatalmakat. Ez a beszéd ismét a tárgyalások nyelvén szólt a Nyugathoz. De ezúttal másról is volt benne sző. A szovjet miniszterelnök bejelentette: ideiglenesen leállít ják a fegyveres erők 1961-re tervezett csökkentését és ebben az évben 3 mil­liárd 144 millió rubellel növelik a védelmi célokra fordított kiadásokat. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ezekre az intézkedésekre a külső körülmények kényszerítették a szov­jet kormányt. A Szovjetuniónál nincs • Magyarország és a Mongol Nép­­köztársaság között megegyezés jött létre, amelynek értelmében magyar szakemberek segítségével nagy telje­sítményű malmokat építenek Mongó­liában. A berendezések legnagyobb részét Magyarországon gyártják. 4 Damaszkuszban végétért az Arab Liga országainak gazdasági értekez­lete. A tagállamok képviselői az arab országok közti kereskedelmi és áru­csere forgalmi egyezmény kérdéseit vitatták meg. • Az olasz parlament elfogadta az 1961-62 évre szóló katonai kiadáso­kat. összesen 739 milliárd lírát irány­zott elő katonai célokra, 64 milliárd lírával többet mint az elmúlt évben. • Angliában felemelték a közle­kedési jegyárakat. Az áremelkedés következtében az angol utazóközön­ség 5—12 íj)-kai többet fizet a me­netjegyekért. • A nyugatnémet Bundeswehr ma­gasrangú tisztjei 90 helikoptert vá­sároltak az USA-ban. Már hamarabb 50 helikopter érkezett a bonni hadse­reg számára ugyancsak az USA-ból. • A szocialista országok közös energiatermelés tavaly ismét nagy eredményt ért el. összesen 470 mil­liárd kilowattóra villanyenergiát ter­meltek, ami 5,5-szer annyi, mint a háború előtti mennyiség. • Romániában csehszlovák segít­séggel egy nagy teljesítményű üveg­gyár építését kezdték meg, amelynek évi termelése több lesz, mint a háború előtti egész román üvegiparnak. • A Szovjetunió nagy segítséget nyújt az afrikai független államok nehéziparának fejlesztésében. Leg­utóbb Guinea, Ghana, Etiópia és a Mali Köztársaság képviselői és szak­emberei tárgyaltak Moszkvában a szovjet segítség gyakorlati megvaló­sításénak egyes kérdéseiről. • A Lengyel Távirati Iroda jelen­tése szerint az év első négy hónap­jában több mint 10 %-kal emelkedett a lengyel ipar termelése az elmúlt év hasonló időszakával szemben. • Indonézia első vagongyárának építéséhez Csehszlovákia jelentős gé­pi és műszaki segítséget nyújt és szakembereket is ad. A Strojexport külkereskedelmi vállalat Indonézia rendelésére 2500 vasúti teherkocsit szállít. (Mo) szenvedélyesebb híve és harcosa a leszerelésnek, a fegyverkezési terhek csökkentésének. De a szovjet kor­mánynak ezúttal meg kellett mutat­nia, hogy ha szükséges, a Szovjetunió is tud a katonai intézkedések nyelvén válaszolni a nyugati fenyegetőzések­re. A forrófejüeknek tudomásul kell venni: minden — a szocialista tábor bármely országa ellen elkövetett — agressziós tettre megsemmisítő csa­pás vár. Nyugaton, az Egyesült Államokban is, sokan a hivatalos személyek közül feje tetejére állítják a dolgot. Azzal vádolják a Szovjetuniót, hogy éppen a békeszerződés megkötése és Nyu­gat-Berlin szabad, demilitarizált vá­rossá nyilvánítása „élezi a helyzetet, növelj a feszültséget“. Nem győzik nyugat-berlini „jogaikat“ hangoztat­ni, megfeledkeznek azonban köteles­ségeikről. Arról, hogy meg kellett volna akadályozniuk a nyugatnémet milltarizmus feltámadását. A nyugati hatalmak részéről mindeddig főleg fenyegetőzésekkel: a NATO-haderők megerősítésével és a katonai költ­ségvetések növelésével válaszoltak a Szovjetunió tárgyalási javaslataira. Bér igaz. hogy a békés megoldások követelése egyre szélesebb körben terjed el a nyugati közvéleményben. Hruscsov elvtárs legutóbbi beszéde leszögezi: a szovjet kormány to­vábbra is rendületlenül kitart békés ajánlata mellett. Célja nem több mint hogy az államok közötti kapcsola­tokban diadalmaskodjék a józan ész, az áilamférfiúi bölcsesség. Erre kell, hogy figyelmeztessen mindenkit, akit illet a Szovjetunió világos, félreérthetetlen állásfogla­lása. Hruscsov elvtársnak a nemzetközi politika legfontosabb kérdéseivel fog­lalkozó múlt heti beszéde nagy vissz­hangot keltett világszerte. A burzsoé lapok egy része arra törekszik, hogy csökkentse a szovjet miniszterelnök javaslatainak lényegét. A józanabb sajtó azonban tárgyalásokra szólítja fel a nyugati hatalmak vezetőit és azt ajánlja, hogy fegyveresörtetés helyett tárgyaljanak a német és a nyugat-berlini kérdés megoldásáról. Nkrumah elnök látogatása a Szovjetunióban Erősödik a két nép barátsága Dr. Kwame Nkrumah, a Ghánái Köztársaság elnöke a Szovjetunió kor­mányának meghívására néhány napos látogatást tett a Szovjetunióban. A többi között találkozott Hruscsov és Brezsnyev elvtársakkal, majd részt vett a ghanai-szovjet barátság tiszteletére rendezett nagygyűlésen. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke beszédé­ben kijelentette, hogy a szovjet nép mély rokonszenvet és tiszteletet érez a Ghánái Köztársaság és a fiatal füg­getlen afrikai államok népei iránt. Hruscsov elvtárs hangsúlyozta a Szov­jetunió azon törekvését, hogy minél szorosabban együttműködjék a fiatal független afrikai államokkal, s ezzel is hozzájáruljon a békés egymás mel­lett élés nemes gondolatához. A szovjet kormányfő utalt arra, hogy az USA, Anglia és Franciaország képviselői tartózkodtak a szavazástól, az ENSZ közgyűlésének 15. üléssza­kán a gyarmati országok független­ségének elismeréséről. Kijelentette: a gyarmati rendszer teljes felszámolá­sát nem lehet megakadályozni. * * * Nkrumah elnök válaszbeszédében megköszönte a szívélyes fogadtatást, majd népe nevében köszönetét mon­dott a Szovjetunió kormányának a független afrikai országoknak nyúj­tott gazdasági segítségért. Vadonatúj ho­rogkeresztek; nem 1938-ból, hanem 1961-böl. A képen balra Lincoln Rock­well, az USA náci pártjának vezére. Tőle jobbra horog­kereszttel ellátva a párt terroroszta­gának tagjai, akik a hírhedt Ku-Klux- Klannal karöltve válogatás nélkül gyilkolnak négert és fehéret. (ke) őszinte leszerelést akarunk A bécsi Hruscsov-Kennedy talál­kozó alkalmával az USA kormányának átnyújtott szovjet emlékirat többi között hangsúlyozta az általános és teljes leszerelés kérdésének mielőbbi megoldását. Azóta, mint ismeretes, Washingtonban sor került Gromiko szovjet és Rusk amerikai külügymi­niszter megbeszélésére, amely két hétig tartott. Közben, amerikai ké­résre, megszakadtak a tárgyalások és mindkét fél megegyezett abban, hogy e hő 19-én Moszkvában folytatódnak a tárgyalások. Érdemes azonban visszapillantani a tárgyalások első felének eredményei­re, különösen pedig az amerikai saj­tóban megjelent rágalmazásokra, amelyekben a Szovjetunió kormányát vádolják, hogy gátolja a leszerelés kérdésének megvalósítását. Egyes amerikai lapok annyira mennek, hogy a Gromiko által előterjesztett, egye­dül elfogadható javaslatokat „szovjet, ultimátumnak" nevezik. A kormányhoz közel álló New York Herald Tribune így ír: — A Szovjetunió nem akar egy olyan konferenciát, amely megoldaná a leszerelés kérdését. Itt az ideje, hogy hagyjunk fel mindenféle kon­ferenciákkal, hívjuk haza a küldötte­ket, mert úgysem érünk el semmi eredményt. Mit szolgál tulajdonképpen az ame­rikai sajtónak ez a rágalomhadjárata? Miért forgatja ki az amerikai sajtó a szovjet leszerelési javaslatok valódi értelmét? Az ok egyszerű: az amerikai sajtó igyekszik meggyőzni olvasóit, hogy a leszerelési kérdés megvalósításának halogatásáért a Szovjetunió kormá­nya a felelős. Ez azonban, mint oly sokszor, kudarccal jár, mert a haladó nyugati közvélemény nagyon is vilá­gosan látja és helyesen értelmezi a szovjet kormány leszerelési javasla­tait. A New York Daily Mirror című lap már annyira jut, hogy egyszerűen ki­jelenti:- Az oroszok titokban akarják tar­tani azt, hogy atomrobbantásokat végeznek, az USA-t viszont azzal vá­dolják, hogy megszegte a kísérletek beszüntetéséről szóló egyezményt. Jobb lesz talán ezt az egyezményt érvénytelennek tekinteni. Nos, már nemcsak egyes amerikai hidegháborús politikusok, hanem az amerikai sajtó is igyekszik előkészí­teni a közvéleményt a robbantási kí­sérletekről szóló egyezmény felbon­tásának következményeire. A Fehér Ház és a Pentagon urai, úgy látszik, nem számítanak a világ haladó köz­véleményének óriási erejével, amely minden bizonnyal keresztülhúzza eze­ket a sötét terveket, , Az amerikai sajtó rágalomhadiárata a Szovjetunió leszerelési politikája ellen azonban egy csöppet sem von le a szovjet leszerelési javaslatok ere­jéből és igazságából, s reméljük a Moszkvában folytatandó szovjet­amerikai megbeszélések bizonyára megteszik az első utat a megegye­zéshez. (sk) Kétféle segítség i A gazdaságilag fejletlen országoknak nyújtott segítségnek nincs hosz- I szú története. Természetesen nem azért, hogy Afrika, Ázsia vagy Latin- i Amerika népeinek 3-4 évtizeddel ezelőtt nem lett volna rá szüksége. | A gyarmattartó hatalmak azonban a kizsákmányolás állandó fokozását tartották szem előtt, s eszük ágába sem jutott volna, hogy valamiféle segítséget nyújtsanak ezeknek az államoknak. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom hatására világszerte lavinaszerűen indult meg a gyarmati rendszer felbomlása. Ez a történeti folyamat azután rögtön az előtérbe hozta a gyarmati iga alól felszabadult népeknek nyújtandó gazdasági segít­ség szükségességét. A nyugati impe­rialista hatalmak, amikor elvesztették politikai befolyásukat volt gyarma­taikon, igyekeztek „gazdasági segít­ség“ címén megtartani uralmukat. Erre leginkább az Amerikai Egyesült Államok kormányának politikája a példa, amely lépten-nyomon hangoz­tatja a volt gyarmati népek megse­gítését, természetesen a monopoltöke érdekeit figyelembevéve. A második világháború befejezése után a Szovjetunió által nyújtott, politikai feltételektől mentes gazda­sági segítség hiúsította meg a nyugati tőkésországok háború utáni nagyará­nyú neokolonialista politikáját. Ma már nem kevesebb mint 20 afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország élvezi a Szovjetunió hathatós gazdasági és tudományos segítségét. Az 1954 — 1960-as években ezek az államok több mint 10 milliárd rubel összegben kaptak segíséget. A háború befejezése óta az USA 70 miiliárd dollárt fordított a kül­földi országok gazdasági „megsegí­tésére". Ez azonban csak a monopol­tőke urainak hozott busás hasznot, mert az amerikai kormány magas kamatot számított, másrészről kü­lönböző anyagi befektetéseket eszkö­zölt, amelyből még nagyobb hasznot húzott. Teljesen érthető tehát, hogy egyre több a függetlenségét elnyert ország ad előnyt a Szovjetunió által nyújtott segítségnek. Szovjet technikusok és szakemberek több mint 300 különböző ipari berendezést vagy gyárat építe­nek Delhitől egészen Havanáig, a legkülönbözőbb afrikai, ázsiai és la­tin-amerikai országokban. Szovjet szakemberek segítségével ezeknek az országoknak természeti kincseinek feltárása nagyszerű távlatokat nyit gazdasági életük fellendítésében Indiában például, amely rohamosan építi nehéziparát, a Szovjetunió se­gítségével épül Bhilai-tartományban a hatalmas acélipari központ, amely évente 2,5 millió tonna acélt gyárt majd. Egy másik igen jelentős szov­jet ipari beruházás az Egyesült Arab Köztársaságban valósul meg. Közis­mert, hogy a volt egyiptomi tarto­mánynak 90 %-a homoksivatag, s a víz itt életproblémát jelent. Az Asz­­szuáni-gát építése, amelyben a Szov­jetunió oroszlánrészt vállait, nem ke­vesebb mint 800 000 hektár földterü­letet tesz termővé. Ití épül a világ egyik legnagyobb villanyenergia köz­pontja is, évi 2 300 000 kilowattóra villanyenergia termeléssel. Hasonló nagyarányú szovjet gazda­sági segítséget kap Afganisztán, Gha­na, Guinea, Irak, Indonézia, Etiópia és több más állam. A Szovjetunió kormányának egészen más viszonya van ezekhez az államokhoz, mint a nyugati hatalmaknak. A Szovjetunió kormánya azt az elvet követi, hogy az említett államok minél előbb el­jussanak gazdasági helyzetük magas­latára. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a gazdaságilag fejletlen országoknak nyújtott szovjet segítség kamatja jóval alacsonyabb, mint a kapitalista államoktól kapott kölcsön kamata. (A Szovjetunió 2,5 %-os kamattal nyújt hosszúlejáratú kölcsönt, a ka­pitalisták 5 — 6 %-os kamatával szem­ben.) A Szovjetunió által nyújtott min­denféle politikai feltételektől mentes segítség egyre több hívet szerez a függetlenségüket elnyert országok körében. A szovjet segítség célja vi­lágos: kiszabadítani ezeket az orszá­gokat az imperializmus gyűrűjéből, hogy minél előbb önmaguk dönthes­senek politikai, gazdasági és kultu­rális életük irányáról. Ugyanakkor szélesedik a békére és a szabadságra vágyók hatalmas tábora, s így nagy mértékben csökken a háború kitöré­sének veszélye is. Ennél nemesebb célt pedig nem lehet követni. (tg) e Átszervezik az USA titkos szol­gálatát - jelentik nyugati hírügynök­ségek. A hírhedt dullesi kémközpont tevékenysége különösen a Kuba elleni sikertelen >amerikai támadás után ke­rült az érdeklődés előterébe. Wash­­ngtonban úgy vélik, hogy Kennedy teljésen átszervezi az USA titkos rémközpontját. • Kilőtték az első izraeli úrrakétát. 4 rakéta 250 kg-ot nyom és 80 km­­ayi magasságot ért el.

Next

/
Thumbnails
Contents