Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-10-08 / 81. szám

Határozotton tiltakozunk Csehszlovák jegyzék az NSZK kormányához Az Egyesült Arab Köztársaság Szí­riái tartományában beállt helyzet élénk visszhangot váltott ki a nemzet­közi politikában. Amint azt már kö­zöltük, Kuzbari miniszterelnök veze­tésével új kormány alakult, amely bejelentette, hogy Szíria önálló, sem­leges politikát kíván folytatni. Az új szíriai kormány egyhetes tevékenységéből nehéz következtetni arra, vajon mi áll a katonai felkelés mögött. Damaszkuszban hangsúlyoz­zák ugyan, hogy Szíriának az EAK-tól történt elszakadása nem hoz változást a kairói kormánnyal fennálló viszony­ban, sót a többi állammal fenntartott kapcsolatban sem. Viszont Kuzbari miniszterelnöknek az a bejelentése, hogy az államosított iparvállalatokat visszaszolgáltatják volt tulajdonosaiknak, s a földreform által kisajátított területért jóvátételt fizetnek előző gazdáiknak, árnyat vet a szíriai események demokratikus jellegére Ezek az intézkedések meg­hátrálást jelentenek azon az úton, amelyet az Egyesült Arab Köztársaság kormánya — ha nehézségek árán is — eredményesen folytatott. A hírügynökségek fontosabb jelen­tései Damaszkusz után New Yorkból erednek. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete közgyűlése XV!. ülésszakának munkája továbbra is élénken foglal­koztatja a világ közvéleményét. Ham­­marksjöld főtitkár halála után nyo­matékosan előtérbe került a világ­szervezet titkársága szervezeti átépí­tésének kérdése, amely az utóbbi na­pokban különösen sokat szerepelt a küldöttek felszólalásában. Már a múlt heti Gromiko —Rusk találkozó után kiadott közlemény utalt arra, hogy mindkét fél egyetért a kérdés meg­oldásának szükségességében. A Szov­jetunió ezután építő jellegű, a mai viszonyok között egyedüli elfogadható javaslatot terjesztett elő. Az említett javaslat egyetért azzal, hogy sürgősen meg kell oldani az ENSZ-titkárság kérdését. Azt indítványozza, hogy 1963-ig megüresedett főtitkári széket a tagállamok által jóváhagyott diplo­matával töltsék be, aki mellé ugyan­csak megválasztanák a három helyet­test, köztük egy amerikait, a semle­ges államok egy képviselőjét és egy szovjet megbízottat. Ez a megoldás tulajdonképpen a már többször el­hangzott szovjet javaslat megvalósu­lása lenne. A washingtoni kormány azonban elutasító magatartást tanú­sított a szovjet javaslattal szemben, azt állítván, hogy ez a megoldás aka­dályozná a világszervezet titkárságá­nak hatáskörét. Jóllehet, az amerikai küldöttség végre felismerte a szovjet javaslat kedvező visszhangját a többi tagállam körében, egyelőre azonban mindent elkövet, hogy gátat vessen az ésszerű megoldásnak. A német kérdés és Nyugat-Berlin problémája különböző megnyilvánulá­sokban szerepelt az elmúlt hét esemé­nyeinek sodrában. Amíg a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói munkafelajánlásokkal és páratlan lel­kesedéssel készültek az október 7-i államünnep méltó megünneplésére, Bonnból továbbra is a revánspolitika bajnokainak fenyegetései • hallatszot­tak. A szeptemberi nyugatnémet par­lamenti választások után beállt bonni politikai zűrzavar egy cseppet sem hagyott alább. Adenauer a koalíciós kormány megalakítására törekszik és mindent elkövet, hogy a szabad de­mokratákkal folytatott tárgyalásai so­rán megerősítse kancellári szerepét. Ugyanakkor Willy Brandt, nyugat­berlini főpolgármester az Atlanti­óceán túlsó oldalára utazott, hogy előzőleg Kennedynek, majd amerikai körútja során a nyugat-német revan­­sisták terveivel torkig levő egyszerű amerikaiaknak próbálja bizonygatni Bonn politikájának helyességét. Katangából eléggé zűrzavaros hely­zetről érkeznek jelentések. Csőmbe diktátor elutasította a világszervezet­tel való együttműködést és továbbra is azt hangoztatja, hogy Katanga Kongó külön tartománya. Hírek sze­rint Csőmbe nagyszámú rendőrséget helyezett készenlétbe, hogy a katona­sággal karöltve biztosítsa uralmát. 2 fiHim fi/ff 1961. október 8. gársági „bizonylatok" kiadásának ügyében intézett az NSZK kormányá­hoz. A jegyzék tartalmát ugyanakkor az USA. Nagy-Britannia és Francia­­ország kormányainak is tudomására hozták. A jegyzék többek között Így hangzik: „A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság kormánya kézhez vette a Né­met Szövetségi Köztársaság kormá­nyának válaszát az 1960. december 29-i csehszlovák jegyzékre, amelyben nyomatékosan tiltakozött a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság felség­jogaiba való durva beavatkozás ellen. E durva beavatkozást az a tény ké­pezi, hogy a csehszlovák állampolgá­roknak űn. nyugatnémet állampolgár­­sági bizonylatot adnak ki. A Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság kor­mánya jegyzékében rámutatott, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a Csehszlovák Szocialista Köztársaság­hoz fűződő kapcsolataiban az érvény­telen müncheni diktátumra, valamint Csehszlovákiának a hitleri Németor­szág által történt bűnös megszállá­sára, tehát kifejezetten jogellenes tényezőkre hivatkozik. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság kormánya teljes terjedelmében visszautasítja a Német Szövetségi Köztársaság kormányának jegyzékét és kitart az 1960. december 29-i jegy­zékében kifejtett álláspontja mellett, újból nycmatékosan tiltakozva a Né­met Szövetségi Köztársaság kormá­nyának ama kísérletei ellen, hogy be­avatkozzék a Csehszlovák Szocialista Köztársaság felségjogaiba." Az utóbbi napokban ismét mozgásba lendült a francia politikai élet. A bel­politikai válság, mint már annyiszor, Algéria miatt robbant ki. Megfigyelők szerint rendkívül meggyengült Debré miniszterelnök helyzete, mert egyre nyilvánvalóbbá válnak azok a kapcso­latok, amelyek őt az ultrákhoz fűzik. Az ultrák pedig részint Algériában, részint Spanyolországban szervezked­nek de Gaulle ellen. Nyugati lapok hasábjain is egyre gyakrabban találkozunk olyan hírek­kel, amelyek bőven ismertetik a Fran­co Spanyolországába menekült ultra­vezérek széleskörű tevékenységét. Közülük az Adenauerhez közelálló Frankfurter Rundschau című nyugat­német lap beszámolója érdemel emlí­tést. A lap tudósítója többi között meg­jegyzi, hogy a Real Madrid nevű világ­hírű futballcsapat pályájával szemben van egy kis kávéház, ahol esténként rendszeresen összegyűl néhány ember. Messziről lerí róluk, hogy egyikük sem spanyol. Valóban nem spanyolok; vezérük Pierre Lagaillarde, az V. Francia Köz­társaság ellen szervezkedő francia ultrák szellemi irányítója. Saját iro­dájuk van; ahol az egykori ejtőer­­nyöstiszt mindenkinek így mutatkozik be: — Én vagyok az OAS vezére. Igaz, hogy idén márciusban a spa­nyol fővárosban körülbelül 12 ember. Ötéves tervünk végéig a közszükség­leti cikkek fogyasztása 34 Vo-kal emelkedik. Katonáink kitüntetése A csehszlovák néphadsereg napjá­nak alkalmából Antonín Novotny, a CSKP KB első titkára, köztársasági elnökünk a prágai Várban a Vörös Zászló Rendet adományozta hadsere­günk vezető képviselőinek, valamint hazánk politikai és közélete érdemes dolgozóinak, akik hazánk felszabadí­tásában, a szocializmus építésében, fegyveres erőink megszervezésében és az ország védelmi képességének növelésében kimagasló érdemeket szereztek. (ClK) Az érsekújvári Elektrosvit-üzemben az ügyes kezű asszonyok különböző villanykapcsolókat készítenek. Minő­ségük az üzem asszonyainak jó mun­káját dicséri. MAGUNK KÉSZÍTÜNK CSAPÁGYACÉLT A podbrezovái J. Sverma Vasgyár­ban új termelési részleget építenek, amelyben megkezdik a kiváló minő­ségű csapágyacél gyártását. A csap­ágyacélt eddig külföldről hoztuk be. Tegnap a 800 méter hosszú gázveze­téken végzett nyomáspróba után be­gyújtották az első izzító kemencét. A másik kemencét e hét végén helye­zik próbaüzembe. Az új termelési részleg építését, amely Szlovákiában egyedülálló, a jövő évben fejezik be. közöttük Lagaillarde, megalakított egy titkos fegyveres szervezetet, amely­nek az Organisation Armée Secréte nevet adták. Sálán tábornok, aki ak­kor Madridban tartózkodott, ma pedig a de Gaulle-ellenes szervezkedést irá­nyítja Algériában, egyetértett a titkos szervezet megalakításával, de nem vett benne részt. Jól értesült nyugati megfigyelők azonban rámutatnak arra, hogy az igazi OAS-vezér, vagyis a francia köztársasági elnök ellen szervezkedő ultrák irányítója, Sálán tábornok. Lé­nyegében azonban mindegy, hogy Lagaillarde vagy Sálán tábornok el­képzelésének nem tetszik-e de Gaulle „enyhe politikája" Algériával szem­ben; tény az, hogy az Elysée-palota fölött egyre jobban sűrűsödnek a vésztjósló felhők, amelyek arra en­gednek következtetni, hogy a tábor­nok hatalma letűnőben van. A francia haladó közvélemény nyo­mása, a parasztság állandó követelé­sei a kormány mezőgazdasági politi­kájának megváltoztatásáért, és az ultrák állandóan fokozódó nyomása, beleszámítva a nemrégiben de Gaulle ellen elkövetett sikertelen merényle­tet, azt bizonyítja, hogy Franciaország jelenlegi külpolitikájával egyre na­gyobb válságba sodorja az országot, és ennek legnagyobb oka az egy hó­nap múlva nyolcadik évébe lépő esz­telen algériai gyarmatosító háború folytatása. (tg) ■ któber 6-án. Immár hagyományosan, minden évben megün- X X SR népétjük a hadsereg napját. Ebből az alkalomból szívből § raj köszönt jük néphadseregünk katonáit, akik éberen őrködnek ft |; 8Bdolgozóink vívmányai felett, s akik a Szovjetunió oldalán, ft i a Varsói Szerződés tagállamaival készen állnak a béke ft ji megvédésére és mindennemű agresszió visszaverésére. 1938 soha X :> többé nem térhet vissza; megváltoztak az erőviszonyok. A határon ft ft a hadseregben a dolgozó nép fiai állanak őrt, s büszkén hangoztat- ft ft ják jelszavukat: „A dolgozó népet szolgáljuk!" ft Éjfél tájban végre elhalkult a tan­kok dübörgése. Elfoglaltuk a kijelölt szakaszokat, s vártuk a további pa­rancsot. A fenyves fölöttünk sötét volt és halk, zizegő hangján valami titok­zatos, ismeretlen nevet mondott. Szeretem hallgatni a fenyvesek meséit, de most másra kell figyelni, más a tét: „győzelem" vagy „vereség". Most „harcolunk", s nem tudni mit forral az „ellenség". Egyelőre azonban mindenhol csend és nyugalom honol. A hegyek ormairól süni kora őszi köd hömpölyög alá, s a tankok kemény acéljára vékony har­­matfágylat von. Ölünk a tankokban; a rádió csaknem zümmög, és a gép­mikrofon szorítja az ember torkát... órák múltak el már talán, de lehet, hogy csak percek; ilyenkor nehéz fi­gyelni az idő múlását, valahogy elvész az a fonál, amely a külső világhoz köt; ilyenkor a rádió vörösen izzó lámpája az egyedüli pont, amelyre figyelsz, s ami érdekel... — Egy ... három ... öt — hallom a rádióban a parancsnok hangját. — Egy... három... öt... Fenyők... Fenyők... - Ez annyit jelent köz­nyelven, hogy sorakozó. Pár perc múlva az egész szakasz együtt van, s a parancsnok halk utasításai szerint tanulmányozzuk a térképet a zseblám­pák gyenge fénye mellett. Bejegyezzük az irányt: egyes fontos helyeket kü­lönleges ábrákkal jelölünk meg, aztán következik a parancs: a szakasz fon­tos és nehéz feladatot kap. Föl kell deríteni, hogy milyen erővel rendelke­zik az „ellenség", hol vannak az állá­sai, s meg kell semmisíteni egy ellen­séges rakétaegységet. — Pontos idő: három óra negyvenöt perc; az indulásra rádión keresztül kapják a parancsot. Van .valakinek kérdezni valója? - kérdi a parancs­nok. Hallgatunk. — Leadni az okmányokat! Hárman lerakjuk az igazolványokat, leveleket, minden más papírt, fényké­pet, ami a zsebünkben található. — Mindenki a helyére’. — hangzik az utolsó vezényszó. Keleten mintha már szakadoznék az éj leple... Aztán a parancs: — Előre! Három tank motorja szinte egy­szerre morajlik az erdő csendjébe, és az első kifordul az erdőből. Pár perc múlva a másik kettő is elindul. Az én tankom az utolsó. Az első tankban az apró Hoffmann Laci vezényel, a kö­zépső a szakaszparancsnokunké. Periszkópon keresztül látom, hogy az előttünk levő tank kipufogóján vö­rös lángok csapnak ki; Nehéz, mocsa­ras terepen haladunk előre. Időnként megállunk, leállítjuk a motorokat, s feszülten figyeljük a hajnali csen­det. De sehol semmi gyanús nesz. Me­gyünk tovább, előre, mindig előre. Mú­lik az idő, és nő a kilométerek száma. A hegyek koszorúja fölé már a nap sugarai vonnak glóriát, amikor nem várt akadály állja utunkat: az „ellen­ség" megrongálta a folyón átvezető hidat. Rövid tanácskozás után munká­hoz látunk. Tömítjük a réseket, fel­szereljük a kipufogókra a szelepeket, s egy óra múlva kezdhetjük az átke­lést ... Aztán megint előre ... Egyszerre csak az első tank „áUj"-t vezényel.- Öt „ellenséges" tank jön felénk — jelenti tovább. A szakaszparancsnok azonnal hatá­roz. Mögöttünk a folyó, balról mocsár, jobbról erdő. Letérünk az útról, s az erdőben eltüntetjük a nyomokat. Az ágyúk csöve mozdulatlanul mered az útra, amelyen az „ellenséges“ tankok közelednek. Kész a csapda. ... A „harc" rövid. Az „ellenség” tankjai perceken belül harcképtelenné váltak. Most már csak az utolsó fel­adatot kel! teljesíteni. A „foglyoktól" megtudjuk, hot vannak a rakéta-kilövö pályák, s a legrövidebb úton igyek­szünk azokat megsemmisíteni... Amikorra elérjük a kitűzött vonalat, már késő délutánra jár. Minden fel­adatot sikerrel oldottunk meg. Jöhet utánunk a század; szabad az út. ... S amire hozzánk érnek, már vége a gyakorlatnak, lobog a tábortűz, s a két „ellenséges" tábor katonái együtt vitatják meg a nap eseményeit, a „harcot", amelyben a „győzök" és a „legyözöttek" nem ellenségek, hanem harcitok, akik éber figyelemmel, min­denre felkészülve örködnek népünk békés építő munkája felett. GÁL SÁNDOR A kórház egy álló­­más az ember életében. Néha az élet rohanó forgatagának vo­­natjáról leszóltunk egy rövid pihenőre. Kint zajlik az élet, emberek vigadnak, dolgoznak, küzdenek a holnapért, de itt tétlenségre va­gyunk ítélve. Amikor vizitre jön a főorvos, minden beteg szeme fel­csillan, és látható a kérdőjel: vajon mehe­tek-e már dolgozni? A nagy állomáson elága­zódnak az utak. A több­ség újra felszáll a vo­natra és tovább utazik. De bizony sokan lema­radnak, az élet zsák­utcájába kerülnek. Az ipolysági kórház­ban minden beteg szó­rakozással, tréfátázás­sal igyekszik elűzni a betegség gondolatát. A klubhelyiségben való­ságos sakkcsaták foly­nak. A reggeli órákban és este benépesedik a klubterem. A nap bizo­nyos órájában kissé el­szomorodunk. A folyo­són kopogás hallatszik.- Frántó jön... Letelepedik az akvá­rium mellé. Hosszan nézi játékunkat. Majd maga is részt vesz a versenyben. Napokig küzdők magammal, amíg kissé félve megszólí­tom: — Ne haragudjon; mondja el, mi történt magával? Franto inteligens em­ber. Megértőén bólint, nagyot sóhajt, majd villámokat szór a sze­me ... — Ők tettek tönkre... Most csak ketten ülünk a klubteremben. Elemtárul egy biztatóan induló, tönkretett élet története. Franto, apjával együtt, az ostravai bányában dolgozott. Napctnta bá­nyászták a fekete gyé­mántot. Nem hiányzott az élethez semmi. Amíg egy nap röhögő, túlhí­zott SS-katonák jöttek Ostravára. A bányászok nagy részét elvitték Né­metországba. — Mi volt a bűne, miért kellett Németor­szágban dolgoznia? - kérdezem. — Nem tudom ... Munkás voltam, dolgoz­tam .,. Aztán felrémlik em­lékezetében egy szörnyű éjszaka. A fabarakokból kizavarták őket a hideg éjszakába. Elfagyott a keze és a lába, tönkre­ment az egészsége. A felszabadulás után ö is jókedvvel fogott mun­kához. Minél többet akart tenni a máért. A betegség azonban utol­érte. Elsöosztáiyú he­gesztő, nemrég még a „Ropovodo"-on dolgo­zott, most tétlenségre kényszerül. Értékes em­ber. Alaposan ismeri a gépeket, a villanyberen­dezéseket. Mindennap estefelé egy szerény asszony jön a kislányával. Kicsi lá­basban ínyenc falatokat hoz Frantonak. Megille­­tödve köszönök neki. Mindennap jönnek. Ki tudja meddig... Franto egyre súlyosabb beteg. Ki tudja, felszáll-e még a vonatra? Kip-kop, kopog a mankó. Halljuk mindennap. Nyugat-Német ország­ban tovább röhögnek az elhízott gyilkosok. Nem volt még elég a tragé­diából? Tűrheti ezt a haladó világ? BÁLLÁ JÓZSEF • A Leninről elnevezett lengyel acélkombinát 1980-ba.n több mint 9 millió tonna acélt terme! majd, ami több minden idők lengyel acélterme­lésénél. Az óriási erőművet szovjet és csehszlovák segítséggel építik fel lengyel barátaink. • Bulgáriában nagy teljesítményű mezőgazdasági gépeket vásároltak az idén a szövetkezetek. A bolgár föld­művelésügyi minisztérium hivatalos jelentése szerint idén 528 szovjet traktort és több mint 1000 különböző mezőgazdasági gépet vásároltak a bol­gár földművesek. • Az Ikarus nevű világhírű magyar autóbuszgyártó-üzem a jövő évtől 160 személyes autóbuszok sorozatgyártá­sát kezdi meg. • A Mongol Népköztársaság sta­tisztikai hivatalának jelentése szerint a mezőgazdaság szocialista szektora már a talajterület 98,5 %-át műveli. A harmadik ötéves terv folyamán az állattenyésztést 11 %-kaI. a növény­­termesztést pedig 15 %-kal kívánják fokozni. • Tuniszban szovjet-tuniszi gaz­dasági egyezményt Írtak alá, amely­nek értelmében a Szovjetunió gazda­sági segítséget nyújt Tunézia nemzeti kincseinek feltárásában. Az egyez­mény alapján több szovjet szakember megy majd Tunéziába az ipari terme­lés fellendítésének meggyorsítására. • A Kínai Népköztársaságban nagy fejlődésnek indult az óragyártás. Már több mint 50 fajta óra gyártását kezd­ték meg. Idén helyezték működésbe Pekingben a legnagyobb kínai óra­­gyárat, amely évente 120 000 zseb- és karórát, valamint egyéb mérőeszkö-» zöket állít elő. Prágában a Külügyminisztériumban az USA prágai nagykövetségének át­adták a csehszlovák kormány jegyzé­két, amelyet csehszlovák állampolgá­rok számára nyugatnémet állampol-Franto vádol

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents