Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-10-04 / 80. szám

Egy a sok közül ím&zwU a Uabáckati \- Meg lesz-e időben s szántás?- Ez is kérdés?... Versenyben vagyunk. Nem maradhatunk adósok. Azt a csekély 20 hektárt már egy­kettőre felszántjuk. Nemsokára jön a váltás. Most Meg­tért ül a kormányhoz.- Ebben a táblában nem' félünk, de a herés az kemény dió. Hármas ekével azzal is megbirkózunk. Persze, ha lesz elég éles ekevas — fűzi ő is hozzá. Pár szót vált az időközben odaérkező gépesítővei és tovább indul. A határ másik oldalán Mervic Ber­talan traktoros a műtrágyát szórja.- Több mint 5 hektárt szórunk be naponta. Igyekszünk, mert mi sem akarunk lemaradni a versenyben: A műtrágyaszőrőtől a kukoricatábla felé igyekszünk Paulovics mezőgaz­dásszal. A táblák mint a nyitott könyv elbeszélik, hogy az előkészítő munkát jól végzik. Igyekeznek, hisz október — Nem maradunk le a ver­senyben — Ígéri Mervic j. ' Bertalan kukoricát számítanak hektáronként. A kukorica nagyon szépen megérett. Egy nap élményeiből • néhány mozzanatot vetettünk papírra a dolgos szövetkezeti tagok életéből. A munka a mostoha időjárás elle­nére is ég az emberek keze alatt. BÁLLÁ JÖZSEF Szeptember első felében újabb gaz­dag aratásba kezdtek az alsőszecsei azövetkezetesek, mégpedig a maghere aratásába és cséplésébe. A 32 hektáron termett megheréjüket 10 nap alat.t csépelték ki, s az eredmény: 108 má­zsa heremag. így persze ez még nem érdekes, de ha hozzátesszük, hogy mindezt a munkát ketten végezték el, más jelentőséget kapnak a számok. A jő eredmény kiváltképp Bogyó La­josnak, a szövetkezet ezermesterének köszönhető. Tudniillik a here cséplését is, akárcsak a gabonáét, kétmenetesen végezték, sőt még eredményesebben, mivel Bogyó elvtárs a szovjet SZK — 3-as kombájnját olyan herefejtővei látta el, hogy szükségtelenné válik a mag újratisztítása. A közelmúltban a lévai járás mező­gazdászai jöttek el megnézni a csoda­masinát, mert már mindenfelé híre futott Bogyó elvtárs értékes újításá­nak. Éppen jókor érkeztek, mert a gép kint dolgozott a határban Bogyó Lajos és Nagy János irányításával. Elbeszélgettek az újdonsült újítóval. — Hogyan csinálta ezt?— kérdez­gették jobbról, balról. — Törtem egy kicsit a fejem, hogy úgy mondjam, gondolkodtam, hogy Az égen egy árva felhöfoszlinyt sem találunk. Bolondos forgószél vonul végig a tikkadt növények fölött. Porzik a szárazságtól ke­mény, szomjas föld. Még a tarló­­hántott táblán is olykor-olykor kiveti magából a föld az ekét. Az ember mégsem adja meg magát. Küzd a mostoha természettől. miként lehetne jobb munkát végezni és olcsóbbá tenni a termelést. Ez úgy hisszük, hogy sikerült it, mivel az elmúlt években még a here csépléséhez 5-6 emberre volt szükség, s az asztagoláskor a magtermés nem kevesebb mint 20 °/o-a mindig szétszó­ródott. Az új módszerrel pedig egy ember is elvégezheti a here cséplését, s a szemveszteség a lehető legkisebb. Bogyó Lajos egyszerre a környék leghíresebb embereinek egyike lett. Mindenki szereti és megbecsüli a falu­ban is szerénysé­géért, valamint Jő munkájáért. A szö­vetkezetben már csak ezermester­nek titulálják. Igaz, nincs is olyan mun* ka, amelyhez ne értene. Ha kell, ács vagy asztalos, majd gépész, villanysze­relő, s minden munkát, minden fel­adatot kiválóan old meg. BOGYÖ LAJOS Kúcs Gyula (Alsószecse) jk - Iparkodjatok az ekevas-Jjlí, sail — mondja Megtért István a gépesítóknek. (Foto: Bállá) Az ipolysági szövetkezet tábláin Járunk. Az út mellett egy fiatal trak­toros épp ekevasat cserél. — Elkopott az éle a kemény föld­ben — magyarázza. — Nehéz a mun­ka. Naponta négyszer kell ekevasat cserélni. Mellé ülök a fülkébe. Elindítja a lánctalpast. Elbeszélgetünk, munkáról, életről. Örömtől ragyogó arccal újsá­golja, hogy nemrég gyermekük szüle­tett. Jókedvvel dol­gozik. Néha húz egyet-egyet a bot­kormányon, nehogy a szántás hibás le­gyen. — — Megbirkózunk mi a földdel — mondja Urblik —, csak á műhely éle­sítsen elég vasat. Most is későn hoz­ták; a szántás síny­li meg, s a gép is kínlódik. Bizony az éles vassal szántott ba­rázdák olyan szé­pen simulnak egy­máshoz, mint könyvben a betű­sorok. A gép köny­­nyen húzza az ekét. 10-én az utolsó mag is a földbe hull. Kizárólag nagy termőképességű búza­­fajtákat vetnek. A kukorica termés­hozamával is elégedettek. A Bucsányi lófogú több mint 40 mázsa szemes kukoricát ad hektáronként. A Kocsőcl korai is szép. Meglep, hogy gyomot alig találni a kukoricatövek között. — Kitűnően bevált az Atracin gyom­irtószer — örvendezik a mezőgazdász. — Kézi munka csak az egyeléshez kellett. A kukoricát 50 cm-es sortávolságra vetették. Egyszer boronálták, majd sarabolták. Harmincöt mázsa szemes­íjjjpHF — A kukorica az én szerel­mem - jelenti ki mosolyog­va Paulovics mezőgazdász Nem törik, hanem „csépelik“ a kukoricát Űj betakarítási eljárás a Herceghalmi Kísérleti Állami Gazdaságban A kukorica betakarítása, gépesítése ma még megoldatlan probléma a me­zőgazdaságban. A különböző orszá­gokban gyártott gépek egyike sem felel meg teljesen a célnak. A kísérlet bevált Ennek felismerése késztette a Her­ceghalmi Kísérleti Állami Gazdaság szakembereit arra, hogy új utakat keressenek a kukorica betakarításá­nak a gépesítésére. Több éve folynak már a kísérletek. Tavaly üzemi mére­tekben is alkalmazták a kísérleti eredményeket, idén pedig teljesen géppel takarítják be az 1000 hold ku­koricát a gazdaságban. Nincs szükség bonyolult gépekre: a gabonabetakarításná! is alkalmazott AC—400-as és SZK-3-as kombájno­kat használják fel erre. Szeptember 25-e táján a kukoricát viaszérésben kezdik betakarítani. A kombájn a ku­koricaszárat szétzúzza, a csövekről pedig „lemorzsolja“ a szemet. A tartósítás módja Az így elcsépelt kukorica a mintegy 30-35 %-ban tartalmaz vizet. Emiatt tartósítása gondot jelent; ezt is meg­oldották azonban a kísérleti állami gazdaság szakemberei. A korábban siló céljára készített betonmedencéket használják fel tárolásra. A betonme­dencébe ömlesztett magas víztartalmú kukoricát légmentesen zárják le. Elő­ször zsákszövettel takarják le, majd 2 —3 cm vastagon folyékony bitumen-Nemrég a Janíkmajori Állami Gazdaságban ünnepi gyűlésen vettük át a járási nemzeti bizottság és a Nyu­gat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság vándorzászla­ját. Miért is kaptunk ezen a napon két vándorzászlót. Mert az év első felében példás sikereket értünk el az állattenyésztésben. Az utolsó hónapban 66 dekás napi súlygyarapodást értünk el sertésenként. Olvasóinkat bi­zonyára érdekli, milyen módon értünk el ilyen sikert. Kezdjük a legfontosabbai. Mi szükséges ahhoz, hogy az állattenyésztésben eredményesen végezhessük mun­kánkat? Legyen elegendő jó minőségű takarmányunk, jó fajta állatokkal rendelkezzünk és az állatokat munka­szerető emberekre bízzuk. Nálunk mind a három feltételt biztosítottuk. Persze, nem ment egyszerűen. Naponta szívós harcot folytattunk a munkafegyelem megszilár­dításáért, a helyes takarmányozásért, a tisztaság betar­tásáért, és az állatok szeretetére neveltük dolgozóinkat. A NEDVES TAKARMÁNYOZÁSI MÖDSZER KITŰNŐEN BEVÁLT Az utóbbi években sokat vitatkoznak a sertések hiz­lalás! módszeréről. Egyesek a szárazetetéses módszert helyezik előtérbe, mások a nedves etetés mellett kardos­kodnak. Magam is több esetben a száraz takarmányozást ajánlottam, mindaddig amíg saját magam nem győződ­tem meg róla, hogy a nedves etetés nagyobb súlygyara­podást eredményez. Gazdaságunkon 2500 sertést tartunk. Az állatokat minden hónap végén rendszeresen mázsál­­juk. A március végi mázsáláskor az első hizlaldában sokkal jobb eredményt értünk el, mint a többiben. A súlygyarapodás sertésenként napi 62 deka volt. A má­sodik előhizlaldában viszont csak 24, a nagyhizlaldában pedig 42 dekás súlygyarapodást értek el. Arra a meg­állapításra jutottunk, hogy a hiba a takarmányozási módszerben van. Az első előhizlaldában Floriá Ilona és Turnévá Agnesa nedves etetési módszert alkalmaztak. A többi hizlaldában száraz etetéssel dolgoztak. Nem akartunk mindjárt cselekedni. Vártunk még egy hónapot. Április végén szintén a nedves takarmányozás javára dőlt el a mérleg. Ekkor elhatároztuk, hogy minden hiz­laldába bevezetjük a nedves etetési módszert. Kíváncsian vártuk a hónap végét. Az eredmény nem maradt el. A nagyhizlaldában Rybár József és Baléirák Anton 55 dekás súlygyarapodást ért el. A második előhizlaldában Miklós néni 57 dekás napi súlygyarapodással dicsekedett. Az első előhizlaldában 59 dekás napi súlygyarapodást ér­tek el sertésenként. Azt mondják, hogy az elmélet helyességét a gyakorlat igazolja. Mi a nedves takarmányozási módszerrel nem­csak magasabb súlygyarapodást biztosítottunk, hanem az 1 kg hús termelésére fordított költséget is lényege­sen csökkentettük. Áprilisban a nagyhizlaldában 9 kg darára volt szükség 1 kg hús termelésére száraz takar­mányozási módszerrel. Ezzel szemben az első előhizlal­dában nedves módszerre! a szükséglet csak 5,6 kg volt. Szerény becslésem szerint havonként 7000 korona értékű darát takarítunk meg a nedves hizlalással. öntudatos sertésgondozóink nap mint nap győződtek meg a nedves takarmányozás előnyéről. A nagyhizlaldá­ban kisvasúton mozgó „moslékoló" gépet szereltünk föl, amelynek segítségével naponta háromszor etettük lan­gyos moslékkal a sertéseket. A nagyhizlaldát tágassá, tisztává, világossá építettük. Elejét vettük a sertésbeteg­ségeknek. Az elhullást 7 % alá szorítottuk. Az átlagos súlygyarapodás sertésenként 66 deka. Eredményeinkkel valósággal felborítottuk igazgatósá­gunk pénzügyi bevételi tervét. A beadásra tervezett sertések 80 %-át már július végén a vágóhídra juttat­tuk. A vándorzászló átvételekor már 40 000 kg sertéshúst terven felül adtunk el. A leadott sertések 6—7 hónapos korukban 98 kg-ot nyomtak. Jó munkaszervezéssé!, a helyes etetési technika alkal­mazásával a sertések hízási idejét 2 — 3 hónappal lerövi­dítettük. Ez a dolog lényege. Ebben jut kifejezésre a hatékonyság, amelyről napjainkban oly sok sző esik az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. K. Kopecky (Rusovce) nel öntik le, ezután földet tesznek rá, majd az ülepedés után még 2 alkalom­mal ugyancsak bitumen-tömítést al­kalmaznak. Az Így tartósított kukorica tápanyagtartalmából semmit sem ve­szít. A silómedence tartalmát a fel­bontás után 8 — 10 nap alatt fel kell használni. Megoldható azonban a kombájnok­kal „csépelt kukorica szárítása is. Egyhónapi előny A Herceghalmi Kísérleti Állami Gaz­daságban alkalmazott gépi kukorica­betakarítási módszernek szinte fel­mérhetetlen az előnye. Egy-egy kom­bájn tíz órás üzemidő alatt mintegy 15 hold kukoricát vág le s „csépel“ el. Ekkora terület betakarításához leg­alább 60 ember kell. A szokásos mód­szer mellett október végén, november elején történik a betakarítás. A Her­­ceghalml Kísérleti Állami Gazdaság­ban alkalmazott elvek szerint leg­alább egy hónapot nyernek. Nagy nép­­gazdasági előny származik abból is, hogy a korán betakarított kukorica után idejében földbe kerülhetnek az őszi kalászosok. Mihók Sándor Holékonifság a javából Jól halad a vetés és a betakarítás A hónapok óta tartó makacs szárazság sok gondot okoz a rlmajánosl szövetkezeteseknek is. A több mint 890 hektárnyi földön bizony sok a tennivaló, de eddig minden munkával idejében végeztek. Huszár Fe­renc mezőgazdász véleménye szerint s talajelőkészítés idén jobban ha­lad, mint az előző években, mert alaposabban felkészültek. A jövő évi jó termés érdekében minden előfeltételt megteremtettek. Hektáronként 300 mázsa istállótrágyát szántottak be. A 12 hektár őszi repce vetésével augusztus végén, a 10 hektár őszi keverék vetésével pedig szeptember 10-ig végeztek, jelenleg az őszi búza alá készítik elő a talajt. A 150 hektárból eddig 80 hektáron készítették elő a magágyat. Krnád La­­dislav és G o n d a József traktorosok DT—54-es lánctalpas traktoruk­kal két műszakban dolgoznak. A szövetkezeti dolgozók munkafegyelmével sincs semmmj baj. Dicséret illeti a 72 éves H a j t m a n n György bácsit, aki magas kora ellenére is nagy szorgalommal dolgozik a közösben. Negyvennyolc hektárról már a magherét is kicsépelték. A csépiést kombájnnal végezték, amely tökéle­tesen és szemveszteség nélkül dolgozik. Hektáronként 200 kg-on felü­li lesz a termés. Javában haladnak a burgonya szedésével is; eddig több mint 8 hektárról takarították be. A burgonya bizony nem adta meg a várt termést, mivel esőt egyszer sem kapott. Cukorrépatermésük sem a legjobb. Hektáronként 400 mázsát terveztek, de a szárazság ebből is vámot vett. A múlt évhez viszonyítva azonban még így is jobb termést érnek el. Körülbelül 300 mázsára számítanak hektáronként. A 40 hek­tárnyi kukoricából szemes állapotban átlag 25—30 mázsát várnak hektá­ronként. KERTÉSZ IMRE (Losonc) Százdon hagyományos a felvonulással egybekötött szüreti vigalom. A méz­édesre érett szőlő tiszteletére most is ünnepeltek. Képünkön Meggyesi írónké és Sztrehárszki Klári között Duhony elvtársat, a szövetkezet elnökét látjuk a felvonulás élén. Jókedvűen vigadt az egész falu. Meg is volt rá az okuk. A jövőben még inkább örülhetnek, hisz a Dutka-hegyen újabb 5 hektár szőlő­fbwmvytr 3 1961. október 4. öldet fordítanak. Tehát még többet aggaszthatnak majd a hegy levéből. (Kép és szöveg: Balta)

Next

/
Thumbnails
Contents