Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-01-29 / 9. szám
Van mivel büszkélkedniük Ligán elvtárs családi háza rési székhely dicsekedhet. Nehéz lenne mindent részletesen felsorolni. úgy magaoan, aug naimatoan Kérdezte:- Egyszóval, a városunk fejlődése érdekel? Hát jó! Van mivel dicsekednünk. Aztán meg egy-két panaszunk is akad ... A szekrény polcáról egy megkopott, egyszerű füzetecske kerül elő. Benne nevek, évszámok. Azok adatai kerültek ide, akik új lakásba költöztek. Tíz, húsz, harminc, száz.,., — számolgat félhangosan az elnök, majd végül kiböki; — A második ötéves terv éveiben 187 új lakásegységet adtunk át rendeltetésének. Hetven pedig befejezés előtt áll. Közben Iván elvtárs, a nemzeti bizottság dolgozója is mellénk szegült, így most már hármasban, egymás segítségéve! soroltuk fel mindazt, ami a lakásokon kívül épült, avagy Tanácskozás után Véget ért a szocialista munkabrígádok első országos tanácskozása. A küldöttek — szocialista munkabrigádok tagjai — szétszéledtek hazánk minden tájára, visszatértek munkahelyeikre. Nagy érdeklődéssel vártuk a tanácskozást. Latolgattuk: vajon milyen eredményt hoz majd? Ma kezünkben van a történelmi jelentőségű Felhívás, figyelmesen végigolvastuk a küldöttek felszólalását, állásfoglalását. Hazánk legjobbjainak felhívása méltán váltott ki országszerte nagy visszhangot. Ugyan már a tanácskozás idején lelkes volt a légkör üzemeinkben. A jó példa vonzza az embereket. A tanácskozás tiszteletére dolgozóink ezrei határozták el, hogy követik élharcosaink példáját, a szocialista munkabrigádok szinte gomba módra gyarapodtak. A meglevőkben pedig új, bátor elhatározások születtek. Most pedig a Felhívás nyomán egész dolgozó népünk megmozdul. Hisz ebben benncfoglaltatik mindaz, ami szocialista hazánk felvirágoztatásához szükséges. Ez, képletesen kifejezve, már a kommunizmus küszöbéig lép, összefogva dolgozóink legszélesebb tömegeit is. Mert miről van szó? Nem elég, ha csak dolgozóink bizonyos része választja a jövő útját, már ami a szocialista életmódot illeti. A további eredmények legfontosabb alapfeltétele ez. Szükséges, hogy mindannyian magunkba szívjuk korunk szellemét, amely a leghaladóbb társadalmi rendszer előszele, alapja. Szocialista módon dolgozni! Jól értelmezzük-e ezt mindig? Itt nemcsak a munkaeredményekről van szó, hanem arról,hogyan érjük el ezeket az eredményeket. így jutunk el a sokat emlegetett korszerű technológiához. Csak ennek bevezetésével érhetjük el azt, hogy szocialista módon dolgozhassunk, tehát élhessünk is. A munkakörnyezet kulturáltsága, a szocialista munkaerkölcs kialakítása énnek természetesen szükségszerű kísérője. Családi életünk, munka utáni időnk újjászervezése, a szocialista elvek szerinti értelmezése szintén elmaradhatatlan, szerves része mindannak, amit szocialista munkabrigádjaink vállaltak. A Felhívás pedig arra törekszik, hogy ezeket az elveket egész dolgozó népünk magáévá tegye. Hazánk minden polgára váljék bensőjében is szocialista emberré. S az ehhez vezető utat megmutatta a szocialista munkabrigádok tanácskozása, megmutatták a szocialista munkabrigádok eredményei. ( —áki) Lehet, hogy valaki elfogultságból kézlegyintéssel mondja: — Hát ez is valami? Nem is olyan rettenetes sok! Nos. pillantsunk csak vissza egy kicsit a múltba. Vegyük például az 1931-es évet. Mindössze kilenc lakás épült fel, 1932-ben pedig nyolc. Ugye nem sok? De vegyük 1938 — 42-ig. A Horthy-rendszer öt éve alatt mindössze nyolc ház épült fel. Tehát a különbség óriási! A harmadik ötéves terv első évébe léptünk. Oj tervek születtek szerte az országban s így Tornaiján is. S erről a tervről így nyilatkozott az elnök: — A csatornázást, az utak portalanítását tovább folytatjuk. Egy új közszolgálati házat is építünk, amit már most meg kellett volna kezdenünk, de valaki jóvoltából csak jövőre láthatunk hozzá. 1962-ben mintegy Ä millió korona beruházással felépül az ásványvíz-palackozó, s ha minden jól megy, a harmadik ötéves terv végére az új kultúrotthsn és a mezőgazdasági. technikum részére a diákotthon is tető’ alá kerül. Önerőből pedig egy strandfürdőt építünk. Az elnök tovább lapozgat a tervekben, s arcán az öröm és büszkeség mosolya fut át. — A szövetkezeti építkezést szorgalmazzuk — folytatja kis szünet után. — Még ez évben felépül 12 lakásegységes ház, s ha jelentkezők lesznek, még több is, mert a szövetkezeti építkezés igen előnyös. Akik pedig egyedül akarnak építkezni, azok részére házhelyet biztosítunk. Szép tervek, szép eredmények, de emellett panasz is akad . .. — A legnagyobb bosszúságot a pékség okozza — folytatja beszédjét jól megfontolva S v e c elvtárs. — A jelenlegi pékség nem megfelelő. Már az elmúlt évben terveztük, hogy újat építünk, tervünket jóvá is hagyták, s amire oda kerültünk volna, hogy a tervet valóra váltsuk, a kerület máshova Irányította az építkezést. Pedig a pékségre egyre több panasz érkezik. A pékek pedig, egyrészt jogosan, arra hivatkoznak, hogy kicsi és nem korszerű a pékmühelyük. Az elnök szava egy kicsit elakadt, de aztán annál élénkebben folytatja:- A város nem járási székhely már. Azt reméltük, hogy ha felszabadulnak a járási nemzeti bizottság épületei, valamilyen kisebb üzemet kapunk, ahol legalább egy-kétszáz asszonyt lehetne alkalmazni. S erre biz nagy szükségünk lenne. Igaz, a Tatra-kávéházat felszámoljuk, s ott rendezzük be a rokkantak szövetkezetét. De hát itt csak a rokkantak kapnak munkalehetőséget. Az egykori járásterületén áthaladó Sajó szabályozását már megkezdték, amelynek igen örülnek a Sajó menti szövetkezetesek és maguk a tornaljaiak is. De nem ártana, ha panaszukkal foglalkoznék a járási, illetve Rozsnyón, az autóbuszállomás szomszédságában épülő lakótelepen új, korszerű szálloda létesül (felvételünkön), amelyet az építészeti dolgozók ez éo végére adnak át rendeltetésének. Lontói kívánság zik. Jól működő állami gazdasága mellett a szövetkezetesek Is eredményesen gazdálkodnak. S maga a falu is egyre szépül, épül. Szinte gomba módra szaporodnak az új házak, és napról napra Izmosodik, terjeszkedik a falu. De egy valami nagyon bántja a Iontóiakat. Mégpedig, hogy talán az ő falujuk az egyedüli a lévai járásban, ahova semmiféle közlekedési eszköz nem jár (sem vonat, sem az autóbusz). így aztán télen-nyáron, esőben-sárban 30—10 tanulónak gyalog kell mennie Ipolyszakállasra Volt már ugyan róla szó sokszor, Ígérgették Is a különböző szervek, hogy autóbuszjáratot kap Lontó is. De sajnos, az ígéretek mindig csak ígéretek maradtak. A régi grófi kastélyban már harmadik éve tanul hatvan diák a kétéves mezőgazdasági tanonciskolán, ök is mindnyájan azt várják, hogy egy napon autóbuszon utazhatnak. Államunk az elsők között van a világon a közlekedés sűrűségét tekintve. Azt is tudjuk, hogy a felszabadítás óta számtalan kisközség kapott autóbuszt, csak Lontóról feledkeztek meg valahogy az illetéke* szervek. A Iontói lakosok tehát joggal kérdik: mikor biztosít a lévai nemzeti bizottság községüknek is autóbuszt? Mert ők is szeretnének kényelmesebben utazni, vásárolni és munkába járni. B e 1 a n y i János A szovjet hősök emlékműve a kerületi nemzeti bizottság és ezeket a lehetőség szerint orvosolná. Ne feledkezzenek meg Tornaijáról még akkor sem, ha már nem is járási székhely. Németh János | A helyi illetékek fizetéséről A nemzeti bizottságok jog- és hatáskörének állandó bővülése folytán lényeges megterhelést jelentene, ha továbbra is nekik kellene foglalkozniuk a helyi illetékek beszedésével, elkönyvelésével és esetleges behajtásával. Ezért 1961. január 1-től már nem szedik az úgynevezett helyi pénzeket, és a különböző illetékeket, a szemét, hamu és hulladék elhobdási díjat, a mázsálásért, a nyilvános létesítmények és fürdők használatáért fizetendő illetékeket. Egyesek helyébe azonban külön díjszabás szerinti pótilletékek lépnek helyébe. A fentiekről intézkedő 161/1960 Zb. számú hirdetmény egyúttal a kutyatartásért járó illetéket, a „kutyaadót“ is újjárendezi. Ha a község lakosainak száma kövesebb mint 2000, a helyi nemzeti bizottság beleegyezésével, sőt a népesebb településeken sem kell kutyaadót fizetni, ha azt a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági jellegűnek nyilvánítja. Egyébként évi 120 koronát tes? ki az illeték minden hat hónaposnál idősebb kutya után, míg Prágában, Brnóban és Bratislavában 240 koronát. Ezeket az öszszegeket az illetékes nemzeti bizottság egyes községekben saját mérlegelése szerint emelheti, illetve a felek kérelmére mérsékelheti vagy teljesen elengedheti (nevezetesen a házőrző kutyák esetében). Teljes kutyaadó-mentességet élveznek a nyilvános-, tudományos- és közérdekű-szervezetek és vállalatok (szövetkezetek), valamint olyan magatehetetlen és vak személyek, akik'iáját védelmük vagy kalauzolásuk'céljából kénytelenek (vakvezető) kutyát tartani. Minden ház tulajdonosa (kezelője) adóvallomást köteles benyújtani az épületben tartott kutyákról akkor is, ha gazdájuk illetékmentességet élvez. A kutyaadót a fizetési meghagyás kivárása nélkül minden év február 15-ig kell kifizetni. K. E. § Negyven esztendeje annak, amikor Stefan Kalináő teljesen kifulladva kiért a mürgecanyi mészégetőhöz. A mészköfejtőben többnyire fiatalok dolgoztak. S annak ellenére, hogy november eléggé szűkösen mérte a napmeleget, úgy verejtékeztek a csillék megrakásánál szórgoskodók, mint a legnagyobb augusztusi hőségben. Stefant mindenki szerette és becsülte. Társai is szívesen hallgattak rá, s megfogadták tanácsait. Most is csak messziről füttyéntett fiatal barátainak. Amikor néhányon abba az irányba pillantottak, türelmetlenül integetni kezdett, hogy jöjjenek hozzá. — Mi történt. Stefan? - kiáltott már messziről Juro Stefancík, aki 1918-ban tért vissza Oroszországból, ahol négy évet töltött fogságban, s az utolsó évet a vörös hadseregben szolgálta le. — Fiúk, Kosicéröl vannak itt hárman! Azt mondják, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai, és segíteni akarnak nekünk is Margecanyban egy ugyanolyan szervezet megalakításában. A fiatalok csodálkozva összenéztek. Csak Juro gondolkodott el komolyan a mondottak felett, és mintha csak magában beszélne, suttogta: — Ez valami olyan szervezet lesz, mint Oroszországban a Komszomol. Hát nem lenne rossz ... Mit szóltok hozzá? Amikor Juro említette nekik a Komszomolt, mindjárt tudták, hogy milyen szervezetről van szó. Nagyon sokszor beszélt már nekik az orosz forradalomról, az orosz fiatalság harcáról. 1920. november 15-én este Michal Klavsky házában több mint 130 fiatal lány és fiú jött össze Margecanyból és Jaklovicéből. A késő éjszakai órákig válaszolgattak Michal Farkas, Frantisek Dénes és Juraj S ob ol a, a kosicei Kommunista Ifjúsági Szövetség kerületi bizottságának tagjai a Komszomolistáink hozzájuk intézett kérdésekre, hogy miért van háború, éhség, és miért nem tanulhatnak a munkás- vagy parasztgyerekek. Beszéltek a szovjet fiatalságról, amely már hozzákezdett a szebb és boldogabb jövő építéséhez a kommunista párt vezetése alatt. Arra a kérdésre, hogy ki akar a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja lenni, minden kéz a magasba emelkedett. Michal Ka vulicnak, akit ezen ez első összejövetelen újságterjesztö-Kommunista Pártjának helyi szervezetét is megalakították. A pártba több mint 30 munkás és paraszt jelentkezett. A Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai mindnyájan közöttük voltak. Sok vitára adott ez okot a munkás- és parasztcsaládokban. A papok szószékből átkozták az ájtatoskodó vénasszonyok előtt a kommunistákat, hogy eladták lelkűket az ördögnek. A kommunisták és a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai azonban nem nek választottak meg, mindjárt rengeteg munkája akadt. Előfizetőket kezdett gyűjteni a „Mlady robotník" (Ifjú Munkás), és később a „Komunistická mládez; (Kommunista ifjúság) című lapok számára. A többiek meg színdarabokat tanultak be, például a „Za cisára a vlast" (A császárért és a hazáért) és a „Slepá rodina kartácnikov“ (Ágyúöntők vak családja) című drámákat. Ezekkel a háborúellenes színdarabokkal a környező falvak mindegyikében felléptek és végigjárták az egész Getnica-völgyet is. 1921. május 15-én Csehszlovákia tántorodtak meg, s folytatták a harcot a maguk elé tűzött eszmékért, amelyeket a „Pravda chudoby" (Szegénység Igazsága) hasábjai hirdettek. A fiatalság az egész gelnicai járásban mindenütt segített a kommunistáknak a szervezetek megalakításában. Amikor 1922-ben a kormány rendelkezésére a Kommunista Ifjúsági Szövetségeket fölosztották, a fiatalok illegalitásba mentek át. Továbbra is rendszeresen találkoztak a tagsági gyűléseken. Röpiratokat terjesztettek, s a kerítések és házak falára éjszaka kommunista jelszavakat festettek — mint például: „Válasszátok a Kommunista Pártot!" Ezek az események 1923-ban a járási képviselőtestületi választásokkor játszódtak le. A fiataloknak nagyon fontos szerepük volt abban, hogy a gelnicai járásban a falvak élére mindenütt kommunista ember került. Nem maradtak tétlenül a margecanyi mészégetőben 1921. február 23-án kezdődő és három hónapig tartó sztrájk ideje alatt sem. A tulajdonosoknak szálka volt a szemében az üzemi tanács 11 kommunista tagja, és hogy szabaduljanak tőlük, el akarták őket bocsátani a munkából. De a munkások megmutatták erejüket és szolidaritásukat, s egy emberként a 11 kommunista mögé sorakoztak. A sztrájk egész ideje alatt a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai csoportokat szérveztek és védték a mészégetőt a sztrájktörők ellen. Ma már sokan nem élnek a Kommunista Ifjúsági Szövetség első tagjai közül. A burzsoá kormány üldözése és a munkanélküliség sokakat kivándorlásra késztetett. Mások viszont a Havai börtönökben haltak meg vagy a fasiszta Németország koncentrációs vesztőhelyein. De azok, akik túlélték a borzalmakat, ma a szabad hazában is az első vonalban harcolnak a még boldogabb szocialista köztársaságért. A kommunista sajtó első terjesztője, ~M. Kavtiliö elvtárs ma a margecanyi szövetkezet elnökségének a tagja. De Stefan Kalináő is tevékenyen dolgozik különböző beosztásokban. Nem egy estét töltöttek már a margecanyi fiatalok között. A Kommunista Ifjúsági Szövetségben végzett munkájukról beszélgetnek, s tanítják a fiatalokat a kommunista párt szeretetére. S a fiatalok nem is hoznak szégyent apáik és nagyapáik fejére. CSISZ-szervezetük a Spisská Nová Ves-i járás legjobbjai közé tartozik. Ján Markovió £zrftwL m. liwmiiftf 5 1961. január 29. készült el a második ötéves terv idején. A város egy részében szennycsatornák épültek. Három kilométer hosszúságban portalanftották az utcá. kát. Oj, korszerű tizenegyéves iskola, önkiszolgáló üzlet, gyönyörű park épült. Oj otthont kapott a járási építkezési vállalat, a vasúti kirakodó állomás kiszélesült és a vasút közelében kiépült a szövetkezet gazdasági udvara. A felsoroltak azonban csak töredékei annak, amivel a volt já-Az elmúlt napokban Tornaija új parkjában iskolatársammal találkoztam, aki a fölszabadítás óta Magyarországon él. Azóta most látogatott Ide először. A kölcsönös üdvözlés után barátomból örömmel, de meglepetésszerűen tört ki a szó: — Hogy megváltozott ez a kis város! Gyönyörű park, modern családi házak és portalan utcák! Milyen pompás! Barátom nemsokára tovább sietett. Jómagam pedig szavain gondolkoztam. Milyen igaza is volt. Mi, akik a városka közelében élünk, mindezt alig vesszük észre. Sietve szedtem a lábam; utam a nemzeti bizottság irodájába vitt, hogy érdeklődjem a kis városka fejlődéséről. A helyi nemzeti bizottság elnöke, Svec elvtárs mosolyogva fogadott. Befejezte megkezdett munkáját, aztán szinte csak
