Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-01-18 / 6. szám
A szovjet mezőgazdaság további fejlődésének fontos szakasza (Folytatás az 1. oldalról.) és a cukorrépatérmesztéíi intérét 1» Moszkvában volt, holott a cukorrépát Ukrajnában termesztjük. Ezek az intézetek mind a Nagyszínház körül akartak elhelyezkedni (derültség), mintha ez lenne létük legfőbb alapja. (Élénkség.) Voronov ezután megemlítette, hogy intézetük három évvel ezelőtt egy új megoldású szarvasmarhafarmot rendezett be, amiért az igazgató az Akadémiától dorgolást kapott. Erre a „megdorgált“ farmra azóta is járnak az érdeklődők, hogy tanuljanak, s a farm mindenkinek tetszik. Hruscsov: S kihez ragaszkodnak a tehenek: önökhöz vagy az Akadémiához? Voronov: Hozzánk. Ezután Voronov arról szólt, hogy a vágóhídra szánt szarvasmarhát távoli vágóhidakra hajtják. Ennek véget kell vetni. Állítsunk föl helyi húskombinátokat, ahova a szarvasmarha vasúton is eljuthat. Hruscsov: Hát ez igaz. A tehénnek tényleg mindegy, hogy hol vágják le. Miért vonszoljuk -akkor 500 vagy 1000 kilométeren át? Az ilyen állat sokat veszít súlyából. A progresszív munkabérezés bevezetése Az altaji szűzföldek feltörése óta bekövetkezett hatalmas változásokról K. G. Piszin, a párt altaji kerületi bizottságának titkára szólt. Többi között hangsúlyozta, hogy a munka bérezése körül sok a fogyatékosság. Hruscsov: Induljunk ki Manu-kovszkij és Gitalov vagy Koszenko és Bondarenko, a két voronyezsi gépesítő módszeréből, akik cukorrépát termesztenek. Erről a kérdésről a Szelszkaja Zsizny című újság kitűnő cikket irt. A felszólaló ezután elmondotta, hogy az altaji kerületben 500 000 hektáron hüvelyeseket, túlnyomórészt lóbabot szándékszanak termeszteni. A lóbab a kísérleti eredmények szerint kiemelkedő hozamokat ad, s ráadásul sok nitrogént hagy vissza a talajban. ' A továbbiakban Hruscsov elvtárs felhívta a figyelmét Szvetlicsnyij elvtárs tapasztalataira, aki a kubáni mezőkön egycsírájú maggal cukorrépát termeszt. Szvetlicsnyij elvtárs 3,05 rubeles költséggel állít elő egy mázsa cukorrépát, amelynek begyűjtési ára viszont 22 rubel (régi árakban). Piszin ezután főleg a fejőgépgyártás hibáira hívta föl a figyelmet. Két év óta hiába követnek el mindent, hogy üzemeik valamelyike áttérjen a fejőgépek gyártására. Hruscsov: Bízzák rá egy-két hétre a fejőgulyási teendőket a népgazdasági tanácsok elnökeire, majd lesz azután fejőgép! (Élénkség.) Piszin: Az is baj, hogy a gépeket helytelenül osztják el. Hruscsov: Tehát nem marad más hátra, minthogy e,gy hőnapra vegyék, föl fejőgulyásnak Geraszimov elvtársat, a Goszplan elnökét. Végül Piszin a szüzföldi szovhozok dolgozóinak életkörülményeiről beszélt. Főleg az éttermek és gyermeknevelési intézmények létesítésének fontosságát hangsúlyozta. Hruscsov: Ezt a javaslatot támogatni kell, mert nagyon fontos, hogy a szűzföldi szovhozokban mindenekelőtt bölcsődéket, óvodákat és éttermeket építsünk. (Viharos, hosszan tartó taps.) Kubán korlátlan lehetőségei A szónoki emelvényre ezután Vorobjov elvtárs, az SZKP krasznodari kerületének főtitkára lépett. Közölte, hogy Kubán évente 100 millió púd gabonát ad át az államnak. Hruscsov elvtárs kezdeményezésére nagy cukorrépafeldolgozó ipart fejlesztettek ki, s összesen 15 cukorgyárat létesítettek. A tavaly betakarított cukorrépából az 1957-ben előállított 4 millió púddal szemben legkevesebb 20 millió púd cukrot gyártanak. A cukorgyártás fejlesztésén kívül lényegesen növelni akarják a gabonatermesztést is. A krasznodari kerület a legközelebbi években már 100 millió púd cukrot gyárt és több mint 100 millió púd gabonát ad el évente az államnak. 1 Hruscsov: Ez aztán a meglepetés, kubáni elvtársak! Több mint 100 milliót! Már 101 millió is több mint százmillió! Miért is kellene Dulinyuk elvtársnőhöz járniuk? Ogy tűnik, hogy inkább Dolinyuk elvtársnőnek kellene elmennie önökhöz, hogy megmutassa, hogyan kel! gazdálkodni. Ha elmegyek önökhöz a konferenciára, megbeszélem a kozákokkal, mit jelent az a „több mint százmillió“. Hibát követnénk el, ha készpénznek vennénk az említett mennyiséget. Tudják, menynyi gabonát kellene adniuk a kubániaknak? Legalább 150 millió pudot. (Taps.) S lehet, hogy még ennél is többet. Elidőzünk együtt és ceruzával a kézben mindent jól felülvizsgálunk. Megnézzük, hány hektár megfelelő föld áll rendelkezésükre, milyen a vetésforgó összetétele, mit kellene meghagyni vagy kihúzni és mivel kellene helyettesíteni a kishozamú terményeket. Nem is lénne értelme annak, hogy ellátogassak önökhöz, ha 150 millió púdnál kevesebb gabonát kellene felvásárolnunk önöknél. Vorobjov: Ezennel meghívjuk, Nyikita Szergejevícs. Hruscsov: Eljövök önökhöz mint a felvásárlóüzem dolgozója, s mint ismeretes, a felvásárlókat senki sem hívja meg, maguktól jönnek. (Derültség, taps.) Vorobjov elvtárs továbbá beszámolt arról, hogy a mezőgazdasági dolgozók növelik a kukorica vetésterületét és hektárhozamát. Például az Oszt Lebinszk-i járás kolhozai és szovhozai több mint 11000 hektárnyi területen 41 mázsás átlaghozamot értek el. A krasznoarmejszki, szovjetszki és szlavjanszki járásokban pedig a kukorica egész vetésterületén 40 mázsás átlagos hozamot takarítottak be. A krasznoarmejszki járás „Rosszija" kolhoza 60 mázsa kukoricát takarított be hektáronként. Hruscsov: Mennyi kukoricát adtak el összesen a kerületben? Vorobjov: 30 millió pudot. Hruscsov: És mennyit a többi szemesből? Vorobjov: Búzából és más szemesekből valamivel több mint 70 millió pudot. Hruscsov: Tehát ha 320 000 hektárt kukoricával vetnek be, akkor 96 millió púd kukoricát kellene betakarítaniuk, s így ebből csak 30 millió pudot adnának el az államnak. Ha a 96 millió kétharmadát az államnak számítjuk és egyharmadát a kerület állattenyésztési termelésének szükségleteire fordítjuk, még akkor is a kétharmad csak 64 millió pudot jelent. Ehhez hozzászámítunk 70 vagy még ennél is több millió búzát, s máris megkapjuk a 150 millió púd szemest. Ha az ukrajnaiak hektáronként 50 mázsát szándékoznak betakarítani, akkor a kubániak elérhetnek még ennél is többet. Hektáronként 60 mázsát kellene termeszteniük, mivel jobb minőségű talajterületen gazdálkodnak. Vorobjov elvtárs említette, hogy kerületi méretben tavaly 26,4 mázsát takarítottak be hektáronkint. Ez természetesen kevés. Ezrével akadnak olyan termelők, akik készségesen igyekeznek majd elérni az 50 mázsás hektárhozamöt. Itt van Dolinyuk elvtársnő, aki 160 mázsás hektárhozamot ért el. Miért ér el ő 160 mázsát s önök csak 50-et? Menjen el önökhöz, adjanak neki földet, s én megvagyok győződve arról, hogy ő a kubániakkal együtt bebizonyítja, hogy azon a talajon 150-200 mázsás hektárhozamot is elérhetünk. Vorobjov: Van őszi árpánk és búzánk. E termények betakarítása után tavaly 340 000 hektárra kukoricát vetettünk, s nagymennyiségű silóanyagot takarítottunk be tejes érésű és tejes-viaszos érésű állapotban. Hruscsov: A viaszos érés igen fontos. Vorobjov: A másodvetés egy része érett kalászokat adott. Hruscsov: Látjátok, mire képes a kubáni föld! Vorobjov: A kukorica hektárhozamát lényegesen növeljük a VIR — 156-os hibridkukorica vetésével, amely főleg a kerület déli járásaiban 10-15 mázsával magasabb hektárhozamot ad. A kukoricahozamának növelése érdekében magas hozamú fajták és hibridek osztályozott vetőmagját vetjük el, s minden fészekbe meghatározott számú magot juttatunk. — Jelenleg szervezőket iskoláztatunk, vetőmagot osztályozunk — folytatta Vorobjov elvtárs —, a munkacsoportoknak parcellákat jelölünk ki, továbbá javítjuk a gépi felszerelést. Növelni akarjuk a gabonafélék, s főleg az őszi gabona hozamát. Tavaly őszi búzából átlagban hektáronként 24 mázsát takarítottunk be, ez évben legalább 27 — 28 mázsás hektárhozamot akarunk elérni. Hruscsov: Ojból félbeszakítom. Az előbb azt mondotta, hogy 400 000 hektárt vetnek be kukoricával. Hacsak 350 000 hektárt számítunk 60 mázsás átlagos hektárhozammal, akkor 126 millió púd kukoricát kapunk. Ennek kétharmada 84 millió púd, s hozzá 70 millió púd gabona, az 154 millió púd. Ogy gondolom, hogy növelhetik a többi gabonaféle és más szemesek hozamát is. Vorobjov: Helyesen számolt, Hruscsov elvtárs. Hruscsov: Ezek nem számítások. Vigyázatlanul fejeztem ki magam, s most a kupec helyzetébe jutottam: kezet rá, hogy ez évben 150 millió Szemest adnak el, s ami az 1962-es évet. illeti, azt még meglátjuk. (Általános derültség, nevetés.) Vorobjov elvtárs továbbá elmondotta, hogy a krasznodari kerület növeli a rizs, cukorrépa és napraforgó vetésterületét. Az állattenyésztési termelésben pedig elhatározták, hogy 285 - 290 000 tonna húst, tehát 27 - 30 %-ka! többet mint tavaly, továbbá 710-730 000 tonna tejet, vagyis 15 %-kal többet mint tavaly, adnak át a közellátás céljaira. Jó termést értek el a nem csernozjom övezetekben is kukoricából A Lenin-kolhoz elnöke, Korotkov elvtárs beszédében főképp a kukorica- és borsótermelésben ejért eredményekkel foglalkozott. — A mi kerületeinkben nincs ugyan fekete föld - mondotta -, de a talaj nedvességtartalma s az éghajlat is kedvező, úgyhogy a kukoricatermelés terén szebbnél szebb eredményeket érünk el. S hogy ez így van, Hruscsov elvtársnak köszönhetjük. Hruscsov: Én csak tanácsot adtam. Hallottam, hogy az önök körzetében felállított kísérleti állomásnak nem sikerült jó eredményeket elérnie, s ön mentette meg az egész kukoricatermelést. Ezért a tettéért köszönet illeti önt. (Taps.) Válaszában Korotkov elvtárs hangsúlyozta, hogy az elmúlt évben a szovhoz 53-szor annyi húst adott a közellátásnak, mint 1940-ben. S ezt a hústermelés terén elért szép eredményt a kukoricának köszönheti. A takarmányalapot csak ennek a növénynek a termesztésével tudják bővíteni. — Abban az évben, amikor Hruscsov elvtárs tanácsára először termeltünk kukoricát — folytatja Korotkov —, 160 mázsát értünk el hektáronként. Szép eredményeket értünk el a „Voronyezsszkaja-76“ fajtával is. Aztán Korotkov elvtárs áttért a borsótermelés terén elért eredmények ismertetésére. Hruscsov: Korotkov elvtárs, azt tanácsolnám önöknek, hogy próbálják meg a négyzetes vetést. S ha két irányban sarabolják végig a talajt, olyan lesz mint a tiszta ugar. Korotkov: Megpróbáljuk, Hruscsov elvtárs. Mi, kommunisták, a Leninkolhoz tagjai megfogadjuk pártunk Központi Bizottságának, hogy a kapott gondoskodásért és figyelmességért még jo’bb és több gazdasági terméket adunk népünknek. Gitalov fögépesítö beszámolója A Szocialista Munkaérdemrend kétszeres tulajdonosa, Gitalov így kezdte beszédét: — A „Párt XX. kongresszusa“ kolhozban dolgozom, amely a rossz időjárás ellenére is 20,5 mázsa termést takarított be hektáronként gabonából és 30 mázsát szemeskukoricáből. A tapasztalt gépesítő rámutatott arra, hogy milyen előnye van az egyetemes gépesítésnek a kapások megmunkálásánál. A kolhoz az elmúlt évben 0,37 műszakot használt fel egy mázsa kukorica kitermelésére és 0,05 munkaműszakot egy mázsa zöldtakarmány kitermelésére. Egy mázsa gabona önköltsége 47 kopek és a zöld anyagoknál 6 kopek. Ez olyan színvonal, amelynek az elérését a mi kolhozunk a hétéves terv végére tervezte. Hruscsov: Gitalov elvtárs, gondolkodott afelől, hogy ne 30, hanem 50 mázsa kukoricát érjenek el hektáronként? Gitalov: Egész biztosan beszélünk majd róla, Hruscsov elvtárs. Ezután bírálta a Goszplan munkáját, valamint a népgazdasági tanácsot és a Földművelésügyi Minisztériumot azért, mivel a szovjet szövetkezetek mindegyikében még nincs az egyetemes gépesítés bevezetve. Kritizálta továbbá az egyes üzemeket a rossz minőségű munka miatt. A kolhoztagok például nem vásárolják azokat a kombájnokat, amelyeken a tulai üzemekben készített láncok vannak, inkább a messzebbi vidékekről hozatnak gépeket. — Nem tudom — mondotta Gitalov —, hogy ha a főmérnöknek kellene a kukorica begyűjtésekor a kombájnon ülnie, s állandóan a láncot cserélgetnie a legnagyobb munkaidőben, mit szólna a dolgokhoz. Gitalov elvtárs továbbá támadta a tervezőket, akik olyan fontos kérdésről, mint az egyetemes gépesítés, megfeledkeznek, s az elkészített tervek sem ésszerűek. A hersoni üzem részére a Goszplan 1961-re 30 000 kombájn és 11 000 teherkocsi elkészítését írja elő. Pedig egy kombájnnál négy-öt teherkocsira van szükség. Hruscsov elvtárs megkérdezte, hogy Gitalov jelentette-e már ezeket a dolgokat, a fölöttes szerveknek, amire Gitalov igennel válaszolt Hruscsov: S ők mit tettek? Vagy nem hallották? Gitalov: Hallani hallották, de a gépkocsikat azóta sem szállítják. (Élénk derültség, taps.)- A párt Központi Bizottsága és Hruscsov elvtárs is felhívott bennünket - folytatta Gitalov -, hogy 30 mázsa helyett 50 mázsa kukoricát termeljünk. Mi ezt a felhívást elfogadjuk, s igyekezni fogunk az ukrajnai növénytermesztők régi dicsőségét visszahódítani. A jó takarmányalap az állattenyésztési termelés fokozásának a kulcsa A moszkvai terület kommunista pártjának első titkára, Abramov elvtárs, számokon keresztül mutatta be a moszkvai terület mezőgazdaságának a fejlődését. Kijelentette, hogy az állatállomány és a hústermelés növekedése az utóbbi években csak jelentéktelen arányokban emelkedett, s a tejtermelés az 1960-as évben alacsonyabb, mint az előbbiekben volt. Az állatállományt nem növelték annyira, hogy ellensúlyozzák a háztáji gazdaságokban tartott tehenek számának csökkenését. Ugyancsak nem növekedtek a takarmánykészletek sem, s így történhetett csak meg, hogy a moszkvai körzetnek az államtól kellett szemestakarmányt kérnie. Hruscsov: Ogy akarnak önök cselekedni továbbra is, hogy az állam fogja adni a takarmányt, önök pedig majd jelentgetik, hogy az állatállomány fejlesztésére irányuló tervüket teljesítették? Abramov: A kritika jogos. De a jövőben növelni fogjuk a takarmányalapot, hogy legalább a saját szükségleteinket fedezzük. Hruscsov: Jól gondolja meg, mit mond, mert majd ha eljön az ősz, mindenről számot kell adnia! — Mindennek tudatában vagyunk! — mondotta Abramov, majd ismertette azokat a terveket, amelyek segítségével leküzdik a nehézségeket. Ilyen például, hogy megszüntetik az eddig 15 000-20 000 hektáron termelt takarmánynapraforgó termelését, amelyből hektáronkint mindössze 50 — 60 mázsa zöldtakarmányt értek el és helyette kiszélesítik a hajdina vetésterületét, mégpedig 1800 hektárról 15 000 hektárra. Hruscsov elvtárs itt felhívta Abramov elvtárs figyelmét, hogy a kolhoztagoknak meg kell magyarázni az előbbi gazdálkodás helytelenségét és a tények ismertetésével rá kell őket vezetni a helyes útra. Azokat a kolhozelnököket pedig, akik továbbra is helytelen gazdálkodást folytatnak, le kell váltani. Abramov: így is tesszük, Hruscsov elvtárs. Már értekeztünk mezőgazdászokkal, akik szerint hajdinából legkevesebb 500 000 pudot is elérhetünk. Kukoricából meg. 400 — 500 mázsára növeljük a hektáronkénti terméshozamot. A továbbiakban Abramov elvtárs a moszkvai terület állattenyésztésének a jelenlegi állásáról és fejlődésének a kilátásairól beszélt. A moszkvai területen nagy jelentőségű a kertészet. Az elmúlt évben egy hektárról 165 mázsa zöldséget takarítottak be átlagban, s azok a kolhozok, amelyek a zöldségtermesztésre szakosították magukat, tavaly 40 000 tonnával több zöldséget adtak át államunknak, mint 1959-ben. Szép eredményeket ért el a Bolsevik-szovhoz, ahol hektárátlagban 400 mázsa zöldséget takarítottak be egy 350 hektáros területről. Karputcevova brigádja például 800 mázsás hektárhozamot ért el káposztából. A szovhoz 50 000 tonna zöldséget adott el mázsánkénti 1,40 rubeles termelési önköltség mellett, viszont az őszi káposzta termelési költsége mindössze 50 kopeket tett ki. Abramov elvtárs végül megemlítette, hogy (kidolgozzák az egyetemes gépesítés hároméves tervét. Liszenko akadémikus a tej zsírtartalmának emeléséről A vitában felszólalt Liszenko akadémikus is, aki rendkívül nagy fontosságú beszédet mondott a tej zsírtartalmának emeléséről. Elmondotta, hogy jelenleg a Szovjetunióban 3,3 — 3,7 % a tej átlagos zsírtartalma. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az elkövetkező 5, illetve 7 év folyamán ezt 4,5 °/o-ra lehet emelni. Az előadó ezután ismertette a Földművelésügyi Minisztériumhoz intézett egyik levelének tartalmát, amelyben javasolta, a fajbikatenyésztés bevezetését az egész országban., Megemlítette, hogy a „Gorkij-Lenin“ kísérleti telepen már eddig is nagy sikereket értek el az olyan fejőstehenek kitenyésztésében, amelyek teje magas zsírtartalmú. Liszenko nyomatékosan felhívta a mezőgazdasági dolgozók figyelmét, hogy minden erejükkel igyekezzenek a tej zsírtartalmának emelésére. Például felhozta Hruscsov elvtárs beszámolóját, amely szerint ha a Szovjetunióban csak egytized százalékkal emelik is a tej átlagos zsírtartalmát, ez körülbelül 300 000 tehén évi 2600 kg-os fejési átlagmennyiségének felel meg. A Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke ezután megkérdezte, milyen választ kapott Liszenko akadémikus a minisztériumtól. Liszenko: Nemrég határozatot fogadtak el a javaslattal kapcsolatban. Most januárban írták alá. Hruscsov: És mikor küldte el levelét a minisztériumba? Liszenko: Már régebben. Még a múlt év júliusában vagy augusztusában. Hruscsov: Milyen terjedelmű volt a levél? Liszenko: Körülbelül húsz oldal. Hruscsov: Tehát a húsz oldalt hat hónapig olvasták el. A minisztériumban valahogy lassan olvasnak. Liszenko akadémikus ezután tudományos szempontból foglalkozott a föld megművelésével. Rámutatott a növénytermesztésben eddig sokszor előfordult sablonosságra és vázolta az új agrotechnikai eljárások jelentőségét. Többi között megemlítette, hogy meg kell gyorsítani a gabona beérését és fokozni kell a gyomirtást. Beszéde további részében kiemelte a micsurini biológia jelentőségét a kutatás és * gyakorlat összehangolása terén. Végül megemlítette, hogy Hruscsov elvtárs felszólalása a szovjet mezőgazdaság jelenlegi problémáinak legégetőbb kérdéseit tárta fel. A dialektikus materializmus fejlődésének megfelelően rámutatott az eddigi hiányosságokra és feltárta a jövő nagy távlatait. A mezőgazdasági termelés nagy tartaléka: a vízibaromfi tenyésztése A továbbiakban felszólalt P. J. Seleszt elvtárs, Ukrajna Kommunista Pártja kijevi területének első titkára. Elmondotta, hogy az elmúlt évben, bár kedvezőtlen időjárás volt, hektáronként 100 púd gabonát termeltek, a cukorrépatermés pedig hektáronként 220 mázsán is felül volt. A hétéves terv első két évében 140 000 dbbal emelkedett a szarvasmarhaállomány, a sertéseké pedig 143 000 dbbal. Hruscsov: Seleszt elvtárs, szeretném megkérdezni Bubnovszkij elvtársat, hány mázsa szemeskukoricát termeltek hektáronként a spoljani járásban, amikor Bubnovszkij elvtárs volt a járási párttitkár. Bubnovszkij: 80 mázsát hektáronként. Hruscsov: A járásban? Bubnovszkij: Igen. Hruscsov: És mennyit termel most a járás hektáronként? Seleszt: Most nem tartozik hozzánk ez a járás. Hruscsov: De Mironovka odatartozik, nemde? Seleszt: Igen. Ogy tudom, hogy a spoljani járás most kevés kukoricát termel. Erről még beszélni fogok. Hruscsov: Inkább ne beszéljen erről, csak adjanak több kukoricát az országnak. így jobban dicsérni fogják önöket a szovjet emberek. (Derültség a teremben.) Seleszt elvtárs ezután még megemlítette, hogy tavaly minden 100 hektár földterület után 98 mázsa húst és 370 mázsa tejet termeltek. Végül megemlítette, hogy a továbbiakban mindent elkövetnek a hús és a tej termelésének emeléséért. Már ebben az évben 40 000 db-bal emelik a fejőstehenek számát. Felszólalása végén Seleszt elvtárs biztosította a Központi Bizottságot arról, hogy a kijevi terület kolhoztagjai, a szovhozok és minden mezőgazdasági dolgozó latba veti erejét, hogy a mezőgazdasági termelés minden szakaszán nagyobb eredményeket érjen el. Hruscsov: És nem beszélt a kacsanevelésről, amely a mezőgazdasági termelés nagy tartaléka. Hiszen önöknél sok az állóvíz. Seleszt: Valóban sok a tavunk. Hruscsov: S mennyi kacsát tenyésztenek? Sejpszt: Körülbelül 250 000 darabot. Hruscsov: Beszéljék meg ezt a kérdést Kolesznyikov elvtárssa!. Önöknél millió számra lehetne kacsát tenyészteni. De nem úgy, ahogy azt Ukrajnában egyes elvtársak teszik. Ott létesítettek kacsafarmot, ahol tiszta folyóvíz van. Nemhogy a mocsaras tavakat használták volna fel erre a célra. Mennyi takarmányt megtakarítanának! Seleszt: Megvalósítjuk javaslatait, Hruscsov elvtárs! f
