Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-05-28 / 43. szám

Gyors ütemben halad c barátság olajvezetékének építése, amely a Szov­jetunióból Lengyelországon keresztül hazánkba is eljuttatja a szovjet olaj­források aranyat érő nyersanyagát. Felvételünk: az olajvezeték építésé­nek egyik mozzanata Kelet-Szlovákiá­ban s (Foto: CTK) lyesen üdvözölte a prágaiakat, miköz­ben a különvonat elindult Berlin felé. Walter Ulbricht elvtárs rövid cseh­szlovákiai látogatása tovább mélyí­tette a Német Demokratikus Köztár­saság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti megbonthatatlan baráti együttműködést. • Ünnepi gyűlést rendeztek Szófiá­ban Jurij Alekszejevics Gagarin, a Szovjetunió hőse, a világ első űrha­jósának tiszteletére. A Genfi-tó partján levő Nemzetek Palotájában több napja tárgyal a tizennégyhatalmi értekezlet Laosz ügyéről. Felvételünkön az első sorban középütt ül Gromiko elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője. (Foto: CTK) De Gaulle tábornok, francia köz­­társasági elnök a napokban nyolc órás villámlátogatást tett Adenauer nyugatnémet kancellárnál. Nemzet­közi politikai körökben egyaránt fel­tűnést keltett a legmagasabb szinten létrejött Bonn-Párizs találkozó rö­vidsége, és az a tény, hogy eddig még mindig a bonni kancellár utazott Párizsba, ha valami megbeszélni va­lója volt az Elysée-palota gazdájával. Most azonban de Gaulle-nak kellett ellátogatnia a Rajna partjára. Hivatalos közleményt nem adtak ki az Adenauer-de Gaulle négyszem­közt lefolyt megbeszéléseiről, de a két államférfi sajtőfőnökei újságírók kérdéseire elmondták, hogy főleg NATO-problémák álltak a tárgyalások középpontjában, valamint szóba ke­rültek az Angliával fenntartott ke­reskedelmi kapcsolatok problémái és egyéb nemzetközi krédések is. Az előbb említett két fontos kér­dést különbözőképpen kezelik Bonn­ban és Párizsban. A nyugatnémet mi­litaristák nem szívesen látják, hogy de Gaulle egyre nagyobb erőfeszíté­seket tesz a NATO-n belüli nagyobb Az ellentétek jegyében francia befolyás megteremtésért. Adenauerék ezt azzal ellensúlyozzák hogy Franciaország beleegyezésével atomfegyver birtoklásához akarnak jutni, ugyancsalt a NATO berkein be­lül. Jólehet, a NATO legutóbbi oslói értekezletén a francia küldöttség eh­hez már beleegyezését adta, minden bizonnyal Adenauer és de Gaulle kö­zelebbről is megvitatta ezt a kérdést. Az úgynevezett nyugat-európai ke­reskedelmi övezetek problémája, amely a legnagyobb ellentéteket szüli Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország között, ezúttal is terítékre került. Arról azonban, hogy tisztáztak-e va­lamilyen kérdést az államférfiak, mé­lyen hallgattak a szóvivők. Összegezve elmondhatjuk, hogy de Gaulle bonni látogatása egy csöppÄ sem járult hozzá a két ország között fennálló gazdasági és politikai nézet­­eltérések rendezéséhez. De az Aden­auer által szorgalmazott Bonn —Párizs tengely összekovácsolásának veszélyét nem szabad lebecsülnünk. Továbbra is harcot kell folytatnunk a nyugatnémet militarizmus ellen, amely változatlanul egy új háború kitörésének veszélyét rejti magában.- Öt darab új kötél... Csomago­lásra vagy akasztásra ? ... Ki ad töb­bet érte ?... Ilyen akasztófahumorral próbálta az egyik nyugatnémet nagybirtok hiva­talos képviselője fokozni annak a 30 kereskedőnek a vásárlókedvét, akik a neuhofeni Claus Klemm kisbirtokos árverésére összejöttek. Klemm nem birkózott n)eg a konkurrenciával. So­vány birkája, egyetlen lova és föl­dfecskéje a kereskedők közötti versen­gés áldozata lett. Elárverezték min­denét, mert nem bírta az adófize­tést. Az ő sorsa osztálysors. A nyugat­német parasztság elkeseredett, kilá­tástalan sorsa. Nyugati megfogalma­zásban ezt a gyakran előforduló drá­mai jelenetet „a mezőgazdaság meg­élénkülése folyamatának“ nevezik. Igazi nevén azonban így hangzik: a mezőgazdaság súlyos vlásága. A nyugat-európai országokban a mezőgazdasági nagyüzemi termelésre történő tátérés a kis- és középparasz­tok kisemmizésével, helyzetük teljes leromlása útján történik. A paraszt­ság megsemmisítésének ez a „kor­­szerűü, igazságtalan politikája követ­keztében csak az utolsó tíz év során a nyugat-európai államokban több mint ötmillió kisparaszt jutott a tönk szélére. Nyugat-Németországban pél­dául 1949 óta több mint 300 000, tíz hektárnál kevesebb földdel rendelke­ző földműves veszttete el vagyonát a kibírhatatlan adóterhek következté­ben. Ez az egész nyugatnémet pa­rasztság 20 °/»-át teszi ki. Különösen az elmúlt év volt végzetes Adenauer országának kisparasztjai számára. Százezernél több kis területtel ren-Földművesek tragédiája (A nyugatnémet parasztság siralmas helyzete) 2 főiniffvtr 1961. május 28. Minden más nemzetközi eseményt háttérbe szorított a június 3-4-én sorra kerülő Hruscsov-Kennedy ta­lálkozó bejelentése. Világszerte öröm­mel fogadták a legmagasabb szinten megvalósuló szovjet-amerikai megbe­széléseket. A békére vágyó emberek milliói bizalommal tekintenek a bécsi találkozás elé, s azt remélik, hogy a washingtoni Fehér Ház főnöke ezút­tal nem mulasztja el a lehetőséget: személyesen is meggyőződik a Szov­jetunió leszerelési politikájának őszin­teségéről, valamint a szocialista vi­lágrendszer megalkuvás nélküli béke­politikájáról, amelyet Hruscsov elv­társ tolmácsol majd tárgyaló felének. Az Atlanti-óceánon túl is meg-meg­­csendül a józan ész hangja, sajnos legtöbbször olyan helyen, ahol nincs meg a kellő ereje. Hisz az egyszerű amerikai emberek azzal a reménnyel küldték Kennedyt az elnöki bársony­székbe, hogy segít az amerikai gez­­dasági élet fellendítésében, s ész­szerűbb külpolitikát folytat, mint a lelépett Elsenhower-kormány. Jó lenne tehát, ha mielőtt Kennedy beszáll a Bécsbe induló gépbe, átol­vasná a választási kampány során elmondott beszédeit, emlékeznék a választóknak adott ígéretekre, s hall­gatna azokra a józan javaslatokra, amelyek a nemzetközi politikában el­hangzanak. Kennedy nemcsak választóinak tar­tozik az ígéretek betartásával, hanem az egész emberiségnek. Bécsben azon­ban alkalma lesz, hogy megkezdje a törlesztést... Amíg a világsajtó hasábjain válto­zatlanul a Hruscsov —Kennedy talál­kozó várható eredményeinek találga­tása szerepel, a már hónapok óta vajúdó laoszi kérdés, a dél-koreai események és az eviani francia—al­gériai tárgyalások is, bár váltakozó mértékben, az érdeklődés középpont­jába kerültek. Laosszal kapcsolatban, amint isme­retes, tizennégyhatalmi értekezlet tárgyal a genfi Nemzetek Palotájának márványtermében. Az összejövetel óta majdnem két hét telt el, s a tár­gyalások eddigi eredményeiről bátran elmondhatjuk, hogy a laoszi hazafias erők sikerei az amerikabarát Nosa­­van-klikk csapatai felett, döntő je­lentőségű tényezőként kerültek a genfi tárgyalóasztalra. A Szovjetunió kormánya által benyújtott ' javaslat­­tervezet jelentőségét, amelynek értel­mében Laoszból ki kell vonni minden külföldi katonai erőt és tanácsadót, az amerikai küldöttség igyekezett ugyan elferdíteni, a francia küldött azonban felszólalásában kijelentette, hogy több pontban egyetért a szovjet javaslattal. Kormánya nevében a fran­cia küldött is nyilaik jzat-tervezetet nyújtott be a laoszi válság megoldó ■ Sára. A tervezet egyik pontja leszö­gezi, hogy Laosznak nem szabad résztvennfie semmiféle katonai cso­portosulásban, s hogy az ország terü­letét nem kölcsönözheti oda idegen katonai támaszpontok létesítésére. A francia küldöttség szóvivője újság­írók előtt kijelentette, hogy — a dol­gok lényegét tekintve — nincs szá­mottevő eltérés a szovjet és a francia javaslatok között. Amíg azonban a nyugati javaslatok az ellenőrzés kérdésével próbál halo­gatni a laoszi válság megoldását, a szovjet javaslat határozottan leszö­gezi: minden nemű katonai beavat­kozást meg kell szüntetni Laoszban, s a laoszi népnek meg kell adni, hogy önmaga döntsön sorsáról. Összegezve a genfi értekezlet ed­digi lefolyását, arra a megállapodásra juthatunk, hogy a nyugati hatalmak által oly sokszor akadékoskodó állás­pontok kártyavárként omlanak össze a szocialista országok képviselői által javasolt, a laoszi válságot minél előbb megoldani szándékozó javaslatokkal szemben. Nem messze a Genfi-tó partjától egy másik, a nemzetközi események szempontjából szintén igen jelentős tanácskozás folyik. Amint ismeretes, Evianban tárgyalóasztalhoz ültek a francia kormány, illetve a Tuniszban székelő ideiglenes algériai kormány képviselői. A hírügynökségek eddigi jelentéseiből nehéz érdemleges kö­vetkeztetéseket levonni, azonban már önmagában az a tény, hogy Párizs kénytelen tárgyalni az algériai kor­mánnyal, a szabadságáért harcoló algériai erők győzelmét jelenti. Dél-Koreából változatlanul zavaros hírek érkeznek. Az államcsíny révén hatalomra került katonai tanács telj­hatalmat gyakorol az országban. A katonai tanács által kinevezett vezér­kar, amely a kormány teendőit látja el, kijelentette, hegy nem áll be vál­tozás az amerikai és a szöuli kormány politikájában. Dél-Korea népe azon­ban nem adja fel a harcot, s változat­lanul küzd az ország békés egyesíté­séért és az országban fenálló tartha­tatlan helyzet megszüntetéséért. Kedves vendégek Prágában ur. Acnman sukarno, Indonéz köz­társasági elnök, Antonin Novotny köztársasági elnök meghívására, csü­törtökön többnapos hivatalos láto­gatásra Prágába érkezett. Sukarno nem először jár hazánkban. Népünk már öt évvel ezelőtt üdvözölhette a gyarmati felszabadulás fáradhatatlan harcosát, a nagy békeharcost hazánk­ban. Sukarno köztársasági elnökkel együtt hazánkba érkezett dr. J. Lei­­mena, a miniszterelnök első helyette­se. ellátásügyi miniszter, dr. Suban­­drio, a miniszterelnök' második he­lyettese, külügyminiszter, az Indonéz kormány tagjai és kiváló közéleti személyiségek. A kedves vendégek fogadtatásán megjelentek Antonín Novotny köztár­sasági elnök, Viliam Siroky miniszter­­elnök, dr. Jaromír Dolansky minisz­terelnökhelyettes, O. Siműnek mi­niszterelnökhelyettes, az ATB elnöke, Vladimír Koucky, a CSKP KB titkára, dr. A. Neumann és dr. Plojhar, a Nemzeti Front pártjainak elnökei, V. David külügyminiszter, továbbá a kor­mány más tagjai, valamint politikai, gazdasági és kultúrális életünk kép­viselői. Jelen volt Burhanudin Mohamed Diah, az indonéz köztársaság prágai rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe, a nagykövetség ^dolgozóival és a prágai diplomáciai testület to­vábbi tagjai. Az ünnepélyesen feldíszített ruzyni repülőtéren a prágaiak ezrei - köz­tünk a hazánkban tanuló indonéz diá­kok — gyülekeztek a vendégek foga­dására. Dr. Sukarno repülőgépe 17 őrá után szállt la a repülőtéren. Viharos taps és lelkes éljenezés fogadta a repülő­gépből kilépő dr. Sukarnot és az ér­kező többi vendéget. Antonín Novot­ny elvtárs a párt és a kormány többi képviselőjével a becses vendégek elébe sietett. Felhangzott az indonéz és a cseh­szlovák himnusz, majd 21 díszlövés dördült el. Az ünnepi induló hangjai mellett Sukarno elnök Novotny elv­társ kíséretében szemlét tartott a díszszázad felett. Ezután a pionírok virággal kedves­kedtek indonéz barátainknak. Sukarno elnök üdvözölte a többi csehszlovák hivatalos személyiséget, a diplomáciai testület tagjait és a fogadásra egybe­­gyűlt prágaiakat. Novothy elvtárs üdvözlő beszédére Sukarno elnök vá­laszolt. A két államférfi szavait a jelenlevők lelkes tapssal kísérték. A díszszázad elvonulása után a vendé­gek Novotny elvtárs kíséretében a ruzyni repülőtérrel a prágai Várba hajtottak. Útközben a főváros lakos­sága lelkesen üdvözölte a vendége­ket. Ulbricht elvtárs elutazása előtt An­tonin Novotny elvtárs kíséretében szemlét tartott a prágai Vár udvarán felsorakozott díszszázad fölött, majd a prágai főpályaudvarra hajtatott. A különvonat indulása előtt az ün­nepi díszbe öltözött pályaudvaron nagy tömeg várta a becses vendéget. A két ország államfői szívélyesen el­búcsúztak egymástól, majd Walter Ulbricht elvtárs még egyszer szívé-WALTER ULBRICHT elvtárs elutazott hazánkból Tovább mélyült népeink közös barátsága ÍJ Antonín NOVOTNf, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, a > CSKP KB első titkára a prágai Várban díszvacsorát adott Walter UL­­; BRICHT, az NDK Államtanácsának elnöke, Németország Szocialista Egy­­! ségpártja Központi Bizottsága első titkárának tiszteletére, hazánkban l tett kétnapos baráti látogatása befejezésének alkalmából. delkezo mezogazaasagi üzem vesz­tette el létjogosultságát. Habár pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, nyugati gazdasági szakértők nyíltan beismerik, hogy a közeljövőben további milliók lesznek kénytelenek feladni a harcot, elhagyni földjüket, mert a nagyüzemi módsze­rekkel gazdálkodó, a kizsákmányolás minden eszközt felhasználó mezőgaz­dasági nagyüzemekkel nem bírják fel­venni a versenyt. Mausholf professzor, az ismert nyu­gat-európai mezőgazdasági szakember véleménye szerint az elkövetkező két­­három év folyamán Nyugat-Európában nem kevesebb, mint 8 millió mezőgaz­dasági kisüzem szűnik meg. Ha figye­lembe vesszük, hogy ezekben az or­szágokban 40 millió ember dolgozik a mezőgazdaságban, ez azt jelenti, hogy a földművesek ötödé elveszti eddig is siralmas kenyérkereseti lehe­tőségét. A különösen Nyugat-Németország­ban uralkodó válságos mezőgazdasági helyzetet leleplezi az ENSZ gazdasági bizottságának legutóbbi jelentése is. Amíg az egyik oldalon kecsegtetőnek tünteti fel az előző évhez viszonyí­tott 4 %-os emelkedést, a számokból kitűnik, hogy Nyugat-Németországban csökkent a élelmiszerfogyasztás, s a földművesek egyáltalán nem szorgal­mazzák a termelés emelését. Ellen­kezőleg: állandóan emelkednek a ter­melési kéltségek, s növekszik a pa­rasztság eladósodása az állammal szemben. Tavaly a nyugatnémet parasztság bevétele egymilliárd márkával csök­kent, a kiadások pedig ugyanilyen összeggel emelkedtek. A nyugatnémet A ¥gazdasági csoda" országának nevezett Nyugat-Né­metországban sok ilyen nyomortanyát találunk. (Foto: Z. I.) parasztság összadőssága pedig elérti a 17 milliárd márkát, ami a hábori előtti összeg háromszorosát jelenti A többi adóssággal együtt ez az ősz­­szeg húsz milliárd márkára emelke­dik, ami azt jelenti, hogy a nyugat­német mezőgazdaság értékének ne­gyede a nagytőke kezében van. Egyes nyugati újságok cinikusai megjegyzik, hogy „a mezőgazdasás újjáéledésének folyamata“, vagyis t parasztság megfosztása földjétől, meg­szünteti az éhséget és a bizonytalan­ságot, amely évszázadokon keresztü sorsuk meghatározója volt. — De mi lesz tovább? — teszi fe a kérdést a földjéről elűzött kispa­raszt. Az ipari vállalatok képtelenéi munkát adni a vidékről beözönlő mun­kanélkülieknek. Marad tehát az egyet­len lehetőség: még rosszabb körülmé­nyek között tovább kell küszködni ! nagybirtokban levő földeken, mer ellenkező esetben a munkanélküliéi kegyetlen sorsa elkerülhetetlen. Vágj fogadják el a Frankfurter Zeitung ajánlatát, amely Ausztráliába vágj Kanadába küldi a földnélkül maradt parasztokat ? Az előbb említett ENSZ-jelentés to­vábbi bonyodalmakat is feltár. Többek közt azt, hogy amíg a nyugat-euró­pai parasztság jövedelme állandóan csökken, a kapitalista államokban ro­hamosan emelkednek az élelmiszer­­árak. A gabonakereskedők monopóliu­mai hihetetlen magas árakat tartanak fenn, s ezáltal nagyobb mennyiségű élelmiszer halmozódik fel, ugyanakkor milliók nélkülöznek. Az elmúlt évben például négy vezető nyugat-európai államban 20 %-al emelkedett a ke­nyérgabona ára. Nos, így fest a kapitalista gazdál­kodás, amely mindenekelőtt a nyere­séget tartja szem előtt, ellentétben a dolgozók millióinak érdekeivel. A történelmi fejlődés azonban minden bizonnyal elsöpri útjáből ezt az igaz­ságtalan állapotot, amelynek követ­keztében évente milliók halnak meg idő előtt rossz táplálkozás miatt. A felsorolt ada­tok gyászos való­ságot tárnak elénk a nyugat-európai államokban, külö­nösen az Adenauer országában uralko­dó mezőgazdasági állapotról. Ezekben íz országokban vég­zetes válságba ju­tott a parasztság, s ez a válság nem lesz rövid lejáratú. Vajon, mikor vet véget ennek a tarthatatlan álla­potnak maga a nyu­gat-európai pa­rasztság ? Milan Smolík

Next

/
Thumbnails
Contents