Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-04-23 / 33. szám

„Ml újság lenne? Nem történt semmi különös“. Gyakran fogadják ezzel a falut látogató embert. Igaz, valamikor másként festett a dolog. A kintről, messziről jövő idegent ostromolták agyon kérdésekkel. Min­denkit érdekelt, mi történik a világ­ban. Manapság mit is tudna az ember mondani. Jól értesültek a falusiak, éppen úgy mint a városiak, mindenről tudnak, beszédjük tárgya azonos, sőt talán falun sem beszélnek a mai időkben többet a mezőgazdasági problémák­ról, mint a városban. A pipázgató, Vége a tanításnak. Horváth Zsuzsa és Fiala Gabi hazaindulnak. Pihenni? Dehogy. Vár rájuk a munka, a falu fiatalsága felesége kérdéseire hümmögő, nagy­bajszos parasztember helyett vitat­kozó, külpolitikai és gazdasági kér­désekben hallatlanul jártas embe­rekre lelünk a televíziós antennával ellátott, a rádió hangjától zajos, négyzet alakú, két szoba-konyhás, előszoba-fürdőszobás családi házak­ban. Hát igen. Valami igazuk van a fa­lusi „romantika“ után kesergőknek, mert annak egyszer s mindenkorra vége; már^mint az akáclombos, zsúp­­födeles, szekérzörgős, bőgatyás, szé­lesszoknyás romantikát értve. A bé­kés tehénbőgés sem hallatszik a falu­ban, nem épít senki már istállót a hálószobája mellé. Az állatokat a falutól kellő távolságra helyezik el a közös istállóban. Mindez Deákira is érvényes. Az Árpád-kori templom, amely egyik legrégibb írásos emlékünk*) révén megörökítette a falu nevét a magyar irodalomtörténetben, s a kolostor tövében is egy ilyen „romantikátlan" élet bontott csírát. A gép elfoglalta az őt megillető helyet. A legérdeke­sebb viszont az, hogy á deákiak is ezt valahogyan természetesnek ve­szik, a mindennapi élet forgatagában észre sem vették, mennyire jutottak, mennyit fejlődött a falu. ők is azzal fogadnak, hogy semmi újság nincsen. Semmi különös nem történt. Gondolják, hogy Gagarinról, Kubáról, Eichmannról én is tudok mindent, amit ők, hát nincs mit új­ságolni. Esetleg ha csak azt nem, hogy este a népmüvelődési otthonban előadást tartanak a párt megalakulá­sáról, s utána hasonló témájú filmet vetítenek. Hátha itt akad valami újság! S mindjárt a kezdet kezdetén akad. Kántor János, a helyi nemzeti bi­zottság elnöke lep meg vele, amikor a filmelőadás kezdetén végignézek a gyér sorokon. — Ja, kérem — szól kérdő tekin­tetem láttán —, szélesvásznú mozija van a falunak. Ide, az otthonba nem szívesen jönnek filmet nézni. Nehéz állást foglalni. Elmarasztal­jam a deákiakat, vagy megdicsérjem őket, hogy a járásban egyedül nekik van szélesvásznú mozijuk, emelt széksorokkal, rögzített, kényelmes ülésekkel. Egyszóval mindennel el­látva, akár egy fővárosi mozi. Minden­nek ellenére az előadás kezdetéig szépen összejönnek. Főleg a fiatalság jelenik meg tekintélyes számban. A filmelőadás valóban nem hibátlan; Hallani a gép búgását, várni kell a két tekercs között, s kicsi a kép. így az­tán a gyönyörűen berendezett otthon folyosóján beszélgetnek el az előadás közben. Sebaj, majd megtekintik a filmet a moziban. A sarokban élénken beszélgető fia­talokra leszek figyelmes. Két fiatal lány köré csoportosulnak a fiúk, va­lami nagyon komoly beszélni valójuk lehet; vagy csak terefere hétköznapi dolgokról? Az utóbi az igaz, ellen­ben ... Hopp, az egyik lányt jól ismerem, együtt érettségiztünk. S nézzük csak, az örökké komoly, szem­üveges Horváth Zsuzsa tanítónő lett s Csimma titkár elvtárs szavai után ítélve jól járt vele a falu. Kolléga­nőjével, Fiala Gabival együtt seré­nyen munkálkodnak a faluban, főleg a kulturális munka terén. A beszél­getés tárgyát egy megrendezendő bankett képezi. A vélemények meg­oszlanak. Néhányan kirándulni sze­retnének, viszont a fiúk az előirány­zott bor mennyiségét találják való­­szinűtlenül kevésnek, azt állítván, hogy tapasztalataik alapján a hasonló banketteken a lányok sem elégszenek meg a sokat hirdetett két pohárká­val. S igazuk lehet, mert a lányok nem is nagyon tiltakoznak. Takaros könyvtárat rendeztek be az otthonban. Ide húzódunk be, mert a sok álldogálástól ugyancsak eler­­nyed az ember. Ülőhelyzetben jobban ered a szó. Most már a fiatalokról és a faluról vitázunk. A fiúk élénken tiltakoznak az ellen, hogy ők nem szeretik a falut. Igenis szeretik! Pél­da erre, hogy éjfélekig hajlandók színdarabot próbálni. Pedig reggel korán vonatra kell szálniuk. ők szin­tén szívesebben maradnának a falu­ban. — De... A helyi nemzeti bizottság elnöke és titkára, a helyi pártszervezet el­nöke jól látja a helyzetet. Leplezet­lenül tárják fel a falutól, illetve a szövetkezettől való húzódozás okát. — A kulturális feltételek nálunk adva vannak — magyarázza Kánt-or elvtárs —, ellenben a szövetkezetben nem beszélhetünk olyan feltétslekről, mint amilyeneket az iparban találnak a fiatalok. Itt nem utolsósorban a kereseti lehetőségre is gondolok. A fiataloknak főleg pénzre van szükségük. Számukra a természetbeni nem sokat jelent, ők szívesebben a szövetkezetben hagynák. S több mint valószínű, úgy gondolják, hogy a ház­táji gazdaság is jobban gyümölcsöz­nék, ha azt a szövetkezet, tehát a közös venné a kezébe. Nem kell kü­lön hangsúlyozni az elképzelés he­lyességét. A közelmúltban sok szó esett róla. — Gép kellene még a szövetke­zetbe, sok gép! — mondja Csimma titkár elvtárs. — Szerintem csak úgy oldhatjuk meg a kérdést. A falu vezetői, s bizonyára a szö­vetkezet vezetősége is, jól látják, hogy mindazt az intézkedést, amelyet a szövetkezetek V. kongresszusa ja­vasol, előirányoz, érvénybe kell lép­tetni Illetve előbb az előfeltételeket kell megteremteni ehhez. Az az idő pedig nincsen messze. A falu kulturális élete nagyon jó kezekben van. A nemzeti bizottság minden támogatást megad, hogy a fiatalok jól érezzék magukat a falu­ban. Többtől hallottam azt a véle­ményt, hogy faluhelyen sürgősen kel­lene gondoskodni a szórakozóhelyek kultúráltságáról. Tehát el a füstös kocsmákat, helyettük ízlésesen be­rendezett eszpresszót, cukrászdát, kávéházat szeretnének a deáki fiata­lok is. Elismerem, igaza van annak a deáki fiúnak, aki ezt mondja: — Inkább Sellyére vagy Galántára viszem a kislányt szórakozni, táncol­ni. Hisz nálunk csak féldecizni, kár­tyázni lehet a kocsmában, nem pedig beszélgetni, zenét hallgatni. örvendetes, hogy a helyi nemzeti bizottság vezetői szintén ezen a vé­leményen vannak, sőt az elnök elvtárs szavaiból ítélve, nagy fontosságot tulajdonítanak a kérdésnek. S amint a körülmények lehetővé teszik, meg­lesz a deáki fiatalok kívánsága. Meg­lesz, mert megérdemlik. Megérdemlik. Ezt hallom Kiss Fló­rián nyugdíjas tanítótól is. S Flóris bácsi szintén megérdemel pár szót. Mindenütt ott van. Főleg a CSEMA­­DOK szíve-lelke, s magas kora elle­nére sem ismer fáradtságot, akadályt. A fiatalok határtalanul szeretik. A helyi nemzeti bizottságon szintén csak dicsérőleg szólnak áldozatos munkájáról. Példátlanul be tud illesz­kedni a ma falujába, neveli a fiata­lokat. Jó lenne, ha lényegesen megjaví­taná a munkáját a faluban a CSISZ. Kántor elvtárs szerint a járási bi­zottságon is többet törődhetnének a deáki szervezettel. Nem ami a kul­turális tevékenységet illeti, de a fia­talok politikai fejlődéséről kellene jobban gondoskodnia. A fiatalok különben szívesen kap­csolódnak be a nemzeti bizottság munkájába, elegendő öntudatos fia­tal párttag és pártjelölt van a falu­ban. S ők feladatuknak tekintik, hogy Tavasz ... Tavasz van, 6, tavasz van megint! A szívet ifjú láz fogja el. Éled a föld s a rügybörtön szakad, s égbe mártják ágaikat a fák. Menni kellene valahova a kedvessel, menni, menni... Ki a szabadba, ki a hegyekbe, minél messzebb. Nézni a mező zöld haját. Nézni az erdő friss lombját, amint bontogatja a szét. Őzikét kellene látni. Hűs patakból vizet inni. Zöld mohára leheverni. És csak nézni, nézni a frisset, a zöldet, a lelkűnkben kitágult eget, és be nem telni véle soha. ö menni kellene valahová Ifjan és szépen — kart karba öltve, sugárzó szépen menni a hegyen. ... ,. .. és jónak lenni, és nagynak 1 A szobába nem fér mar az orom. lenni Négy fal között szűk lett már a tér. és erősnek lenni, ’ t Menni kellene valahová a kedvessel, mM flz örökké.frisSt kipirult arccal, vad-zamatú * égő szemekkel. tavasz. és szeretni, szeretni, szeretni! Bartalis János . l A feledi könyvbarátok megünneplik a párt évfordulóját A feledi könyvtár a múlt évben is eredményes munkát végzett. A falu lakói szeretnek olvasni, vitatkozni. A könyvtárnak nyolcvan tagja van. Minden kedden és csütörtökön össze­jönnek beszélgetésre. A könyvtár jól sikerült vitaestet rendezett Szabó Béla és Mács József könyveiről. Gubfinyi Magda a könyvtár veze­tője eleinte szűkszavúan nyilatkozik a tevékenységről, de mégis megered a szó. — Elég nehéz a könyvtáros mun­kája — kezdi. — A téli időszakban, főleg az idősebbek, örömmel járnak a könyvtárba, de a fiatalokat nehe­zebb bekapcsolni. — Milyen könyveket olvasnak a tagok? — A magyar és szlovák klassziku­sokat, valamint a mostani írókat egy­aránt szeretik az emberek. A szovjet irodalmat széptén nagyon kedvelik, s kivált a diákság olvassa nagy elő­szeretettel a szovjet írók műveit. Nagyon szeretik Puskin verseit. — Mennyi könyvet kölcsönöztek az első negyedévben? Elég szép az eredmény; 170 köny­vet kölcsönöztünk ki. A legtöbb köny­vet Kovaniő Józsi bécsi, MartinoviS Marika, Kókai Sándor és Kovács Bar­nabás olvasták. — Milyen módon szerettetik meg a könyvet az emberekkel? — Az első negyedévben két könyv­kiállítást rendeztünk. A férjemmel együtt rövid könyvismertetéseket is tartunk majd. Reméljük, hogy így még jobban megkedveltetjük a köny­vet. Április 21-én, Lenin elvtárs szü­letésnapjának alkalmából ünnepi es­tet rendezünk a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetséggel együtt. Az esten megemlékezünk a párt meg­alakításának 40. évfordulójáról. A feledi könyvtár nagyon szép mun­kát fejt ki. Dicséretet érdemel Gu-, bányi Magda elvtársnő. A jövőre vonatkozó terveik is szépek. Jó lenne, ha a helyi nemzeti bizottság alkalma­sabb termet biztosítana a könyvsze­retőknek. A mostani helyiség nem alkalmas arra, hogy a tagok csende­sen olvasgassanak. Reméljük, hogy a helyi nemzeti bizottság hamarosan megoldja ezt a kérdést. B. J. Készülnek az évfordulóra Flóris bácsi fáradhatatlan. Ha egy kevés szabad ideje akad, kedves fáit ápolgatja. (A szerző felvételei) Deákin jól érezze magát a fiatalság, s a szövetkezetben is megtalálja a helyét. A faluban nincsen semmi újság. Nem történt semmi különös. Az em­bernek mosolyognia kell. Mennyire maiak, mennyire szocialista emberek lettek! Szinte észre sem vették. POLÁK IMRE kitűzéseit. Dolgozó népünk pártunk megala­kulása 40. évfordulójának megünnep­lésére készül. Dolgozóink ezrei kö­telezettségvállalásokkal köszöntik a pártot. A kultúrmunkások pedig énekkel, tánccal, verssel üdvözlik a harcokban megedzett és az új diada­lokat érlelő kommunista pártunk di­cső múltját, s az eredményekben gazdag jelenét. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, amely a párt ja­vaslatára bontott zászlót 12 évvel ezelőtt, és az eltelt idő alatt számos hű katonát nevelt a pártnak, fenn­állása óta népneveló és népművészeti tevékenységgel segíti elő a párt cél­*) Halotti Beszéd. Beszélgetés érettségi előtt A z Ipolysági Mezőgazdasági Kő­­zépiskola udvarán jókedvű tanulók dolgoznak. Szépítik az is­kola udvarát, környékét. Sokan kö­zülük már készülnek az érettségi­re, is a gyakorlati munkára. Bent a tanári kar épp tanácskozásra ké­szül. A gyűlés megkezdéséig el­beszélgetünk Makrai elvtárssal, az iskola igazgatójával és Bállá László mérnök elvtárssal. — Makrai elvtárs, hányán érett­ségiznek idén a tanulók közül és milyenek az elhelyezkedési lehető­ségek ?- Iskolánkon 25-en készülnek érettségi vizsgára, Általában a ta­nulmányi eredményekkel meg va­gyunk elégedve. Reméljük, hogy mezőgazdaságunk értékes szakem­bereket kap. A szövetkezetek V. kongresszusa is foglakozott a szak­káderek elhelyezkedésének kérdé­sével. Iskolánk nagy gondot fordít arra, hogy minden tanuló az őt megillető helyre kerüljön. Az el­helyezkedés körül nincsenek komo­lyabb nehézségeink. A Losonci Já­rási Nemzeti Bizottság máris meg­küldte a járásból itt tanulók be­osztását. Örömmel mondhatom, hogy hatan főiskolára is mennek. A szövetkezetek vezetőségét kér­jük, hogy a fiatal szakembereket segítsék a gyakorlati munkában. Többször tapasztaltuk, hogy az elméleti tudással rendelkező fiatal káderek sokszor elkedvetlenednek a munkától, mert nem kapnak elég támogatást a szövetkezet vezetői­től. — Van-e elég jelentkező az új iskolaévre? — Eddig már 32 jelentkezöívet kaptunk. Tehát ezen a téren nem panaszkodhatunk. Makrai elvtárs előveszi a jelent­kezési irattartót. Belelapozunk. Az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskolára Szlovákia minden ré­széből jelentkeznek. Turmann Júlia például a tornaijai tanonc­iskolából jön majd ide tanulni. Érdeklődünk a távtanulásról is. — A szövetkezetek V. kongresz­­szusa hangsidyozta, hogy minél több funkcióban levő kádert kell távúton iskolázni. Milyen eredmé­nyeket érnek el a távtanulásban? — kérdezzük Balta László mérnök elvtárstól. — Az érdeklődés minden évben igen nagy. Sajnos azonban, tanu­lás közben sokan megtorpannak. Például a mostani IV. osztályban 30-an kezdtek és csak 9-en végez­nek. A két első osztályt 52-en kezdték, és már csak 37-en tanul­nak. Ennek ellenére sok kitűnő ta­nulónk is van. Fejes elvtárs, az Ipolysági Állami Gazdaság vezetője például tiszta egyes. Dicséretet érdemel Boros József, a bélai szö­vetkezet könyvelője is. Amint Makrai elvtárs is mon­dotta, a tanulás után nagy az ér­deklődés. Ha minden funkcionárius nem is fejezi be az iskolát, mégis több szakkádert adnak a mezőgaz­daságnak. Idén a két első osztály­ba 40-50 tanulót toboroznak. Elő­reláthatólag többen jelentkeznek majd, mint amennyi a tervük. A tapasztalatuk az, hogy sokszor nem is a tanulókban van a hiba. A szövetkezetek vezetőségeinek le­hetővé kell tenniük, hogy a tanu­lók minél több időt fordíthassanak tanulmányaik befejezésére. -b-Ma, amikor az eltelt 40 esztendőre emlékezünk vissza, a CSEMADOK tagsága kulturális tömegmegmozdu­lással járul hozzá az ünnepségsoro­zathoz, amelyet az évforduló tiszte­letére rendezünk. A komáromi országos szavalóver­seny a kosúti sortűz évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyek, a zselizi ének- és zenekari fesztivál, a gombaszögi országos dal- és tánc­­ünnepély lesz a kicsúcsosodása a párt tiszteletére rendezett ünnepélyeknek. Nemcsak a központilag szervezett ünnepélyekre készülnek ének-, zene- és tánccsoportjaink, hanem a falva­kon és a városokon megrendezett emlékünnepélyekre is, ahol aktuális műsorral teszik gazdagabbá, tartal­masabbá a visszaemlékezést. Szlovákia 12 járásában, amelyekre a CSEMADOK tevékenysége kiterjed, mindenütt kultúrműsorral készülnek. A járási székhelyeken ünnepi aka­démiákat rendeznek, falvainkon iro­dalmi estek keretén belül szólnak dicső kommunista pártunk munkájá­ról. Nem egy helyi szervezetünk szín­játszó együttese háromtelvonásos színdarabbal készül erre az alkalomra, így például a rimaszombatiak, az „Éjféli mise“ előadásával köszöntik az évfordulót. A rimaszombati járás­ban egyébként 50 helyi szervezet ké­szül színelőadással vagy aktuális mű­sorral a pártévforduló megünneplé­sére. Szépen folynak az előkészületek a komáromi, a dunaszerdahelyi és a rozsnyói járásban is. összesen 240 CSEMADOK-csoport vesz részt az ünnepélyek megszervezésében. Említésre méltó az a tény is, hogy az egyes helyi csoportok által szer­vezett visszaemlékezéseken régi párt­tagok találkoznak a CSEMADOK tag­jaival, és elbeszélgetnek velük a párt harcáról. A CSEMADOK járási és helyi vezetőségeinek tevékenysége a jelen időszakban arra irányuljon, hogy minden helyi szervezet színvo­nalas műsorral tegye gazdagabbá a párt nagy évfordulójának megünnep­lését. CSIKMÄK IMRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents