Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-04-23 / 33. szám

Befejezte munkáját az ENSZ idei közgyűlése csensziovaxia nepe jói ismeri a szabadság és a nemzeti függetlenség árát. Ezért rokonszenvvel kísérte a Minden más nemzetközi eseményt háttérbe szorított az elmúlt hét fo­lyamán az amerikai imperialisták ál­tal szervezett és előkészített fegy­veres támadás a szabadságát és füg­getlenségét nemrég kivívott kubai nép ellen. Amíg a Szovjetunió a vi­lágűr sikeres meghódításával ejtette bámulatba a világot, amíg Gagarin nevétől volt hangos az egész föld­teke, addig a Karibi-tenger térségé­ben elterülő, békében élő Kubára ellenforradalmi bandák törtek, akik­nek nem tetszik Fidél Castro forra­dalmi kormánya, és szeretnék vissza­fordítani a történelem kerekét a vi­lágnak ebben ja részében. A Szovjetunió kormánya, mint min­dig, ebben a válságos időben is a jó­zan ész és az alapos meggondolás hangjára hallgatott. Hruscsov elvtárs személyes üzenetet küldött Kennedy amerikai elnökhöz, amelyben határo­zottan leszögezi, hogy a Kubai Köz­társaság ellen indított imperialista orvtámadásért kizárólag a washing­toni kormányt terheli a felelősség. A szovjet kormányfő üzenetében ki­jelenti, hogy a békeszerető államok nem hagyják magára a kubai népet igazságos harcában. A Szovjetunió és a többi baráti állam a legmesz­­szebbmenő támogatásban részesíti Kubát. Kennedy válaszában köntörfalazott, sőt fenyegetőzött. Arcátlanul azt állí­totta, hogy a Kuba elleni támadáshoz a washingtoni kormánynak semmi köze. Az alig három hónapja működő új amerikai elnök ezzel az állásfog­lalásával végleg lerántotta a leplet •z amerikai politika igazi arcáról. Nem téveszthetik meg a világ né­peit ma már sem Washingtonban, sem Bonnban, Párizsban vagy Lon­donban. A kubai nép oldalára állt az egész haladó világ. Egész Latin- Amerikában tüntetések folytak, ame­lyeken a leghatározottabban elítélték az amerikai imperializmus durva tá­madását Kuba ellen. Fidél Castro forradalmi Kubája ma világító fáklya egész Latin-Amerika előtt, amelynek országai az amerikai imperializmus igája alatt görnyed­nek. De nemcsak Latin-Amerikában, ha­nem Indiában, a Kínai Népköztársa­ságban, a Szovjetunióban, valamint Európa legtöbb országában a békére vágyó milliók százezrei biztosították szolidaritásukról a kubai népet. A Kubai Köztársaságot ért impe­rialista orvtámadás kérdésével fog­lalkozott az ENSZ közgyűlésének po­litikai bizottsága is. Az ülésen Ste­venson amerikai küldött kijelentette, hogy a washingtoni kormány a szov­jet kormány üzenetére adott válaszá­ban egyetért azzal,, hogy Kuba nem veszélyezteti az USA-t, viszont a ku­bai helyzet veszélyeztet egyes ku­baiakat. Ebből világosan kitűnik, hogy az amerikai küldött az USA-ba me­nekült kubai ellenforradalmárokat vette védelmébe. Zorin szovjet kül­dött felszólalásában rámutatott, hogy az amerikai küldött kijelentései logi­kátlanok és nem felelnek meg a va­­lóságnak. A szovjet küldött végül annak a meggyőződésének adott ki­fejezést, hogy az ENSZ a leghatáro­zottabban közbelép a Kuba ellen in­dított agresszió megfékezésére és helyreállítja a békét Kubában. Meg kell mgg említenünk Hruscsov elvtárs üzenetének kubai visszhang­ját. A kubai rádió tolmácsolta a ku­bai nép őszinte elismerését a Szov­jetunió határozott lépésével kapcso­latban. A kubai lapok is lelkesen fogadták Hruscsov elvtárs üzenetét, és leszögezik, hogy nemcsak Kubá­ban, hanem egész Latin-Amerikában, sőt világszerte örömmel üdvözölték a Szovjetunió kormányának állásfog­lalását. 35 .as 1 Születésnap | lljics Leninről szóljon most az ének, ki minden cárnál, királynál nagyobb. Kit nein jödnek el már sohasem az évek, kinek neve csillagként ragyog. Remegtek tőle tőkések, bojárok, De Jölderiilt a sztyeppek vándora. Dédelgették a rongyos proletárok, — értük csatázott mindegyik szava. A New Yorki East River partján elterülő ENSZ-palota üléstermei elcsendesültek. Mielőtt azonban a 99 tagállam képviselői a még tavaly decemberben megszakított XV. közgyűlés tavaszi időszakának befejezése után felállnának a tárgyalóasztaltól, pillantsuk csak vissza a világszervezet idei tanácskozására. Van miről beszélni. A világban bekövetkezett erőviszonyok megváltozása a szocializ­mus javára, a gyarmati sorsukból felszabadult államok bevonulása, s nem utolsósorban a XV. közgyűlésen részt vett szocialista álla­mok vezető képviselőinek tevékenysége alápjában megváltoztatta az ENSZ jellegét, amely eddig leginkább a nyugati államok szavazó­­gépezetének, imperialista mesterkedésének fellegvára volt. Üj idők új erői törtek be az ENSZ falai közé. Eltekintve az egyes szavazati eredményektől, amelyek sok esetben csak a világszervezet helytelen összetétele következtében jöhettek létre, a béke és a haladás erőinek győzelmes találkozása volt a háború és a reakció erőivel szemben. Még a New York Times című amerikai napilap is nemrégiben keserűen állapította meg:- Az idei ülésszak a legveszélyesebb volt a világszervezet tör­ténelmében. A Nyugat egyre jobban elvesztette a talajt a lába alól. Az éveken át erőszakoltan használt szavazógép berozsdásodott. A nyugati sajtó a világszervezet széteséséről kezdett meséket költeni. Oktalan pro­paganda volt ez, de a tények annál szomorúbbak, mert éppen a világszervezet zászlaja alatt részt vevő katonák jelenlétében bör­­tönözték be a kongói nép leghűbb fiait, akiket később az imperia­listák kongói szekértolói meggyilkoltak. / Jogos és megalapozott a Szovjetunió és a többi szocialista kor­mányának aaVa javaslata, hogy át kell szervezni az ENSZ végre­hajtó szervezetét. Hammarskjöld főtitkár nem a népek szolgálatá­ban állt, hanem a gyarmatosítók lakája lett. Az egész emberiséget legjobban érdeklő kérdés, a leszerelés ügyében, nem született konkrét döntés. Az USA kormánya először azzal odázta el a tárgyalásokat, hogy megvárják az új Kennedy­­kormány leszerelési politikájának kidolgozását. A laoszi helyzet, s legújabban a Kubai Köztársaság ellen indított gyalázatos impe­rialista támadás azonban bebizonyította: Washington és a köréje csoportosult többi nyugati nagyhatalom üres szófecsérlésre hasz­nálja fel a világszervezet szószékét, hogy leplezze imperialista po­litikáját. A Szovjetunió vezette szocialista tábor következetes békepoliti­kája, a különböző társadalmi rendszerű államok szoros gazdasági és politikai együttműködésére, valamint a gyarmati rendszer vég­leges felszámolására tett javaslat adta meg leginkább az ENSZ- közgyűlés idei munkájának jellegét. Az ENSZ sorsa sok tekintetben azon múlik, hogy lesz-e ereje legyőzni az ellenállást, amelyet az imperialista hatalmak a legfontosabb nemzetközi kérdés, a lesze­relés megvitatásával kapcsolatban fejtenek ki: Napjainkban, amikor az ENSZ egyik önálló, független államát, a Kubai Köztársaságot imperialista támadás érte, még jobban meg­növekedett a világszervezet szerepe, amelynek alapokmánya ki­mondja, hogy a béke és a nemzetek közötti együttműködést, a vi­lágbékét kell védelmeznie. Milan Smolík Lenin tudta, hogy mi jáj benn a szívben;. Trojkák, muzsikok titkos álmait, Cserzett munkások ezer szenvedését: S kibontotta a jövő zászlóit. Alája gyűjtve minden elnyomottat, Seregbe fogva minden lázadót, Riadót zúgva, ha ütött az óra: Fergeteges, győzelmes riadót... * A Kubai Köztársaságot ért imperialista orvtámadást az egész haladó emberiség a leghatározottabban elítéli. Felvételünkön: A kubai nép egy emberként tüntet a támadók ellen. (Foto: Prensa Latina) ^ ,£znfaiL L fÖíDMÍl/ff 1961. április 23. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlése Cseh­szlovákia népével együtt mélységes felháborodással fogadta az amerikai imperialisták által felfegyverzett, támogatott és irá­nyított zsoldos bandáknak a testvéri Kubai Köztársaság elleni alias anresszióiáról szóló hírt. cubai forradalom hősi harcát a Ba­­ista-zsarnokság ellen, amely Kubát *s a kubai népet rabságban tartotta, negalázta és idegen imperialista ura­­om jármába hajtotta. N Ezért fogadtuk olyan őszinte öröm­nél a kubai forradalom győzelmét, mnelyben a nép demokratikus ereje löntött országa függetlenségének és izabadságának útjáról. Kuba hős népe gazdaságának, nem­­:eti kultúrájának fejlesztésével, az évszázadokon át nyomorban és rab­iágban sínylődött nép életszlnvonalá­­íak emelésével biztosította országá­lak függetlenségét és teljes önálló­­;ágát. így Latin-Amerika valamennyi írszága számára élő és vonzó példa­­céppé vált. A kubai forradalom éppen ezért űváltotta mindazok mérhetetlen gyü­­öletét, akik ebből a nyomorból él­ek és erre alapították hatalmukat. Az amerikai imperializmus aljas támadása — tekintet nélkül arra, hogy : kinek a keze hajtja azt végre — • nemcsak a kubai nép szabadsága és j boldogulása ellen, hanem minden ! nemzet szabadsága és függetlensége, ! a világbéke ellen irányul. Teljes határozottsággal tiltakozunlc ; a gaztett ellen, amellyel az amerikai® f imperializmus szét akarja zúzni a • kubai forradalom történelmi sikerét ! és meg akarja félemlíteni a nemze- * teket a szabadságharchoz és a füg- ; getlenséghez vezető útjukon. Az Egyesült Nemzetek Szerveze- ] tének közgyűléséhez és a Biztonsági ! Tanácshoz fordulva, sürgősen kér­jük, Ítélje el az agresszort, és tegye lehetetlenné aljas terveinek megvaló­sítását. Mély csodálattal és forró rokon­szenvvel viseltetünk Kuba hős népe iránt, testvéri harci üdvözleteinket küldjük bátor hadseregének, milíciá­jának és Castro vezette forradalmi kormányának. Szilárdan állunk a ku­bai hazafiak mellett, teljes mérték­ben támogatjuk történelmük nagy küzdelmét és meggyőződésünk, hogy igazságos ügyük győzni fog. Éljen a hős kubai nép! Éljen a szabád Kuba! Nem hagyjuk magára Kubát A Nemzetgyűlés nyilatkozata a Kuba elleni agresszióval kapcsolatban ccrycteycö, yyu&eci Kilencvenegy lenne, hogy ha élne, De megpihent a küzdelmek során. Százezrek és milliók siratták: • A Neues Deutschland című lap jelentése szerint Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára nagy jelentőségű beszédet mondott a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági és műszaki vezetőinek or­szágos értekezletén. Többi között ki­jelentette, hogy az ország iparárfak és . mezőgazdaságának fejlődése az elkövetkező két év folyamán az előző évekhez viszonyítva megkétszerező­dik. (ger) • Kanadában megnövekedett a munkanélküliek száma. Ottawai saj­tójelentések szerint ez év első felé­ben közel 800 000 főre, vagyis az alkalmazottak 11,3 %-ára emelkedett a munkanélküliek száma. (ml) Ha a dél-amerikai államok fejlő­dését vizsgáljuk, két olyan szembetűnő tényezővel találkozunk, amelyek ezeknek az országoknak a gazdasági elmaradottságát magyaráz­zák. Az egyik az, hogy a föld hazai §s külföldi nagybirtokosok kezében van, ugyanakkor a szegényparasztok és a föld nélküli mezőgazdasági mun­kások milliói a puszta megélhetésért küzdenek. A másik főtényező az ide­gen, elsősorban az észak-amerikai tőke döútő befolyása a gazdasági életre. Az észak-amerikai tőke növekvő befolyását az USA monopolistái azzal indokolják, hogy a széles néptömegek nyomorán, a gazdasági fejlődés csiga­­lassúsága ütemén és az elégtelen bel­földi tőkeképződésen csak a külföldi tőke behozatalával lehet segíteni. Mi azonban a tényleges helyzet? Vajon ilyen humánus okok késztetik-e az USA kapitalistáit gazdasági befo­lyásuk kiszélesítésére? Az észak-amerikai monopolistáknak a második világháború konjuktúrájá­­ból származó tőketartalékok tették lehetővé a gazdasági behatolást egyes gazdaságilag fejletlen államokba, — többek közt Latin-Amerika országéi­ba is. Dél-Amerikát az észak-ameri­kai tőkések már Monroe elnöksége óta az USA gazdasági függelékének tekintették. A tőkebefektetések kü­lönösen a második világháború be­fejezése óta növekedtek: 1943-tól 1957-ig ez a tőkebefektetés három milliárdról 8 és fél milliárd dollárra Gátszakadás Latin-Amerikában emelkedett. E beruházások tették le­hetővé, hogy az amerikai töke uralja, és ellenőrizze a legfontosabb ipar­ágakat. Mivel pedig Latin-Amerika ipari termelését az jellemzi, hogy kevés áruféleségre terjed ki, ezért ennek a néhány ágazatnak az ellen­őrzése szinte teljhatalmat jelent az egész gazdasági és politikai élet fe­lett. Meggyőző példa erre, hogy az amerikai és angol tulajdonban levő húsfeldolgozó üzemek a húsáruknak csak 30 %-át termelik, ezzel szem­ben a kivitelnek körülbelül 80 %-a van a monopóliumok kezében. Az or­szág villanyáram-fogyasztásának 70 százalékát az észak-amerikai kézben levő üzemek szolgáltatják. Hogy mi­lyen célokat követ az amerikai tőke­­beáramlás, arra példa a beruházások­ból származó haszon állandó növe­kedése. Ez a haszon 1950-ben 700 millió dollárt tett ki az 1929. évi 150 millióval szemben. A gazdasági alárendeltség törvény­szerűen magával hozza a poli­tikai függést is. Emlékezzünk csak arra, amikor az USA a cukorbehoza­tal letiltásával akarta térdre kény­szeríteni Fidel Castro kormányát és visszaállítani Battista diktátor ural­mát. Az idegen tőkések úgy lépnek fel a gazdasági és politikai élet min­den terén, mint az országok tény­leges urai. Ezek a tények ma már mindinkább ismeretessé válnak a legszélesebb néprétegek előtt. A dolgozó tömegek a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom hatása alatt már a huszas években állandó nyomást gyakoroltak kormányaikra az alacsony életszín­vonal megjavításáért, az USX-mono­­póliumok kizsákmányoló politikája ellen. A nemzeti burzsoázia is mind­inkább aktivizálódik és csatlakozik az idegen monopóliumok elleni harc­hoz. De még hosszú évekig tartott, míg az állandóan fokozódó bérharcok és a gazdasági függetlenségért küz­dő mozgalmak konkrét eredményekre vezettek. 1930-ban és az ez után kö­vetkező években Mexikó, Argentína, Brazília, Bolívia és más államok elvi­leg kizárták a külföldi tőkét néhány nyersanyagtermelő iparágból. A há­ború utáni években Argentína hozott hatékony védelmi intézkedéseket az amerikai tőke behatolása ellen. A leg­forradalmibb jellegűek azonban Kuba forradalmi kormányának intézkedé­sei, amelyek nemzeti igazgatás alá helyezik az USA-kapitalisták óriási terjedelmű cukorültetvényeit, állat­­tenyésztő farmjait és az ipari válla­latok nagy részét. Ezek az intézke­dések, természetesen, az USA-kor­­mány és a monopolista körök elke­seredett dühét váltották ki, amelyek mindent elkövetnek, hogy a fiatal független államot újból az USA gaz­dasági- és politikai függvényévé te­gyék. Mivel pedig a gazdasági boj­kott nem érte el célját és a többi latin-amerikai állam sem volt haj­landó az észak-amerikai monopolisták érdekéiért megszakítani a kapcsola­tokat Kubával, most közvetlen agresz­­sziőt készítettek elő a független Ku­bai Köztársaság ellen, amelyben a vezető szerepet a washingtoni kor­mány játszotta. Az USA kormányát és a monopo­listákat most újabb kellemetlen meg­lepetés érte. Quadros, Brazília új köztársasági elnöke kinyilvánította, hogy országa diplomáciai és kereske­delmi kapcsolatokat létesít a szocia­lista tábor országaival. A szocialista országokkal való kapcsolatok gondo­lata más dél-amerikai országokban is tért nyer. Ezek az államok e kap­csolatokban látják az USA-tól való függés megszüntetésének legbizto­sabb útját. A szocialista államokkal* kötött, politikai feltételek nélküli -és az egyenlőség elvén nyugvó szerző­dések nagy gazdasági előnyöket je­lentenek a szerződő felek számára. Ilyen előny többek közt a nyersanyag és az élelmiszer kedvező kicserélése termelőeszközökre, gyári berendezé­sekre, gépekre, amelyek az ország iparosításához szükségesek. Bizonyos az, hogy Latin-Amerika politikai és gazdasági felszabadítási folyamata megindult, s ezt a mono­polisták intrikái és erőszakos akciói csak késleltethetik, de nem akad^* lyozhatják meg, a

Next

/
Thumbnails
Contents