Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-04-19 / 32. szám
gpasg! Bodrog mentén * kora tavam Idj sziak vetése mér véget ért, W íO még mindig annyi a gép S* 9 ?! a mezőn, mint dús legelőn a szarvasmarha. Elözönlötték a vasparipák a széles rónát, a éjjelnappal hangya módjára szorgoskodnak. Különösen Szomotor környékén nagy a sürgés-forgás. Igaz, meg is van a látszata. Az egész környéket úgy behálózzák a gépek által vájt levezető csatornák, mint az emberi testet az erek. S bizonyára olyan tökéletesen is működnek majd, amikor egészen elkészülnek. Az ütőerek szerepe azokra a csatornákra vár, amelyek vize esőként hull a szomjas földre. A többi csatorna pedig vissz•rekhez hasonlőan szállítja vissza a talaj fölösleges vizét oda, ahol erre szükség mutatkozik. Még csak egyhónapos ez a malac, de meglátszik rajta a jó gondozás. A kis állatot Bandura István tartja a kezében is örvendetes tény, hogy Bodrogközben e belterjes módszerek hódítanak teret. Példaként a azomotorlak aertéstenyészeta szolgálhat. A szokásos tenyészetben 1 kg sertéshúst 9,20 koronáért állítottak elé, s ezért átlagban 11 koronát bevételeztek. Ezzel szemben ■ tőrzstenyészetben 12,60 koronába kerül 1 kg hús, viszont s bevétel 16 — 17 korona kg-onként, tehát a tiszt* haszon 4 koron* körül ingadozik. Hasonló a helyzet • szarvasmarha- és juhtenyészetben is. így aztán érthető, hogy a gazdaság a fajállattenyésztésre akar rátérni, azonban ezt a különböző fertőző be-Készül az új Istálló tegségek egyelőre akadályozzák. De az állattenyésztési dolgozók elhatározták, hogy ezeket a betegségeket a következő esztendő végére maradéktalanul fölszámolják. Jelenleg 132 tehén áll termelékenységi ellenőrzés alatt, s a 38 törzskönyvezett tehéntől számos növendékbikát és üszőt neveltek föl. Ezek közt elitrekord minősítésű is akad. A 301 db-os törzskönyvezett anyajuhállománytól idén 333 kisbárányt nevelnek. A bárányállomány annyira kiegyenlített, s a kis állatok úgy hasonlítanak egymáshoz, mint a tyúktojás, — De csak he mi nézzük — mosolyog Kanda Ferenc, a gazdaság politikai dolgozója. — Fogj csak meg egyet közülük, én meg idehívom a számadót, s az bizony meglátja köztük a különbséget; pontosan megmondja, hogy melyiknek melyik az anyja. Jól dolgoznak az állattenyésztők, ám nem pihennek meg babéraikon. A fajállattenyésztők munkaközösséget alakítottak, amely meg akarja szerezni a szocialista munkabrigád rangját. A fejők azt vállalták, hogy e tervezett 2847 literes tejelékenységet 3212 literre emelik. Nem akarnak rosszabbak lenni az anyakocák gondozói sem, akik a tervezett 14 — 15 db-os átlaggal szemben 18 malac felnevelését tűzték ki célul kocánként. Példés rend és tisztaság uralkodik ■x istállókban. A most épülő új istállóra nehezen mondhatnák, hogy nyl« tott, mert a déli oldalát is befalazzák. De olyan ablakok kerülnek rá, hogy akármelyik palota sem szégyenkezhetne miattuk. Az építkezés rendjében viszont nem látjuk a körültekintő ésszerűséget. Előbb a szabadtartásos tehénistáiíót hozzák tető aiá, csak azután került sor a növendékek új istállójának az építésére. Palágyi Ferenc igazgatónak azonban ez nem okoz különösebb gondot, azt mondja, hogy amíg a másik istálló elkészül, az elsőben kapnak helyet a növendékek. Addig tehénsorba kerülnek a legelőn nevelt üszők, s így életükben nem jelent változást a természetszerű tartás, hanem csak folytatódik. A kimustrált tehenek helyébe saját nevelésű fiatal tehenek kerülnek. Nagy változások mennek végbe a növénytermesztésben is. A keresztúri farmon, ahol a törzsállatokat nevelik, a takarmánytermesztésé az elsőség, a szomotori határban pedig a fajtatiszta vetőmagvak termesztését bővítik a hektárhozamok fokozása mellett. Már tavaly is szép eredményeket értek el; búzából például 26,6 mázsa termett a tervezett 23 mázsás átlaggal szemben, a kukorica pedig a tervezett 28,2 mázsa helyett 33,2 mázsát adott ha-onként. Oj élet fakad tehát a gépek nyomában a Bodrog mentén. Mindnyájunk örömére, hiszen sz itteni emberek példát mutatnak, hogy miképp kell többet, jobbat és olcsóbban termelni. Csurilla József A többtermelés és az önköltség csökkentésének útja Öröme telik a munkában Hűvös széllel, borongós áprilissal fogadott az Ipolymente. Fázósan hajtottam a motorkerékpáron Fülek felé, Bozltára, hogy szót váltsak az EFSZ-ek V. kongresszusának egyik küldöttével, Anna Dostálovával. A szövetkezet telepén találtam rá, éppen etetéshez készülődött ez az életerős, piros-mosolyos, javakorabeli asszony. — Hallottuk, hogy részt vett a szövetkezeti kongresszuson. Mivel érdemelte ki, hogy Prágába utazhatott? — Tudja, ha nem lenne rossz idő, meg az iroda is közelebb esnék, azt mondanám, hogy érdeklődjék ott, mert nem szeretek magamról beszélni. De hát, szóból ért az ember... Azt mondhatom, hogy szeretem a munkámat, elégedettek velem, hiszen már jó pár éve a malacok körül dolgozom, és amit végzek, úgy látom, annak megvan a látszata is. A malacok olyan egészségesek, szépen gyarapodnak, hogy öröm rájuk nézni. No, de jöjjön, lássa maga is! — Invitál nyájasan, mint ezen a vidéken, búcsúkor vagy lagzlkor szokás. Bent példás rend és éktelen sivltás fogad. Alig halljuk egymás hangját. — Éhesek már, ilyen tájban szoktam etetni, mert betartom ám a pontos etetés! időt. W tejet, tojást, húst a közellátásnak! Az élelmezésügyi miniszter helyettese sajtóértekezletet tartott, amelynek keretében bírálta a tej-, tojás- és húsfelvásárlás első negyedévi tervének nem kielégítő teljesítését, s rámutatott a teljesítés lehetőségeire. Országos méretben a tejfelvásárlás első negyedévi tervét csupán 90,1 százalékra teljesítették a mezőgazdasági üzemek (Szlovákiában mindössze 80,7 °/o-ra). A legfőbb fogyatékosság: a marhaállomány 31 %-át képező tehenek 18 %-a után vásárolták fel csak a tejet. Amíg Nyugat- Szlovákiában naponta 2,9 liter jut tehenenként a felvásárolt tejből, addig Közép-Szlovákiában már csak 1,2 liter, s Kelet-Szlovákiában pedig nem egészen egy liter. A tojásíelvásárlás első negyedévi előirányzatát országos méretben 107 százalékra teljesítettük. Eme feladatuknak a cseh kerületek 111 %-ra tettek eleget. Viszont Szlovákia kerületei 4 millió tojással tartoznak. Lényeges javulás elérése érdekében jobb tömegpolitikai felvilágosító munkát kell kifejteniük a nemzeti bizottságoknak, azok választott szerveinek, valamint a mezőgazdasági albizottságoknak, s minden tejgyüjtőben új, pontos nyilvántartást kell vezetni. — Milyen etetést alkalmaz? — Kombinálom, szárazát is meg moslékosat ia. — Hány malacot gondoz, és milyen a súlygyarapodás? — Ezeket, meg a szomszéd etetőben a nagyobbakat, összesen 347 darabot. A nagyobbak súlygyarapodása a múlt hónapban 76 deka volt, kisebbeké 34. — Ennyi állat körül bizonyára van elég tennivalója? — kérdem már a bejáróban, ahova nem hallatszik úgy az állatok éhséget jelző „megnyilvánulása". — De még mennyi! Minden reggel és este tisztán tartani, ellátni ennyi malacot nem kevés fáradsággal jár. Jő időben napközben is kijárok ide, a kifutóba engedem őket, mert a napfény jő orvosság. Bizony, nem is emlékszem, mikor volt utoljára elhullás. Hajnali négykor már talpon vagyok, hogy az uramnak idejében készítsek reggelit, s a kislányomat is rendbe kell tenni, mert iskolába jár. — A férje is a szövetkezetben dolgozik? - érdeklődöm a családra terelve a szót. — Mindnyájan a közösben dolgozunk, jobban mondva most, a két katonafiam távollétében csak ketten. Jől megy a sorunk, nem panaszkodhatom. Zárszámadáskor szép pénz ütötte a markunkat. Tavaly az uram, a kisebbik fiam meg én 22 000 koronát kaptunk, az idén pedig 12 000-et. — Bizonyéra helye is akadt a pénznek. — Házunk van, ruha is elég. Akadt még ezenkívül egy kis megspórolt pénzünk és vettünk autót, Moszkvicsot. Jaj, de elbeszélgettük az időt, a malacok is rínak — mentegetőzik, bár nekem kellene, mert kissé megvárakoztattam az etetéssel. — Ne haragudjék, mennem kell — és indul a „birodalma" felé. Kovács Lajos A Zselfzi Állami Gazdaság már országszerte híre* az állattenyésztés gépesítéséről. Nem véletlenül rendezték meg a napokban a gazdaságban a kukorica teljes gépesítének a napját Is. Ottjártunkkor Janda főgépesítő a központi műhelyben az újítások sorozatát mutatta be. Itt készülnek az Önetetéses ólak számára a különbözó berendezések. Figyelmünket főleg az önműködő vályú kötötte le. Az állami gazdaság arra törekszik, hogy a sertéstenyésztésben minél kevesebb fizikai erővel dolgozzanak az etetők. Az önműködő vályú tetszés szerint állítható be. Ha bizonyos súlyú nedvesített takarmány folyik bele, egy szelep elzárja a takarmányszállító csövet. Az új berendezésnek az lesz az előnye, hogy a sertésgondozó, ha darabszám szerint beállítja a vályút, csak a központi takarmánykeverőben tartózkodik az etetés Idején. A hízósertések fejadagját az önmüködö vályú kiméri. A központi műhely dolgozói sok hasonló újításon dolgoznak. De nézzünk csak körül, milyen előnyöket jelent a gazdaság számára az új technológia. • Hatalmas tömegű takarmány Az állami gazdaság igazgatósága sokat törte a fejét azon, hogyan lehetne megteremteni az önálló takarmányalapot. Az 5000 hektáros gazdaság a hatalmas állatállományt nem bírja ellátni szemestakarmánnyal még akkor sem, ha lényegesen emelkedik a gabonafélék hektárhozama. Ezért a gabonafélék és a kukorica hektárhozamának emelésén kívül a szemestakarmány egy részét cukorrépával akarják pótolni. Gregor Mátyás mérnök, az állami gazdaság igazgatója elmondotta, hogy becslésük azerint egy mázsa sertéshús előállításához legkevesebb 400 kg szemestakarmány kell. A szemestakarmányok termelése nagy földterületeket igényel. Viszont az a célunk, hogy minél kisebb területen többet termeljünk. Ha egy hektár árpatermését feletetjük, 600-650 kg sertéshúst termelhetünk. Ezzel szemben ha csak 300 mázsás hektárhozamot számítunk cukorrépából, 1600-1700 kg húst állíthatunk elő. A Zselízi Állami Gazdaságban a kísérleti parcellákon már 800 mázsa cukorrépát is termeltek hektáronként. Tehát a hektárhozam fokozásával még több húst termelhetünk ki ugyanannyi területen. Egy máasa sertéshús kitermeléséhez, ha tisztén szamestakarmányt etetünk, 17 ár szántóföld szükséges. Számítása szerint 100 kg sertéshúst 8,5 áron is ki lehet termelni, ha a szemestakarmányokat cukorrépával vegyesen etetjük. Hét áron például kitermelnek 210 kg árpát, 1,5 áron 600 kg cukorrépát. Ez mindössze. 8,5 ár, és tapasztalataik szerint ez elegendő egy máza« sertéshús kitermeléséhez. Ha a kukoricát keverik cukorrépával, még Jobb eredményeket érnek el; 5,5 áron kitermelnek 250 kg kukoricát, 1,5 áron pedig 600 kg cukorrépát, tehát 1 mázsa sertéshúst 7 áron termelnek ki. A Zselfzi Állami Gazdaság 213,4 kg sertéshúst termel hektáronként. Tehát érdekük, hogy megteremtsék • bő takarmányalapot és csökkentsék az önköltséget. • Olcsóbban több húst Amint az előbbi példából láthattuk, a cukorrépa etetése lehetővé teszi, hogy ugyanannyi területen jóval több húst termelhessenek. Természetesen ez megköveteli, hogy megváltoztassák az etetés technikáját. A karolinai udvaron Párák István feleségével együtt 783 sertést gondoz. A nedvesített keverékkel etetett sertések őlja valóságos gyárhoz hasonlít. A cukorrépát először megmossák, aztán teljesen apróra darálják, majd egy csövön bejut a központi keveröbe, ahol azemestakarmánnyal és tejjel vegyítik. Miután forró gőzzel 36 fokra melegítik, megkezdhetik az etetést. Ottjártunkkor Párák Istvánná egy mozdulattal meghúzott egy kart és máris működésbe lépett az egész gépezet. — Meddig tart az etetés? — kérdeztük Paráknétól. — Ha nagyon igyekszünk, tiz perc az egész. De az állatoknak időt is kell adni az evésre, és ezért egy fél óráig etetünk. Az etetés ideje tehát lerövidült. De kíváncsiak voltunk az önköltségre is. Megkérdeztük Palkovics József elvtársat, a gazdaság intézőjét: — Az új technológia bevezetése óta mennyivel csökkentették az önköltséget? — Bár még akad javítanivaló, a múlt hónapban a 15—95 kg-os súlyú sertések napi 1.4 kg szemestakarmány és 1,6 kg cukorrépa adagolásával átlagosan 42 dekás súlygyarapodást értek el. Most 1 kg húst 4,9 kg zabegységgel, 5,69 koronáért termelünk. A sertések nemcsak azért híznak jobban, mivel a szemestakarmányhoz cukorrépát is kapnak, hanem azért Is, mert állandóan meleg ételt fogyasztanak, tehát kevesebb energiát használnak el az emésztésre. Amíg a régi módszerrel hizlaltunk, ugyanennyi állatnál havi 80—100 mázsa hústermelést értünk el. Az új technológia bevezetése után havonta már 140 mázsa húst termelünk. • A sertésetetőből gépkezelő lett Az új technológia lényegesen kihat az emberek életmódjára, gondolkozására Is. Amíg pár hónappal ezelőtt Parákék vödörrel öntözték a vályúba a takarmánykeveréket, tehát nehéz testi munkát végeztek, most a gép dolgozik helyettük. Szinte jőleső érzés nézni, amint az asszony gombnyomásokkal eteti a sertéseket. Még a három kisfia is ott forgolódik körülötte. Csodálják, amint anyukájuk megindítja a gépet. A gyakorlatban győződtünk meg róla, hogy a szellemi munka hogyan szorítja ki a nehéz fizikai munkát. • Még több cukorrépát Palkovics elvtárs szerint május 1-re már 1600 sertést hizlalnak az új technológia azerint. Az állami gazdaság, mivel cukorrépából egy hektárról lényegesen több zabegységet nyernek, idén már 2,5 kg cukorrépát etet fel egy-egy hízósertéssel. A jövőben a napi adagot 3-4 kg-ra akarják emelni. Számításaik azerint, ha árpából 30 mázsás hektárhozamot érnek el, 4430 zabegységet nyernek, 400 mázsás cukorrépahozamnál viszont 10 000 zabegység mutatható ki. A cukorrépa felhasználásával a hizlalásnál 50 °/o-kaI csökkenthetik a szemestakarmány fogyasztását. A Zselízi Állami Gazdaság az 1964-es évben már minden 100 kg sertésre 6 mázsa cukorrépa fogyasztást irányoz elő. De ahhoz, hogy ezt megvalósítsa, tovább kell fokoznia az új technológia rendszeresítését. A példásan dolgozó központi műhely feladatát megoldja. Nem ártana, ha a szövetkezetek is elgondolkodnának a Zselízi Állami Gazdaság új takarmányozási technikája fölött. Balta Jőzaaf Hétezer hektár kukorica négyzetesen A napokban felkerestük a Lévai Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztályán Kazlov elvtársat és néhány kérdést intéztünk hozzá: — Kazlov elvtárs, a járásban hány hektár kukoricát vetnek négyzetesen? — 7000 hektárt terveztünk, de nézetem szerint még túl is szárnyaljuk. A szövetkezetek között versenyt indítottunk. Az a szövetkezet, amelyik 100 hektár kukoricát négyzetesen vet, 300 korona jutalomban részesül. Ezután minden 10 hektárra még további 50 korona jutalmat adunk a szövetkezeteknek. — Hogyan teljesítik a köztesek vetésének tervét? — A nyugat-szlovákiai kerületben az első helyen vagyunk. A tervet majdnem 90 %-ra teljesítettük. Hatalmas mennyiségű takarmányt nyernénk, ha az időjárás is kedvezne. Sajnos, ha rövidesen nem kapunk esőt, komoly károkkal számolhatunk. •-b-PMdamdM tmteuk 4 Fekete televényt emel ki a fölt méhéből a kotrógép vasfoga, a ezt i földet az emberek aokféle hulladékkal keverik majd, amíg komposzl formájában visszakerülhet a talajba A dolgozók jobbára a szőlőkben, kertészetekben éa az építészetben tevékenykednek, s itt ía a gép a legjobb segítőjük. Csodálato* fordulat ez. Dédapáink, ha életre kelnének, mindezt mesének hinnék; íme, mi pedig tudjuk, hogy a még szebb jövendő küszöbéhez érkeztünk. De vajon el tudják-e képzelni földműveseink, mi lesz holnap, hogyan gazdálkodhatnak egy-két vagy több év múltén? Vajon mikor térülnek meg a földbe fektetett beruházások e nagyobb hozamok és a magasabb Jövedelem révén? A Szomotori Állami Gazdaság 1524 hektáron gazdálkodik, ebből 1100 hektárra terjednek a szántók, 300 hektár a legelő, 61 hektár a szőlő és 23 hektár az a gyümölcsös, amelyet három éve telepítettek. A szarvasmarha éllománya 772 db-ot tesz ki, ebből 324 e tehén, a a gazdasíg továbbá 1500 sertést és 1211 juhot mondhat magáénak. Ilyképpen az állattenyésztés és a növénytermesztés egyensúlyban áll, s jó feltételek alakultak ki a belteriesebb gazdálkodáshoz, amely nagyobb befektetéssel lehetőséget nyújt, hogy a szomotorlak is többet, jobbat és olcsóbban termeljenek. Általában Iff is v*e v* ■ v« er « • ■ v Kwm ***> i m w * wm w ww m I Nincs takarmánygondjuk { Ivánkáimon az állami gazdaság • kezelésében 1S9 tehenet találunk ; 8 literes tejelcsi átlaggal, amelyek | napi takarmányadagja állatonként • 15 kg silókukorica, 2 kg hereszéna, • 2 kg abrak, 5 kg takarmány szalma { és 20 kg takarmányrépa. A téli J időszakra jól felkészültek, mert I még mindig 10 vagon takarmány• répával rendelkeznek. ; - A répa jól telelt a prizmában | — mondja a prizmát bontó Király • István ezért nálunk a takart mányozással nincs olyan gond, : mint más gazdaságokban. í (Kúti Szilárd felvétele)
