Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-04-09 / 29. szám
Ünnepek előli Minden esztendőnek vannak nevezetes ünnepei. S ezekre hónapokig készülünk, évekig emlékszünk rájuk. Az 1951-es esztendőt méltán nevezhetjük ünnepekben gazdagnak. Hazánk népe pártunk megalapítása 40. évfordulójának megünneplésére készül. Ezrek, milliók készülnek, hogy a nagy eseményhez méltóan ünnepelhessünk. 1981. május 20-21: Komárom, Ugyanezekben a napokban Kosút: június 17 — 18: Léva —Zselíz; július 1 — 2: Gombaszög. Ezek a dátumok és helységnevek nem mondanak sokat, Csupán érzékeltetik azt az ünnepségsorozatot, amelyet a CSEMADOK Központi Bizottsága és a Népművészeti Intézet rendez pártunk megalapítása 40. évfordulójának tiszteletére. Már most elmondhatjuk, hogy ezek az ünnepségek műkedvelő csoportjaink mérlegévé válnak. Május 20 —21-én Komáromban felcsendülnek költőink versei, Majakovszkij új harcokra szólító lírája, a világ- és a magyar irodalom gyöngyei. Ugyanis Komáromban tartják meg az országos szavalóversenyt, amelyen az Biz, így nincs jól! Az újságok hasábjain gyakran olvashatunk falvaink egyre gazdagodó kulturális életéről, A kultúrforradalom betetőzése a szivén fekszik minden becsületesen gondolkodó embernek. Alsószecsén, sajnos, lemaradás történt! Ne himezzünk-hámozzunk, hanem egyenesen szögezzük le, hogy a múlthoz viszonyítva, a pár évvel ezelőtti kulturális élettel összehasonlítva, bizony visszafejlődés észlelhető. Bizony, visszafejlődés. Pár évvel ezelőtt még arra is futotta a szuszból, hogy a tavaszi és a nyári munkák idején is végeztek az alsószecseiek kulturális munkát. Ebben az évben azonban már télen is elaludt a dolog. Ki gondol ma arra, hogy nem is olyan régen az alsószecselek még a környéki falvakba is ellátogattak. S mindenütt szívesen látták őket. A közvélemény a tespedés okát a CSEMADOK újonnan választott vezetőségében látja. Állítólag nem szervezték meg a fiatalságot. Tagadhatatlan, van ebben valami. De az is biztos, hogy ezt a legrövidebb időn belül be kell hozni. Mert hogyan feat az, hogy üresen, élettelenül tátonganak a népművalődési otthon termei. Hány falu van, ahol még nem rendelkeznek megfelelő helyiaéggel, s mégis szép kulturális munkát végeznek. Jó lenne tehát, ha az alaószecsei fiataság és a CSEMADOK helyi szervezete, amely a falu kulturális életének az irányítója volt a múltban is, körülnézne a saját portáján. Csak lapozzanak bele az újságokba! Az embernek szinte a szíve fáj. Itt ezt csinálták, ilyen színdarab, olyan műsoros est. Nálunk meg mintha nem is lenne erre megfelelő ember. K ú c a Gyula (Alsószecse) ifjúsági alkotóverseny járási győztesein kívül a legjobb felnőtt szavalok szintén részt vesznek. Az országos verseny győztesei ünnepi műsor keretén belül lépnek fel, pártunk megalapítása 40. évfordulójának tiszteletére. Ugyanezekben a napokban találkoznak Kosúton a legjobb félhivatásos népművészeti együttesek, amelyek közül nem hiányzik majd sem a Lucnica, sem az Ifjú Szívek. De ott lesznek a hivatásos művészek is. A kosúti sortüz 30. évfordulóján megelevenedik a múlt, a jelen, s szertezúg a világba boldog, örömteli jövőnkbe vetett hitünk. Ebben az évben kerül először sor a zenekarok és^ énekkarok országos fesztiváljára, amelyet Zselízen rendeznek meg. A legjobb csehszlovákiai magyar énekkarok és népi zenekarok mutatkoznak be, természetesen szólistáik részvételével. Léva szintén készül erre a napra. A CSEMADOK Központi Bizottsága tudniillik pártunk megalapítása 40. évfordulójának tiszteletére ünnepi akadémiát tart Léván, amelyen a zselízi fesztivál legjobbjai lépnek fel. Az ünnepségsorozat július első napján fejeződik be. Az immár hagyományossá vált gombaszögi dal- és táncünnepély ezreket vonz. Messzi vidékről eljönnek a festői táj ölére, hogy megtekintsék tánccsoportjaink, énekkaraink, zenekaraink fellépését. Műkedvelő csoportjainkra, s vezetőikre nagy, felelősségteljes feladatok várnak. Hatalmas erőkifejtést követel meg tőlük, amíg e nagyarányú országos rendezvényekre előkészítik csoportjaikat. Örvendetes jelenség volt a múltban, hogy egyre több szövetkezeti tag látogatta meg az ünnepségeket. A szövetkezetek vezetőségei kirándulásokat rendeztek a dalos, táncos bemutatók színhelyére. Várjuk őket ebben az évben is; Kosúton, Zselízen, Gombaszögön. Csikmák Imre HainaU Utkt Hogy végigmentem a kis udvaron, a faluban még álmodott az élet; holdfény rajzolta árnyam a falon, t a csöndben messzi hangzottak a léptek. Boldog gyermekkor! Valóban elmondható ez a mai gyerekekről. Pártunk, dolgozó népünk gondoskodik arról, hogy gondtalanul, boldogságban éljenek. Bölcsődéinkben, óvodáinkban minden lehetőség adva van ehhez. Míg apuka és anyuka munkában vannak, teljesítik feladataikat, addig a kis lurkók vidáman ugrabugrálnak, játszanak. S jó helyen vannak, mert az óvónéni vigyáz reájuk. S a játszáson, hancúrozáson túl hasznos dolgokat is tanulnak. Versikéket, mesét hallgatnak, figyelmesen szemlélik a bábszínházát, énekelnek. Vajon melyik szülőnek lenne ideje otthon minderre? Évente egyre több óvoda és bölcsőde épül fel hazánkban. De nemcsak a városokban, hanem falvainkon is. Tehát a falusi asszonyok gondjain is könnyít államunk. Nyugodtan eljárhatnak dolgozni, nem kell agódniuk affelől mit tesz gyermekük. Hol vagyunk már azoktól az időktől, amikor a határba induló asszonyok magukkal vitték gyermekeiket is, s a barázda szélén, vagy a fák tövében sírdogáltak. Bezzeg a mai gyerekek ezt már el sem tudnák képzelni. A nagyobbacskák ugyan a tanító nénivel kisétálnak a határba, hadd lássák mint dolgoznak a szüleik, a falu népe. (Foto: CTK) Egy kerékpár a fal mellett hevert. A kiskapu ásított, sarkig tárva. Vissza is szóltam; „Zárjátok be, mert valaki még reggelre kárát látja!" — Látszik, öcsém, hogy rég nem jártál nálunk! Minek zárkózzunk? Nyitva hagyhatod a kaput! Már rég nem lopnak minálunk! A XIX. század festészete Zala József Szálkái könyvkiállítás Márciusban több szó esett a könyvekről, mint máskor, Nem is csoda, hiszen hagyománnyá vált, hogy ebben a hőnapban a legeldugodtabb kis községben is rendeznek könyvkiállltást, irodalmat népszerűsítő vitaesteket, Mindez persze csak akkor‘válik gyümölcsözővé, ha velejárója a népkönyvtárak fellendülése. Szálkán a tantestület irányításával évente 2-3 könyvkiállítást rendeznek, egyre nagyobb sikerrel. Az idei könyvhónap még úgyszólván meg sem indult, amikor már Szálkán 150 kötet könyv talált új gazdára, közel 1800 korona értékben. Hogyan lehetséges ez? Egyszerű a felelet. Jó szervezés, személyes példaadás. A tantestület tagjai mindig az első vásárlók, majd a tanulók. Idén például a „Csenkóné árvái‘‘-ből 25, a „Toldi"-ból pedig 48 példányt kellett utánarendelni. A „Karai Pukú“ című könyvben A. V. F r i c saját fiatalkori élményeit Írja le, amikor hosszú időt töltött a Gran Chacőban a kagyujev indiánok között, megtanulta nyelvüket, és tüzetesen megismerte életüket és szokásaikat. Számos érdekfeszítő, kalandos történet teszi színessé ezt a könyvet, amelyeket a szerző nem az íróasztal mögött gondolt ki, hanem saját tapasztalatainak gazdag tárházából merített. A könyv hőse, Karai Pukú, maga a szerző, a sok viszontagságot átélt vadász és utazó, aki kitűnően ismeri Dél-Amerika lakosainak az életét, és mindenütt az indiánok őszinte barátjaként lép fel, Tiszteletben tartja ősi szokásaikat és íratlan törvényeiket, s ő maga is alkalmazkodik hozzájuk. Mint a zsákmányra éhes idegen betolakodókkal szemben törzsük fennmaradáséért élethalálharcot folytató indiánok igazi barátja, bátran síkraszáll színes bőrű testvérei szabadságáért és függetlenségéért. A. V. Frié sohasem fogadta el a fajok alacsonyabbrendűségéről hirdetett elméletet, »mely Észak-Amerika számos államának köztudatában még ma is kisért. A vörös bérűeket és a négereket többre becsülte, mint a kegyetlen kizsákmányoló és rabszolgatartó fehér börűeket. A könyv szerzője értékes tapasztalatait és gazdag ismereteit számos tudományos műben és érdekes útirajzban adta át az utókornak. Köny-Előző cikkemben a XIX. század építészetének fejlődésével foglalkoztam. Iparkodtam a fejlődést röviden összefoglalva megvilágítani, bemutatni, szemléltetni. Most ennek a századnak a festészetével foglalkoznék hasonló formában, felvázolva azt a nagy századot, amely az emberiséget a művészet, tudomány és technika terén előbbre vitte. Ha a múltba visszatekintünk, észlelhetjük, hogy a társadalmi fejlődés nern ment végbe egyik napról a másikra. Ez a fejlődés, tehát a XIX. század fejlődése, tulajdonképpen a gyorsán gazdagodó polgárság szellemi forradalma. A vagyon új elosztásának a módszere a hűbéri földbirtokok felbomlásához vezetett; az ipar és a kereskedelem meghatározta a kapitalizmus világuralmát. Ez a kor a nacionalizmus kibontakozásáig terjed, S a képzőművészet útját olyképpen befolyásolja, hogy a romanticizmus után létrehozza a militarizmus eszméjének kifejezésére a csataképek és a nemzeti történelem reprezentatív festészetét, szobrászatét. Ez a történelmi festészet rányomta bélyegét a XIX. század művészetére, bár ennek a fejlődésnek a kezdete messze viszszanyúlik, egészen Jacques Louis Dávidig, aki ennek a festészetnek a nagymestere volt, s mondhatjuk úgy, hogy a történelmi festészet előfutára. A napóleoni korszak eseményeinek megörökítésével foglalkozott, s ezzel A lakosságnak plakát útján adták tudtára, hogy kitűnő könyvek szerezhetők be. A tanulók meglátogatták- persze könyvekkel a táskájukban,- azokat az embereket, akik rendszeres olvasók hírében állanak. Az elért eredmény . fényes bizonyítéka annak, hagy a szalkaiak szeretik a könyvet, Az ember órák hosszat beszélgethet az emberekkel a könyvről, egyes művekről. A falu kulturális életének irányítóitól függ, hogy a szalkaiak kezébe még több mai tárgyú könyv jusson el, Ügy gondoljuk, ezek még jobban hozzásegítenék őket életfelfogásuk, világszemléletük átformálásához. Lám, Így válik a könyv, illetve a könyvklállltás a kulturális forradalom szerves részévé. Bár ezek a sorok a szálkái könyvkiállításról pár nappal a könyvhőnap lezárta után adnak hírt, mégis úgy gondoljuk, hogy mint jó példát szívleljék meg falvainkon. S ne csak márciusban törődjenek a könyvvel, váljék az mindennapi szükségletükké. Vércse Miklós (Párkány) ■A»*»»»*»*»«»»»*»* »■»»»»»»«< megnyitotta a század történelmi festészetének hosszú sorát. A fejlődés további szakasza Kari von Piloty (1826-1886) nevével kezdődik, aki a legünnepeltebb német festők egyike és egyúttal a müncheni iskolának a megteremtője is. Ugyanúgy Wilhelm Kaulbach (1825 — 1870) is közéjük tartozik, míg végre Jean Paul Laurens művészetében ez a stílus véglegesen kifejlődik. Piloty festészeti iskolájából egy másik festészeti irány is fejlődésnek indul, a „genre“, amely nem a történelmi festészettel foglalkozik, hanem inkább az élet apró-cseprő eseményeit ábrázolja. Genre-festő nálunk Munkácsy Mihály és a szlovák Skuteczky, A történelmi és a genre-festészet egyoldalú intellektualizmusa mellett a tájképfestészet lett a század uralkodó műfajává. A romantikus festészeti irányból fejlődött ki a természetlátás tiszta szemlélete, amikor a művészek kint, a szabadban állítják fel állványaikat és lesik el a természetet. E festők közé tartoznak Eduard Manet és Claude Manet, Camille Pissarro, Edgar Degas és a magyar Szinyei-Merse Pál, aki a magyar tmpreszszionista festészet előfutára. Ezek a mesterek forradalmat idéztek elő a művészetben és megnyitották a fejlődés hosszú menetét a különböző irányok felé. Staudt Mihály, festőművész Szeretnek olvasni az alsóhutkaiak. S mint annak lennie kell, Alsóhutkán is működik a népkönyvtár. Me9 kel1 jegyeznünk, hogy a körülmények nem éppen a legkedvezőbbek. Nincsen megfelelő helyiség. A népkönyvtár 587 kötetét az iskolában helyezték el, s mondanunk sem kellene, hogy az iskola tanrendjével nehezen lenne összehangolható, ha pezsgő könyvtári életet szeretnénk megszervezni. Mindennek ellenére, természetesen az említett körülmények figyelembevételével, a könyvtár jól teljesíti feladatát, Az utóbbi időben az olvasók száma 114-re emelkedett. A múlt évben még csak másfél könyv jutott átlagban egy lakosra. Ez a kedvezőtlen arány szintén javul. A márciusi könyvhőnap idején 107 új kötette! gyarapodott a könyvek száma. Ami az olvasókat illeti, igazán elégedettek lehetnek a falu kulturális vezetői, Alsóhutka lakosságának a 30 százaléka tagja a népkönyvtárnak, Tehát nem túlzás az a célkitűzés, hogy az év végéig elérik az 50 százalékot. Ez annyit jelent, hogy falunkban minden második ember tagja lesz a könyvtárnak, rendszeresen olvas majd könyveket. Mit szeretnek olvasni az alsó' I hutkaiak? Érdemes felsorolni a címeket : Bozena Némcová „Nagyanyó", Fraüo Krái „Csenkóné árvái", Hanzelka is Zlkmund útleírásai, Ver« 4 fjuiußii/t/ 1961. április 9. veit több nyelven írta meg és adatta ki; cseh nyelvű munkáin kívül angol, spanyol és német nyelvű könyvei is értékes forrásmunkául szolgálnak. A csehszlovákiai magyar olvasók körében bizonyára nagy közkedveltségnek örvend majd a most megjelenő magyar nyelvű kiadás. Gyarapodik a könyvtár ne Gyula müvei, Solohov „Csendes Don“, „Üj barázdát szánt az eke“, Katarina Lazarová „Darázsfészek“, Frantisek Hecko „Falu a hegyek közt“ és a „Vörös bor“; stb. Különös közkedveltségnek örvend Hasek „Svejk. a derék katona“ című regénye, Mikszáth Kálmán „Szent Péter esernyője“ eimű műve. A népkönyvtár vezetője neveli az olvasóit. Rászoktatja őket a rendszeres olvasásra. így például Petra Erzsiké, Krek Mária, Mrázko Paulina, Kureja László, Bajusz Bertalan hetente átlagosan két könyvet olvasnak el. Hát még Andrejcsák bácsi menynyire örvend, ha valami számára még ismeretlen gyümölcstermesztési könyvre bukkan. Pedig ez bezzeg nehéz, mert a már 80 esztendős Andrejcsák bácsi úgyszólván az összes Micsurin-művet elolvasta, s ezenkívül a szakkönyvek tömkelegét. El kell még mondanunk az alsóhutkai olvasókról, hogy nagyon megválogatják, mit olvasnak. Mindez a helyes nevelőmunkának, a jó tanácsadásnak köszönhető. Hol vagyunk már attól, amikor falvainkat a ponyva, a semmitmondó limonádé árasztotta el. Klasszikusokat, a legjobb mai szerzőketl olvassák az emberek. Nem árt, ha visszapillantunk a könyvhőnapra. Alsóhutkán bíztunk a sikerben, s az nem maradt el. Nagy érdeklődés mutatkozott a könyvkiállítés iránt, sok könyv el is kelt, A könyvhónap alkalmából rendezett kiállításon szintén szép számban jelentek meg az emberek. A jövőben még nagyobb súlyt kell fektetnünk a marxizmus és a leninizmus klasszikusainak a műveire. Az olvasók szintén' érdeklődnek műveik iránt. Jó lenne, ha előbb előadásokba ismertetnék az egyes műveket, s így az olvasók jobban megértenék, könynyebb lenne az olvasás, Leszögezhetjük, hogy Alsóhutkán nagy jövő elébe tekint a könyvtár. Az emberek megszerették a könyvet, fel tudják becsülni, mit ad számukra. Ezt bizonyítja, mennyire keresik a mai szerzők műveit, elvitatkoznak róla munkahelyükön, megtárgyalják az egyes alakokat. S mindez nagy segítségükre van munkájukban. Hogyisne. Hisz a szocialista falu életét bemutató művek segítségéve! könnyebb az útkeresés, határozottabban léphet az ember előre, De ugyanolyan fontos a klasszikusok olvasása i?. Mély tudást, műveltséget szerezhet belőle az olvasé, jobban feltárul előtte a múlt világ hibája, fogyatékossága, s főleg a fiatalok jobban tudják értékelni szocializmust építő jelenünket. Mató Pál (Alsóhutka)
