Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-03-26 / 25. szám

❖•K-t-x* Elő könvvictr ****** 4 ♦ ♦ ♦ ♦ 4 4 4----4----4----4—4 --4 > 4 ■ » <. 4.....■: --4—4—4----4----4----4----4----4 -.4 . .4----4----4-------4----4----4----4----4----4----4----4----4----4----4 Szeretnek olvasni a madariak. S ehhez tegyük még hozzá azt is, hogy sokat olvasnak. Érzik, szük­ségük van a könyvre, a műveltség forrására. Persze nemcsak a fiatalok olvasnak. Az idős emberek szintén szívesen veszik kezükbe a könyvet. Ma talán sokan természetesnek vesszük, hogy a falusi ember olvasás­sal tölti el szabad ideje egy részét. Főleg a fiatalok nem látnak ebben semmi különöset. Hisz nekik a könyv mindjobban napi szükségletükké vá­lik. Nem árt azonban, ha kissé vissza­pillantunk a múltba, a madari könyv­tár múltjára. Felszabadulásunk előtt szintén volt könyvtára a falunak. Viszont a könyv­tár „olvasótáborát" tíz ujjunkon megszámlálhattuk volna. Pedig a köl­csönzés már akkor is ingyenes volt. Mi lehetett tehát az oka, hogy nem olvastak az emberek? Az idősebb emberek nagyon helyesen látják a kérdést. Kora reggeltől késő estig robotoltak. Arra meg éppen senki sem fektetett súlyt, hogy olvasson a falusi ember. Minek a parasztnak könyv! Ez volt a kizsákmányoló osztály véleménye. A háború feldúlta a községi könyv­tarat. Ami esetleg megmaradt belőle, s értékes voit, azt ellopkodták. Immár 12 esztendeje, hogy Madle­­nyák tanítónő kezdeményezésére új­raalakult a könyvtár. Mivel csak szlo­vák nyelvű könyvekkel rendelkezett, 1950-ben Bratko elvtárs, az iskola igazgatója megszerezte az első 57 magyar nyelvű könyvet. Kevés volt ez a falu lakosságának létszámához viszonyítva, mégis rengeteget jelen­tett. Eleinte idegenkedtek az emberek. Főleg a mai tárgyú művektől. Nagyon kevesen olvasták a mai szerzők mű­veit, s r.em nagyon mertek az addig ismeretlen szovjet írók műveihez Az öröm versenye Az idei ifjúsági alkotóversenyről joggal mondhatja bárki, hogy az öröm, boldogság, életkedv, fiatalság versenye. Jól fel­készült műkedve­lőink valóban lel­kesedéssel végzik munkájukat. Ennek eredményeképpen nemegyszer van részünk meglepe­tésben. Bratislavában a legjobb csoportok gyűlnek össze, hogy bemutassák szá­maikat. Hatalmas előrehaladásról tesznek tanúságot tánccsoportjaink. Nemcsak ami tán­caik technikai kidolgozottságát illeti, de lényeges változás állott be az esz­mei mondanivaló terén is. A falusi táflccsoportok megelevenítik szövet­­kezeteseink boldog, nyugodt életét, s a pezsgő ritmusokban ott találjuk napjaink emberének kitörő örömét, tenniakarását. nyúlni. A helyi pártszervezet persze nem hagyta annyiban a dolgot. Meg­rendezték az első vitaestet. Mindenki jól emlékszik még a dátumra: 1953- fcan történt. Az emberek nem is nagyon tudták, vajon miről lesz sző, mi az a vitaest. Fagyejev „Ifjú gárda“ című regényét ismertették, persze vitáról nem nagyon lehetett beszélni. Már széles körű vitát értve. De így is akadtak felszólalók, s összegezve, a könyvvita jól sikerült. Ettől kezdve egyre gyarapodott a könyvek, de az olvasók száma is. A mához értünk. A felvázolt fejlő­dési folyamat mélyebb bepillantást enged a madari könyvtár életébe. Tény az, hogy a községi könyvtárnak 927 kötet könyve van, 132 kötettel rendelkezik a tanítói könyvtár, s a fiatalok könyvtárában 118 kötet közül válogathatunk. Az olvasók száma je­lenleg 221. Ez a szám azonban nem mutatja meg az olvasók tényleges számát. Ugyanis egy családból rend­szerint csak egy olvasó látogatja a könyvtárat, s ó látja el a család többi tagját is könyvekkel. Mindenki talál magának valót a könyvtárban. A szövetkezeti tagok szintén nagy előszeretettel járnak el könyvekért, s ez talán a legörvende­­tssebb tény A legolvasottabb könyvek közé tartoznak az orosz klasszikusok művei, konkréten Tolsztoj „Anna Ka­­reniná“-ja. A mai írók regényeit szintén olvassák elvitatkoznak egy­­egy könyvről. Nagy közkedveltségnek örvendenek a különböző szakkönyvek. De a többi tudományos jellegű könyvet is gyak­ran kölcsönzik. Végzetül elmondhatjuk, hogy a ma­rian könyvtár teljesíti a rája háruló feladatokat. Nem ártana még több Könyvvitát, beszélgetést rendezniük az Olvasókkal. Irenka liber Beteg a kaszás Apám. nyáron még a határban járt, zöld sarjában öles rendet kaszált. Egyszer zsombékba botlott, elesett, s bár lába sajgóit, hazabicegett. Almafára rejtette a kaszát,, s ö, ki szerette a tágas határt, az ágynak dőlt; négy sivár fal között türelmetlenül méri az időt. Sarjából tej is lett, meg alom; s apám hiányzik a nagy udvaron. Hol van a jó borízű alma már?. Levelét régen befödte a sár. A kaszát nem keresi senki se, előbb a hó, majd rozsda lepi be. A szikár kaszást ne várja a rét. Ne félj már tőle fehér margarét! Hiába zsendül újra a mező, az a kasza már nem kerül elő! Apám szenved, pedig úgy élnie még. Anyám aggódik:... „Talán itt a vég?" — A Kaszásnak tudni nem szabad, hogy a kasza az almafán maradt! — ZALA JÓZSEF Üde, kedves, olvasmányos írás Zuz­­ka Zguriska szlovák írónő „Kettős lakodalom" című regénye. Falusi környezetben játszódik. Két. fiatal szerelmespár viszontagságairól szól a regény, a minden gátat elsöprő sze­relemről, amely csak nehezen törik bele a falú régi társadalmának ha­gyományaiba és a megszokás igájába, míg sok izgalmas és vidám bonyoda­lom után a fiatalok végre mégis révbe jutnak. Zuzka Zguriska irtózik minden mesterkélt „irodalmiasságtöl“, finom­kodó szenvelgéstől. Jó paraszti módon ZUZKA Z6VR)«Í nevén nevezi a dolgokat, s legerősebb oldala a humor. Az életből ellesett alakokat és eseményeket közvetlenül, egyszerűen, de színesen, lélektani megalapozottsággal, hamisság nélkül ábrázolja. A könyv szlovák eredetiben és cseh fordításban már számos kiadást meg­ért. 10 f ti LM fa ff 1961. március 26. Megélénkült az élet a szövetkezeti klubban Bejében. A helyi nemzeti bi­zottság, együttműködve a földműves­szövetkezettel, a járási nemzeti bi­zottság segélyezésével a Szentiványi­­kastélyt takaros szövetkezeti klubbá alakította át. Az épületben könyvtár, klubhelyi­ség, kultúrotthon kapott ' helyet. A szövetkezeti klub mellett azonnal megalakult a színjátszócsoport is. Pártunk 40. évfordulója tiszteletére Egri Viktor „Amikor a hárs virágzik című színművét tanulták be. Laboda József elvtárs, a színmű rendezője áldozatos munkát végzett. Viszont tagadhatatlan, s ennek leg­inkább Laboda elvtárs lenne a meg­mondhatója, mennyire könnyebben megy a munka, ha a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság az ember segítségére siet. Ezt a légkört csakis a szövetkezeti klub teremtheti meg. A színmű tartalma ismeretes. Hisz országszerte játsszák színjátszó cso­portjaink. Elmondhatjuk, hogy a sze­replők jól megállták a helyüket. Jó alakítást’ nyújtott Hacsi elvtárs, a felvilágosulatlan magángazda sze­repében s kiemelkedően jól szerepelt rajta kívül Barankai Éva és Lőrincz József. Ogy tervezik, hogy a közel­jövőben az otthon ifagy sikert aratott színművel meglátogatják a környező falvakat. De térjünk vissza a szövetkezeti klubhoz. A faluban ezután a tavaszi és a nyári munkák idején sem szüne­tel a kulturális munka. A klubban különböző tanfolyamok, filmelőadások, A könyvhónap idején napi beszélgetéseink tárgyát képezi a könyv. Fél­­hívják erre figyelmünket a falragaszok, az újságok, rádió, de nem utolsó sorban a könyvesboltok, népkönyvtárak, népművelődési otthonok dolgozói. S a könyv ellátogat az üzemekbe, a földművesszövetkezetekbe. Ellátogat és dolgozóink mindenütt szeretettel fogadják. (Foto: ctk) A XVIII. és a XIX. század polgári művészete A feudális osztály pár évszázados uralmát a rohamosan gazdagodó pol­gárság veszi át. Ez a fejlődés termé­szetesen a kapitalizmus világuralmá­hoz vezet. A polgárság jólétben és bőségben él, utánozza, mímeli a feu­dálisokat. Kétségkívül az építészet volt a kép­zőművészetnek az az ága, amely ebben az időben hatalmas iramban tör előre, fejlődik. Ez természetes, hisz a felül­kerekedni akaró polgárság hatalmas építkezésekbe kezd. A megváltozott életforma új feladatok elé állítja az építészeket. Az új társadalmi rend­szer a városok építkezési rendjét is felforgatta. Oj városrészek, negyedek épülnek. Felvetődik a régi városrészek átrendezésének problémája. Az építő­művészetre hárul az a nagy feladat, hogy megtervezzék a nyilvános épü­leteket. Színházak, parlamentek, vá­sárcsarnokok, iskolák, üdülők, kór­házak, áruházak épülnek, egyelőre minden hagyomány nélkül. A rögtön­zött ötletek, különböző divatok döntik el végül a stílusok és az egyéb épít­kezési kérdések sorsát. A két évszázad építő-stílusa nyug­talan, kaotikus képet tár elénk. Ez törvényszerű jelenség, mert az új kezdeményezések fogyatékosságaikép­pen az építészet a régi formák átvé­telével próbál magán segíteni. Ezeket a formákat jól vagy rosszul megpró­bálja egyeztetni korával. A barokk művészet stílusának kor­látlan uralma a klasszicizmus fejlő­dési folyamatára vezethető vissza. A század elején az empír válik nem­zetközivé és ellenállhatatlan divatként érvényesül. Ennek a stílusnak a ki­fejlődése is különböző hatásokból alakult. A római és a görög minták utánzása csak később következett be. A neo-reneszánsz és neobarokk már a közép-európai . gazdag életforma tündöklő kifejezését szolgálja. Látni ezt mindmáig nagyvárosainkban, kü­lönösen a bérházakon, amelyeken ri­kító díszítéseket vehetünk észre. A felsorakozó „izmusok“ sokasága nemcsak a képzőművészetben észlel­hető. Ez a tudomány fejlődésével áll kapcsolatban, s egyre nagyobb teret hódit. Észrevehető ez a festészetben és az irodalomban egyaránt. irodalmi estek, ismeretterjesztő elő­adások lebonyolítását tervezik. Szük­séges azonban, hogy a szövetkezeti klub vezetője, Lőrincz elvtárs, a szö­vetkezet vezetőségével és a helyi nemzeti bizottsággal karöltve helyes tervet dolgozzon ki, amely szerint aztán könnyen irányítható a munka. Bejében minden előfelvétel megvan, hogy a szövetkezeti klub színvonalas munkát fejtsen ki. Eggenhofer Ferencz (a szerző felvétele) Az új építészeti anyagok, a vas és a vasbeton, szintén új formákat hoz­tak létre, amelyek teljesen új irányba terelték az építészetet. Ez már a gép korszakának kezdete. Staudt Mihály, festőművész A könyvekről Komáromban Sipicky Andrással, az egyik komá­romi könyvesbolt vezetőjével beszél­gettünk el az idei könyvhónapről. — Bizonyára jő előre készítettek tervet a könyvhónapra. Nos, szeret­­nők, ha ennek a teljesítéséről szólna néhány szót. — A könyvhőnap eszmei irányvo­nala minden tekintetben megfelel eredeti elképzelésünknek. Sőt más­képp nem is tehettük volna, mert jelenleg pártunk nagy évfordulója áll az érdeklődés középpontjában. így tehgt a mi munkánk is ehhez idomul. A könyvismertetések, beszélgetések mindig a párt 40. évfordulójával ösz­­szefüggő akciók keretén belül folynak le. — Hogyan működnek a könyvkiállí­tások ? — Elsősorban az iskolákról teszek említést. A járás alapfokű iskoláiban mindenütt nyitottunk kiállítást. A be­vételi terv 5130 korona, amelyet több mint valószínű túllépünk. A kilencéves iskolákra 13 356 korona értékű köny­vet terveztünk, s én bizakodó vagyok. Általában a kiállításokkal elégedettek lehetünk. — A szövetkezetekben szintén ren­deztek kiállításokat? — Természetesen. Ügyszólván mind­egyikben. Bevételi tervünk 14 231 korona, s itt jól elszámítottuk ma­gunkat, sokkal nagyobb az érdeklődés, mint gondoltuk. — A könyvvitákon milyen művekről beszélgetnek? — A legtöbb helyen az „Oj baráz­dát szánt az eke“, a „Vörös fény Kladnó felett" és az „Anna“ proletár­ka került műsorra. Megemlíthetném még Hecko „Vörös bor“ című regé­nyét. — Elégedettek a már megrendezett estekkel ? — Színvonalas felszólalások hang­zanak el; látszik, hogy olvasnak az emberek. — Az elmondottakon kívül még milyen rendezvényeket bonyolítanak le? — Olvasói konferenciákat rende­zünk. Ezektől nagyon sokat várunk. Célunk az, hogy minél több emberrel megszerettessük a könyvet, s még jobban kiszélesítsük olvasóink hatal­mas táborát. —aki Rejtvénymegfejtőink figyelmébe A lapunk 23. számában megje­lent keresztrejtvény helyes meg­fejtése a következő: „Négy év alatt teljesítjük a harmadik öt­éves tervet a mezőgazdaságban“. Azok között, akik legkésőbb már­cius 24-ig postára adták válaszu­kat és helyesen fejtették meg rejtvényünket, három könyvet sor­solunk ki. A nyertesek nevét következő vasárnapi számunkban közöljük. Szövetkezeti klub Bejében

Next

/
Thumbnails
Contents