Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-03-15 / 22. szám
Fogjunk munkához A szövetkezetesek közül sokan még mindig azt hangoztatják, hogy a kedvezőtlen Idő az egyedüli oka a tavalyi alacsony hektárhozamoknak. A valóság persze teljesen más, ezt tudjuk. Náluk járási átlagban búzából csak 14, árpából pedig 11 mázsát takarítottak be hektáronként. A termés ennél jóval magasabb volt, de 6ok gabonát az időjárás tönkretett. Jobb munkaszervezéssel sokat megmenthettek volna belőle. Szinte hihetetlen, hogy a gabonaféléknek csak az egy százalékát aratták le kombájnnal, pedig a gépek még az esős Idő beállta előtt dolgozhattak volna. Nagy hiányosság volt az is, hogy némely szövetkezetben a tagok csak a brigádosokra' vártak, és nem kapcsolódtak be elég odaadással a betakarítási munkálatokba. Ahol a tagok mindent megtettek a termés megmentése érdekében, ott az eredmények jók voltak. Tegyük fel, elfogadjuk a csak részben indokolt magyarázatot, hogy az eső az oka a gabonában esett kárnak. De vajon a kapásnövények Is annyira érzékenyek a csapadékra, mint a gabona? A szemeskukorica hektárhozama járási átlagban 22 mázsa, a cukorrépáé pedig 180 mázsa volt. Ezzel szemben a Vel'ká Suchái- szövetkezet és más üzemek 400—500 mázsás hektárhozamot értek el, pedig hát náluk is esett az eső. Tehát világos, hogy a legnagyobb hiányosság a munkaszervezésben volt. A múlt hibáin okulva, a szövetkezetek idén igyekeztek jó munkaterveket kidolgozni. Főleg a takarmányfélék termesztésére fordítottak nagy gondot. A vetési tervekből kitűnik, hogy idén nem akarják megismételni az elmúlt esztendő hibáit. Több silókukoricát és takarmány-cukorrépát! Gacso István, a pavlovicei szövetkezet elnöke felszólalásában elmondotta, hogy a gabonát idén hárommenetesen aratják, a herefélék vetésterületét pedig 60 hektárra emelik. Ezenfelül 33 hektáron silókukoricát, 5 hektáron takarmány-cukorrépát termesztenek. A réteket és legelőket megtrágyázzák; eddig már 50 hektár rétet meszeztek. Cabány György, a Vel'ké Teriakovce-i „Szovjetbarátság“ EFSZ elnöke kijelentette, hogy szövetkezetük nem szenved takarmányhiányban. A földterület 31 °/o-án takarmányféléket termesztenek. Szintén irányt vettek a takarmány-cukorrépa és a silókukorica termesztésére. Farkas Barna, a détéri szövetkezet elnöke beszámolt arról, hogy 20 hektár takarmány-cukorrépát és 45 hektár silókeveróket vetnek. Alávetésként 80 hektárra lóhere kerül. Jó lenne, ha minél több szövetkezet követné az említettek példáját. Különösen a takarmány-cukorrépa vetésterületét kellene bővíteni, mert ebből eddig általában keveset terveztek a szövetkezetek. 1000 mázsa cukorrépa hektáronként A tanácskozáson a Vel'ká Suchá-i EFSZ a tavaszi munkák meggyorsítása céljából versenyre hívta a szövetkezeteket. A versenyfelhívásban az agrotechnikai előírásoknak megfelelően eléggé részletesen kidolgozott munkatervet adtak közre. A szövetkezet traktorosainak egyik csoportja vállalta, hogy a gondjukra bízott táblán 250 mázsa burgonyát termelnek ki hektáronként. Plszár Zsigmond mezőgazdász a kísérleti földjükön 1000 mázsa cukorrépa kitermelését vállalta. Az átlagos hektárhozam náluk 500 mázsa körül mozog majd. Tehát vannak úttörők a rimaszombati járásban is, csak követni kell őket. Ha kell, javítsuk ki a vetési tervet A járás területén az elmaradottak teljes ütemben szántanak. Néhány szövetkezetben már megkezdték a vetést Is. Nem árt, ha még egyszer felülvizsgáljuk a vetési terveket és megbizonyosodunk arról, vajon elég takarmányfélét vetünk-e. A múlt év hibáin okulva, a mezőgazdászok felügyelete alatt vessenek minél több herét, silófélét takarmány-cukorrépát és tavaszi keveréket minden elmaradott szövetkezetben. A takarmányalap megteremtése egyformán közügy mindenki számára. A múlt évben a szövetkezetek 15 millió koronát adtak a rimaszombati járásban takarmányért. Ha ez az összeg megmaradt volna, egy-egy munkaegység értéke 2,57 koronával lenne magasabb. Tehát a közellátás is több terméket kapott volna, s a szövetkezeti tag pénztárcája is több bankótól duzzadna most. Bállá József : 140 hektár köztes A csata! EFSZ tagjai 140 hektáron köztest vetnek, hogy ezáltal is bővítsék a takarmányalapot. Emellett már készülődnek a cukorrépa és a kukorica vetésére. Az utóbbiból 100 hektárnyit négyzetesen vetik majd. Ezenkívül 40 hektárt vetnek silózás céljára, (b) Sürgetnek a tavaszi munkák a kertészetben is. A jaroslavicei EFSZ-ben (znojmói járás) Katerina Spacková és Marie Pavelková a melegágyi saiáta öntözésénél szorgoskodnak. De kell is igyekezniük, hiszen 200 000 fej salátát akarnak kitermelni. (ŐTK) • Kertészeink Erfurtba készülnek. Április 28-tól október 15-ig a Német Demokratikus Köztársaságban, Erfurtban megrendezik a szocialista országok első nemzetközi kertészeti kiállítását. A csehszlovákiai kertészek 600 mz-es pavilonban és a körülötte elterülő több mint 1000 m2-es kertészetben mutatják be termékeiket. Röviden • Bevált a szilárd jutalmazás. A tlsovcei szövetkezet is áttért a szilárd jutalmazásra. A szövetkezeti tagok átlagosan havi 1200 koronát kapnak. • Gépesítik az állattenyésztést. A Veiké Teriakovce-i Szovjetbarátság EFSZ mér eddig is túlteljesítette beadását. Az állati termékek előállítását gépesítéssel akarják fokozni. Száz tehén részére közös fejőházat építenek, Hatszáz sertést a nedves keverékekkel hizlalnak, 600 tyúk részéra pedig mélyalmos ólat építenek. • Elosztották a takarmányt. A babincei szövetkezetben annyira lazák a normák, hogy a munkaegységekre 7 vagon gabonát osztottak szét a tagoknak. Most azután nem tudnak takarmányt beszerezni. Talán jó lenne megszilárdítani a normákat. • 120 hektár herét vetnek. MCYNÁRIK József, a zsélyi szövetkezet mezőgazdásza már eddig is sokat törődött a takarmányalap kibővítésével. ősszel vetett puha búzájuk szépen telelt. Most az árpával egy időben még 120 hektár herét vetnek alávetésként. Szerinte szövetkezetükben ez a módszer bevált. • Tíz nappal előbb. BACSA Ignác, a varból szövetkezet építkezési csoportjának vezetője vállalta, hogy az istállót 10 nappal a határidő előtt befejezi. Ami előremutat, s ami visszahúz Jelentős tanácskozás színhelye volt március első hetében Komárom. A járás 52 szövetkezetének mintegy 260 küldötte a járási nemzeti bizottság épületében tartotta kétnapos konferenciáját. Értékelték a küldöttek a szövetkezeteik tavalyi gazdálkodását; megvitatták, mit tettek helyesen, meddig jutottak a közös gazdálkodás útján; feltárták a hibákat, majd végül határozati javaslatot fogadtak el, amely - a februári párthatározat szellemében — gyakorlati intézkedéseket tartalmaz a mezőgazdaság továbbfejlesztése érdekében, a járásra vonatkoztatva. — Minden konferencián gyönyörű ígéreteket teszünk. Feltétlenül szükséges, hogy az ígéretek teljesítve is legyenek... A szilasi szövetkezetnek a járás szövetkezeteihez intézett kukoricatermesztési versenyfelhívását elfogadjuk: mi is termelünk 50 Szluzsákin okleveles mezőgazdász élete könnyű és kiegyensúlyozott volt. Semmire nem gondolt és nem is gondolkozott. Lehet ennél jobb dolog a világon? Az évei pedig úgy gördültek, mint a labda... Reggelenként, amikor bement a központba, elővett egy lehetőleg nagy terjedelmű, jó hosszú papírost és apró betűkkel különböző kérdéseket vetett rá a kolhozok számára, például: hány kereke van a kombájnnak, hányat kunkorodik a malac farka, hány felhő vonult el a kolhoz felett a múlt szombaton? Miután így telefirkantotta a papirost — vagy tízezerféle kérdéssel —, a gépírókisasszony mindezt legépelte, sokszorosították és szétküldték a falvakba. így élt éldegélt Szluzsákin, de egyszer csak észrevette ő is a változásokat: sokan a központból a kolhozokba mentek dolgozni. Hát ha ez így van, nem kell sokat gondolkodni: és Szluzsákin is lement. Átadta a megmaradt papirost, meg az érintetlen félliternyi tintát, és leutazott az egyik kolhozba. A kolhozban Szluzsákint úgy fogadták, mintha édesapjuk lett volna. Azt sem tudták, hova tegyék, A UíMív Irta: N. MOSZKVIN hova ültessék az új mezőgazdászt. Csak az elnök pödörgette egyre a bajuszát és a balszemével kacsingatott ... Másnap reggel Szluzsákin a földekre is kiment. S bár ömaga a törzskönyvezett, igazi irodakukacfajtához tartozott, mégis feltámadt benne az egykori gazda és elérzékenyült. Felment Szluzsákin a dombtetőre, s a könnyű szélben körülnézett. Édes, jó anyám! Hát ez aztán a végtelen határ, ez lesz csak az igazi munka! De nem tudta ezt egészen végig sem gondolni, amikor észrevette, hogy a faluból egy sárga „Gazik"autó gurul utána. A gépkocsivezető kinyitotta az ajtót, és így invitálta: — Legyen szíves, sürgős ügyben kéretik! Bekocsizott Szluzsákin a kolhoz irodájába, szaladt a tornácra, lökte be az ajtót. Ám az irodában nem volt senki... Senki, senki, de az asztala közepén egy írás feküdt a központtól, óriási, tekintélyes, az a bizonyos ... igen, az a bizonyos, amelyben azt kérdezik: „Hány kereke van a kombájnnak, hányat kunkorodik a malac farka, hány felhő vonult el a kolhoz felett?... és így tovább a végtelenségig. Visszghökölt Szluzsákin, elsápadt, és kénytelen volt az ajtófélfába kapaszkodni. Hát ez meg miféle csuda? Tehát ott a központban az új írástudó megkezdte a még érintetlen félliternyi tintát, és ö itt, most ezekre mindre válaszoljon? — Segítség! — kiabált Szluzsákin. - Segítsetek, barátaim, segítség! Elsőnek a kolhozelnök jött be. — Helyesen nyilatkoztál... — bizony, hogy segítség! Mi is ugyanezt mondtuk, amikor meggondolatlanul te írogattad nekünk ezeket a farkincákat és felhőcskéket. No, de most már ne mérgelődj! Ez itt már nem érvényes, te új életet kezdtet — s ezzel bedobta a papirost a kályha füzébe. — Tudd meg, barátocskám, azért tettem ezt a régi, általad gyártott kérdőívet ide, hogy okulj belőle, mert nekünk, sajnos, eddig még nem volt időnk rá válaszolni... (Fordította: Csontos Ilona) Ketten a 260 kö%Ul mázsa kukoricát hektáronként morzsoltam Reméljük, hogy Nagy elvtárs ígérete sem marad pusztába kiáltott szó. A csicsói szövetkezetesek megkétszerezett szorgalommal hozzá is látnak az ígéret teljesítéséhez. A szilasi felhívás „magja televénydús talajba hullva“, előrelendítője lehet a komáromi járásban a kukoricatermesztés kiszélesítésének, a takarmányalap felerősítésének. Mégpedig olyan formán, hogy a felhívást elfogadó szövetkezetek tökéletesítik ezt a dicséretesnek induló vetélkedést. A jelszó Így hangozhatnék: 50 mázsát morzsoltan, 500 mázsát zölden! Az élenjáró a lemaradót segíti Sádovsky elvtárs, a konferencia főbeszámolójában a madariakat arról az oldalukról említette, hogy gabonából a legkisebb hektárhozamot (13 mázsát) értek el. Nagyon jóleső érzéssel hallottuk, hogy a gabonatermesztés mestere, Koílárik Pál elvtárs, a Komáromi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tangazdaságának vezetője felajánlotta segítségét a lemaradó madari szövetkezetnek. Sokat érő tapasztalatai, amelyeket országos méretben is hasznosíthatnánk, bizonyára hozzájárulnak majd a madari szövetkezet gabonatermesztésének eredményesebbé tételéhez. Tudja Koílárik elvtárs, hogy nem lesz könnyű dolga. De bízik abban, hogy az említett szövetkezet tagsága, amely hallgat a jó szóra, igyekezete meghatványozásával, a talajerőgazdagítás kérdésének előtérbe helyezésével, magasabb színvonalú munkaszervezéssel, kiváló tulajdonságokkal rendelkező, jó minőségű vetőmag földbetevésével, új agrotechnikai eljárások meghonosításával a csorbát rövidesen kiköszörülheti. Az ilyen segítségnyújtás már az új, szocialista ember jellemvonása. Rendet a háztáji körül! A bagotai EFSZ küldötte, Gáspár elvtárs is felszólalt. Mi csak a háztáji gazdálkodás körül elburjánzó nemkívánatos jelenségekkel foglalkozó részét ragadjuk ki felszólalásának. — ögyallán még olyan eset is előfordul, hogy 1,2 —1,5 hektár háztáji földjük is van egyes szövetkezeti tagoknak. Bár az EFSZ-ek alapszabályai mindössze csak 10 ár szőlőt engedélyeznek a háztájiban, de az 6- gyallai szövetkezetesek, tisztelet a kivételnek, ennél sokkal nagyobb területeken termesztik a szőlőt. Ez a megengedettnél kétszerte, háromszorta nagyobb szőlő azután sok munkát ad, elvonja a tagot a közös munkából. Amikor kisajtolták a levét, akkor meg azért nem járnak a közösbe. Egy kosárüveget előre, egyet hátra; s gyerünk faluzni, vonatozni, bort árulni... Akinek nincs szőlője, az meg zöldséggel üzérkedik ... Hát ez semmiképpen sincs rendjén! Bizony, nincs rendjén! Az ilyen káros tevékenység nem egyedüli jelenség, amit Tóth elvtársnő, a gútai EFSZ fejőnője is alátámasztott: — A piacolás nemcsak a nőket tartja vissza a közős munkától, de még a férfiakat is megmételyezi... S hogy erre orvosság is van, azt nem kell különösebben hangsúlyoznunk. A háztáji föld közös művelése, a tagság politikai nevelése, a következetes, mindennapi felvilágosító Könyvvásárlás a konferencia szünetében (A szerző felvételei.) munka, a mintaalapszabályok pontos betartása útját állja a káros, múltbeli csökevények elharapőzásának. Kovács István JX3.r-.(ect. ftilDMVUtr 3 1961. március 15. Rimaszombaton a járási szövetkezeti konferencia mélyrehatóan foglalkozott a takarmányalap bővítésével. Az átfogó beszámolóból és a felszólalásokból megtudtuk, hogy sok szövetkezet még mindig kevés gondot fordít a takarmányfélék termesztésére. Emiatt a szövetkezetek többsége most takarmányhiánnyal küzd. A múlt évben, főleg a rossz munkaszervezés következtében, igen alacsony hektárhozamokat értek el a járásban, ezért kevés a szemestakarmány. Teremtsük mea a ió takarmánvaiaaot Mindenekelőtt: a takarmány! Számos felszólalója volt ennek a konferenciának. Ám annál kevesebb akadt olyan, aki a takarmánykérdést háttérbe szorította vagy egyáltalán nem beszélt róla. A csicsói EFSZ riildötte, Nagy mre elvtárs vitaielszólalásában ily nődön érvelt: — Sok múlik az smbereken, miként idják az állatnak j takarmányt. Náunk a takarmány zesítésével, jobb ’eletetésével na- 30nta 200 literrel :öbb tejet adnak a :ehenek. Több szó ssett itt a takarnánytermesztés•ől, a vetésterület cibővítéséről. Me•em állítani, hogy ddig nem lesz elejendő és jó minőiégü takarmány a szövetkezetekben, uníg a betakarítás és a tárolás régi nódon történik. Hiszen nem egy esetien előfordul, hogy a könnyelműség cövetkeztében kazlakban rothad el i jó takarmány. Ez egyedül csak e szövetkezet hibája! Vitafelszólalását ezzel zárta: Közös erővel Az egyházgellei (holicei) gépállomáson e hónap 9-én szlovákiai értekezletet tartottak a mezőgazdasági gépjavítás terén klklsérletezett új hegesztési eljárások gyakorlati alkalmazásának előnyeiről. Egész Szlovákiából a gépállomások, állami gazdaságok és a szövetkezetek több mint 100 szakembere ismerkedett itt meg az új hegesztést módszerekkel, amelyek a bratislavai Hegesztési Kutatóintézet jó munkáját dicsérik. Hegesztéssel és felszíni edzéssel három-, sőt négyszeresen meghosszabbítható az ekevasak, sarabolókések és a répakiemelő ekék élettartama. E módszerek általános felhasználásával Szlovákiában már idén 500 tonna fémet takaríthatunk meg. Az új hegesztési módszerek alkalmazása emellett nagymértékben hozzájárul az eddigi pótalkatrész-hiány megszüntetéséhez, főképp a mezőgazdasági gépek terén. A kutatás és a gyakorlat együttműködésének nagyszerű példáját adja ez az értekezlet is, amelynek eredményei remélhetőleg mihamarabb megmutatkoznak a gyakorlati életben és elősegítik mezőgazdasági gépeinknek az eddiginél sokkalta jobb kihasználását. (O-y)
