Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-07-06 / 54. szám

Több segítséget a nagyüzemi méhészeknek

Régi kastély tágas udvarán nagy zümmögés rezgeti a levegőt. A kertből 60 méhcsalád dolgozói röpködnek a fejünk felett á virágos rétre, az érett kalászt ringató mezőkre, a suttogó erdőbe, a dombos szőlőhegyre, — ahol valamikor Mátyás király megkapáltatta a dölyfös urakat, akik mulatozás közben nem gondoltak a verejtékező szőlőmunkásokra —, átröpködnek a gyümölcsösbe, felkeresik a lecsapolt mocsarat és a szabályozásra váró Sajó-part virágait, onnan pedig édes teherrel hazatérnek.

Izegve-mozogva szívogatják a nektárt, s megrezdülnek a virágok porzói. A megnyílt portokokból, mint a harmat, finom virágpor szitálódik szerteszét. A megtermékenyülésre váró bibék szenvedélyesen várják a hímport, de leginkább az idegen, a szomszéd virágokéra várnak. Amikor a virág kelyhe kiürül, a kis méh továb száll, más virágon keresi az édes nedvet. Ott is izegve-mozogva gyűjti az eleséget, és most már nemcsak a virágok porzóiról hull a hímpor, hanem a méh testéről is lepereg, ami a szomszéd virágon rászóródott. És ezt a virágport a saját virágporai közül a bibe úgy kiválasztja, mint mágnes az aprószöget a fűrészporból. A virág így köt nászt a szomszéd virággal. De ahol méh nincs, ott a saját hímporától vagy nem termékenyül meg, vagy az önmegtermékenyülésből gyenge, beteges ocsúmagot köt.

A méhtelep előtt Tóth Árpád, a gömöri EFSZ méhésze gondokba merülve figyeli szorgalmas munkásait. Kedvetlen, nincs megelégedve velük. Kalapját félrebökte, és alatta jobb kezével megvakarja a tarkóját.

— Pergessek?... Ne pergessek? — ezen gondolkozik.

Méhész-szemmel nézve, a pergetés még korai. Sőt az is megtörténhet, hogy ez évben elmarad, de mint ember és mint a nagy szövetkezeti család tagja, áldozatok árán is pergetni akar, mert a magánméhészek felháborították a közvéleményt.

Tegnap egy fil'akovói tanár, aki a szövetkezetben van brigádon, azzal dicsekedett, hogy több mint 20 kilót pergetett családonként.

— És ez nem mese. A diákok is bizonyítják! — mondogatja magában a méhészmester.

Ez nem az egyedüli eset. Felvetődött másutt is, hogy a szövetkezet méhei rosszabbak-e, mint a magánméhészeké. Erre megnyugtató választ Gömörben csak 5 — 10 mázsa kipergetett méz adhatna. Az pedig nemigen lesz ez évben, ha pedig mégis lenne, akkor a jövő évi méztermésnek már idén megássák a sírját, mint azok a nagyüzemi méhészek, akik hasonló okból még a fiasításos lépek mézkoszorúit is kipergették.

Sajnos, hazánkban legtöbb helyen a magánméhészek befolyása alatt állnak a nagyüzemi méhészetek. A magánméhészek vállalnak védnökséget a nagyüzemi méhészetek felett. Jobbára magánméhészek szereztek méhésztanítói oklevelet, és most ezek tanítják a nagyüzemi méhészmestereket.

Természetes, hogy a nagyüzemi méhészeteknek elsősorban a kultúrnövények megporzása a feladatuk, de ez nem zárhatja ki a méztermelést. Legokosabb dolog lenne, ha a káposztát nem bíznák

a kecskére. De ha a kecske ennyire „nélkülözhetetlen“, akkor egyelőre ügy kell megoldani a helyzetet, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon. A védnökségek, és a méhésztanttók úgy készítsék fel a nagyüzemi méhészeteket (már most) a jövő évi főhordásra, mint ahogy saját maguk felkészülnek. Ez a munka feltételezi a nagyüzemi méhészetek vándorlását a mézelő növényekre is. Emellett elég idő jutna a kultúrnövények megporzására is.

Jelenleg az akácról visszatért magán méhészek, akik 20-25 kg-os átlagos mézhozamot értek el családonként, rajokat vásárolnak kidolgoztatott családaik felerősítésére és újabb vándorútra készülnek, fenyőre, tisztes fűre és egyéb nyári legelőre. A nagyüzemi méhészeket pedig azzal biztatják, hogy ha már másképp nem megy, akkor a költőtérből is pergessenek.

Szerintünk a nagyüzemi méhészetek problémáját magánméhészek nélkül kell megoldani. A nagyüzemi méhészek már elég tapasztalattal rendelkeznek, maguk is felkészíthetik méheiket vándorlásra és a jövő évi főhordásra. A jó vándortelepekre pedig elsősorban nagyüzemi méhészeknek adjanak engedélyt, és az sem lenne baj, ha ilyen helyekre magánméhészek nem juthatnának el. Igaz, jelenleg a vándorlási engedély kiadása és a méhegészségügyi vizsgálat legtöbb helyen magánméhészekre van bízva. Ezért nem jó az a megoldás sem, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon, hanem a kecskét ki kell tessékelni a kertből.

Cs. J.

Szaporítás íöhordás után

Az idén nem a legjobban kedvezett az időjárás a méhekre. Ezért nagyon kevés mézeslép került a pergetőbe és kevés volt a természetes raj is. A méhészek most azon gondolkoznak, hogy ha a méhek az említett módon nem adtak elég hasznot, akkor mesterséges rajokat készítenek. Ezzel kapcsolatban a nézetek különbözők. Egyesek azt tartják, hogy ha rajt készítenek, akkor egy családból kettő lesz és a két család több hasznot hajt őszig mint a meg nem rajoztatott törzscsalád. Mások viszont azt mondják, hogy egy jó család nem két, de három gyengénél is többet ér.

A jó méhész ilyen esetben a méhcsalád állapota és a méhlegelő szerint választja meg a módszert. A serkentésnék beillő föhordás alatt némely család annyira fölerősödött, hogy alig fért a kaptárba, de nem gyűjt, hanem csak tétlenkedik. Viszont a rajok és a rajállapotba helyezett családok elég szépen fejlődnek. Ilyen körülmények között a tétlenkedő családot nem bízhatjuk a sorsára, mert még olyan időben is kirajozhat, amikor sem a lerajzott család, sem a raj nem tud annyit gyűjteni, hogy elegendő élelemmel betelelje magát. Én az ilyen családból főhordás után rajt készítek vagy elveszek a fészkéből egykét fiasításos keretet, helyébe műlépet adok, esetleg rajállapotba helyezem a

családot. Természetes, hogy ez a méhcsalád erősségétől és a mézhordástól függ. Rendszerint mesterséges rajt főhordás után nem egy, hanem több családból készítek, úgyhogy a rajnak 7 — 8 kiépített kerete legyen. Az ilyen rajban, ha korán meg is szűnne az építkezési ösztön, az sem hiba, mert van annyi hely, ahova begyűjtheti a telelésre szükséges élelmet. A törzscsaládnál sem jelent nagy hiányt az egy-két keret, amit elvettünk tőle, hanem előnyére válik. Amikor a fiasításos lépet műléppel kicseréljük, azonnal munkához lát. Gyorsan kiépíti a műlépet és azután sem szűnik meg a gyűjtési hajlama, s az építkezés befejezésével fokozza a mézgyűjtést. De nemcsak a családok tétlenkedése miatt érdemes elvenni egy-két keretet, hanem lépújítás végett is. A régi bábinges lépeken nem fejlődik a család úgy, mint a fiatalokon, kisebb méhek kelnek ki sejtjeiből és a betegséget terjesztik. Ezenkívül a mesterséges rajoztatás igen jó alkalmat nyújt az öreg anyák kicserélésére és anyanevelőket létesíthetünk az anyabölcsők felhasználásával.

Ha az időjárás nem kedvez a méhekre, még betelelés előtt egyesíthetjük a rajt a megrajoztatott családdal és még ebben az esetben is nyertünk, mert a két család többet gyűjtött, mintha nem készítettünk volna rajt, azonkívül tartalék anyákra és lépekre is szert tettünk a rajkészítéssel.

Főhordás után azonban semmi esetre sem lehet olyan nagyarányú a szaporítás,

mint főhordás alatt és az építtetésre sem felel meg a műlépkezdés, hanem teljes műlépet vagy kiépített lépeket adjunk a rajoknak. Mind a lerajzott családnál, mind a rajnál igen jót tesz a serkentő etetés, mert az etetett méh korábban indul a munkára, későbben hagyja abba a munkát és szorgalmasabban dolgozik.

A törzscsaládot már az is munkára serkenti, ha az öreg anyát fiatallal kicseréljük, ugyanis a fiatal anya azon az éven, amikor kikel nem rajzik ki, ivadékaiban sem ébred fel a rajzási ösztön és ezért több mézet gyűjtenek.

Főhordás után a szaporításon kívül nagy gondot fordítsunk az öreg anyák és az öreg lépek kicserélésére. Törzscsaládnak a műlépet a fészek szélére teszem, vagy második keretnek. Ilyenkor már nem ajánlatos a fészek közepébe helyezni. Még azt is ellenőrzőm, amelyiket főhordáskor helyeztem ide. Ha a kiépített lépből 2 —3-szor nem kelt ki méh, és csak méz van benne, akkor kiveszem, a fészek közepéből s a fészek szélén helyezem el. Egyébként mint a választódeszka úgy kettévágja a telelő család fészkét. Ilyen körülmények között nemegyszer megtörténik, hogy a fészek egyik oldala tele van mézzel, a másik oldalon pedig éhen pusztul a család. A főhordás utáni szaporítás csak akkor lehet eredményes, ha egyben a méhek' tervszerű betelelését is szolgálja.

Csurilla Gábor (Dvorníky)'

1960. július 6.

216