Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-07-31 / 61. szám
Véget ért a Karlovy Vary-i XII. filmfesztivál A„ Szerjozsa“ nyerte a nagydíjat A XII. nemzetközi filmfesztivál tegnap este ünnepélyes külsőségek között ért véget Karlovy Varyban. Tizennégy nap alatt 35 egész estét betöltő versenyfilmet, a rövid filmek egész sorát tekinthettük meg a Karloty Vary-i két fesztiválmoziban. A fesztivál, amelyen mintegy 400 külföldi küldött és vendég vett részt, nemcsak napjaink filmművészetének igen fontos szemléje volt, hanem alkalmat adott arra is, hogy találkozhassanak a filmek alkotói s a kritikusok, akik sajtóértekezleteken és baráti összejöveteleken eszmecserét folytattak arról, milyen legyen a film küldetése a mai társadalomban. A fesztivál eseményei alátámasztották a filmművészetben napjainkban világszerte megnyilvánuló haladó irányzatokat. Ünnepi külsőségek között hirdették ki a XII. nemzetközi filmfesztivál eredményeit. A nagydíjat — egy kristályból készült földgömböt — I. Talankin és G. Danelij szovjet rendezők „Szerjozsa“ című filmjének ítélték oda. A három fődíjra Wolfgang Staudte rendező „Rózsák az éllamügyésznek“ (NSZK) című filmjét, L. Giulei rendező „Lángoló folyó“ (Románia) című filmjét, és fiatal litván rendezők kollektívájának „Élő hősök“ (Szovjetunió) című alkotását méltatták. A bíráló bizottság külön díjat az „Éjjel volt Rómában" ВВВВВВВВВ1ЭNo9ШВ1Ша:£ПВЁ!ВаВ Indulás Több mint kétszáz fiatal dolgozik a bátorkeszi szövetkezetben. A napokban, csak úgy félhivatalosan, elterjedt a környéken a hír: szocialista munkabrigád címért versenyeznek a kesziek. — Hát igen, így van — mondja meglepődve Podhradsky elvtárs, a CSISZ elnöke —, de honnan tudja mindezt ? Ja, kérem, az ilyesminek hamarabb híre megy, mint ahogyan az ember gondolná. Nem csekélység ez! S elsősorban nagy felelősség. Egy szocialista munkabrigád a falu példaképe kell, hogy legyen. — Nem hiszem, hogy együtt találjuk őket — „bíztat“ a CSISZ elnöke — ; tudja, most ők is az aratásnál segédkeznek. Ki itt, ki ott. Szerte a határban. Máskülönben a kertészetben dolgoznak. Kilenc taggal alakult meg a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektíva. Alig pár napja. A hivatalos formaságokat még el sem intézték teljesen. A brigád azonban már „dolgqzik". A lányok komolyan, felelősségteljesen vállálták, hogy szocialista módon folytatják életüket. A szocialista munkaszellem, életfelfogás előcsírái már meg is mutatkoznak. A határban rengeteg fiatallal találkozunk. Mindenütt folyik a munka. Aratnak, csépelnek. — Holnap délre befejezzük az aratást — mondja örömmel Podhradsky elvtárs. Nagy a szövetkezet, rengeteg volt az aratnivaló. Ám könnyű nekik! Hisz egy egész fiatal hadsereggel dolgoznak. A földeken úgyszólván csupán fiatalt látni. Nyers Annát, a munkabrigád vezetőjét a kertészetben találjuk. Paradicsomot válogat. Talán nem haragszik meg, ha kissé zavarjuk. Ugyanis napközben aratott, most estére meg a kertészetben akadt dolga. Megkínál bennünket paradicsommal. így aztán paradicsomevés közben könnyebben folyik a beszélgetés. — Ügy gondoljuk, hogy mint szocialista munkabrigád is megálljuk a helyünket — mondja őszintén Anna. — Dolgozni tudunk, aztán mind a kilencen jó barátnők vagyunk. Reméljük, hogy megy majd a munka. — Remélik? — Tudjuk! — javítja ki gyorsan Anna. Minden a szervezésen és az akaraton múlik. A szövetkezeti vezetőség súlyos szervezési hibájául róható fel, hogy a csoportot az aratási munkálatok idejére „szétszórta“ a határban. Nem akadt volna jobb megoldás? Mi történik, ha a brigádot egy cséplőgéphez osztják be? Vagy ha közösen járnak kévét összehordani? Erre bizony gondolhattak volna! A lányok persze így is mindennap együtt vannak. Nemcsak aratnak. A kertészetben is dolgoznak. Napi munkájuk után, este. — Van klubhelyiségünk is — beszél tovább Nyers Anna —, itt is találkozhatunk esténként. A helyiség sokat számít. Mindjárt könnyebb a szervezés. Amint megtudtam, itt tartják majd télen a politikai oktatást. Ide járnak a brigád tagjai gyűlésekre, szórakozni, táncolni. Ha a kilenc bátorkeszi lány tényleg komolyan veszi a jövőben is elhatározását, kitartó munkájával, példás életével megszerzi a címet, úgy ez a tény a falu életének egyik fordulópontja lehet. Reméljük, hamarosan követi őket a többi kétszáz fiatal is. P. I. című filmért R. Rosselini és G. Ralli olasz rendezőnek, illetve filmszínésznőnek ítélték oda. A figyelemre méltó egyéni művészi teljesítmények jutalmazásának kategóriájában a következő művészek részesültek értékelésben: Z. Brynych csehszlovák rendező a „Kisiklás“ című filmért, J. Kalls filmoperatőr munkájának figyelembevételével, a kiváló fényképekért pedig Cecilio Panniagu spanyol filmoperatőr a „Sziget embere“ című filmért, L. Olivier angol filmszínész a legjobb férfi szerepért a „Komédiás“ című filmben, és E. Geschoneck NDK-beli színészt kiváló teljesítményéért a „Szárnyas emberek“ című filmben. A filmszínésznők csoportjában kiváló szereplése méltatásaként Törőcsik Marika magyar színésznőt méltatták díjra a „Kölyök“ című film főszerepének alakításáért, megoldásáért kitűzött díjakat. A dokumentumfilmek közül G. Pontecorvo olasz rendező „Kenyér és kén“ című filmje nyert díjat. A népszerű tudományos filmek kategóriájában K. Goldberger csehszlovák rendező „Világűrutazás előtt“ című filmjét jutalmazták, továbbá a „Ha lovam lenne“ című mongol filmet és a „Néma arcok“ című indiai, egész estét betöltő filmet részesítették külön dicsérő elismerésben. „A forradalmi hadsereg alakulása“ című kubai film és a „Ki akar katona lenni“ NSZK-beli filmalkotás részesült megtisztelő elismerésben. Az eredmények kihirdetése után az est befejezéséül a fesztivál győztes filmjét, a „Szerjozsát“ adták elő. A 17 ország filmhíradó-szerkesztőiből összeállított nemzetközi bíráló bizottság külön díját az „Élő hősök“ című litván filmnek ítélte oda, különösen értékelve „A pacsirta“ című második részt. A békevédők csehszlovákiai bizottsága az általa adományozott díjat R. Rosselini olasz rendező „Éjjel volt Rómában“ című filmjének ítélte oda. A rakétatechnika a vallás ■ A tudomány ezer akadályt leküzdve, fokról fokra feltárta a világ titkait. Giordano Bruno, a XVI. században megcáfolta azt a dogmát, hogy a Föld és az ember a világegyetem központja. Newton a XVII. században a tömegvonzás törvényének felfedezésével megsemmisítő csapást mért a „földi“ és az „égi“ világról szóló vallási tanításra, amely szerint a két világ között nincs semmi közös, s az égitestek mozgását isteni erő irányítja. Beigazolódott, hogy az anyag örök, állandó mozgásban, változásban van. A tudományos vívmányok mindenkor á vallási elképzelések helytelenségét és ellentmondásosságát* igazolták. A szputnyikoknak és a rakétáknak sem csak technikai és tudományos jelentőségük nagy, hanem fontos szerepük van az emberek materialista felvilágosításában is. A rakétatechnika fejlődése a világ megismerhetőségének, az ember alkotóerejének végtelen lehetőségeit, a dialektikus materializmus tanításainak helyességét bizonyítja. A rakéták megcáfolják azt az évszázados dogmát is, hogy az ember nem emelkedhet fel az égbe, mert az a földöntúli, természetfölötti erők birodalma. Az ember meghódította az eget, s a rakéták hírül hozták, hogy az olyan, amilyennek a tudomány ismerte. A tudósok újabb csapást mértek arra a legendára is, amely szerint a világegyetem központja a Föld és a bolygók azért mozognak Grigorij Danela, a Szerjozska című fim rendezője átveszi a nagydíjat Karlovy Varyban. CSEPELI SZABÖ BÉLA Szőke kontya nyakába omlott, sötét szeme kéken mosolygott, - rohant a kertek alatt: ringatózó kosarát fogva, messze csengőn a hírt lobogva, két kicsi lánya szaladt... Percek alatt tarkán, fehéren, színes szoknyák szálltak a szélben, mint ezer téli virág: Üj kenyér! Üj liszt! — röpült a hír szét, elújságolták illatát, ízét, Nézze, mily szépre - sütte a láng!... Г Uj kenyér Meleg kezükből aranyos-barna cipók kacagtak fel a magasba, gőzölök, friss-ropogósak: héjük tükréből visszaverődtek a hullámzó, rőt búzaföldek, — s láttuk a víg aratókat... Szikár parasztok keservét, harcát, izzadt, sós testét, derengő arcát, asszonyok szeme-fényét: aranyos-barna, kerek cipócskák, bennetek ragyog az egész ország, tápláljátok hitét, reményét!... A mezőgazdaságot választotta A bési kultúrház a fiatalok vidám énekétől hangos. Készül az aratási kultúrbrigád. Nap nap után lázasan folynak a próbák. Most kis szünetet tartanak a fiatalok. Vicu Béla felé tartok. Szeretnék vele kissé elbeszélgetni. Ügyesen hegedül ez a fiú; Béla 16 éves, cigány származású fiatal. A kultúrbrigádban ő gondoskodik a talp alá valóról. —. Szabad időm nagy részét — mondja mosolyogva — hegedüléssel töltöm el. Nagyon szeretem a zenét. Jól kihasználom a nyári szünidőt. Szeptemberben kezdődik a tanulás. Nagy meglepődésemre Béla nem zenésznek tanul, hanem a mezőgazdasági tanonciskola befejezése után mint mezőgazdász folytatja tovább tanulmányait. Lelkesen beszél elhatározásáról. Nagyon szereti a mezőgazdaságot. A zene? Lesz alkalma bőven kezébe venni a hegedűt a mezőgazdasági iskolában. Ott is lesz kultúrbrigád, ott is lesz tánc, dal, muzsika. Csatlós István pályáikon, mert isteni akarat indította el körforgásukat. Az NDK-ban a „Szputnyik és a jóisten“ címmel megjelent szabadgondolkozó munkában az egyházi vezetők nyilatkozatait idézi a szerző. Sokan közülük elismerik, hogy a szputnyikok a másvilágról alkotott elképzelések valótlanságáról tanúskodnak. Egyikük azt is írja, hogy „az emberek többet'' nem tekinthetnek reménységgel az égre, mert ott olyan tárgyak keringenek, amelyeket emberkéz alkotott." A teológusok félnek az új eredményektől. — Mi lesz, ha az oroszoknak sikerül kitörniük anaprendszerből és ott fejlett, gondolkozó lényeket találnak? — teszik fel a kérdést. Ezért tiltakoznak: — Mit akarnak önök a Moldon, a Marson, a Vénuson? Az USA-ban, Pennsylvániában ma is él egy olyan vallási szekta, amely a technika minden vívmányát megtagadja, nem használnak villanyt, rádiót, autót, még hangszereik sincsenek, s csak vallási műveket olvasnak. De a technikától való ilyen elzárkózottság a vallásos tömegek ellenszenvével találkozik. A katolikus inkvizíció a XIV. században Itáliában megégette azokat, akik azt állították, hogy a Föld gömb alakú és a földgömb átellenes oldalán is élnek emberek. Kopernikusz tanítását elátkozta az egyház, mert cáfolta, hogy az Isten hat nap alatt teremtette a világot, és hogy a Föld a világ közepe. És ma? Talán közelebb kerültek a tudomány megértéséhez a vallási dogmák hirdetői? Nem, csak az erőviszonyok változtak meg. Sem az Amerikában élő szekta életmódja, sem a középkori módszerek a technikai, tudományos előrehaladást meg nem állíthatják. A teológusok új törekvése tehát: bebizonyítani a tudományos felfedezések isteni eredetét. Könnyű felfedezni ezek, s a hasonló jellegű sorok mögött a világnézeti érvek gyengeségét. A tudományt, amelyet az egyház isten akaratára hivatkozva évszázadokon keresztül üldözött, most szintén isten akaratából szentesítik, istenítik. Nem új törekvés ez", a régi új formája. A cél egy: elszakítani az emberi fogalmakat a természettől, isteníteni őket és a természeti erőket lélekkel felruházni. A dogmák és a tudomány kiengesztelése azonban sikertelen kísérlet. A vallás és a tudomány harcáról írta Engels: „A hadsereg egyik része a másik után teszi le a fegyvert, egyik erőd a másik után adja meg magát az előretörő tudománynak, amíg a tudomány végre a természet egész végtelen területét meg fogja hódítani és nem lesz benne többé helye a teremtőnek.“ BARABÁS PÉTER Gyakorta halljuk manapság a rádióban, olvassuk a lapok hasábjain, hogy a mezőgazdasági termelés és a munkatermelékenység fokozásával párhuzamosan - minden erőnket latba vetve — törekednünk kell a falu kulturális színvonalának állandó emelésére. Következetes harcot kell vívnunk a kultúrforradalom betetőzéséért, s így eleget teszünk annak a marxi-lenini tételnek, hogy fokozatosan eltüntetjük a falu és a város közötti lényeges különbséget. E cél valóraváltása döntő szerepet juttat a falusi asszonyoknak és lányoknak. Hogy mennyire helyénvaló ez a megállapítás, mi sem bizonyítja jobban, mint a következő adat: a mezőgazdasági dolgozók több mint 40 %-a, a szövetkezeti tagok csaknem 50 %-a nő. Nagy vonalakban a községek lakosságának fele nő, tehát ez olyan erő, amely döntő befolyást gyakorol a falu fejlődésére minden téren. Annak idején Lenin elvtárs is sokszor hangsúlyozta, hogy csupán az az ország építheti fel a kommunizmust, amely teljes egyenjogúságot biztosít a nőknek, vagyis amelyikben a nő — a nép több mint fele — vállalja a munkát, a harcot a nagy célkitűzések eléréséért. E lenini meghatározás helyessége számtalanszor beigazolódott a történelem során. Vegyünk egy közvetlen példát. Vajon el tudunk-e képzelni szövetkezetét a nők bevonása nélkül, illetve feleannyi munkaerővel? Nem. S ennél a pontnál nem csupán az általuk elvégzett munka mennyiségére gondolunk. A közmondás szerint több szem többet lát, de mondhatjuk úgy is: több fej, több ész. S főleg most mutatkozik nagy A nő, a munka és a kultúra kérdései falun szükség több fejre, amikor mezőgazdaságunk olyan hatalmas feladat előtt áll, mint az ötéves terv négy év alatti teljesítése. Nyilvánvaló, hogy mindezt csupán tökéletesebb gépesítéssel, automatizálással, fejlettebb agrotechnikával érhetjük el, aminek törvényszerű követelménye a szakmai képzettség, az általános míjyeltséget soha nem látott növelése. S ez a tény már a kultúrforradalom kérdéseinek főcélját foglalja magában. ^ Tisztázva a lányok, az asszonyok bekapcsolódását a termelésbe, illetve a munkaerőviszonyokat, s felvetve a mezőgazdaság előtt álló hatalmas feladatokat, nem lehetünk közömbösek az iránt, hogy milyen mértékben veszik ki részüket a falusi nők a kultúrforradalom eszméinek győzelméért vívott harcból. A nőbizottság olyan szerves része a nemzeti bizottságnak, amely az általa kitűzött főfeladatok sikeres teljesítését szorgalmazza. Például a nyári csúcsmunkák idején meggyőző munkát végez a háziasszonyok körében, hogy minél többen járuljanak hozzá az aratás és a cséplés időbeni elvégzéséhez. Úgyszintén majdnem minden községben — a Vöröskereszttel karöltve — megszervezi az egészségügyi szolgálatot. Továbbá sok helyütt a nők lelkesen kapcsolódnak be a faluszépítési akcióba és ehhez hasonló társadalmi munkába.' Nem kevés helyen a nőbizottság szorgalmának köszönhető, hogy a község -teljesítette az állammal szembeni kötelességeket. — Asszonyaink kosarat kaptak a karjukra — magyarázta nekünk nemrégiben Gajdosík elvtárs, a köbölkúti nemzeti bizottság titkára —, s elindultak tojást gyűjteni. Hasonló tevékenységgel találkoztunk Udvardon, Alsóahán és számtalan más községben. Ez kétségtelenül dicséretre méltó törekvés, azonban meg kell állapítanunk, hogy nem minden. Mert amikor bármelyik helyen megkérdeztük, hogy a tulajdonképpeni gazdasági vonalon kifejtett munkán kívül még milyen tevékenységet mutat ki a nőbizottság, elakadt a szó, vagy esetleg egy varró-, főzőtanfolyamról s a •nemzetközi nőnap megünnepléséről számoltak be. Tapasztalataink szerint — kevés kivétellel — az említett munkára szorítkozik a nőbizottság, s a népművelés, a népművészet, a művelődés kiaknázatlan talaj marad. Pedig a kultúrforradalom betetőzéséért vívott harc elképzelhetetlen irodalmi körök, könyvviták, a legidőszerűbb politikai és műszaki kérdésekkel foglalkozó „kérdezz-felelek“ esték, továbbá a lakáskultr-áról, öltözködésről, higiéniáról st' szóló előadások megszervezése il. Úgyszintén nem beszélh' kultúrforradalomró! ott, ahol súlyt fektetnek a nők szak képzettségének növelésére és a rendszeres politikai oktatásra. Mert csak a politikai tisztánlátással, szakmai tudással rendelkező, művelt nő jelenthet komoly segítséget a nagy feladatok megoldásában. Vizsgáljuk meg, hogy miért találkozunk aránylag kevés helyen a nőbizottság ilyennemű tevékenységével. Ha alaposabban boncoljuk a problémát, akkor a legtöbb esetben nem a nőket hibáztathatjuk. Kevés nemzeti bizottságunk gondoskodott arról, hogy olyan közszolgáltatási intézményeket létesítsen (mosodák, tisztítók, ruhajavítók, közös étkezdék stb.), amelyek megkönnyítik, részben tehermentesítik az asszonyokat a háztartási munkáktól, a sokat emlegetett második műszaktól. Nem várhatjuk el attól a nőtől, aki teljes mértékben kiveszi a részét a szövetkezet munkájából, azonkívül ellátja saját háztartását, hogy nagymértékben vegye ki a részét a föntebb említett kultúrforradalommal összefüggő munkálatokból is. Mégha akármennyire is akarja, de idejéből nemigen futja, különösen ha többgyermekes családanyáról van szó. Ezeket a tényeket mérlegelték Alsóahán és Udvardon, amikor a nemzeti bizottság elhatározta, hogy még ebben az évben szorgalmazza és elősegíti a közszolgáltatási intézmények üzembehelyezését. Most arról van szó, hogy az új nemzeti bizottságok mindenütt vegyék fontolóra ezt a problémát és gondoljanak arra, hogy minél nagyobb lehetőséget nyújtanak a nők műveltségének növelésére, annál könnyebben és sikeresebben oldják meg kitűzött feladataikat. , B. Sole Gita
