Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-07-27 / 60. szám

Védekezzünk a cerkospórás levélfoltosság ellen A répa tavaszi kártevőit és betegsé­geit idén már felszámoltuk. Ebben a harcban újabb tapasztalatokra tettünk szert, amelyeket a jövőben majd jókor, egyszerűsítve és hatásosabban érvénye­síthetünk. Most újabb kártevő, a répa levélíol­­tossága (népszerűbb néven levélragya) ütötte fel a fejét, amely a múltban is jelentékeny károkat okozott répaterme­lőinknek. A répa cerkospórás ragyáját a cukor­répa és a takarmányrépa levélzetén többféle élősködő gomba okozza. De egy sem olyan káros, mint éppen a Cerco­­spora beticola. Hazánkban a répaföldek éppúgy szenvednek tőle, mint a délre fekvő országokban. Júliustól kell vele számolnunk. Alulról kezdve számos, gyakran többszáz 3 milliméteres kerek­­dód folt lepi el a leveleket. foltok a levél mindkét oldalán láthatók. Köze­pük száraz, szürke szegélyük sötétbarna vagy vörös. Finom fekete pontok • mu­tatják a keletkezés helyeit. Az erősen foltos levél sárgul és elszárad. A fejlődő új levelek gyakran hasonló sorsra jut­nak. Új levélzet képződése egy nyáron többször megismétlődhet. A nagy fertő­­zöttség a termés mennyiségére és mi­nőségére káros. Az ismételten megújuló levélzet képződése kapcsán a répa feje nagyon megnyúlik, ami gazdaságilag hátrányos. A szálas spórák a légnyílá­sokon át fertőznek. A fertőzésre 11— 21 fok meleg és 60 %-ot meghaladó nap­pali páratartalom kedvező. Száraz idő­ben a légnyílások zártak. A gomba a fertőzött répamaradványokon a talajban telel át. A közvetlen védekezés 1 %-os réz­­oldat-permetezéssel történik. Általában júliustól szeptemberig négy permetezés szükséges. A beteg részek és tarlóma­radványok megsemmisítendők. Nem akkor kell a takarmányt betaka­rítani, amikor az a legnagyobb tömeget adja, hanem amikor a legnagyobb meny­­nyiségü tápanyagot tudjuk vele bizto­sítani. A lucerna és herefélék kaszálásának legmegfelelőbb ideje a bimbózáskor van. Ilyenkor a szár és a levél aránya meg­egyező. Ha később kaszáljuk — például virágzás idején —, a levél már csak 40. a szár pedig 60 %. A szárrészek ilyenkor már megvastagodnak, sok nyersrostot tartalmaznak, tápanyagtartalmuk pedig negyedére csökken. A későn kaszált lucerna levelei is kevesebb keményítőt és fehérjét tartalmaznak, s szárításkor könnyebben is peregnek. A sarjúszénát akkor kaszáljuk, ami­kor a szárba nőtt füvek virágzása meg­kezdődik. Ahol a szárba nőtt füvek szá­ma kevés, s a meddő, leveles füvek van­nak túlsúlyban, ott várjuk meg, amíg azok jól felnőnek, de a köztük levő gyomok magot még nem érlelnek. Ha a sarjút késve kaszáljuk, a gyomok magjaikat már beérlelik, s emellett igen rossz minőségű szénát tudunk csak be­takarítani. Az elfásult gyomot a jószág kidobálja a széna közül és ygle együtt a jó minőségű szénát is elpocsékolja. Jókor kaszáljuk tehát a takarmányo­kat, s kaszálás után 3 — 5 óra múlva rendsodró-géppel vagy kézi gereblyével 30 — 35 cm vastag hengerekbe sodorjuk a napon megfonnyadt szénát. Három nap múltán a hengereket forgassuk tovább. Nagyobb fertőzés esetén a levélragya a levélzet 80 %-át is elpusztíthatja. A répa, ha nem is pusztul el, de értéke minden tekintetben lényegesen csökken. Cukortartalma átlag 2 %-aI apad, s szaporodnak benne a melasztképező anyagok, ami a cukorgyárakban további veszteséget jelent. A cerkospórás levélragya a répa egyik legveszedelmesebb ellensége, amely fő­leg a ködös és harmatos helyeket ked­veli. Repülőgéppel való permetezésre alkal­mas a Banacobr (5 kg + 50 liter víz hektáronként). Gépi permetezésre jól bevált a Kupri­­kol 8 literes adagolása 500 — 400 liter vízben oldva (hektáronként). Beporzásra ajánlatos a Niroxyd 30-10 kg/ha, amelyet szintén repülőgéppeJ szórnak. Porozni harmaton kell, hogy a por ragadjon. A beporzást meg kell is­mételni. Először a foltok megjelenése­kor, másodszor pedig 15 — 20 nap múlva. A beporzással és a permetezéssel ne késlekedjünk. Amint az első foltok je­lentkeznek, azonnal fogjunk hozzá a védekezéshez, és ezt minél előbb vé­gezzük el, hogy ezzel megakadályozzuk a további fertőzést. A repülőkkel végzett védekezést kö­vesse az olyan gépek alkalmazása, ame­lyek levélfordítóval vannak ellátva. Kívánatos, hogy mind a szövetkezetek, mind az állami gazdaságok segítségükre legyenek a kártevő irtására kirendelt gépesített csoportoknak. Jelenleg először szervezték meg Szlo­vákiában az általános jellegű cerkospó­rás levélragya elleni beavatkozást, s remélhető, hogy a répatermelők és a növényvédelmi csoportok megértő közös munkája eredményes lesz. majd két nap elteltével már be is hord­hatjuk. Ha rendeken szárítunk, állandóan fi­gyeljük a zöldtömeg száradását. Akkor forgassuk, amikor még nem pereg a levél. Forgatásra a legmegfelelőbbek a kora reggeli vagy késő esti órák, amikor a levegő párás és a széna levele nem pereg, nem törik. A megszáradt rendeket is a reggeli harmat felszáradása után vagy késő délután rakjuk kisebb pet­­rencékbe. A petrencéket pedig néhány napi száradás után kazalozzuk. A savanyú szénát adó rétek sarjújából pedig készítsünk silótakarmányt. Mitől keletkeznek nyáron vízhólyagok a lábon? Nyáron a lábon keletkező vízhólyagok általában vagy a lábízületek deformálá­­sából, vagy gombás fertőzések követ­keztében jönnek létre. Az előbbi eset­ben. amennyiben boka- vagy harántbol­tozat-süllyedésről van szó, úgy ezen megfelelő betéttel segíteni lehet. Ha nem erről van szó, akkor — tekintettel az utóbbi lehetőségre — a lábat minél kevesebbszer szabad vízzel mosni. He­lyes hetenként egy-kétszer Sterogenol nevű gyógyszerrel (egy evőkanállal egy liter meleg vízben) lábat mosni, utána híg, 1 — 2 %-os jód-szalicilos oldattal, esetleg közönséges ételecettel megecse­telni. Az aratást és cséplést gyorsítsuk meg, nehogy sokáig húzód­jék. A learatott gabonát asztagoljuk. hogy a cséplést az eső se hátráltassa. A kombájnnal aratott gabonát szárítás, szeielés nélkül ne vi­gyük a magtárba. A cséplőgéppel csé­pelt gabonát se halmozzuk vastag réte­gekbe. hanem legfeljebb 40 — 60 cm magasságban. A vetőmagtermesztésre kijelölt par­cellák termését külön takarítsuk be és külön tároljuk. A tarlóhántást nyomban aratás után végezzük el. Elgy hektár szántatlanul hagyott tarlóból egy hét alatt 8 — 10 000 liter vizet is elpá­rologtat a nap. Ez a vízveszteség káros a későbbi talajelőkészítésre, mert a kiszáradt földet rögökben hasogatja fel az eke, s csak fáradságos munkával le­het ott jó magágyat készíteni. Vessünk minél több másodnövényt mert a téli takarmány biztosításának egyik fontos követelménye a másod­növények termesztése. Azon földeket tehát, amelyekben nem vetünk őszieket, hasznosítsuk másodnövények termeszté­sére. Ilyen esetben a tarlót a szokottnál mélyebben szántsuk és a vetést apró­­morzsás talajba az aratást követően 1 — 2 napon belül végezzük el. Ahol nincs elegendő méh ott minél előbb végezzük el a magnak hagyott lucerna pótmegporzását. Erre a célra 10 — 15 m hosszú kötélre kötöz­zünk egymástól 10 — 20 cm távolságra kis szalmasöprűket. A reggeli harmat felszáradása után, de még az erős déli napsütés előtt, járjuk végig a virágzó lucernatáblát, úgyhogy a kötél két végét egy-egy ember fogja, s a kis söprűket a kötéllel együtt a virágzó lucernán csúsztassa. A pótmegporzást a virágzás ideje alatt kétszer-háromszor ismétel­jük meg. A kis söprűk helyére köthe­tünk 20 — 30 cm széles és a többi hosz­­szával egyenlő vószonszalagot is. A lu­cerna pótbeporzásával hektáronként 40 — 60 kg terméstöbbletet érhetünk el, tehát legalább tízszeresen visszatérül a pótmegporzásra fordított munka díja. Aratás alatt se feledkezzünk meg a kapásnövények ápolásáról. Ha a nyár folyamán elsza­porodnak a gyomok, úgy 10 — 20 %-kal is csökkenhet a terméshozam. A dohánytáblákon, különösen pedig a gyengébben fejlődő ültetvényeken végezzük el a kacsozást. A kacsozás, azaz a hónalj-hajtások el­távolítása akkor válik időszerűvé, ami­kor ezek a hajtások már kézzel jól meg­foghatók. A munkát a napnak abban a szakaszában végezzük, amikor a levelek kissé fonnyadtak a nap hevétől. A jó termés érdekében ezt a munkát annyi­szor ismételjük, ahányszor kacshajtások fejlődnek a dohányon. Ezzel a munkával elősegítjük, hogy nagyobb és finomabb leveleket neveljen a növény, s az érés is meggyorsuljon. 1960 július 27. Ne hagyjuk elöregedni a sarjút Gazdakalendárium M!lllill!!t!l!!ll!l!!!!l!l!ll!|!l!lllll4lllllinú||i!ll!lli!lllllllllil!l!!!il!:|':iii;! ci'iliiii;:’

Next

/
Thumbnails
Contents