Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-12-11 / 99. szám

Moszkvában mondott nyilatkozatunk végén kijelentettük, hogy pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja kész az utolsó betűig teljesíteni a nemzetközi kommunizmus új nagy feladatainak teljesítésénél reá há­ramló feladatokat." Jelentésének befejezésekor a kö­vetkezőket mondotta: „Nem egészen fél év múlva pártunk megalapításá­nak 40. évfordulóját ünnepeljük. Ál­landóan szem előtt kell tartanunk, hogy mindaz, amit ez alatt az idő alatt élértünk, döntő módon tükrözi azt a tényt, hogy pártunk e négy évtized során mindig megbízható láncszeme volt a nemzetközi kom­munista arcvonalnak. Sohasem szegte meg hűségét a nemzetköziség eszmé­jéhez, hanem szilárdan haladt a Szov­jetunió Kommunista Pártjának és a többi testvérpárt oldalán. Mi, cseh­szlovák kommunisták következetesen a marxizmus-leninizmus eszméiből indultunk ki, s minden tevékenysé­günknél belőle merítettünk. S így lesz ez a jövőben is.“ A moszkvai értekezlet eredményei­ről adott jelentést a Központi Bi­zottság lelkesedéssel elfogadta. Ugyancsak egyhangúlag fogadta el azt a határozatot, amely egyetért és mindenben támogatja a „Kommunista és Munkáspártok képviselőinek érte­kezletéről kiadott Nyilatkozat“, va­lamint a „Világ minden nemzetéhez szóló felhívás“ szövegét, s egyúttal helyeselte Csehszlovákia Kommunista Pártja küldöttségének állásfoglalását a moszkvai értekezleten. Csehszlovákia Kommunista Pártja, a többi kommunista és munkáspárttal egyetemben, nemcsak saját népe, hanem az egész nemzetközi munkás­­mozgalom iránt is történelmi fele­lősséget érez. Pártunk egész né­pünkkel együtt a fejlett szocialista társadalom építésében, a békeharcban váltja konkrét tettekre a Nyilatko­zat nagy eszmélt. A szocialista tábor többi országával szilárd nemzetközi egységben, az egész kommunista moz­galommal és a békeszerető emberi­séggel egyetemben haladunk a há­borúktól és kizsákmányolástól mentes világ, a kommunizmus felé. Dollármentő próbálkozások Ami a közelmúltban Bonnban tör­tént az amerikai-nyugatnémet tár­gyalásokon, az ilyesmi nem minden­napi eset a kapitalista világban. Tíz évvel ezelőtt még Adenauer kéregetett a Fehér Ház kapujában. Akkor jött a Marshall-terv, ömlött a dollár Nyugat-Németországba. Most viszont változott a helyzet. A dollár került bajba. Felkerekedett hát egy amerikai küldöttség és ko­pogtatott Adenauer ajtaján. Nagy lett erre a zűrzavar Bonnban. Adenauer válaszát nehéz volt áttenni a hivatalos jegyzék udvarias szövegére. Egy va­sat sem ígértek az óceánontúliaknak. Tehát váratlan pofon érte Washing­tont, mert kérésére egyenes és kate­gorikus „nem" választ kapott. A n­­derson és Dillon, mielőtt elin­dultak a „szövetségi“ fővárosba, két­ségtelenül hosszú és nehéz vitára számítottak, de a leghatározottabb visszautasításra a legkevésbé. Holott e merev álláspontnak az okát nyugati hírmagyarázók éppen az amerikai bi­zonytalansági tényezőkben látják. — Nem lehet tudni — mondják —, hogy KENNEDY, az újonnan megvá­lasztott elnök, amint átveszi posztját nem kísérli-e meg áthárítani az ame­rikai gazdasági nehézségek egy ré­szét az öreg kontinensre és véget vet azoknak a könnyítéseknek, ame­lyek a tengerentúli piacon eddig bi­zonyos nyugat-európai termékeket megillettek. Másfelől Kennedy a választási kam­pányban azt ígérte, hogy a gazdasági tevékenység serkentésére növeli a közhiteleket, -ez viszont szükségsze­rűen gyengíti a dollár helyzetét. Anderson és Dillon nyugat-európai tárgyalásainak kudarca lényegesen több, mint a köztársaságpárti Eisen­­hower-kormányzat egyik utolsó csőd­je a Fehér Házból történő távozása előtt. Pontosabban, az a tény, hogy Washingtonnak pénzt kellett kérnie a dollár megmentésére Nyugat-Né­­metországtól, nemcsak az Amerikai Egyesült Államok zilált gazdasági ügyeibe engedett betekintést, hanem föllebbentette a fátyolt a NATO-ban eddig betöltött vezető szerepének gyengéiről is. Néhány évvel ezelőtt az egyik an­gol lap a következő találó megjegy­zést tette: — Ha az amerikai gazdaság tüsz­­szent egyet, ettől Nyugat-Európa már tüdőgyulladással dől ágynak. Ez a félelem a mai helyzetre kive­títve is érvényes. Végső soron pedig az egész konfliktus kihat a NATO egységére, éppen abban az időben, amikor a Fehér Ház őrségváltásra készül. — tg — Hruscsov elvtárs közvetlen javasla­tára, a Szovjetunió kormánya határo­zata alapján Moszk­vában létrejött a Népek Barátságá­nak Egyeteme. A múlt hónap dere­kán csaknem fél­ezer ázsiai, afrikai és latin-amerikai hallgató már meg is érkezett a szov­jet fővárosba, hogy részt vegyen az egyetemi előadáso­kon. Az ünnepi meg­szovlet társadalom Hruscsov elv társ meleghangú beszédet intézett képviselői,rS köztük a Népek Barátsá9a Egyetemének fiataljaihoz Hruscsov elvtárs is, aki beszédében a többi között ezeket mondotta: — A szovjet kormány azért hozta létre a Népek Barátságának Egyetemét, hogy az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok dol­gozóinak családjából, származó gyermekek számára lehetőséget te­remtsen a felsőbbfokú szakképzettség megszerzésére. A fiatal, füg­getlenségüket nemrég elért népeknek fontos saját nemzeti értelmi­ségük kialakítása. A Szovjetunió ezért nyújt segítséget ezeknek az országoknak nemzeti értelmiségük megteremtésében. Hruscsov elvtárs beszéde végén az egész szovjet nép nevében sok sikert kívánt a Népek Barátsága Egyeteme hallgatóinak, hogy tu­dásukat majd népeik, országaik gazdasági és kulturális fejlődése javára használják fel. A hallgatók közül többen szólásra emelkedtek, hogy köszönetüket nyilvánítsák a szovjet kormány példátlan kezdeményezéséért. Meg­ígérték, hogy minden erejüket a tanulásra fordítják és mindent el­követnek annak érdekében, hogy a szerzett ismeretek népük boldo­gulását szolgálják. sabb politikai ereje. Állandóan élen jár a haladásért vívott harcban s úgy mondhatjuk, az emberiség lelkiisme­rete. A marxizmus-leninizmus esz­méinek alkotó fejlesztése, ami áthatja a Nyilatkozatot is, szilárd iránytű az újabb győzelmek eléréséhez. Ez a Nyilatkozat dokumentálja a kommu­nisták nemzetközi egységét, ami fő. feltétele annak, hogy az egyes orszá­gok kommunista és munkáspártjai világtörténelmi szerepet tölthessenek be. Napjainkban igen fontos ez az ideológiai egység, az akarat és a tet­tek egysége, a nemzetközi szolidari­tás. A Nyilatkozat behatóan és mélyen jellemzi az egyik legfontosabb kér­dést, korunk fejlődési távlatainak kérdését. A mai emberiség további alapvető problémáinak egész sora szervesen következik korunk jelle­gének kérdéséből; így például a szo­cialista rendszer fejlődése törvény­­szerűségeinek kérdése és a tőkés­rendszer felbomlása, a békeharc, a két világrendszer békés együttélése távlatainak kérdései, a nemzeti fel­szabadító harc világproblémái, a pro­letárdiktatúra uralomrajutásának módjai és formái. Ez a világraszóló dokumentum rendkívül mélyen elemzi korunk új jelenségeit; a második világháború utáni, különösen a leg­utóbbi fejlődés alapvető vonásait, mint például a szocialista világrend­­szer fejlődésének és a kapitalizmus általános válságának kezdetét jelentő új korszak kérdését. Világosan szól az egész világhoz az az általánositás, amelyet az imperialisták nem akar­nak elismerni: a szocialista világ­rendszer döntő tényezővé válik az emberi társadalom fejlődésében. Amíg az imperialista erők a háború kirobbantására összpontosítják erejü­ket, addig a kommunisták újra a vi­lág népeihez fordulnak, magasra emelve a béke zászlaját és hangsú­lyozva, hogy a háború nem végzetsze­rűen elkerülhetetlen. Mindnyájan tud­juk, hogy megakadályozható az új világháború, mely mérhetetlen szen­vedést okozna az emberiségnek. Az utóbbi évek tapasztalatai bizonyítják, hogy meghiúsíthatok az agresszív, tervek és hatékonyan lehet küzdeni az imperialisták részéről kirobbantott ún. helyi háborúk ellen s eredménye­sen felszámolhatók az ilyen háborúk gócai. Világossá vált az a tény is, hogy a közeljövőben, ha a szocialista világrendszer tovább erősödik, kibővül a béke övezete, a tőkésországokban a munkásmozgalom további győzel­meket arat, betetőződik a gyarmati rendszer bomlása s a szocializmus és a béke erői abszolút fölénybe jut­nak. Ma már minden józanul gondol­kodó ember látja, hogy minden út a szocializmushoz és a kommuniz­mushoz vezet. E nemes célért foly­tatott küzdelem zászlóvivője a szi­lárd, egységes kommunista mozga­lom. A kommunista pártok egységének megszilárdítása — a marxizmus­­leninizmus%és a proletár nemzetközi­ség alapján — a legfontosabb felté­tele a munkásosztály, a demokrácia és a haladás erői egyesülésének, ez a világ kommunista és munkásmozgal­ma újabb győzelmeinek záloga az em­beriség ragyogó jövőjéért, a béke és a szocializmus diadaláért folyó nagy küzdelemben. A nyugatnémet Bundeswehr Nagy-Británnia területén is támaszpontokat, lőszerraktára­kat és gyakorlótereket kap Hitler erről csak álmodott. 1960. december 11. • Debré kormánya az algériai kér­désről tárgyal. Debré francia minisz­terelnök a nemzetgyűlésben mondott beszédében kijelentette, hogy Algéria népének önrendelkezési joga csak akkor valósulhat meg. amikor már biztonságos lesz a helyzet Algériában. Я francia kormány tehát bizonytalan időre újból elhalasztja a szabadsá­gáért harcoló algériai nép független­ségének megadását. • Az olasz kormány elutasította a tanítóknak fizetésük emelésére irá­nyuló követeléseit. A tanítók szak­­szervezete ugyanis ultimátumot inté­zett a kormányhoz, amely szerint ha nem kezdik meg a tárgyalásokat a tanítók fizetésemeléséről, sztrájkba lépnek. • Moszkvában szovjet-kínai barát­sági nagygyűlést tartottak. A luzsnyiki sportpalotában több mint 10 000 moszkvai dolgozó jelenlétében a Kí­nai Kommunista Párt küldöttségének tiszteletére barátsági gyűlést ren­deztek, amelyen Liu Sao-csi, a Kínai Köztársaság elnöke és Leonyid Brezs­­nyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke beszélt a két nép megbonthatatlan barátságáról. Mauritánia „független“ Az Atlanti-óceán partján levő Mauritániát november végén független állammá nyilvánították. Ez­zel befejeződött a volt Francia Nyu­­gat-Afrikához tartozó területek gyar­mati történelme. Az 1 085 800 km2 területű és mint­egy 700 000 lakosú országot két esz­tendővel ezelőtt Mauritániái Iszlám Köztársasággá nyilvánították. 1959 májusában az országban választáso­kat tartottak, amelyen a francia gyarmatosítók politikáját támogató Mauritániái Átcsoportosítás Pártja szerezte meg az összes mandátumo­kat. A párt vezetője, Mokhtar Ouid Daddag lett az ország első miniszter­­elnöke, sőt őt választották a most megalakult új köztársaság első elnö­kévé is. Mauritánia a legszegényebb nyugat­afrikai országok egyike. Lakossága nomád életmódot folytat, főfoglalko­zása az állattenyésztés. Az ország őslakói berberek, akiket a francia szakirodalom mór elnevezéssel illett, s valószínű, hogy innen ered a Mau­ritánia elnevezés is. Marokkó panaszt nyújtott be az ENSZ-hez Franciaország ellen, Mau­ritánia függetlenné nyilvánítása miatt. Marokkó történelmi adatokkal bizo­nyltja, hogy ez a terület századokon át szerves része volt Marokkónak és ezért vissza kell csatolni hozzá. A franciák valószínűleg azért egyez-A kommunista és munkáspártok moszkvai nyilatkozata az elmúlt hét legkiemelkedőbb külpolitikai esemé­nye. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 43. évfordulójának ünnepsé­gein részt vett küldöttek behatóan megtárgyalták a jelenlegi nemzetközi helyzetet, foglalkoztak korunk leg­égetőbb problémával, a leszerelés kérdésével, valamint a békéért foly­tatott harc időszerű feladataival. A tanácskozásokról kiadott nyilatkoza­tot, amelyet 81 ország kommunista és munkáspártjának képviselői írtak alá, méltán tekinthetjük világtörté­nelmi jelentőségű okmánynak. Olyan időben látott napvilágot ez a közle­mény, amikor az imperialista hatal­mak hidegháborús politikája követ­keztében a világ több részében foko­zódott a feszültség. Kongóban változatlanul tart az erő­szak és a terror Mobutu bandái ré­széről. Az egész világ haladó közvé­leménye felháborodottan fogadta a Lumumba törvényes kongói mi­niszterelnök erőszakos elfogatásáról szóló hírt. A Szovjetunió kormánya ezzel kap­csolatban nyilatkozatot tett közzé, amelyben többek között megállapítja: — A Kongóban legutóbb történt események azt mutatják, hogy a NATO gyarmattartó hatalmai, élükön az Amerikai Egyesült Államokkal, nyíl­tan hozzákezdtek a Kongói Köztársa­ság parlamentjének és a Lumumba vezette törvényes kormányának fel­számolásához. A gyarmatosítók meg akarják semmisíteni Kongó vezetőit és népének politikai vezéreit s he­lyükre a Mobutuhoz és Csomóéhoz hasonló ügynökeiket állítják. A gyar­matosítók éppen akkor hajtják végre Kongóban az említett cselekedeteiket és épp abban az időben akarják az országban visszaállítani a gyarmati rendszert, amikor az ENSZ közgyűlé­sének XV. ülésszaka megvitatja a Hruscsov elvtárs által beterjesz­tett nyilatkozatot a gyarmati orszá­gok és népek függetlenségének biz­tosításáról. A kongói eseményekhez még hozzá­tartozik, hogy Mobutu diktátor el­utasította a Nemzetközi Vöröskereszt kérelmét, hogy orvosokat7 küldhessen Lumumba egészségi állapotának meg­vizsgálására. A terrorista vezér ugyanakkor pimasz módon nyilatko­zott hírügynökségek jelentéseiről, amelyek arról számoltak be, hogy Lumumbát elfogatásakor csúnyán bántalmazták. Az egyik újságíró kér­désére Mobutu így válaszolt: — Katonák kezében volt; mit lehet tőlük várni ? Miközben Mobutu bérencei folytat­ják rablóhadjáratukat Kongóban, Csőmbe, a katangai tartomány ún. miniszterelnöke Brüsszelben átvette a belga király legmagasabb kitünte­tését, amelyet „érdemei elismeréséül“ kapott. Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek közgyűlésén napirendre került a kongói kérdés a Szovjetunió kor­mányának javaslatára. Zorin szov­jet küldött beszédében kijelentette, hogy ha a világszervezet csapatai to­vábbra is akadályozzák a törvényes kongói kormány működését, úgy tel­jesen elvesztik létjogosultságukat. Követelte, hogy Hammarskjöld fő­titkár tegyen azonnali intézkedéseket Lumumba kiszabadítására és a kon­gói helyzet rendezésére. A nyugati hatalmak képviselői természetesen elutasító magatartást tanúsítottak. Az olasz küldött felszólalásában például azt bizonygatta, hogy a kongói hely­zet ügye nem tartozik annyira az ENSZ keretébe, mint ahogy azt a Szovjetunió mondja. Hírügynökségek jelentései továbbra is arról számolnak be, hogy a kongói helyzet változatlanul feszült. — Ha az ENSZ rövid időn belül nem tesz kellő intézkedéseket — jegyzik meg a lapok tudósítói —, Kongóban polgárháborúra kerül sor. Jelentés a CSKP Központi Bizottságának ülésétől Megnyílt a Népek Barátságának Egyeteme (Folytatás az 1. oldalról.) jellemzője az a tény, hogy program­tételei mögött a szocializmus és t béke világeröinek óriási fellendülését az erősödő demokratikus és szocia­lista forradalmi világmozgalmat, min­denekelőtt a hatalmas és egyre erő­södő szocialista tábort kell látnunk Látnunk kell azt is, hogy a Nyilatko­zat összefoglalja és továbbfejleszti a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXI. kongresszusának eszméit a többi kommunista és munkáspárt köztük Csehszlovákia Kommunista Pártja kongresszusainak tárgyalásait felvetett kezdeményezéseket, tapasz­talatokat, és szemmel láthatóan gaz­dagítja a marxizmus-leninizmus ta­nítását. Ez az elfogadott okmány aj egész kommunista mozgalom közös müve, a kommunista és mun­káspártok kollektív törekvéseinek aj eredménye az ideológiai alkotómun­kában s az élő marxizmus-leniniz­mus szellemében szemléli a valósá­got. Különösen jelentős része var ebben a nemzetközi kommunista mozgalom legtapasztaltabb és leged­zettebb élcsapatának, a Szovjetünk Kommunista Pártjának, amely a vég­bemenő alkotó folyamatok fő szer­vezője, az utóbbi évtizedekben aj emberiség fejlődését döntően befo­lyásoló tényezők hordozója. A haladó emberiség előtt ma már világos, hogy a nemzetközi kommu­nista mozgalom korunk legbefolyáso­(Befejezés az 1. oldalról.) . nők pártunk munkájában. Számunkra épp úgy, mint a világ minden kom­munistája számára, a kommunista és munkáspártok Nyilatkozata a moz­galom harci egységének, valamint marxi-lenini eszméink legyőzhetetlen erejének új, meggyőző bizonyítéka. Egyúttal felhívás is az országunk jólétéért és népünk boldogabb jövő­jéért, s egyben minden dolgozó szebb holnapjáért vívott további harcra. Antonín Novotny elvtárs ezután elemezte a Nyilatkozat további ré­szeit, valamint azokat a feladatokat, amelyeket az elfogadott okiratok ki­tűznek. „Minden csehszlovákiai kom­munista nevében beszéltünk, amikor katonai és gazdasági előnyökhöz jus­sanak az új államban, ami lehetetlen­né válnék, ha azt Marokkóhoz csatol­nák. tek bele Mauritánia — legalábbis lát­szólagos — függetlenítésébe, hogy kétoldalú szerződésekkel továbbra is

Next

/
Thumbnails
Contents