Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-07-17 / 57. szám

A XII. nemzetközi filmfesztivál Karlovy Varyban A „Svätopluk" Devínben Karlovy Varyban az idei nemzet­közi filmfesztiválon ismét számos világhírű rendező és színész talál­kozik, hogy bemutassák alkotásaikat és a szakmai összejöveteleken meg­vitassák a film­művészet egyete­mes problémáit. „Az emberek közti nemes kapcsolato­kért, a népek szi­lárd barátságáért!“ jelmondat szelle­mében folyik a verseny 44 ország — Afganisztán, Al­bánia, Anglia, Ar­­irina Szkopceva gentína, Ausztria, Belgium, Brazília, Bulgária, Ceylon, Csehszlovákia, Dá­nia, Etiópia, Egyiptom, Finnország, Franciaország, Ghana, Guinea, India, Indonézia, Japán, Jugoszlávia, Kana­da, Kína, Korea, Kolumbia, Kuba, Len­gyelország, Magyarország, Mexiko, Mongolia, NDK, Nyugat-Németország, Olaszország, Pakisztán, Peru, Romá­nia, Szovjetunió, Svédország, Svájc, Törökország, Uruguay, USA, Vietnam — legjobb és leghaladó művésze kö­zött. .............. alka miból Irina Szkopceva az ..Othello“ című film Щг Desdemónája s Ge- Я 1 i raszimov a „Csen­des Don" rende- Rádzs Kápúr zője. Olaszországot Giovanna Ralli, Giullietta Massina és férje, Frederico Fellini, a Cannesban első díjat nyert „Édes élet“ című film rendezője, valamint Vittorio de ★ ★ ★ • A titokzatos sziget filmen. Verne Gyula „A titokzatos sziget“ című re­gényének filmváltozatát most forgat­ják Angliában. (I960, július 9-25.) Sica fogja képviselni. E világhírű vendégeink közé sorakozik az angol Lawrence Olivier, a kiváló Shake­­speare-tolmácsoló, akit többek kö­zött a „Hamlet“ és „III. Richard“ fő­szerepében láthattunk. Indiából Radzs Kapur érkezik hozzánk. A néhány említetten kívül sok nevezetes ren­dező, színész és filmszakember je­lentette be részvételét a filmfeszti­válra. Az eddig beérkezett filmek jegy­zéke nagyon gazdag és sokat ígérő. Az „El nem küldött levél“ és „Szer­­jozsa“ című szovjet filmektől kezdve az indiai „Néma arcok“-on, az olasz „Róma egy éjszakájáén (Bondar­­csukkal a főszerepében) keresztül az angol „Komikuséig minden alkotás életrekeltése a Vittorio de Sica filmszalagon, azt majd a bíráló bi­zottság ítéletéből, s később a filmek megtekintése után önmagunk is megállapíthatjuk. Az előző híradások szerint a fesztivál nagy ígérete: az „El nem küldött levél“ és a „Róma egy éjszakája“. (bsg) Felszabadulásunk után 15 évvel büszkén mondhatjuk, hogy a zene mint minden művészet, a dolgozók közkincse lett. Ennek az örvendetes A filmmel a békéért Egy időben a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivállal nyitják meg hazánk nagyobb városaiban a dolgozók XI. filmfesztiválját. A nálunk már hagyományossá vált filmünnepségeken az olyan filmek kerülnek bemuta­tóra, amelyek ez idén Cannesban, Velencében vagy egyéb nemzetközi ver­senyen nyertek díjat. Ilyen például a mindkét filmfesztivált megnyitó film: a Ballada a katonáról (szovjet). Ezenkívül az Édes élet, Bella Roberre ge­nerális, a Nagy háború (mindhárom olasz), Egy tiszta szerelem története (japán), Gyűlölet (angol), Bosszú (spanyol) és számos kiváló alkotás, mint például a Megszakított ének című szlovák-szovjet közös produkció. A fent említett tények arra engednek következtetni és annak bizonyítékául szolgálnak, hogy a dolgozók idei filmfesztiválja magas színvonalat ígér. Képünk nemrégiben a Svätopluk című opera ősbemutatóján készült fejlődésnek ünnepi megnyilatkozását láthatjuk július 17-én Devínben. A körülbelül 100 000 embert befogadó amfiteátrumban szabadtéri előadás­nél — ez a egyszerű jó fiú, akiből boldog ember válhatott volna, nem érhette meg a békét, meg kellett hal­nia. gs — E film — mondotta René Claire, a canessi filmfesztivál bíráló bizott­ságának elnöke — mély humanizmu­sával, magas művészi színvonalával, kiváló felvételeivel és színészi telje­sítményével túlhaladja az eddig be­mutatott filmeket, amelyek a háború értelmetlenségét kívánták érzékeltet­ni. Szerintem — hangsúlyozta a világ­hírű francia rendező — ez a lírikus tónusú film a leghatásosabb békeki­áltás a háború borzalmas napjaiban. Ennél találóbban és szebben nem lehet kifejezni C suhr a j filmjének művészi értékét és mondanivalóját. A film története egyszerű. Egy fia­tal szovjet katona élményeit eleveníti meg életének utolsó napjaiban. Az A falu szocialista építését szolgálják A demandicei CSEMADOK fontos szerepet tölt be a falu kulturális életének fellendítésében és a politi­kai-népnevelő munkában. A járás legjobb szervezetei közé tartozik. Színjátszóköre, éppúgy mipt a tánccsoportja, szorgalmasan dolgo­zik. A színjátszók nemcsak a falu lakosságát, de a környékbeli közsé­geket is szórakoztatják játékukkal. Játszották már a Fehér Annát, Dankó Pistát és a Furcsa szerelem című színmüvet. Az utóbbival a kerületi színjtászóversenyen is sikeresen sze­repeltek. Az elmúlt évben Csehor­szágba is ellátogattak, ahol a tánc­csoport szórakoztatta magyar népi táncokkal a közönséget. Örökké em­lékezetes marad számukra a cseh közönség vendégszeretete és őszinte, meleg fogadtatása. Most a Deméndi lakodalom című tánckompozícióval szerepel a tánccsoport. A színjátszók - Merész László, Gergely Lajos, Varga Hona, Sinka Gizella, Varga Dezső, Duhany Erzsébet, Huszár Sán­dor és Sinka Lajos, aki 10 éve alel­­nöke a csoportnak — kiveszik részü­ket nemcsak a kulturális, de a falu­­szépítési munkálatokból is. Az új kul­túrotthon építésénél is, amelyet 1959-ben nyitottak meg, 2180 brigád­órát dolgoztak le. A szövetkezetben a csúcsmunkák idején 500 munkaórát dolgoztak le; a testnevelési egyesü­letnek 1500, a kultúrotthonnak 4000 koronát adtak felszerelés vásárlá­sára. Sinka Lajos elvtárs szerint még komoly feladatok hárulnak a CSEMA­­DOK-ra a falu kulturális és politikai életének fejlesztése terén. Fokozot­tabban kell segíteniük népgazdasá­gunk fejlesztését, kulturális népne-QOOODOOD • Alekszandrovék a fréjusi gyer­mekekért. Ez idő szerint az Alek­­szandrov-együttes Franciaországban vendégszerepei. Az egyik párizsi hangverseny bevételét a fréjusi gyer­mekek megsegítésére ajánlották fel. Amint tudjuk, Fréjus városát az el­múlt esztendő decemberében árvíz pusztította el. velő munkájukkal pedig még haté­konyabban kell szolgálniuk a falu szocialista építését. Béla Vladimír (Veiké Zlievce) egyik német támadáskor Aljosa kilő két ellenséges tankot, amiért tábor­noka kitüntetésre terjeszti föl. Mivel a fiú nagyon vágyódik édesanyja után, aki nemrégiben azt írta, hogy lyukas a háztetőjük, félénken kéri parancs­nokát, hogy inkább engedje haza sza­badságra. Mély humanizmussal szö­vődik át a filmnek az a jelenete, ami­kor a még pihés állá fiú a halál tor­kában is a lyukas háztető megjavítá­sára gondol. Hatnapos szabadságot kap, s a film e hat nap boldog és bol­dogtalan történeteit vetíti elénk. Az úton sok emberrel találkozik, s min­denkinek segíteni akar. Itt ismeri meg Súrocskát, itt találkozik először a szerelemmel. Végül a körülményes utazás csak annyi időt enged, hogy édesanyját röpke pár pillanatra ölel­hesse magához. Felejthetetlen látvány és kiváló rendezői munkát bizonyít a film min­den jelenete, de kiváltképpen Aljosa édesanyjának rohanása a búzatáblán keresztül, amikor hírül hozzák neki fia megérkezését. Aljosa — mondja a film kommentátora az utolsó képek­a legendával fog kezet. Ennek meg­felelően zenéje a ballada stílusával rokon, hatalmas kórusai megrázó, mindenki számára érthető nyelven fejezik ki Svätopluk király tragé­diáját, aki életművét, a hatalmas szláv birodalmat fiai széthúzása miatt nem tudja a jövőbe átmenteni. Ránk hagyta azonban tanulságát: az összetartásban van az erő, amely minden korban fenn tudja tartani az emberiség nagy vívmányait, így ko­runkban a szocializmust és a békét. A „Svätopluk“ művészi élmény és fontos tanulság mindnyájunk számára. Simái Miklósné 1960. július 17, Erős, élete delét élő férfiú Ko­vács Dániel. A nézésének és lépésének egyformán súlya van, a hangja pedig ércesen zeng. Ezzel az erős érces hanggal jelentette ki esz­tendeje az alakuló közgyűlésen:- Aki kényes a munkához, az most mondja meg! Ez azt jelentette, hogy csak mun­kát szerető embert tűr meg társnak maga mellett. S a tagság dicséretére legyen mondva, Kovács Dani bátyát egyhangúlag választották be a veze­tőségbe ezért az erélyért. Dani bácsi minden szava a szövet­kezethez kapcsolódik, hogy odahaza már vitázik miatta csendesszavú fe­lesége. Hát még most, amikor a határban színét változtatja a búza és a zöld búzatenger hamván már átvilágít az élet aranya! Nehéz kalászok erős szá­ron! S lám, meghajlik a teltszemű kalász, amint az emberek között is a szerény, akinek bőségesen van a fejében s az iiresfejü hangoskodik, emelt fejjel jár, akár az üres kalászú búza. Reggel már a határt járja Kovács Dániel és kora délelőtt toppan be csupán néhány percre a szövetkezeti irodára, hogy aztán tovább folytassa határjáró útját. — Milyen a búza, lehet-e aratni már? — kérdezi ilyenkor a főköny­velő, aki praktikus ember és szereti, ha a termény mielőbb raktárba ke­rül. Az a biztos pénz! — Ha azt nézzük, hogy az első esztendőt gyűrjük még csak, akkor szépnek ígérkezik a termés — szól érces hangján Kovács. — Ellenben az állami gazdaságé sokkal szebb! KAegjegyzi erre a főkönyvelő: /TI _ az állami gazdaságban már aratnak. — Az nem lehet. — Ellenkezik Ko­vács Dániel. — Márpedig úgy igaz. Az imént járt itt a föagronómusuk. — No, ezt megnézem magamnak- dörgi Kovács Dániel és magas, nagykarimájú kalapját a füléig nyom­ja a fejébe. S már megy is, mintha motor hajtaná. A határban, amíg a szövetkezet földjén jár minden csendes, csak a szorgalmasdbbak kapálgatják már harmadszor a kukoricát. De túl a Lapos­­dűlőn, ahol már az állami gazdaság széles nagytáblás földje tágul a lát­határig, ott már sejtelmes gépóriá­sok cammognak, úsznak, mint nagy hajók az élénkzöld vizű tengeren. Kovács Dániel azt hiszi előbb, hogy a természet nyári játéka ez csupán, hiszen megtréfálja még manapság is az al­földi embert a dé­libáb. Lassan lép, mintha ezzel is a látszatot őrizgetné: öt nem térítheti el útjáról efféle csalafintaság. A csalafintaság azonban egyre in­kább a valóság látszatát kelti: már hallani is a gép bugását és az avatott szem felismeri a kombájnt s a gé­pek nyomán a tarlót. Valami azonban megtévesztő és hihetetlen képzeteket támaszt: az a kombájn ugyanis szép rendre vágja a búzát és a búza rendje ott sorakozik a magas tarlón. — Hát ez meg mi? Mellette ketten is ott állottak. Egy pihés ürcú legény és egy lány ove­­rállban, az előbbi a gépműhely dol­gozója, az utóbbi az üzemanyagellá­tás felelőse. — Aratás - mondja a lány és • Űj operaház Lipcsében. Október­ben nyitják meg a lipcsei új opera­házat, éspedig Wagner „A nürnbergi mesterdalnokok“ című művével. Az ünnepi első évadban több külföldi karmestert hívnak meg vendégsze­replésre. • Megalakult az Európai írószö­vetség. Rómában megalakult az Euró­pai írószövetség, amelynek első elnö­kévé az olasz Angiolettit, alelnökévé pedig a szovjet Bazsant és a francia Chamsont választották meg. • Átrendezték a prágai Hadtörté­neti Múzeumot. A prágai fellegvárban levő Hadtörténeti Múzeumot átren­dezték. Főleg a husziták korából származó gyűjtemények elhelyezése vált ezáltal sokkal áttekinthetőbbé. szinte kacag a hangja, mint körülöt­tük a napsugár. — Miféle aratás? — Kombájn-aratás. Akkor már szembe jön a kombájn és feltűnik, hogy a szerkezete sem a megszokott. Mintha a rák ollója között hegyesednének éles fogak. — Hiszen* *ez a kombájn fűkaszát visz - fakad ki Kovács. — Azt - szól most már a pelyhes­­állá legény. — Nem jól van ez. — Jól van az — nevet a lány. — Ha így haladunk, visszatérünk a kézi kaszáláshoz - recsegi Ko­vács. — Mi pedig váltig bíztatjuk a tagságot, hogy amint több lesz a kombájn, sutba kerül a kasza! — A kézi kasza már nem jön visz­­sza a gép helyébe soha! — szól ko­molyan a legény és nem érti egészen az ismeretlen férfi megdöbbenését. S ha nem lenne komoly és feldúlt, azonkívül megállapodott korú, hát azt hihetne: tréfál ez az ember. — Ez mire jó akkor? — Hát nem tudja — nevet a lány -, úgy hívják ezt, hogy kétszakaszos aratás. Magas tarló, renirevágott búza: ez az első menet. A második menetben jön a másik kombájn, és felmarkolja a levágott búzát. Kicsé­peli, zsákba rakja. — így korábban kezdhetjük az aratást és kisebb a szemveszteség — toldja meg a legény. — Egyelőre ke­vés a gép ahhoz, hogy mindenütt egyszerre kezdjük az aratást. A ga­bona pedig igencsak egyszerre érik. No, persze ezt most mi is csak kí­sérletképpen csináljuk. l/'ovács Dániel egy ideig még né­*' zelódik, megvárja a másik kom­bájnt is, amelyik markol s amely most még csak próbacséplést végez. — Azért nem értem egészen — zengi ércesen. A lány megint csak kacag. — Mit nem ért? — Hogy mért csinálják hétszerre azt, amit egyszerre is elvégezhetné­nek! A műútra érkezik, éppen akkor motorozik arra az agronómus, Meg­állítja a motort. — A jövő héten elkezdjük, Dani bácsi! - szól meleg, közvetlen han­gon. — Csak a jövő héten? — háborog Kovács Dániel. — Még nagyon zöld. — Az állami gazdaság már arat. — Nem hinném. — Azért mondom, hogy hidd. — Az meg hogyan lehet? — Két szakaszos aratással. Egyik vág, másik markol és csépel. A me­zőgazdász olyan arcot vág, mint aki nem érti. — Kétmenetes — szótagolja immár Kovács Dániel és a fejét csóválja. — Már az agronómysok azért ismer­hetnék a haladó technikát! En ma­gyarázzam nektek?... f most megnyúlik kicsit Dani bátyó. Büszke arra a nagy tech­nikai tudományára! ban színre kerül Suchoü örökbecsű operája: a Svätopluk. Az opera szövege a messze múltba vezeti a nézőt, ahol a történelem még Ballada a katonáról A „Ballada a katonáról“ című film megható jelenete

Next

/
Thumbnails
Contents