Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-10-12 / 82. szám
Jó minőségű silóval etessük a borjakat fejlődésük idején Л borjak számára legkedvezőbb takarmányadagok összetételének vizsgálata és az így nyert tapasztalatok bíráló állás-' pont elfoglalására késztetnek a borjak eddigi etetésével szemben főképp, ami a téli hónapok étrendjét illeti. A téli időszak alatt a tejen kívül száraz takarmányokat — szemes és terímés takarmányt (főleg szénát) — és csak kisebb mennyiségben nedvdús takarmányokat (1 — 2 kg takarmányrépát, legjobb esetben pedig murokot) etetünk. Az ilyen etetési mód nem veszi figyelembe a fejf lödő szervezet alapfontosságú követelményeit, amelyek nagy igényeket támasztanak nemcsak a mennyiséggel, hanem a szervestakarmányok biológiai értékével, az ásványi anyagok és vitaminok készletének pótlásával szemben is. Az egyoldalú etetésnél megfeledkezünk a növendékállatok számára különösen fontos ízletességi és emészthetőségi követelményekről. A fent említett etetési mód nem segíti elő az olyan szarvasmarhafajta kialakítását, limilyenre a jövőben szükségünk van — éspedig amelyet olcsó és gazdaságos nevelés mellett a legjobban fel lehet használni a terímés takarmányokkal jól kifizetődő takarmányozásra. Az e téren végzett kutatások eredményei megmutatták, hogy a borjak téli takarmányozását kiváló minőségű silótakarmányok etetésével fel lehet javítani anélkül, hogy a borjak egészségi állapota kárt szenvedne, vagy hogy az ilyen etetés az állatok természetes fejlődését másképpen gátolná. A silótakarmányok értékes tápanyagokat.^ vitaminokat tartalmaznak — elsősorban a karotin nevű hatóanyagot — és kellemes ízük folytán növelik a takarmányadagok emészthetőségét is. Itt azonban fel kell hívni a figyelmet arra. hogy minden esetben csakis a legjobb minőségű, a helyes silókészítési technika alapján előállított silótakarmányok jöhetnek számításba. Fokozott követelményt kell támasztani nemcsak minőségükkel, hanem tápértékükkel szemben is, mivel növendékállatokkal fogjuk feletetni, amelyeknek emésztőszerve még nem szokott hozzá a rostos takarmányokhoz. Ezért hiba volna, ha a borjaknak például nem a legjobb minőségű, esetleg megöregedett takarmányokból készült, csekély tápértékü silót adnánk, amelyben igen sok az emészthetetlen anyag, mert ezek nem szolgáltatnak elegendő tápanyagot a fejlődő fiatal szervezetnek és emésztőszerveit feleslegesen megterhelik. A borjak számára készült silóknál a legalkalmasabb silóanyag a herefélék (herék, lucerna esetleg füves keverékük, tarlóhere), amelyeket azonban erre a célra virágzásuk előtt kaszáljunk. Későbbi kaszálásnál csak elöregedett zöldtömeget kapunk. Annak ellenére azonban, hogy a herefélék nagyobb fehérjetartalmuk miatt nehezebben silózhatóak, mint a több szénhidrátot tartalmazó takarmányok (kukorica), a silózási technika alapelveinek helyes betartása mellett belőlük mégis jóminőségű silót készíthetünk. A lekaszált zöldtömeget á lehető legapróbbra szecskázzuk és betonozott silótérségekben vízzel 1:1 arányban hígított 3 %-nyi melasz hozzáadásával silózzuk. A felszecskázott zöldtömeget melasz nélkül is tartósíthatjuk, ha felszeletelt vagy másképp felaprított takarmányrépával 2:1 arányban keverjük (például 100 kg szecskázott tarlóheréhez 50 kg répát keverünk). így az erjedési folyamat biztosítása mellett a silót értékes vitaminokkal — főleg karotinnal — gazdagítjuk, amelyet az állatok főképpen a télutói időszakban nélkülöznek. Az ilyen ^kombinált siló készítésénél azonban 3—5 % nedvességet felszívó anyagot, például felaprított szénát is kell a silóba kevernünk. Szalmát azonban semmi esetre se alkalmazzunk. Meg kell említeni még, hogy az egyes alapanyagokat (zöldtömeget és répát) nem szabad rétegenként elterítenünk! hanem ezeket forgatással jól összekeverjük. Az ilyen kombinált siló készítésénél jól felhasználhatjuk az északi járásokban a tarlóherét, amelyet már csak nagyon ritkán tudunk megszárítani s bennük a korai fagyok nagy károkat tesznek. A silóanyagot 20 — 25 cm-es rétegekben kellőképpen ledöngöljük. A silőzás befejezése után a gödröt kellőképpen be kell fednünk. Legfelülre polyvát vagy szecskát terítünk el, amelyre 10 — 15 cm vastagon agyagos földet hordunk. Ezt a réteget vízzel öntözzük, hogy egységes, légmentesen záró réteget kapjunk. Erre 40 — 50 cm vályogföld réteget hordunk, amelyet megüllepedése után elegyengetünk. A háromhónapos borjakat már silótakarmánnyal etethetjük. Először kisebb adagokban úgy, hogy a megfelelő tejadag után (ha a tejjel való táplálás időszaka még nem ért véget) szemcstakarmánnyal kevert silót teszünk az állatok elé. Amikor a borjú már rendszeresen fogyasztja a silót, szükséglete szerint növeljük a silóadagokat. A jó minőségű silótakarmányokkal nyert tapasztalatok alapján az alábbi napi adagokat ajánlhatjuk. A borjúnevelés takarmányterve silóadagok alkalmazásával A borjak kora Tej Zabdara Szemestakarm. Siló Széna (hónapokban) (liter) (kg) keverék (kg) (kg) (kg) 1 6—8 tetszés — — tetszés szerint szerint 2 7-5 - 0,2-0,5 - -3 1 - 0,6 —0,8 1-2 0,5 4 - - 1-1,2 3-4 1,2 5 - - 1,3 5 1,5 6 - - 1 6-7 1.8 összesen kb. 370 5 kg 140 650 220 Egyedenként a silók fogyasztása természetesen különböző lesz. a mennyiség azonban a siló minőségétől függ. Ha olyan silót készítünk, amely nemcsak nevét, hanem tulajdonságait tekintve (tápanyagösszetétel, sötétzöld szín. aromás, édeskés-savanykás szag) is siló lesz. akkor nem kell félni, hogy az előző táblázatban feltüntetettnél nagyobb adagok esetleg károsan hatnának a borjak egészségére. Ajánljuk azonban, hogy 1 kg silóhoz 3 gramm takarmánymeszet adjunk, amivel csökkenthetjük a siló esetleg nem kívánatos savanyúságát Minden etetésre friss silót vegyünk és semmi esetre se adjuk a borjaknak az előző etetés el nem fogyasztott maradékát. Ezeket minden etetés előtt távolítsuk el. mivel főleg a melegebb napokon erjedésnek indulhatnak és így könnyen emésztési zavarokat okoznak. Télen fedjük le szalmával a silógödör nyílását, nehogy a siló megfagyjon. Fagyott silót sohase adjunk a borjaknak, ezért helyes, ha az egész napi silóadagot mindjárt reggel a takarmányelőkészítöbe visszük, hogy itt felmelegedjen Stefan Kocí mérnök, a Mezőgazdaságtudományi Akadémia víglasi állattenyésztési kutatóintézetének dolgozója. A Ceské Budéjovice-i mezőgazdasági minlavásáron bemutatták a sertés tartásának új módját
