Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-09-21 / 76. szám
A kommunista sajtó szerepe a földművesek harcában A sajtó napjára (II.) A marxista baloldal egy Ideig az agrárkérdésekben hibás álláspontot foglalt el. Követelte a földbirtokok kisajátítását, de nem ajánlatta azok felosztását, hanem minden átmenet nélkül állami birtokok vagy szövetkezetek létesítését tartotta célravezetőnek. A losonci Népakarat 1921. január 13-1 számában jojposan bírálta ezt a hibát. A Kassal Munkás 1921-ben fokozottabb figyelmet seentelt a földmunkások harcainak. Ekkor a földmunkások szervezettének már több mint 100 000 tagja volt, és csaknem teljes egészében a kommunisták mellé állt. A társadalom túlnyomd többségének harcát akadályozták a népellenes erők, s belső támaszai: a klerikális reakció, az agrárpárt, a jobboldali szociáldemokraták és más pártok, amelyek hazug jelszavakkal, nemzetiségi gyűlölettel akarták a dolgozó népet a nagybirtokosok tés tőkések elleni harctól visszatartani. A mezőgazdaságban állandóan nagy mértékű volt a munkanélküliség. A mezőgazdasági proletárok nagy tötnege egyik napról a másikra tengette életét, a holnap mindig bizonytalannak mutatkozott: jut-e a családnak egy darabka kaenyér. 1929-ben a nagy világgazdasági válság az agrárproletariátust, de a kis- és középparasztot is sújtotta. A magas adóterhek, e bank- és kulákuzsora kamatai alatt nyögö tízezrek ellen folyt a végrehajtás. Kis házuk, szegényes berendezésük, utolsó tehénkéjük is dobra került. A Magyar Falu, amelyet a kisparasztok és zsellérek egységes bizottsága adott ki, leleplezte a különféle panamákat, például: ..95 milliós engedmény a Latoricának - 400 millió koronás birtok ingyen.“ Vagy „Medvecky kapott földet, mert agrár, ügyvéd és volt képviselő": továbbá: „A prágai érseknek az állam tizenegymillió koronás birtokot vásárolt“, és más cikkekben támadta a burzsoá kormányt. A Munkás támogatta a földmunkások sztrájkját, de nem feledkezett meg arról sem, hogy a szovjet kollektiv gazdálkodásokról hozzon érdekes ismertető cikkeket, és beszámolt a külföldi parasztmozgalmakró! is. A falusi szegénység kedvelt olvasmánya, a Munkás- és Parasztnaptár sok érdekes cikkében tanította a proletárokat. Az 1930-as évek gazdagok voltak véres eseményekben. A burzsoázia A kommunista sajtó mindig hatékonyan elősegítette a forradalmi megmozdulásokat.' így volt ez a hatalmas méretű mostl strájk idején is.; Képünkön a korabeli sajtó példányait láthatjuk. Jobbágyvilág Gúta községben Az idősebb gútaiak emlékezetében bizonjtíra derengeni kezd valami, ha elolvassák e címet.- Hol is volt ez? Mikor is írták? Ejnye, hogy elfelejt az ember valamit! Bizony el. S főleg az ilyesmit. De hát, hogy senki se törje feleslegesen soká a fejét, mindjárt eláruljuk, hol jelent meg ilyen cikk. Egészen biztosan a gútaiak is olvasták a „Munkást“. No, már ott vagyunk. Év: 1923. Most, amikor a kommunista sajtó létezésének 40. évfordulóját ünnepeljük, nem árt, ha visszapillantunk kissé a múltba. íme itt e nevezetes cikk: „Párját ritkítja a maga nemében az a bánásmód, amelyben Deley Géza, a gutái primaciális birtok intézője részesíti a helybeli földmunkásokat. Ez az úr nem csinál sok hókuszpókuszt, nem takaródzik a demokrácia palástjával, hanem hamisítatlan keresztényi szeretettől áthatva, viszszaállította Gután a jobbágyvilágot. Ennek a komárommegyei községnek 12 ezer lakosa van, akiknek egy csekély töredéke több száz hold földnek a tulajdonosa^ míg néhány ezer család a legirtáaatosabb nyomorban él s a több hónapos munkanélküliség ezernyi veszett nyomorúságától sarkalva, kénytelen minden feltételbe belemenni, a%iit a primaciális uradalom intézője elébe szab. A földhözragadt, szerencsétlen gutái dolgozók! szorult helyzetét arra használja fei Deley intéző úr, hogy aratási és etgyéb munkaalkalom nyújtása idején olyan ingyenes robotmunkákat csikarjon ki a dolgozóktól, melyeknek semmiféle jogalapjuk nmen meSyek homlokegyenest ellenkeznek nemcsak a lépten-nyomon hangoztatott demokráciával, hanem Deley intéző úr által hirdetett keresztényi és felebaráti szeretettel is. Deley intéző úr ugyanis csak annak ad aratást munkát, aki 6 napon ingyen robotot hajlandó leróni az uradalomnak Hat napi ingyenmunkát kell tehát végeznie 65 kaszásnak és 31 kötözőnek, isten nagyobb dicsőségére s a jámbor uraság amúgyis teli bugyellárisának még bőségesebb megtöltésére. Vájjon mit szól ehhez Palkovics gutái esperes-képviselő úr, aki bizonyára ismeri Pál apostol szavait hogy: „A munkás méltó az ö bérére.; Kiprédikálja talán Deley urat? Dehogy. A szószék csak arra való, hogy a dolgozókat állítsák ott pellengérre, de nem arra, hogy róla az uraságok gaztetteit ostorozzák.. Harminchét év telt el e cikk megjelenése óta. Tizenöt éve szabadult fel hazánk, tíz éve alakult meg Gután a szövetkezet. Tíz év: szorgos, közös munkával eltelt évek. Eredmény: a gutái szövetkezet országos hírű s egyben hazánk legnagyobb szövetkezete. Mit szólnak vajon a gutái fiatalok e fenti cikkhez? — Igaz lehetett? Hm. Igaz. Bizony. így van. S most talán még könnyebben felmérhető az az út, amelyet „Gúta község“ az elmúlt 15, illetve 10 év alatt megtett. P. I. • A Banská Stiavnica-i Pletaüzem nagyon sok szép kötött árut szállít külföldre. Az üzem idei újdonsága a világos színű pamutból kötött rakott szoknya. Az ősszel megkezdik a vékony fonalból készült kötött ruhák gyártását is. • A harkovi traktorgyár (Szovjetunió) legújabb gyártmánya a T —75- ös gyorsjáratú lánctalpas traktor. Az új gép súlya akkora, mint elődjéé, a DT-54-esé, de teljesítménye kétszeres. Motorja önindítőval indítható. A vezetőfülkében szellőztető berendezés van, s télen a traktoros fűtőberendezést használhat. (szf) • Jól bevált a köles kétütemű cséplése — kombájnnal - a dunaszerdahelyi járás felsőpatonyi szövetkezetében. Két rend kölest csépel egyszerre a kombájn, s mind egy szálig felszedi a tarlóról a gyűjtőszerkezet. mindent megkísérelt, hogy vérbe fojtsa a munkásmozgalmat. A galántai járásban kitört a nagy földmunkássztrájk. A cukorgyári időszaki munkások napibére 9-10 koronát tett ki 10 órai munkáért; a nőknek és fiataloknak még kevesebbet fizettek. A munkások óránkénti 30 filléres béremelést követeltek, s a sztrájk győzelemmel végződött. 1931. május 25-én Kosúton a csendörség vérengzést provokált. A Munkás azonnal válaszolt az eseményekre: „Drágán fogtok megfizetni minden csepp kiontott munkásvért...“ címen ismertette az eseményeket és széleskörű mozgalmat indított a letartóztatott Major képviselő kiszabadítására. Utána új 5000 tag lépett a kommunista pártba. A kommunista sajtó az osztályharc élére állt és mind közelebb került a tömegekhez. Száz és száz munkás- és parasztlevelezője, terjesztője mind megannyi agitátor dolgozott. A későbbi években olyan lapra volt szükség, amely kielégíthette a legszélesebb tömegek igényeit. A Magyar Nap első száma 1936. március 3-án jelent meg. Sellyéi József parasztíró zamatos riportjaiban és állandó Napló című rovatában foglalkozott az időszerű mezőgazdasági kérdésekkel és problémákkal. Az Üt, az osztályharcos magyar dolgozók kultúrlapja, 1931-től 1936-ig hasábjain sok helyet adott a falusi szegénység harcáról szóló írásoknak. „Adtál uram búzát, nincs köszönet benne“ (Rotor; 1. évi., 2. szám) és mások feltárták a mezőgazdaság akkori helyzetét. Az agrárpárt azt a demokratikus jelszót dobta a parasztság közé, hogy „a falu egy család“ de mindinkább kiderült, hogy kik ennek a családnak az igazi mostohagyerekei. A 2449 nagy földbirtokos több földdel rendelkezett, mint 184 ezer kisgazda és zsellér. „A galántai járás kistükre“ (Balogh Edgár), „A csehszlovákiai magyar parasztság katasztrófája“ (Horváth Ferenc) és mások mind kitűnő írások, amelyek híven tükrözték vissza a kisgazdák és földmunkások keserveit. Az 1932. évi II. évf., 4. számba Steiner Gábor szenátor „A földmunkások tömegharca előtt“ című cikkében érzékelteti a további nagy harcokat. Csehszlovákia szétdarabolása után sem szűnt meg a kommunista sajtó. A fasiszta űn. szlovák állam alatt a Szereden illegálisan megjelent Hlas dediny (A falu hangja) lapot terjesztették. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején és később is a kommunista sajtó állandóan harcolt a falusi szegénység érdekeiért. GREK IMRE Te tanítottál rombolni a régit, pusztítani évelő csökevényt, te csöpögtetted napjaink eszméit vérrel írott soraiddal belénk. Te tanítottál, ha lázadni kellett, és mindenfelől áruló lesett, te állottál a vártán álló mellett, te emelted, ki harc közben esett. Te tanítottál hősként ellenállni, harsogni is, hallgatni is, ha kell; nem hagytál csupán szerencsére várni, hogy munkánk részét más végezze el. Te tanítottál győzni száz halálon, te siettél ünnepelni velünk. — Ogy tűnt a múlt, mint a lidérces álom, s veled együtt gyógyítgattuk sebünk. ... És azóta is te tanítasz minket építeni e szépülő hazát. Tanácsadónk, tanítónk, hála illet; e néhány szót vedd köszönet gyanánt'. Zala József Egy kolpoltőr emlékeiből Haját már bejutotta az idő ezüstje, de beszéde, hanghordozása fiatalos, heves, telve lelkesedéssel. így jellemeztem magamban, rögtön az első szóváltás után Sole Mária elvtársnőt. Bennünket, fiatalokat fölöttébb érdekelnek azok az emberek, akik a mát kiharcolták számunkra. Sole elvtársnő nagyon sokat tud mesélni a múltról, érdekfeszítően, izgalmasan. Bár kérdéseimet és az események folyását igyekszem az ö személyére irányítani, gondosan kikerüli magát, mindig a „mi“ kerül előtérbe. Tudom, nem szándékosan teszi ezt. A közösség érzete, a kollektív fogalma örökre, szinte kivéshetetlenül beleszívódott tudatába, gondolatvilágába. — Legfontosabb fegyverünk a sajtó volt, elvtárs - jelenti ki -, t lapjaink terjesztése érdekében minden lehetőt és lehetetlent el kellett követnünk. Korántsem volt könnyű feladat újságokkal, röplapokkal felszerelve, sokszor csatakos, úttalan utakon nekivágni a falvaknak, rendórkopókkal kísértetve, megfigyeltetve. De kellett. — Hárman, négyen indultunk útnak. Egy vasárnap 400-500 újságot is sikerült eladnunk. Ha pedig „véletlenül" nem volt egy fillér sem valamelyik háznál, hát ingyen is otthagyták az újságot. Saját megtakarított pénzecskéjükből fedezték az így keletkezett „deficitet". Természetesen, a reakció sem nézte tétlenül a kolportőrök munkáját. Gáncsot vetett, ahol csak lehetett. Persze a lapterjesztők is megtalálták a hatékony ellenszert. Ha elállták a faluba vezető utat, bejutottak a kertek alól. Elbeszélgettek az emberekkel az utcán napi problémáikról, nehézségeikről. Megtalálták az ö nyelvüket. Megnyerték szívüket. Az eredmény nem maradt el. Az elnyomott, leigázott nép előtt ott lobogott a kommunista sajtó fénye. S ha elkobozták az újságot? Fehér oldalakkal jelent meg a lap? Tudták jól a kolpolfőrök, mi volt a helyén. Népgyüléseket rendeztek, elmondták az embereknek szóban. Ezek közé a lelkes agitátorok, kommunisták közé tartozik Sole Mária elvtársnö is. Ők hordták szét a kommunista betűt a nádfedeles vityillókba, az emberek szívébe. Polák Imre Gépek a cukorrépaföldeken cukorrépa betakarítása, az összes fent említett munkálatokat is beszámítva, 153 munkaórát tesz ki. A Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság, az Egyesült Cukorgyárak igazgatóságával karöltve, pár nappal ezelőtt értekezletre hívta öszsze a kerület cukorrépatermesztőit Az értekezlet közel 300 résztvevőjéután, mivel a cukorrépa egy sorát kiemeli, s ugyanakkor lefejezi a következő sort és letakarítja róla a földet, hogy a kombájnos a következő fordulónál világosan láthassa a kiemelésre váró lefejezett sort. Ez a kombájn kupacokban hagyja maga után a cukorrépát és a répafejet. Egy hektár cukorrépa termésének betakarítása gépek segítsége nélkül 391 munkaórát igényel. Az SCZ —1 jelzésű csehszlovák cukorrépakombájn számára elő kell készíteni a cukorrépaföldet. A fordulóban és a széleken előre be kell takarítanunk a termést, s a gép mögött két ember győzi lefejezni az esetleg érintetlenül maradt cukorrépát. Ha a cukorrépát és a répafejet kézzel rakják a tehergépkocsira, akkor egy hektár Bemutatták a nálunk már ismert VRM —3 jelzésű cukorrépa kiszántóekét is. A kézi erővel végzett munkát ez a gép is csaknem a felére csökkenti. A csehszlovák SCZ —1 jelzésű cukorrépakombájn után a nálunk is jól ismert RS-04 jelzésű, traktorra szerelt rakodó halad, amely a kupacokat a tehergépkocsira rakja. vei ismertették a cukorrépakampány legfontosabb feladatait, s a Spacincei Állami Gazdaság cukorrépaföldjén bemutatták a cukorrépa betakarításának egyetemes gépesítését. A szövetkezetek és állami gazdaságok birtokában lévő gépek lehetővé teszik, hggy a cukorrépát két héten belül a cukorgyárakba szállítsuk. Az SCZ—1 jelzésű csehszlovák gyártmányú egysoros cukorrépakombájn hatalmas port ver fel maga A képen látható E —710 jelzésű cukorrépakombájn a Német Demokratikus Köztársaság gyártmánya. Egyszerre három sor cukorrépát szed ki, s egyúttal további három sor cukorrépát fejez le és készít elő szedésre. A répát és a répafejet a megtisztított területre egymástól külön álló sorokba szórja. A gép mögött a répa esetleges utófejezését négy ember győzi. A sorokba szórt répát és répafejet a T —272 jelzésű egyetemes rakodóval szedik fel. Egy hektár cukorrépa betakarítása ezzel a géppel csak 91 munkaórát vesz igénybe. 1960. szeptember 21.
