Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-09-18 / 75. szám

A* Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek soron következő ülésszaka iránt világszerte óriási az érdeklődés. А В a 11 i к a szovjet hajó, amelynek fedélzetén HRUSCSOV elvtárs és több szocialista ország államfője — köz­tük KADAR János, a Magyar Népköz­­társaság küldöttségének vezetője — valószínűleg hétfőn érkezik New Yorkba, valósággal lázba hozta az egész emberiséget. A TASZSZ egyik szemleírója — politikai megfigyelők többségének véleményére hivatkozva — hangsúlyozza, hogy az ENSZ-köz­­gyúlés idei ülésszaka a legfontosabb és a legjelentősebb eseménynek ígér­kezik a világszervezet fennállása óta. A nyngati sajtó egyre aggodalma­sabban foglalkozik azzal a problémá­val, hogy mennyiben változott meg az ENSZ-en belül az erőviszony és mi­lyen hatással lesz a közgyűlés mun­kájára Hruscsov elvtárs és a többi szocialista ország államfőinek jelen­léte. A lapok egyöntetűen elismerik, hogy az erőegyensúly eltolódott a Nyugat hátrányára. Ehhez csak hozzátehetjük, hogy amig eddig a világszervezet közgyű­lésének előkészítése rendszerint a diplomaták dolga volt, ma milliók ügyévé vált. Pefeingtől Vlagyivoszto­kig, Moszkván és Berlinen át New Yorkig, a békeszeretők százmilliói tekintenek bizalommal az ENSZ köz­gyűlésére, hogy végre elhangzik a várt szózat: eldobjuk a fegyvereket, leszereljük a katonákat! Érthető, hogy a hidegháborús poli­tika híveinek szemében szálkát jelent a kérdés komolyságához mérten az a nagy előkészület, amelyet a Szovjet­unió vezette szocialista béketábor tesz az emberiség legnagyobb problé­májának megoldásáért. Washington­ban és Londonban éppúgy, mint Pá­rizsban és Bonnban, csökkenteni pró­bálják Hruscsov elvtárs jelenlétének rendkívül nagy fontosságát. Eddigi jelentések szerint EISENHOWER el­nök csupán egy felszólalással járul hozzá a közgyűlés munkájához, ami­kor előterjeszti kormánya javaslatát. A Fehér Ház távozó ura, úgy látszik, kényelmetlen helyzetben érezné ma­gát a Powers-ügy és az amerikai diplomácia további sorozatos veresége után, hogy tárgyaljon annak a kor­mánynak vezetőjével, amely Nyugat ' és Kelet véleménye szerint, újra ke- . zébe vette a kezdeményezést. Az angol lapok legnagyobb többsége j óva intette MACMILLAN miniszter­­elnököt, nehogy elszalassza a lehető- . séget, hogy kissé elmozdítsa a lesze- , relé* kérdésének nyugati felfogását , az eddigi holtpontról. Eddig még nincs , bizonyíték arra, hogy a szigetország ! kormányfője személyesen vesz-e részt a tárgyaláson, de minden bizonnyal ' az angol kormány fontolóra veszi a világ népeinek rendkívül erős elhatá­rozását, amely a problémák megoldá­sát követeli. DE GAULLE tábornok egyik kije­lentésében azt próbálta elhitetni, hogy a kormányfők személyes részvétele nem is olyan fontos, mint ahogy azt s „Keleten mondják“. A francia állam- s elnök bizonyára Bonnak akar kedves- ! kedni ezzel az állásfoglalásával. Is- 0 meretes ugyanis az a tény, hogy c ADENAUER kormánya eleve kudarcra n akarja kényszeríteni az ENSZ-köz- £ gyűlés munkáját. [ Bárki is lép a nyugati hatalmak kormányfői közül a világszervezet ' szószékére, kétségtelen, hogy az At- v lanti-óceán habjait átszelő Baltika, s amelyet találóan a béke hajójának nevez a világ, magával viszi a népek e akaratát, óhaját, a leszerelés kérdé- n sének konkrét javaslatait. b Д Szovjetunió és az DSÄ közötti békés gazdasági тстидугй Együttes erővel a közös cél felé (Befejezés az 1. oldalról.) csönös megismerését, valamint az eredményes együttműködés megkez­dését a társadalmi élet minden sza­kaszán. Végül leszögezték, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttségének lá­togatása a Lengyel Népköztársaság­ban hozzájárult a két ország testvéri barátságának- és kölcsönös együttmű­ködésének, .a szocialista tábor egysé­gének és erejének s a béke ügyének további szilárdulásához. A záróközleményt csehszlovák rész­ről Antonín Novotny elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársasági elnö­künk, Jaromlr Dolansky miniszter­elnökhelyettes. lengyel részről Wla­­dyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára és Jozef Cyrankiewicz, a minisztertanács el­nöke írta alá. * ★ ★ • Megtalálták Hadzsi Murat sírját. Lev Tolsztoj híres kisregénye hősé­nek. Hadzsi Muratnak a sírját meg­találták Azerbajdzsánban. A sír fölé emelt emlékművön arab írásjelek lát­hatók. i MEZÖGAZDASÄG. A tőkésrendszer I védelmezői számára semmivel sem 1 vigasztalóbb a verseny várható kime­netele a mezőgazdaságban. Nyugaton ugyan előszeretettel állítják, hogy „a mezőgazdaság szocialista átalakí­tása nem hozta meg a kívánt eredmé­nyeket.” Hiába siránkoznak a szovjet mező­gazdaság állítólagos hanyatlása fe­lett, a tények Itt is megcáfolják állí­tásaikat. A szovjet mezőgazdaság a legutóbbi években ugrásszerűen nö­velte termelését: 1954 — 1987 között a mezőgazdaság összes termelésének átlagos évi növekedése az előző négy esztendő 1,6 %-os növekedésével szemben 7,1 % volt. Az Egyesült Álla­mok mezőgazdaságában a növekedés üteme ugyanezekben az években 1,1 % illetve 1,7 V» volt. A szovjet hétéves terv szerint a mezőgazdaság fejlődési üteme több mint hatszorosan mólja felül a jelenlegi amerikai ütemet. A Szovjetunió jő néhány fontos me­zőgazdasági termékből már évek ét* többet termel, mint az USA, Például 1857-ben a Szovjetunió burgonyából nyolcszor, cukorrépából csaknem há­romszor, búzából több mint kétszer annyit termelt, mint vetélytársa. Ku­koricából, gyapotból is gyorsan fel­zárkózik a szovjet termelés az ame­rikai mellé, a vajtermelésben pedig 1959-ben már egy főre számítva is’ elhagyta Amerikát, A nyugati szakemberek azt igye­keznek bizonygatni, hogy mennyivel magasabb a mezőgazdasági munka termelékenysége náluk, mint a Szov­jetunióban. Ám nem veszik figyelem­be a két ország éghajlati adottságait. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy az amerikai mezőgazdaság ég­hajlati viszonyai hagy vonalakban kedvezőbbek. Viszont a szovjet mező­gazdaság gyors gépesítése, a felhasz­nált műtrágya és növényvédőszer mennyiségének növekedése eredmé­nyeként 1953 — 58 között a munka tér. melékenysége majdnem a felével nö­vekedett. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a mezőgazdaságban még hama­rabb eldől a verseny, mert 1965-ben a szovjet mezőgazdaság elhagyja ez egy főre jutó termelésben Amerikát. A tények elől nem bújhatnak el még a legfanatikusabb-nyugati közgazdá­szok sem, akik még ma is azt állít­ják, hogy Amerika kerül ki győztesen. Az eddigi eredmények azonban az ellenkezőjét bizonyítják, és nincs messze az az idő, amikor az Óceánon túl is a tények szerint kell majd be­szélniük. (N —ni) 1 TITgy naP Gabriel Szaadé arra N biztatott, hogy ha már Lat-II „ takiában vagyunk, okvetle­­nül nézzem meg Rasz Sam­■*" rát, az ősi föníciai várost. Simán suhan az autó a bejrúti or­szágúton. Két oldalt sűrű kaktusz­sor; ez a millió tüskével meredő ter­mészetes zöld kerítés védi az út két oldalán illatozó gyümölcskerteket, a citrom- és narancsligetek gazdag ter­mését. Arcok tűnnek fel egy pillanat­ra, tarbusz-födte szakállas fejek; feketeruhás asszonyok fátyol mögül felvillanó tekintete. Végtelen nyuga­lommal baktató, megrakott tevekara­ván marad el mögöttünk, hosszú, egy­soros láncban. A kaktuszpalánk megritkul, majd egészen elmarad. Szántóföldek táblái nyílnak, fordulnak, váltakoznak; árpa, borsóvetés ... Asszonycsapat kapál, egy-két férfi olajfák árnyékában el­heverve nézi őket. — A férjek... — mondja Namek, a kísérőm. — Ez még így szokás itt. S arról beszél, hiába, az ősi szoká­sok belenőttek a nép leikébe, mint ahogy az acélos vadhajtások belenő­nek a szikomorfák törzseibe, és ki­tépni onnét szinte lehetetlen. A nő’ alsóbbrendű lény! — így tanították ezt az öregek. Most majd ... Máskép­pen lesz ez is! Kőből épült vízvezető-csatornák hú­zódnak az országút mentén, vékony erekkel ágaznak bele a termőföldek testébe s széjjelviszik az életet adó vizet. Itt-ott meddő és elhagyott, szintén kősivataggá száradt területe­ket látni; szabad, gazdátlan földeket, amelyeket boldogan elfoglalnának és megművelnének a nincstelen, a föld­­telen parasztok. Hanem a tulajdono­sok még most is körömszakadtáig tiltakoznak ez ellen. Apró, arab falvak egybeépített há­zai, termő s terméktelen parcellák, pálma- és olajfaligetek s céltalannak látszó, sokholdas kaktusz-táblák. (Bár azt hallóm, hogy az állatok legigény­­telenebbjei, Arábia faunájának mos­tohái, a teve és a szamár örömmel és elégedetten elrágódnak rajtuk.) Egyszerre, mintha az idő öröktől Vezető amerikai politikai körökben nagy zavart keltett az a bejelentés, hogy Hruscsov elvtárs vezeti az ENSZ közgyűlésen résztvevő szovjet kül­döttségei egy ötezer éves városban írta: BARÄT ENDRE fogva őrlő malma megállt volna; év­ezredek eltűnt, földbe Süllyedt világa tárul fel hirtelen. Romváros kövei torlódnak előttem. Rasz Samra, a szumír-kaldeus civi­lizáló szülötte ... Az asszír, arameus és föníciai népek, s az irgalmatlan, félelmetes Dágon és Baál istenek vá­rosa ... S az isteneknél is irgalmat­lanabb, félelmetesebb uralkodók — Sargon és Hammarabi, Gilgames és dinasztiák városa. Mezopotámia leg­büszkébb ékköve, amely régibb és szebb tán Ninivénél is, a cédrus- és márványoszlopos, gránitköves Rasz Samra maradványai... Persze, csakis az istenek s királyok rezidenciái, templomai és palotái, hiszen a sár­kunyhók elomlanak, s újra meg újra belerohadnak a földbe. A roppant pa­lota azonban, amelyet időszámításunk előtt 2800 évvel emelt Nuk Műd fö­níciai király, ha nem is egészen épen, de megmaradt. Átvészelte a perzsa, macedón, szíriai, partus, római, mon­gol és török hadak rohamát, dúlását, amíg majd ötezer év lepergett a min­denható idő homokóráján. S itt káp­ráztat most is, engem is, a messzi messziről idevetödött ámuló utast, Megállunk a keskeny boltfvú város­kapu előtt. Távolban a tépőfogú kak­tusztömeg között kis kalibák, pálma­rostból, -háncsból vagy bádogból — hullámlemezekből, olajos hordókból, konzervskatulyákból fabrikált hajlé­kok jelzik az emberi életet, a mai küzdő, kemény és viruló és makacs életet a makacs romok felett, a fenn­­séges kövek, a földbe omlott pompa, a holttá dermedt gőg és hatalom fe­lett. Leányok korsóval fejükön, kis­gyerekek játszanak az araszos falak tövében a boltívek alatt, a gyámfák nellett, kutyák surrannak s szima­tnak a mélybe nyíló járatok kőfedői felett. S valami édes, átható illat árad e «egyetlen, kopár, különös tájék fe­lett. a vad s erős ánizs szaga. Nem véletlen, hogy Samra-Ánizs lett a város neve; nyilván ezer évek előtt is ezt a növényt burjánzotta gazda­gon a völgy, az Abu Tumoisz völgye, amely fölött fenyegetően magasodik egy vulkáni hegyláncolat. Onnét, a lejtőkről ömlött alá a láva, amely elpusztította Samra népét és uralko­dóját 4000 éve, s betemette éppúgy, akár 2000 évvel később a Vezúv dühe Pompejit. 1925-ben francia és arab régészek tárták fel Rasz Samra királyi palotá­ját, amelynek romjai közt a Baál és Dágon istenszobrokon s mesés kin­cseken kívül megtalálták a lávától, kéntől s hamutól megfulladt és kon­zervált emberi testeket is. Magas, méltóságos tartású, fezes, tarbuszos férfiú lép elénk; ruházata ócska és vedlett s foltozott, mégis kínosan tiszta s ünnepélyes, mintha a régi-régi palota szertartásmestere állná utunkat. Fodda sejk ő, Rasz Samra őre, dragomája, aki családjá­val s kecskéivel ott lakik egy zöldellő magaslaton. A sejk botjával mutogat, s lassú szóval, halkan, komolyan so­rolja:- .. .itt volt az ebédlőterem ... itt az asszonyok háza... Ez a für­dő,,, a vízmelegítő kanális,.. S elmondja, hol álltak a szobrok, bútorok, a szarkofágok, amelyeket most a damaszkuszi múzeumban őriz­nek. Fodda sejk az reméli, vissza­kerülnek majd ide e kincsek; úgy tudja, e helyen építenek múzeumot. Fent állok a romváros legmagasabb pontján, egy csonka őrtorony pere­mén. Előttem és alattam a némasá­gukban is oly beszédes, regélő kövek, Jobbra a tenger csillámlik, Samra ősi 1 II kikötője, ahova hajdan a föníciai és más híres tengerésznépek hajói tér­tek be viharos, kalandozó útjuk után. I Balra terült el maga a város — ma i láthatatlan, teljesen elnyelt* a k*t*- i „HÖGMELKEDÉS" A PENTAGONBAN kiizma. Az élők elpusztultak, hanem halottaik hajléka megmaradt, lent, mélyen-mélyen a főid alatt. Minden három háznak külön temetkezési he­lye volt; kis sziklapíncékbe fektették a halottakat, s elzárták légmentesen. Lemászom egy ilyen bopzalmas üregbe: vak sötétség, penész és doh­szag és csontok, csontok... Lassan másztam lefelé, de milyen gyorsan igyekeztem vissza!... Fodda sejk meghív otthonába. Ká­vét iszunk s megismerkedünk háza­­népével, gyermekeivel, apjával. Az öreg Fodda 85 éves, 6 volt itt a dra­goman — fia tőle örökölte hivatalát —, itt élte le hosszú életét, s itt szik­kadnak majd az ő csontjai is, itt, a holt városban, a samrai örökkévaló­ságban. • A Fodda-család egyik aszonya lép most elém, s míg fekete fátyola mö­gül mosoly csillan, egy csokor ánizst nyújt át. A varázsos gyógyerejü s mérges növény illata kísér azután, visszafelé Lattakiáig, a huszonöt ki­lométeres úton. Mintha Rasz Samra szellemét vittem volna magammal s azt lélegezném be, az elporlott pom­pa, a földbe fúlt erőszak, a leomlott hatalom, az emberi nagyság s gonosz­ság kábító, veszélyes leheletét. Tevét vezető fellah tér ki — ked­vetlen és gyanakvó arccal előlünk. — Kinek dolgozik? — kérdezzük tőle. Megmondja. S azt Is, mennyi * bér*. Száz lira egy esztendőre. — S elég az? Szinte várom, hogy azt felelje „m*­­ales”. De nem. Nem hangzik el *z * esüggeteg „mindegy“. — Eddig elég volt — feleli. — 5e ezután.,, A Rasz Samarát körülvevő kietlen pusztaságra mutat. S erős barna ke­zének ujját figyelve, szinte kivirulni látom a széles, vad határt, a kietlen­séget. — Földet kapok. Ott,,. Hangja remeg. Szikkadt, ráncos, keserű arcát úgy dönti el az öröm és a remény, akár aszályos földet az *lt*tő víz... A sajlónap előtt A kommunista sajtó 40. évét ün­nepelve Bratislavában beszélgetésre jöttek össze a nyugat-szlovákiai ke­rületből a pártsajtó legjobb levele­zői. Vohnout elvtárs, a Rudé právo szerkesztője beszámolójában foglal­kozott a kommunista sajtó harcos múltjával, mai szerepével, majd rész­letesen elemezte azokat a feladato­kat, amelyek a sajtó munkatársai előtt állnak a szocializmus építésé­ben. A beszámolót élénk vita követte, amelyben a legkiválóbb levelezők mondták el tapasztalataikat és rá­mutattak arra, hogy mennyiben se­gített a pártsajtó a mindennapi fel­adatok végrehajtásában. A döntő szakasz A Német Demokratikus Köztársaságban államtanácsöt alakítottak ■ - . WALTER ULBRICHT elvtárs az államtanács elnöke A Német Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlése hétfői ülésén elfo­gadta az államtanács alakításáról szóló törvényt. A jelentős eseményen részt vettek a szocialista országok párt- és kormányküldöttségei, vala­mint a kapitalista országok munkáspártjainak küldöttei. Ma már a nyugati világ gazdaság szakemberei is propagandistái sen intézhetik el egyszerű kézlegyintés­sel a két világrendszer közötti békés gazdasági versenyt, amely döntő sza­kaszba lépett. Nyugaton egyre töbt könyv lát napvilágot, amely behatóan foglalkozik a jelenlegi helyzettel. Az alábbiakban néhány adattal is­mertetjük a békés gazdasági verserjy jelenlegi állását. IPAR. A verseny szempontjából legfontosabb az ipari termelés fejlő­désének évi átlagos üteme. Nos, e té­ren a Szovjetunió fölénye tagadhs­­tatlan. Az ipari termelés évi átlagos növekedésének üteme negyven esz­tendő alatt (1918-tól 1957-ig) a Szov­jetunióban 10,1 °/o (a háborús éveket leszámítva 16,2), az Egyesült Álla­mokban, Angliában és Franciaország­ban pedig csak 1,9 — 3,2 °/o (a háborús éveket leszámítva 2,7-3,2 %) volt. Még a nyugati közgazdászok is kény­telenek elismerni, hogy a szovjet ipar gyorsabb ütemben fejlődik, mint az amerikai. Ennek az a magyarázata, hogy szemben az 1913-as helyzettel, amikor az USA és Oroszország egy főre eső ipari termelése között az arány 14:1 volt, 1957-ben az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti arány az egy főre jutó ipari termelés tekintetében már 2,4;l-re módosult. A munka termelékenységének szín­vonala ma még az USA iparában ma­gasabb. A fejlődés üteme azonban e tekintetben is a Szovjetunióban gyorsabb. Ami pedig a jövöt illeti, vitathatatlan, hogy a munka terme­lékenységének növekedési üteme a Szovjetunióban rövidesen túlszár­nyalja az amerikaiét. 1 A törvényjavas­latot Dieckmann elvtárs, a nemzet- I gyűlés elnöke ter­jesztette elő. Az új törvényt a nem­zetgyűlés egyhan­gúan fogadta el, majd sor került az államtanács tag­jainak megválasz­tására. Elnökké Walter Ulbricht elvtársat, a Német Szocialista Egység­párt első titkárát választották meg. A államtanácsnak hat alelnöke és ti­zenhat tagja van. Alelnökké válasz­tották Otto Grote­­wohl és dr. Johan­nes Dieckmann elvtársakat. Az ál­lamtanács titkára Otto Gotschel elv­társ lett.

Next

/
Thumbnails
Contents