Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-09-14 / 74. szám
Új utakon az állattenyésztésben Az ötéves terv négy év alatti teljesítéséért A XI. pártkongresszus irányelvei szerint a harmadik ötéves terv végére Szlovákia mezőgazdasági termelését 47,2 %-kal, ebből az állattenyésztést 49,1 ®/o-kal kell növelni az 1957-ben előírt eredményekkel szemben. A feladatok teljesítésében igen nagy segítséget nyújtanak a nagyüzemi gazdálkodásban szerzett eddigi tapasztalatok. Kötelezettségvállalásaikat ezekre a tapasztalatokra alapozzák azok az EFSZ-ek, amelyek a harmadik ötéves tervet négy év alatt, vagy még előbb akarják teljesíteni. Az eddig elért eredmények is nagy értéket jelentenek dolgozó népünknek. Szarvasmarhaállományunk az 1954-1958 évek átlagával szemben a múlt év végére 274 000 db-bal szaporodott és ebből körülbelül 100 000 a tehén. A tejtermelés 40 %-kal, a sertésállomány háromszorosára, a sertéshústermelés pedig három- és félszeresére növekedett. Hasonló eredményeket értünk el a baromfitenyésztésben, a tojás- és hústermelés terén. A leleszi EFSZ nagy múltra tekint vissza. Számos újságcikk és oklevél tanúskodik a szocializmus építése terén elért eredményeiről, de az utóbbi években nagyon sok szövetkezet megelőzte a kerületben, sőt tekintélyes előnyt is szerzett Lelesz előtt, amit a hektárhozamok, valamint a tej- és hústermelésben elért eredmények igazolnak. Ez a lemaradás fáj a leleszi szövetkezet dolgozóinak. és ezt nem is titkolják, de azt sem, hogy újra az élre akarnak kerülni. Már az a tény is sokat vet a latba a hektárhozamok növelése terén, hogy a Latorca szabályozásával legtöbb földjük termőbbé válik. Fokozódik az eddigi kishozamú rétek, legelők és szántóföldek termőereje a talajvíz lecsapolódásával. Esőzések idején nem poshad el a növény, szárazságkor pedig olthatja szomját az öntözőberendezések vizével. Igaz, hogy ez a helyzet a szomszédos EFSZ-ekben is. Ez az állapot tehát egyedül még nem elég ahhoz, hogy az előttük haladókat utolérjék, esetleg megelőzzék, mert ha Lelesznek kedveznek a kelet-szlovákiai nagyméretű talajjavítási munkálatok, a többi falu határának is javára válnak. KIS KÖLTSÉGGEL NAGY HASZON A jó szövetkezetek jövedelmének nagy része rendszerint nem a növénytermesztésből, hanem az állattenyésztésből származik. Leleszen pedig ezen a téren nincs minden rendben. Keveset és drágán termelnek; például 1 kg marhahús termelési költsége 20 korona. Ez szinte hihetetlennek tűnik, de Papp Imre zootechnikus megmagyarázta az okot. — Az abrakkal kicsikart eredmények az állattenyésztésben nagyon drágák. Ezután legelőn és silótakarmánnyal hizlaljuk a szarvasmarhát, nem mint eddig tettük, hogy szénával és abrakkal értünk el 50 — 60 dkg-os napi súlygyarapodást. — Legelőn hizlalnak? — Igen, csakis az ottani hizlalással lehet kis költséggel nagy hasznot elérni. Ez pedig már szebben is hangzik — mosolygott a zootechnikus —. mint az, hogy kis haszon nagy költséggel. Az nem vitás, hogy a friss eleség a legtöbb tápanyagot tartalmazza. A széna, de a siló sincs olyan jó, mint a fű, mert mindkét takarmány sokat veszít a minőségéből, amire etetésre kerül, nem is beszélve az olyan esős időről, mint ez évben volt. A legeltetés csak akkor lehet hátrányos a bekészített takarmányozással szemben, ha a legelő növényzete kevés vagy nem megfelelő összetételű. Mi idén már csalamádén, hereféléken és bükkönyös keverékeken is legeltetjük' az állatokat, egyszóval minden olyan növényen, amelyet takarmányozásra szántunk. Az állatokat villanypásztor őrzi? Villanypásztorunk is van, de az állatgondozók felügyeletével történik a legeltetés. Ezt azért vezettük be így. mert ők az állatok egészségi állapotát is megfigyelik legeltetés közben; meglátják, ha valamelyik tehén folyatni akar, nem engedik őket verekedni, idejében megitatják és delelőre hajtják a csordát. — De a pásztor nem tud olyan jól őrizni, mint a villanypásztor. — Miből gondolják? — Abból, hogy a villanypásztor egy lépéssel sem engedi tovább a jószágot a kijelölt helynél, a pásztor igen. — Mi ezt a kérdést úgy oldottuk meg, hogy 6 m széles sávot lekaszálunk a csalamádéból, bükkönyből vagy heréből a kijelölt terület szélén, azon két pásztor, illetve állatgondozó kutyával rpűködik, és így sem mennek a tehenek tovább. A villanypásztornak is kellene egy sávot kaszálni, ha keskenyebbet is, hogy a növény le ne vezesse az áramot a földbe, tehát nem sokkal jelent több munkát és kiadást, de sokkal eredményesebb ez a módszer. Két pásztorra a villanypásztor mellett is szükség lenne, mert ha délig csalamádén legelnek a tehenek, délután herés vagy bükkönyös keverékre kell hajtani őket a fehérjetakarékos legeltetés miatt; délben pedig füves legelőn deleltetjük az állatokat, mert ilyen helyen nem tesznek olyan nagy kárt és nem mocskolódik be a szőrük. f — Akkor is legeltettek a szántóföldi takarmányokon, amikor esett? — Legeltettünk, mert a takarmány betakarításával a gép még nagyobb kárt tehet a talajban, mint amit az állatok tesznek. — Az előbb említették, hogy az abrakkal történő hizlalás drágább, viszont ebben a csordában, amely itt delel, csak tehenek vannak, hízómarha vagy növendékállat egy sincs. — Azokat másutt legeltetjük. Még a tehenek sem legelnek együtt, mert sok a beteg közöttük. Emiatt a növendékállatokra úgy vigyázunk, mint a szemünk fényére, nehogy megbetegedjenek. Télen nyitott istállóban 120 növendéküszőt tartottunk, most legelőn élnek és ott is éjszakáznak. Ezeket a termelésre készítjük elő, nem úgy mint a hízőmarhát, ahol a súlygyarapodás a fontos. A zootechnikus szavai szerint tehát Leleszen a legeltetés nem jelent kisebb gondot, mint az istállóban történő takarmányozás, de vitathatatlanul nagyobb eredménnyel jár: növeli az állat termelését és csökken a takarmányozás költsége. ISMÉT JÓ ÚTON HALADNAK A nagymúltú szövetkezet a maga kárán tanult, ezért vezette be az állattenyésztésbe az új technológiát, s ezáltal bizonyára ismét az élenjárók sorába kerül. Eredményeiket egyelőre nehéz lenne számokban kifejezni, mert a megkezdett munka apránként láncolódik össze és hatása több évre terjed. Annyit azonban már most megállapíthatunk, hogy a lelesziek jó úton haladnak. Ezt bizonyítja az a siker is, amelyet a nyitott istállózással már elértek. A múlt télen 120 üszőt nyitott, nyolcvanat zárt istállóban tartottak. Mindkét állomány egyenlő súlygyarapodást, naponta 50 — 60 dkg-ot ért el darabonként, de egészségi állapotuk között nagy volt a különbség. Tavaszra a 120 üsző közül 4, a 80 közül pedig 18 betegedett meg gümőkórban. De még az egészséges állatok között is nagy az eltérés. A 120 növendéküsző (illetve 116, mert 4 megbetegedett) jól megedződött, és ezután is ellenállóbb lesz a betegségekkel szemben, növekedett a termőképessége, de bizonyára mind nagyobb életkort is érnek majd el és jobban hasznosítják a takarmányokat, mint a zárt istállóban egészségesen maradt 62 üsző. Idén még szebb' eredmények várhatók, mint tavaly, mert a nyitott istállóban már gyülemlik a mélyalom, ugyanis a nemrégen választott, már legelésre szoktatott kisborjúk itt delelnek és hálnak. A növendéküszők csak a legeltetés befejezésekor kerülnek ide. Addig fészer a szállásuk, kinn a legelőn. Amire hazakerülnek, a mélyalom elég meleget nyújt számukra, úgyhogy a hideg ellen nem használódik el majd annyi kalória az állat szervezetében, mint a múlt télen, azonkívül növekedik a párzási hajlam. A múlt évben a 120 üsző közül 36 megfolyt és eddig már 90 darab vemhes. A megcdőző években egyegy télen 5 — 6 üszőnél több nem vált vemhessé. Oj módszer nélkül a leleszi EFSZ nemcsak nem kerülhetne vissza az élvonalba, de az állatállományát a leromlás fenyegetné, hiszen a tehenek 70 ?o-a gümőkóros és fertőző elvetélésben szenved; most pedig bízhat abban, hogy a harmadik ötéves tervet négy év alatt teljesíti és lényegesen csökkenti az önköltséget. Csurilla József • A kerekeken mozgó etetők 1960. szeptember 14.
