Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-09-14 / 74. szám

Tervek, feliek, emberek A topolcanyi járás urmincei szövetkezetében idén 15 hektáron termesz­tenek zöldségjéléket. Hektáronként 27 000 korona | jövedelmet várnak. Ez meg is lesz, hiszen gazdag a termés paprikából, paradicsomból és vöröt­­hagymából. Vöröshagymából két hektáron 460 mázsa termett. Képen: női regiment tisztítja a vöröshagymát. ■Mr***** fr»**»^-»*»****»*»»*»»»*» »»■*»*» ***«»****»-»»*»*» Horváth Ferenc csoportvezetővel kerekeztük körül a Kostolná pri Du­­naj-i szövetkezet határát. Lassan haj­tottunk, egy-egy táblánál leszálltunk, nézegettük a termést. — A kukoricánk - mutat rá Feri bácsi egy hatalmas táblára — meg­járja. Nem maradtam el a dicsérettel, bár előbb kellett volna. Bő termést ígér a kukorica. Vaskos csöveket, kettőt, hármat is ringat a szár. Traktorosok­kal találkozunk; az imént költötték el ebédjüket. Keveset pihennek még az árnyékban, aztán nosza, rajta! Várja őket a kender, s erősen állítják, estére elkészülnek, ök nem helyber liek. a szomszédos szövetkezetből valók. A mellettük levő táblán a kos­tolnái traktorosok készítik a mag­ágyat. — Nekünk biz ez nem tetszik — szól az „idegen" —, mi másképp csi­náljuk. — Boronát, fogast, miegymást összeakasztunk. Gyorsabban megy úgy. Az üzemanyagfogyasztáson is meglátszik, meg a kereseten is. — Mondtam én nekik eleget — szól közbe Feri bácsi —, nem hallgattak a jő szóra. Azt mondják, így gyorsab­ban megy. Félreértés ne essék, emberek a tal­pukon a kostolnái traktorosok. A munkát időben végzik el, s ha kell, hát dolgoznak éjt nappallá téve. S el­sősorban ez a fontos. Legalábbis a szövetkezetnek ez. Azt sem mondhat­juk róluk, hogy idegenkednek az új munkamódszerektől. Dehogyis! Vi­szont szeretnek először valamiről meggyőződni, s ha belátják, hogy úgy jobb, egy percet sem várnak tovább. Hosszasan vizsgálgatja a lucernát Feri bácsi. — Még várni kell, nem elég száraz — mondja. — Jő az idő, elfekhet még néhány napot. Most már a takarmányra terelődik a szó. Ez mindenütt sok vitára, esz­mecserére ad alkalmat. Kiderül, hogy a szövetkezetnek bőven van takarmá-1ввааааваааааа«аааввааввв nya. Nem kell félni, hogy szűkében lesznek. Innen már csak egy macska­­ugrásnyi az állattenyésztésig. Bár Feri bácsi a növénytermelésben dol­gozik, úgy látszik nagyon is a szívén viseli az állattenyésztés ügyét Min­denről tud pontos felvilágosítást adni. — Csak az istálló. Ott van a bök­kenő - sóhajtja. — Annyi marhát tudnánk különben tartani, mint annak a rendje. A Lencér-domb mellett haladunk el. — Szétturkálták a földet — magya­rázza Feri bácsi —, sírokat ástak ki a régészek. Ki gondolta volna, hogy már a római világban is laktak erre­felé emberek. Lehet, hogy éppen gazdálkodtak. Jó, zsíros a föld erre. S most már két-háromezer évet átugorva azonnal a talajerőgazdálkodásnál tartunk. — Jó a föld, jó, de szerintem még többet is teremne — állapítja meg Feri bácsi, s hozzáteszi —, többet is kell, hogy teremjen! A határ egyik részében mintha le­gyöngült volna a föld. Sebaj! Nem hiába vesződtek a komposztolással, 230 m3-t készítettek. Istállótrágya is akad bőven, tehát nem okoz nagy gondot a talaj megjavítása. A falu fe,lé kanyarodunk. — Szép a határuk — állapítom meg. — Igyekszünk, igyekszünk — bólogat Feri bátyó, s mert kerekéből kiszaladt a levegő, kénytelenek vagyunk az „utazást" gyalogosan folytatni. — Még szebb is lesz — fűzi tovább. — Dehát hiszen lassacskán belejövünk. Fő a türelem és a kitartás. Lám, ez itt a szélén az enyém volt valamikor. Jó föld, jól termett. Igaz, mindent beleadtam. Egy percig sem sajnáltam. Hisz most nekem is terem. Csakhogy többet, mint valamikor, s nem kell véle napok hosszat gürcölnöm. Vissza sem érünk a faluba, Feri bácsi épp hogy csak megreparálja a szelepet, máris indul a határba. Újra ki a földek közé. Mert csak úgy van értelme, ha az ember állandóan kint van, állandóan szemmel tartja. Min­dig akad eligazítani való. A szövetke­zet irodája felé veszem utamat. — Hm, hm, ez a Feri bácsi — hüm­mögök, — becsületesebb, jobb cso­portvezetőt nem is találhattak volna. Szikhart Ferencet, a szövetkezet elnökét és Hideghéti Istvánt, a köny­velőt találom bent az irodában. Ké­résemre Hideghéti elvtárs már húzza elő a terveket. Szépen, rendben együtt van az egész. Mit mond a terv? Az első tételt már megszoktuk. „Kötelez­zük magunkat, hogy a harmadik öt­éves terv irányszámait négy év alatt teljesítjük" Lássuk csak a hozamo­kat; búzából 30, kukoricából 44, árpá­ból 28, szénából 67, cukorrépából 320 mázsát terveztek. Miért csak ilyen keveset cukorrépából? Most jut eszembe, hogy már Feri bácsi szólt valamit erről. Igen. Eddig nem ter­mesztettek cukorrépát, ő szerinte már most is lehetne. Legalább kísér­letképpen. Hideghéti elvtárs magya­rázza tovább az ügyet. — Nem a legjobb a talajunk cukor­répa alá, legalábbis az egyes része­ken. Takarmányrépából azonban na­gyon jó termést érünk el mindig. Ne­­kiduráljuk magunkat, hátha sikerül. Ezért csak olyan szerény a terv. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem akarják túlteljesíteni. Csak „vág­jon be“. Szépek a tervek, de a valóság sem kutya. Nézzük csak az állattenyész­tést. Húsból 571 kilóra, tejből 1072 literre kötelezték magukat hektáron­ként az ötéves terv utolsó előtti évé­re. A jelenlegi fejésátlagot 2350 liter­ről 2948-ra emelik. Jelenleg 54 hektár területet öntöznek. Felkészültek azon­ban arra is, hogy ha kell, hát többet is öntözni tudjanak. Akadály eddig csak az istálló kérdése, amint már azt említettük. Nehézségekbe ütközik nélküle az állatállomány gyarapítása. No, de reméljük meglesz. Bizonyára kedvezően intézi majd el ügyüket a Galántai Járási Nemzeti Bizottság. Máskülönben minden készen áll ahhoz, minden előfeltételt megterem­tettek, hogy 8 harmadik ötéves tervet sikeresen teljesíthessék. Állandóan napirenden a talajeröfokozás, jó álla­potban van az állatállomány. S az emberek; lelkesen küzdenek a holnapért, amely az ö holnapjuk. POLÄK IMRE Eddig több mint 80 hektárnyi te­rületet trágyáztak meg az udvardi EFSZ tagjai. A szalmát idejében ösz­­szetakar'ították 1880 hektáron, s ez­után hozzáfogtak a silózáshoz. Az eredmény: több mint kétezer köb­méter silótakarmányt készítettek. A takarmány harmadik kaszálása is be­fejezéséhez közeledik. A hurbanovcei EFSZ-ben már szé­pen zöldell a 22 hektár őszi repce. Dedinkán meg már 12 hektár őszi árpát is elvetettek. Az elmúlt na­pokban az istállótrágya kihordását és beszántását végezték nagy szorga­lommal. Belá szövetkezetében a trágyázási tervet már jóval 50 százalékon felül teljesítették. Eddig 160 vagon istál­lótrágyát hordtak ki. Ezzel 60 hek­tár talajt tettek termőbbé - tájé­koztat Tóth János érsekújvári leve­lezőnk. A nagykaposi járás bési szövetke­zetében” most folyő őszi munkákról Csatlós István tudósítónk a többi kö­zött ezt írja: - Idén 40 hektáron termesztenek silókukoricát a bésiek. Jől kihasználták erre a lecsapolt ta­vak, feltört, savanyú füvet termő ré­tek helyét. Ezek a területek az el­múlt években jóformán semmi hasz­not nem hoztak. Am az idén olyan gyönyörű kukorica nőtt, hogy ma­gassága meghaladja a két métert. Haragoszöld színe a bőséges talaj­­táperőről tanúskodik. Már több mint két hete. hogy kora reggeltől késő estig térül-fordu) sza­porán a kombájn a zöld-rengetegben. Bocán Béla Super-traktorának berre­gése töri meg a táj csendjét. Igye­kezete nem véletlen. Azt tartja: a silótakarmánynak mihamarabb a gö­dörben a helye! Meg az is sarkallja, hogy elfogadta a földművelésügyi miniszter silózási felhívását, s sze­retné minél előbb az 1200 tonna siló­anyagot — amit ő aprít fel a cseh­szlovák gyártmányú silókombájnnal — a gödörben látni, így kiérdemelve a Mezőgazdasági Minisztérium jelvé­nyét, ami a traktorán díszeleghetne, s az ezzel járó 400 korona pénzjutal­mat. Hogyan szabadítottuk meg szarvasmarhaállományunkat a gümőkórtól A gümökórt nálunk, Vítkovicében a szarvasmarhatenyésztés legnagyobb ellenségének tartjuk, és nem győ­■ zünk eleget csodálkozni azon, mennyi olyan rossz gazda akad, aki még eddig nem indított rendszeres, cél- J tudatos harcot ez ellen az alattombs és gyógyíthatatlan betegség ellen. Nekünk is éppen elég gondot okozott ■ ez a betegség, de céltudatos, gondos munkával megszabadítottuk tőle szarvasmarhaállományunkat. De ezzel j nemcsak lényegesen megjavítottuk sszövetkezetünk gazdasági eredményeit, hanem meggyőződtünk arról is, g hogy olyan dolgozókkal, amilyenekkel szövetkezetünk rendelkezik, nemcsak teljesíthetjük, de túl is szárnyal­­a hatjuk a harmadik ötéves terv feladatait. Több baromfihúst! Nagy lehetőségeink vannak a ba­romfitenyésztés kiterjesztése szaka­szán. Mezőgazdasági üzemeinknek eze­ket a szinte korlátlan lehetőségeket az eddiginél sokkal jobban ki kell használniuk, hogy elegendő, friss ba­romfihúst tudjanak a népélelmezés számára termelni. Ez a kérdés csakis a nagyüzemi termeléssel, az új tech­nológia alkalmazásával oldható meg. A prágai baromfi-üzem slanái tele­pén hazánk harmadik legnagyobb ba­­romfihizlalója működik. Idén 60 000 kacsát és 23 000 csirkét ad piacra. (Foto: CTK - L. Svarc) Az Alzbetin Dvor-i szövetkezetben a közelmúltban adták át rendeltetésének az új kacsafarmot, amely 80 000 kacsa hizlalására alkal­mas. A hatalmas üzemből naponta 600 gyorshizlalt ka­csát adnak piacra. A munkát nagyon megkönnyíti és gaz­daságossá teszi a legkorszerűbb be­rendezés, a tökéle­tes gépesítés. A képen látható Kr aj ő о v á Marta több mint 9000 ka-, csát gondoz. A statisztika szerint hazánkban a gümőkór országos méretben 20 — 25 százalékkal csökkenti a szarvasmar­haállomány termelékenységét. Mon­danunk sem keli, hogy ez hatalmas veszteséget jelent mind az ország, mind a földművesek számára, és sok­száz millió liter tejtől és sokezer tonna hústól fosztja meg dolgozóin­kat. A gümőkór ezenfelül megnehe­zíti a termelést, csökkenti a gazda­sági eredményeket és megnehezíti az új technológia alkalmazását. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy a szarvas­marhaállomány gümőkóros megbete­gedése elleni alapos és jől szervezett küzdelem szocialista mezőgazdasá­gunk elsőrendű feladatai közé tarto­zik. Ezért elhatároztuk, hogy meg­osszuk ezen a téren szerzett tapasz­talatainkat a többi szövetkezet dol­gozóival. Négy év alatt Amikor 1949-ben leraktuk a közös gazdálkodás alapjait, a különféle istállókban szétszórtan elhelyezett szarvasmarhaállomány 30 — 33 száza­léka gümőkóros volt. Már akkor is nagy figyelmet szentelünk ennek a ténynek és szigorúan betartottuk az állatorvos tanácsait. Elhatároztuk, hogy az új istállók küszöbét nem lépheti át egyetlen beteg tehén sem. A tehenek már 1952-ben közös istál­lóba kerültek. Bármennyire is vi­gyáztunk, az új istálló lakói közül öt pozitiven reagált a tuberkulinra. Azonnal kiselejteztük őket, mivebis­­tálló híján nem volt módunkban el­különíteni a beteg teheneket az egészségesektől. Az idő megmutatta, hogy helyesen cselekedtünk. Igaz. hogy későbben is előfordult, hogy évente egy vagy két tehén gümőkór­­ra hajlamosnak bizonyult, de 1954 óta egyetlen gümőkóros megbetege­dést sem észleltünk. Hatékony intézkedések A gümőkór elleni küzdelmet a bor­jaknál kezdtük. Azonnal a világra­­jöttük után elkülönítettük őket az anyaállatoktól és bacilusmentes tejjel tápláltuk. A növendékmarhákat egy távoli, elkülönített legelőit legeltet­­. jük. Szigorúan betartottuk az állat­orvos tanácsait, és ha gümőkórgya­­nús állatra bukkantunk, azonnal el­különítettük a többitől. Tisztaság, jó takarmányozás és a lehető legtöbb mozgás a szabad levegőn — ez volt az elvünk. ☆ A legeltetés kiváló eredményei A sikeres szarvasmarhatenyésztést legelők nélkül el sem tudjuk képzel­ni. Aprilis végétől október végéig le­geltetjük nemcsak a növendékmarhá­kat, de a teheneket is. A növendék­marhákat a távoli legelőkön kará­mokban, a teheneket pedig az istál­lók közelében, villanypásztor segítsé­gével. A legeltetésen kívül minden tehénnek naponként egy-egy kiló ab­rak takarmányt adunk. Összesen 120 hektár legelőnk van, s ebből 30 hektáron a tehen к legel­nek. A növéndékállatok éjjel-nappal a legelőkön tartózkodnak. Néhány évvel ezelőtt ezen a távoli legelőn egy régi épületet alakítottunk át ta­nyává, és melléje egy 50 szarvasmar­hát befogadó istállót emeltünk. Az állatok csak a téli hónapokban tar­tózkodnak az istállóban. A szabad életmód edzettebbé, s a betegségek­kel szemben pedig ellenállóbbakká tette őket. ■fc Egészséges tehén — nagyobb termelékenység Összesen 265 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodunk. Ezen a terü­leten 174 szarvasmarhát, s ebből 60 tehenet tartunk. Ez nem valami sok, de még ebben az évben tovább nö­veljük az állatállományt. Csak most, a gazdasági eredmények láttán tuda­tosítottuk igazán, mit jelent a szö­vetkezet számára az a tény, hogy az állatállományt megszabadítottuk a gümőkőrtől. A szövetkezet megala­kulásának első éveiben, amikor a te­henek jászol mellé kötve éltek, az átlagos évi tejelékenység 1300 liter kerül mozgott. Tavaly a szabadon élő tehenek átlagos tejelékenysége 2300 literre szökkent, s idén átlagban min­den tehéntől 2489 liter 3,7 %-os zsír­­tartalmú tejet akarunk kifejni. Ezek az eredmények azt is bizonyítják, hogy az egészséges állatok sokkal gazdaságosabban használják fel az elfogyasztott takarmányt, mint a be­tegek. Lényegesen növekedett a legelőkön tartott üszők súlygyarapodása is. Ta­valy abraktakarmány adagolása nél­kül 71 dekás napi átlagos súlygyara­podást értünk el. A növendékmarhák gyors fejlődését és sikeres megter­mékenyítését, valamint a tehenek termelékenységének növekedését az állatállomány jó egészségi állapcta tette lehetővé. Amikor a növendék­marhákat ez évben a legelőre hajtot­tuk, az állatok átlagos súlya elérte a 300 kg-ot. Az említett intézkedéseknek kö­szönhetjük. hogy szövetkezetünk ma már megbízható törzsállománnyal ren­delkezik. Az idén bevezettük az álla­tok termelékenységi ellenőrzését is. A tehenek nyilvántartásáért a zoo­­technikus felel. Elegendő és jó minőségű takarmányt! Az egészséges állatok továbbra is gondos ápolást kívánnak. Hiszen csak úgy előzhetjük meg az állatállomány gümőkóros megfertőzését, ha az álla­tokat egész évben át jól takarmá-^ nyozzuk és így biztosítjuk jó erőnA létüket. Mivel az állatok az év túli­­nyomó részében a legelőn tartózkod­nak, az állatgondozóknak elegendő idő jut a széna jókori begyűjtésére. Jó tapasztalatokat szereztünk a széna mesterséges szárítása terén is. Télire minden tehénnek legalább napi 7 kg szénát biztosítunk. Gondosan ápoljuk és komposztozzuk a legelőket is. Most, a tél beállta előtt például 560 köbméter komposztot juttatunk a le­gelőkre, s a komposztolást tovább folytatjuk. ☆ Becsületjelvény a jó gazda névjegye Felsoroltuk azokat az elveket és eszközöket, amelyek az állatállomány egészségi állapotának javulásához és a gümőkór kiküszöböléséhez vezet­tek, s egyúttal hozzájárultak az álla­tok termelékenységének lényeges nö­veléséhez is. Az első pillanatban úgy tűnhet, hogy az egészséges állatállo­mány megteremtése nem jár nagyobb nehézségekkel. De valóban így is van. Ezt a feladatot sikeresen megoldhat­ja minden jő és lelkiismeretes föld­műves, aki gondosan ápolja és állan­dóan figyelemmel kíséri az állato­kat. Hiszen a gondos ápolás a sike­res szarvasmarhatenyésztés titka. Ez­ért az eddigi tapasztalataink alapján melegen ajánljuk mindazoknak, akik meg akarják szabadítani állatállomá­­nyuKat a gümőkórtól, hogy használ­janak ki minden lehetőséget az új technológia bevezetésére és az álla­tokat kora tavasztól késő őszig sza­bad levegőn tartsák. Tanácsunkat megfogadhatnák az ország belterüle­tén gazdálkodó szövetkezetek is. A becsületjelvény megszerzése, amelyet a száz százalékosan egész­séges szarvasmarhaállományért ado­mányoznak, minden földműves becs­vágya legyen. A becsijletjelvényt mi már elnyertük és mindent megte­szünk, hogy továbbra is megőrizzük. Vojtéch Kubát elnök4 és ^ Miroslav Hanc zootechnikus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents