Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-09-11 / 73. szám
JÚLIUS FUCIK: Nyomor9 éhség, hideg Az észak-csehországi bányavidéken a válság gyors növekedése valamivel előbb kezdődött, mint a Csehszlovák Köztársaság minden egyéb területén. Ez a vidék a válság terén gyors ütemben megközelítette a szomszédos Németországot. A nyomor egyforma a határ mindkét oldalán. Aki azelőtt keresztülutazott ezen a tájon, mindenféle aknatornyokat látott, amelyek csúcsán két kötélkorong forgott idegesen, egymással ellentétes irányban. Ma már ezt nem láthatja. A kerekek megálltak. Nincs munka. Minden héten újabb és újabb bányászcsoportok hagyják el véglegesen a tárnákat. Minden héten újabb műszakot írnak le többszáz bányász munkaidejéből. Csaknem minden bányában heti három, sőt két napra korlátozzák a munkát. Ez nem ezrek, nem is tízezrek nyomora, hanem e vidék egész lakosságáé. A dolgozó bányászok is ilyen heti kereseteket hoznak haza: 100 korona, 80 korona, 52 korona. Az egyik vájár megmutatja a céduláját: 26 korona: ennyi a bére, amelyből öttagú családjának egész héten élnie kell. Akkora itt az éhség, mint valami Ebben a szobában határozta el az észak-csehországi szénmedence bányászainak sztrájkbizottsága, Gottwald és Zápotocky elvtársak vezetésével, az 1932-es hatalmas mostkörnyéki sztrájkot vétől, Prágától, ahol hercegek, tábornokok és bankigazgatók tiszteletére híres, mesés banketteket rendeznek. ☆ Mi történt az észak-csehországi munkások nyomorának enyhítése érdekében? Ismét egy illusztráció a duehcovi vérengzés színhelyéről, Ledvicéről. Innen indult el a menet, amely néhány perc múlva Duchcov határánál már vérzett. Ledvicén a községházi urak már érezték, hogy valamilyen formában le kell vezetni a munkások viharos elégedetlenségét. Meleg vizet kezdtek tehát kiosztani, amelyet dölyfösen levesnek tituláltak. A „leves“-osztás 17 napig tartott. Az egyes családok adagját valamelyik különleges kulcs szerint szabták meg, s e kulcs titkát csak Wenzl, Ledvice nemzetiszocialista polgármestere ismerte. A munkanélküliek elégedetlenek voltak. Január vége felé Ledvicén viharos gyűlést tartottak, amelyen a munkások világosan megmondták, hogyan vélekednek Wenzl polgármester akciójáról. Röviddel a gyűlés után, szombaton, január utolsó napján a levesakciót beszüntették. Amikor a munkások február első hetének elején eljöttek a községi képviselőtestület gyűlésére és újra. követelték a levest, Wenzl polgármester határozott hangon kijelentette: „Mi nem félünk, nem féltünk és nem fogunk félni semmiféle lármától. Annak, ami itt a múlt héten történt, nem szabad többé megismétlődnie. Erről majd gondoskodunk“. Amikor a gyerekek aznap hazajöttek az iskolából, azt újságolták szüleiknek, hogy az iskolában csendőröket készülnek elszállásolni. A duehcovi járási hivatalban megkérdeztük, hogy Ledvicén pénzhiány miatt szüntették-e be a levesosztást, s hogy a járási hivatal miért nem járul hozzá Ledvice község támogatásához. Dr. Lagarde, a járási főnök helyettese, az a tanácsos, akinek ez az akció hatáskörébe tartozott, kijelentette, hogy telefonkérdésükre Wenzl polgármester azt válaszolta, hogy a levesosztást a „munkások zavargása“ miatt szüntették be. Ha le is vonjuk a megfelelő adag mázt, amellyel a járási hivatal szépíteni akart burzsoá orcáján, továbbra is fennáll az a tény, hogy a mosteckói munkanélküliektől még a leggyalázatosabb segítséget is megvonták, amikor azok felemelték szavukat az igazságtalanság ellen. ☆ Leverten térek haza. A halottas házban négy holttestet láttam, négy viaszalakot, amelyeken a golyó gondosan kirajzolta gyilkos útját. Tegnap még négy éhező fiatal férfi volt az, amit ma láttam. Duchcovba mentek, hogy választ kapjanak a kérdésre: meddig még? Otthon feleségük, kedvesük, szüleik vártak rájuk. De ők nem jöttek vissza. Duchcovba holtan vagy haldokolva érkeztek meg a testükbe írt válasszal. Három nappal ezelőtt Duchcov mellett lövöldöztek. Most a temetés napjára a csendőrség minden erejét ide vonták össze. És a muitkástömeg mégis biztosan, öntudatosan áramlik itt; minden akadály elhárul útjából, minden ellenfél megadja magát neki. Tízezren vagyunk, és mi vagyunk itt az urak! A nyitott sír fölött nem prédikál pap és a levegőben nem szaglik tömjén. Forradalmi munkások beszélnek ott, fejük fölött vörös zászlók ragyognak és ezrek beszélnek velük együtt. Hirtelen karok rendülnek a magasba. Öklök. Ezer ököl. Tízezer ököl. És tízezer száj mozdul meg, hogy ünnepélyesen ismételje az eskü szavait. (Tvorba, IV. évf. 7. szám; 1931. február) Békét és nyugalmat az iskolás gyermeknek! Reggelenként sok ezer otthonból indulnak el gyermekek az iskola /elé. Táskájukban könyvek, irkák, ír6felszerelések, az agyukban pedig mindaz, ami az otthonukban, a szülök szavaiból, magatartásából és az élet véletlen benyomásaiból megrögződött bennük. Minden gyermek magában hordja nemcsak vele született adottságait, még kialakultalan jellemét, hajlamait, hanem valamit a szülők életfelfogásából, szokásaiból is. A pedagógus nemcsak tanít, hanem nevel is, és meg kell birkóznia mindazzal, amit a gyermek az otthonából hoz magával. Ha lényegében ugyanazt hallja a gyermek a szülei és a tanítója szájából, könnyén, minden erőfeszítés nélkül formálódik egyéniséggé, jellemmé, egyszóval emberré. Az iskola és az otthon hatása szervesen összekapcsolódik a lelkében, s ezért eredményes a szülő és a pedagógus fáradozása. Az ilyen gyermek könnyebben halad a tanulásban is, mert úgy érzi, hogy sem az iskolában, sem otthon nincs egyedül. Itt is, ott is öt támogatják. Sajnos azonban, sokszor előfordul, hogy az otthoni nevelés egészen más irányú, mint az iskolai. A gyermek odahaza éles cáfolatát látja mindannak, amire a pedagógus tanítja. Nemcsak az apa és anya szavai, hanem elsősorban életük példája az, ami megzavarja a gyermeket. Az iskolában kötelességtudásra, fegyelemre tanítják, viszont odahaza felelőtlenséget tapasztal. Az iskolában a tanulótársak megbecsülésére és a felnőttek tiszteletére tanítják. Odahaza viszont azt látja, hogy a szülők nem becsülik meg egymást, becsmérlőleg beszélnek mindazokról, akiket a gyermeknek tisztelnie kell, és olyan ideges légkört teremtenek maguk körül, amely állandóan izgalomban tartja a gyermeket. Sok szülő azt hiszi, hogy maradéktalanul teljesítette kötelességét iskolás gyermekével szemben, ha rászorítja a tanulásra. A lakás állandóan veszekedéstől hangos, de a gyermektől elvárják, hogy nyugodtan odaüljön könyvei mellé és megtanulja a leckéjét.- Költők rád, iskoláztatlak, mégsem tanulsz! — hallják sokszor a szülők szájából. Valóban igazuk van: néha még áldozatok árán is rendes ruhában járatják a gyermeket, tápláló ételt adnak neki, csak a tanulás elemi feltételét nem nyújtják: a békét és a nyugalmat. Egy nyugdíjas pedagógussal beszéltünk, aki rosszul tanuló gyermekek korrepetelásával foglalkozik. Szerinte valamennyi tanítványánál ugyanaz a rossz tanulás oka: a rendezetlen, zavaros családi élet. Növendékei úgyszólván kivétel nélkül jó eszű, rendes gyermekek, de az idegrendszerüket megviseli az otthoni légkör. Ha a gyermek nem halad jól az iskolában, a szülő ne a pedagógusban keresse a hibát; s mielőtt felelősségre örömteli volt az idei iskolaév kezdte. Gyermekeink mosolygós arccal ültek le az iskola padjaiba, ahol államunk ajándéka, az ingyenes tankönyvek vártak rájuk. vonná gyermekét, nézzen szembe önmagával, figyelje meg saját otthonát, vajon megkapja-e a gyermek a családi körben a tanulás első és elengedhetetlen feltételét: a békét és nyugalmat? • 550 000 elsőéves a szovjet főiskolákon. Az új tanévben a szovjet főiskolák első szemeszterére kereken 550 000 új hallgató iratkozott be. Legnagyobb részük a műszaki egyetemeken tanul; sokan közülük a munkaviszony megszakítása nélkül távhallgatóként folytatják tanulmányaikat. A fekete gyémánt teremtől tatja továbbá a házigazda —, amikor feleségemmel egyetemben 5000 koronát is megkerestünk. Ehhez nem kell kommentár, ez önr3szt6mDert. Megjegyzendő, поду a mezőgazüasági munkák sikeres befejezéséhez 12 550 munkaórával is hozzájárultak a védnökségi szövetkezetben. Novotny elvtárs, köztársasági elnökünk a bányászok között • Teljesítette második ötéves tervét a Műseaki Kiadó. A prágai Állami Műszaki Kiadóvállalat teljesítetté második ötéves tervét. A vállalat 1956 óta többi között 1960 könyvet adott ki 7 800 000 példányban. • Japán szimfonikus zenekar Csehszlovákiában. A Japán Rádiótársaság 110 tagú szimfonikus zenekara szeptember közepétől Csehszlovákiában vendégszerepei. Bratislavai hangversenyére 15-én kerül sor. • Meghalt Vickl Baum. Miamiban 72 éves korában meghalt Vicki Baum, a világhírű regényírőnő. • Az „Emberi sors“ operaváltozata. Solohov „Emberi sors“ című regénye nyomán operát írt I. Dzerzsinszkij szovjet zeneszerző. Az operaújdonságot az őszi évadban mutatja be a Moszkvai Nagy Színház. • Sokvásznú filmvetítés a brnól árumintavásáron. A brnói II. nemzetközi árumintavásár látogatói részére az А-pavilonban működő sokvásznú (poliekrán) mozi mutatja be köztársaságunk gazdasági és szellemi életének legújabb érdekességeit. • Melegvízű óceán Nyugat-Szibéria alatt. Szovjet tudósok megállapítása szerint a nyugat-szibériai síkság alatt 3 000 000 négyzetkilométer területen melegvízű föld alatti óceán terül el. A felfedezés után a kísérletek olyan irányban folynak, hogy mélyebb fúrásokkal felszínre hozzák a 80 'fokos vizet, ami lehetővé tenné a szibériai távfűtőhálózat megépítését. • Drezda bombázása filmen. A Lengyel Filmtársaság külső felvételeket forgat Drezdában a városnak amerikai bombázók által történt elpusztításáról a második világháború idején. • Szovjet kirándulók hazánkban. A moszkvai Ordzsonikidze Üzem munkásainak és mérnökeinek egy csoportja ZIL—158-as autóbusszal hazánkba érkezett, s itt tölti szabadságát. A vendégek üdülésüket többi között arra is felhasználják, hogy tanulmányozzák szerszámgépgyáraink munkáját. • Háry János Frankfurtban. A frankfurti lapok közlése szerint az ottani operaház az új idényben színre hozza Kodály Zoltán „Háry János“ című daljátékát. • Kétezer éves települést tártak föl. Belső-Mongóliában 2000 éves település romjait tárták föl. A romok közül igen sok fegyver, bronzból készült nyílhegy és vasból készített mezőgazdasági eszköz került napvilágra. • Könyv Eichmannról. A kiadóvállalatok az egész világon harcolnak az Eichmannról írt könyv kiadásának jogáért. Ez a könyv leleplezi Eichmann bűntetteit, megírja elfogatásának történetét és foglalkozik a náci rablógyilkos bűnperének várható lefolyásával. A könyv szerzője Mose Pearlman, aki ez idő szerint Izrael követe Kongóban. • Tízéves az ostravai Zenei Színház. Az ősszel meginduló évadban ünnepli fennállásának 10. évfordulóját az ostravai Zenei Színház. Ez a kultúrintézmény nagy népszerűségnek örvend, amit az is bizonyít, hogy a Zenei Színház előadásait az elmúlt évadban 17 000 látogató tekintette meg. 1960. szeptember 11. magától beszél, s legfőképpen az a tény, hogy ezrével élnek így a bányászok. A KULTURÁLIS ÉLET A bányászok gazdag kulturális életéről számolhatunk be. A Makszim Gorkij-szénmedence üzemi klubjában szinte nap mint nap váltakoznak a kulturális események. Vagy a három saját zenekar egyike szórakoztatja a dolgozókat, vagy a vidám műsoros estéken töltik szabad idejüket a bányászok. Jól működik a sakk-kör, a tudományos kör, a filmkör, a gyermekek foglalkoztatásának köre és számos más műveltséget mélyítő csoport. — Ebben az évben — mondja a klub vezetője — már 60 fellépési számlált színjátszó csoportunk. Kultúrbrigádjuk a mezőgazdaság! munkák idején szorgalmasan járta a falvakat, hogy szórakoztassa a pa-A győztes kollektíva A VÄNDORZÄSZLÖ NYERTESEI Az üzemi klub nagytermében ünnepélyes hangulat uralkodott. Az asztalokon virágok és mögöttük sötét ruhákba öltözött, megborotválkozott emberek ültek. „Szocialista munkaversennyel a kommunizmus felépítéséért!“ — ez a jelszava a Makszim Gorkij-szénmedence bányászainak és dolgozóinak — Nálunk — mondja Burda József, a szocialista munkaverseny felelőse - a dolgozók 100 %-a, azaz 66 kollektíva versenyez a Vörös Zászlóért, ebből 18 a szocialista munkabrigád címéért. találó ez a meghatározás, hadd bizonyítsák az alábbi sorok. OTTHON Ott, ahol a burzsoá köztársaság idején düledező, komor és belülről nedves, penészes házak állottak, ma új, gyönyörű lakónegyedek ékesítik a krusnéi hegyek alját. Nem egy bányászcsaládot látogattunk meg napos, meleg otthonában — Mindez, amit lát — mondja büszkélkedve Sáriz elvtárs —, hat évi munkánk eredménye. Amikor fiatal házas korában idetelepedett, bőröndjén és két dolgos kezén kívül nem volt egyebe. S ma? Hálószoba, nappali, televízió, kétháromezer koronát érő olajfestmények a falon, villamosított háztartás motorkerékpár és sok minden más ami a magas életszínvonalt bizonyítja. — Voltak olyan hónapok, — folyszigeten, amely több ezer kilométerre esik attól a földtől, ahol kenyér van. Pedig ez a vidék száz kilométernyire esik Prágától, a civilizált Európa szíarminc évvel ezelőtt Július Fucík három szóval ecsetelte az észak-csehországi bányavidék helyzetét: nyomor, éhség, hideg. Ma, felszabadulásunk 15. évében egyszerűen és tömören azt mondhatjuk: bőség, boldogság, emberekhez méltó élet. Hogy mennyire S hogy milyen eredménnyel, azt legjobban bizonyítja, hogy a bányásznap alkalmából 4 kollektíva elnyeri ezt a büszke címet, s egyúttal az egész üzem a minisztérium vándorzászlaját. Magasztos az a pillanat, amikor Srb elvtárs a miniszter nevében átadja a Vörös Zászlót Vyhlídal Miroslavnak, a világrekordot megdöntő csoport vezetőjének. A gépóriással dolgozó kollektíva havonta átlagosan 300 000 m5 szenet fejtett ki. Ezt a csodálatos eredményt Luninov szovjet bányász Az üzemi bizottság nagy gondot fordít a bányászok pihenésére is. Tavasszal 108 férőhelyes üdülőt épített fel a dolgozók segítségével, amelyből nem hiányzik klubhelység, a táncterem és a közelében az úszoda sem. Nem beszélve arról, hogy az üzem saját autóbuszával viszi kirándulásra a dolgozókat, úgyhogy az ott élő bányászok nagyobb részt ismerik hazánk összes nevezetes helyeit, szépségeit. Művelődnek, tanulnak és szocialista módon élnek a bányászok szocialista köztársa- Ságunkban. Ebből ^ látható, hogy milyen megbecsülésben részesül a szén embere, aki azelőtt a rabszolgák módjára szenvedett. módszerével érték el és legfőképpen azután, hogy visszatértek a szovjetunióbeli tanulmányútról. — Immár hatodik ízben — szólal meg Drobilik Václav igazgató, akinek szavait büszke mosoly kíséri — ítélte meg nekünk a minisztérium a Vörös Zászlót. E mögött az adatok mögött látnunk kell, hogy az ilyen öntudatos bányászoknak köszönhetjük az otthonunkban, a munkahelyünkön a meleget, a világítást, gyárainkban a gépek zakatolását és mindent, ami a szén bőségétől függ. Mindezért hálásak vagyunk a fekete gyémántok teremtőinek, akiket nagy ünnepükön, a bányásznap alkalmából forró szeretettel üdvözlünk. (bsg)
