Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-09-07 / 72. szám
Az önköltség csökkentésének kérdései Napjainkban a mezőgazdasági termelés növelése áll előtérben. Mindenesetre ez nem jelenti azt, hogy csak a termelés fokozására helyezzük a fősúlyt, hanem azt is, hogy azt a lehető legkisebb költséggel érjük el. Szóval, hogy amikor növeljük az előállított termékek mennyiségét, ugyanakkor csökkentenünk kell az előállítás költségét is. Időszerű tehát, hogy behatóan foglalkozzunk azokkal a tényezőkkel, amelyek segítségünkre vannak e cél megvalósításában. így Jutottunk el az önköltség fogalmához. MIT ÉRTÜNK ÖNKÖLTSÉG ALATT? Egy termékegység előállítására fordított költségek értékét pénzben kifejezve önköltségnek nevezzük. Az önköltség tehát azt jelenti, hogy mennyibe kerül az üzemnek például egy liter tej, egy mázsa cukorrépa, egy kiló hús stb. előállítása. Az önköltség két tényezőből áll, mégpedig: 1. munkaköltségből (eleven munka ráfordításából) ; 2. anyagköltségekből (holt munka ráfordításából). A munkaköltségek elsősorban az elvégzett munka díjazását jelentik. Ehhez hozzászámítjuk a vezető dolgozók jutalmazásának értékét, a brigádok munkájára fordított kiadásokat, a biztosítási illetékeket, a szakdolgozók bérének bizonyos részét és a társadalmi alapnak azt a részét, amely közvetlenül összefügg a munkaköltségekkel. Az anyagköltségek közé tartoznak: a vetőmagvak, a vásárolt takarmányok, műtrágyák, növényvédelmi szerek, gépkocsik és traktorok üzemanyagának költségei, valamint az állategészségügyi és az összes ún. rezsiköltségek. AZ ÖNKÖLTSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK ALAPJA felsősorban a helyesen vezetett elsődleges és könyvelési nyilvántartás, amelyben arra kell törekednünk, hogy a legmesszebbmenő pontossággal mutassuk ki az egyes termékek termelésére fordított kiadásokat. A terményféleségek és a különféle tenyészetek esetében is mindig elemeznünk kell a munkára és az anyagokra fordított kiadásokat, illetve azok szükséges voltát. MIKOR SZÁMÍTJUK ki A TERMÉKEK ÖNKÖLTSÉGÉT? Évente egyszer, mégpedig statisztikai módszerrel az egész termelési folyamat befejezése után. Esetleg időközönként is е9У_е9У termelési szakasz befejezésekor. A 'növénytermesztés önköltségének kiszámítása csakis évi viszonylatban lehetséges. Igen előnyös költségelemzést végezni műveletenként is, vagyis az egyes időszakokra tervezett költségek összeegyeztetésével. Az állattenyésztésben már rövidebb időszakokban is vizsgálhatjuk az önköltséget, például a hizlalási időszakban, a tejhozamban stb. Előnyösebb az önköltség számítását költségelemzéssel ellenőrizni, hogy szükség esetén, még ugyanabban a termelési folyamatban, módosíthassunk, illetve intézkedhessünk az önköltség csökkentése érdekében. AZ ÖNKÖLTSÉG ELLENŐRZÉSE Minden termény és tenyészet számára két számla áll rendelkezésünkre: 1. a termelés átmeneti számlája, amelyben az önköltség tényezőit tartjuk nyilván, s ennek alapján állapítjuk meg az egyes terményre és tenyészetre eső költséget; 2. a főkönyvi számla „Tartozik" oldalán a termelés átmeneti számlájában megállapított eredményeket vezetjük be, s a „Követel“ oldalán pedig a termékek értékesítését, realizálását vezetjük. E két oldal összehasonlításával állapítjuk meg a termesztett termény vagy tenyészet jövedelmezőségét. Ha a „Követel“ oldal értéke nagyobb a „Tartozik“ oldalnál, akkor az illető termény termesztése vagy a tenyészet az üzem részére jövedelmező. Ellenkező esetben az üzem ráfizetéssel termel. AZ ÖNKÖLTSÉG NYILVÁNTARTÁSA ÉS ELLENŐRZÉSE A nyilvántartás a könyvelő feladata, éspedig a termelési csoportok vezetőivel, az agronómussal, zootechnikussal, raktárnokkal és a mázsakezelővel egyetemben. Az önköltség ellenőrzése azonban valamennyi vezető dolgozó feladata. Az önköltség megállapításával — ellenőrzésével — a munka nincs befejezve, hanem ellenkezőleg: éppen ezzel veszi kezdetét. A könyvelő az önköltségek kiinutatását átadja a vezetőségnek, amely ezeket áttanulmányozza. Azután esetleg javaslatot tesz a taggyűlésnek a szükséges intézkedések foganatosítására a termelést és a munkaszervezést illetőleg. Természetesen, az önköltség számításának ellenőrzése az üzem termelési tevékenységének javulását szolgálja. Arra kell törekedni, hogy tervszerűen csökkenjen a termékegység önköltsége, és ezáltal biztosítva legyen az üzem jövedelmezősége, további fejlődése. Igen nehéz feladat egy ilyen újságcikkben az önköltségelemzés problémáját megvilágítani. Szükségesnek tartom az egyes üzemek önköltség-megállapítását és ellenőrzését figyelemmel kísérni, valamint azt is, hogy milyen módon érnek el eredményeket az önköltség tervszerű csökkentése terén. Sárogh Endre tanár Ismét a patkányirtásról A lapunk 28. számában közölt „Patkányirtás és riasztás“ című cikkünkre elsőnek Meidlik Kálmán elvtárs küldte be hozzászólását, amelyet lapunk 31. számában hoztunk „Patkányirtás gipszszel“ címmel. Olvassuk csak az utoljára beérkezett levél tartalmát: A „Virágzó Mezőgazdaság“ 31. számában olvastam a „Patkányirtás gipsszel“ című cikket. Eszembe jutott, hogy diákkoromban egy öreg tanáromtól hallottam a következő eljárást, amely szerintem sokkal célszerűbb, mint a fenti cikkekben ajánlott módszerek. A patkány ugyanis nagyon óvatos állat, különösen az öregje. A kitett csalétekből eleinte csak a mohóbb, tapasztalatlanabb fiatal patkányok esznek. S ha ezek elpusztulnak, a többi annál inkább nem nyúl hozzá. Tehát be kell csapni őket. Amennyiben a patkány nagyon szereti a jószagú, pörkölt töpörtyűt, zsíraljat, még ha avas is, először ezekből keverünk részükre bizonyos mennyiséget rozslisztbe. Ezt lapos edényre vagy sütőtálra teregetve kitesszük csaléteknek. Közelébe vizet is teszünk. A száraz liszttől szomjasak lesznek a patkányok. Eleinte csak a patkányok egy része megy rá a csalétekre. S amikor az óvatosak látják, hogy azoknak semmi bajuk sem történik, ők is esznek belőle. Víz azonban mindig legyen a közelben! Ha ezt kétszer-háromszor megismételjük, akkor már a patkánysereg sivítozva verekszik érte. Negyedszerre azután már- a lisztmennyiség felét gipsszel keverjük, de a töpörtyűt ne feledjük ki belőle. Miután megszokták, hogy evés után mindig vizet isznak, ez ebben az esetben is megtörténik. Igen ám, de a víztől a gipsz megkeményedik a gyomrukban, ami az egész állomány egyidejű pusztulását okozza. A csalétek adagolása a patkányállomány számától függ. De vigyázzunk, hogy baromfi ne egyen a gipszes keverékből, mert úgy jár, mint a patkányok. Kemény Rezső (Nővé Zámky) Nagyszerű gondolat Nagyobb befektetés nélkül könynyen véghezvihető nagyszerű ötletet valósítottak meg a Sobráncei Állami Gazdaság Vysné Reviste-i részlegének dolgozói. A gazdaság udvarától nem messze egy hat hektáros réten sertéseket legeltetnek. Átlagosan 150 átmeneti és 70 tenyészkocát tartanak itt. Ezzel a módszerrel naponta és darabonként egy kg szemestakarmányt takarítanak meg. Képünkön jói látható az egyszerű eszközökkel készült delelő, ahol az állatok hűsölhetnek. I960, szeptember 7.
