Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-08-31 / 70. szám
Hogyan és mii silózzunk Szövetkezeti földműveseink és állami gazdaságaink dolgozói az idei év takarmánytermésének jelentős részét e hónapban, valamint szeptemberben és októberben silózzák le. E feladat elvégzésére kellő figyelmet kell fordítani és ügyelni kell arra, hogy a silótakarmányok tényleg a legkorszerűbb, haladó módszerekkel készüljenek, hiszen ezek az egész silózási technológia folyamatának leegyszerűsítését teszik lehetővé, s egyúttal az alapfontosságú tápanyagok tökéletesebb megőrzését eredményezik. Mezőgazdaságunk dolgozóinak érdeke tehát, hogy megismerkedjenek a silózás haladó módszereivel és ezeket kezdeményezően fel is használják munkájukban. A takarmányok silózása a tartósításra kerülő növényi anyagokban végbemenő mikrobiológiai folyamatokon alapszik. Л legfőbb tartósító anyag a tejsav, amelyet a cukor erjedése folyamán a tejsavbaktériumok állítanak elő, részben pedig az ecetsav, valamint a széndioxid is tartósítják a silótakarmányt. A tejsavbaktériumokon kívül a silótérségekbe más, nemkívánatos, főképp ecet- és vajsavat termelő baktériumok is kerülnek a lerakott takarmányokkal, továbbá élesztőgombák, penészgombák, valamint a rothadást előidéző baktériumok. E mikroflóra fejlődése és káros hatása megszűnik, ha a silótakarmány savanyúság! foka megközelíti a 4 pH értéket. Az említett savanyúsági fok mielőbbi elérése csökkenti a mikrobiológiai folyamatok okozta veszélyt. A takarmányok közvetlenül lesilózásuk után 6,5 pH értékű savanyúsági fokkal rendelkeznek. A tejsavbaktériumok fejlődését elősegítő kedvező feltételek gyors kialakítása által elérhetjük azt, hogy a savanyúság pH érLéke 6,5-ről 4 pH értékre csökkenjen. A tejsav gyors és kellő mennyiségű képződését a következőképpen biztosítjuk: 1. A silótakarmányok szecskázásával és alapos ledöngölésével, ami által felbomlasztjuk a növényi szöveteket és sejteket, felszabadítjuk a növényekben felhalmozódott levegőt, valamint a sejtnedvet. 2. A cukortartalom szabályozásával, amely a tejsavbaktériumok tápanyagát képezi. 3. A lesilózott anyag nedvességtartalmának 70 %-ra csökkentésével olyképpen, hogy a lekaszált takarmányokat napos időben 12 óra hosszat szárítjuk vagy a nedvdúsabb takarmányokat száraz, szecskázott takarmányokkal keverjük. 4. A lesilózott takarmányok nedvtartalmának megőrzésével, úgyhogy a silógödör fenekét és falait keltőképpen szigeteljük. 5. A megszakítsa nélküli, gyors silózással, hogy a silózási folyamatot a betakarítással együtt két nap alatt végezzük el. 6. Tiszta és minőségileg kifogástalan takarmányok silózásával. A beszennyezett vagy Sáros, esetleg rothadásnak Induló, befíilledt vagy más formában elértéktelenedett takarmányok silózásra alkalmatlanok. 7. Az esővizet és a levegőt át nem engedő takaróréteg elkészítésével. A KUKORICA SILŐZÁSA Silózásra a csövek tej-viaszérettségében betakarított silókukorica a legalkalmasabb, mert ekkor majdnem háromszorta több tápanyagot tartalmaz, mint a zöldkukorica. A csövek nélküli zöldkukoricában 12 % a szárazanyag és 6 % a keményítöérték, a zöldkukorica a csövek tejérésének idején 16 % szárazanyagot és 9 % keményítőértéket tartalmaz, a csöves silókukorica tejérettségben 20 % szárazanyaggal és 12 % keményítőegységgel rendelkezik, tej-, viasszérettség idején pedig 25 % szárazanyagot és 16 % keményítöértéket tartalmaz. A silókukorica minőségénél és takarmány értékénél döntő tényező a tej-viasszérettség szakasza. Ilyen kukoricában rendkívül nagy a szárazanyagtartalom (25 %), a víztartalom pedig jelentősen (75 %-ra) csökken. Ezáltal kedvező feltétel alakul ki, amelynél a legelőnyösebb a tejsav segítségével végbemenő silózási folyamat. A csöves silókukoricát legcélszerűbb szecskázott formában silózni. A KOMBINÁLT SILÓ ELŐKÉSZÍTÉSE A kukorica cukorban és keményítőben egyaránt gazdag takarmány, s ezért nagy fehérjetartalmú takarmányokkal, nevezetesen harmadik kaszálású lucernával vagy tarlóherével és tarlólucernával 2:1 arányban keverve silózzuk. A KUKORICAKOR!) SILÖZÁSA A csöves tej-viasszérettségü zöldkukorica silőzása mellett nem szabad megfeledkeznünk a kukoricakórő silózásáról sem. mivel mellőzése következtében mezőgazdasági üzemeink óriási értékeket veszítenek. A csövek beérése után a földön maradó kukoricakóróban elegendő víztartalom s aránylag elég tápanyag marad ahhoz, hogy belőle jó silót készítsünk. A friss kukoricakórő a könynyen silózható anyagok közé tartozik, mivel jelentős mennyiségű szénhidrátot tartalmaz. A kukoricakórót silőzása előtt fel kell szecskázni vagy össze kell zúzni. A zúzott állapotban lesilózott kórót a szarvasmarha a szecskázottnál jobban szereti. Ha egymagában silózzuk. úgy tiszta vízzel 1:2 — 3 arányban hígított melasszal kell megöntöznünk. Jobb azonban a kukoricakórót répaszeletekkel, répafejekkel, takarmánykáposztával vagy más. nagyobb víztartalmú takarmánynövénnyel együtt silózni. A répaszeletek, répafejek és a kukoricakóró együttes silőzása elegendő nedvdús silótakarmány előállítását teszi lehetővé a téli időszakra. A répaszeletek, répafejek és a kóró fehérje-, cukor-, sejtszövet- és víztartalomban egymást kellőképpen kiegészítik. Az e takarmányokban levő tápanyagok helyes aránya megkönnyíti a silózási folyamat végbemenését és növeli a siló takarmányértékét. A répafejek levélzetében sok a fehérje. a répában pedig a cukor. A répafejek ezenkívül 70 — 75 % vizet tartalmaznak. Sejtszövettartalmuk azonban aránylag alacsony, s ezért kólóval keverve jobb minőségű silót adnak. Ha a répafejek nem indullak rothadásnak, sárral nem szennyezettek és nem is penészesek, ügy igen könnyen silózhatók. Ki kell hangsúlyozni, hogy az előbb említett takarmányokat nem szabad rétegekben silózni, hanem előzőleg ezeket jól össze kel! keverni. A NAPRAFORGÓ SILŐZÁSA A napraforgót virágzása előtt, de legkésőbb teljes virágzásakor silózzuk, mert magjainak beérése után elt'asodik. Mivel a napraforgó szára igen vastag, így nehéz ledöngölni, ezért kukoricával vagy réti szénával, herével esetleg hüvelyesek szárának keverékével együtt silózzuk. A napraforgóból készült silótakarmány igen alkalmas a szarvasmarha etetésére. A RÉPAFEJEK SILŐZÁSA Silőzásra csak érett és földdel nem szennyezett répafejeket használhatunk. Ezért a répafejeket levágásuk után nem hagyjuk a földön kupacokban a répabehordás befejezéséig, hanem azonnal elszállítjuk és lesilózzuk. Teljesen kárba veszett munka a répafejek silőzása akkor, amikor nagy részük már megpenószedett vagy meg rothadt. KÜLÖNLEGES SILŐK A nedvdús takarmányok betakarításánál gondolni kell a borjak, sertések éa a baromfi téli ellátását biztosító silótakarmányok készítésére is. Ilyen különleges siló elkészítésére lényegesen nagyobb gondot kell fordítani, mint a felnőtt állatok silőtakarmányának előállítására. A borjaknak szánt különleges silók összetétele a következő lehet: a) 96,5 % tarlólucerna vagy here felszecskázva és 3,5% melasz; b) 95 % felszecskázott tarlólucerna és here, valamint 5 % szárított burgonyapehely; c) 75 % szecskázott fiatal lucerna és here, valamint 25 % reszelt nyersmurok; d) 80 % fiatal lucerna és lóhere szecskázott állapotban, valamint 20 % frissen szeletelt burgonya; e) 90 % szecskázott fiatal lucerna és lóhere, valamint 10 % finomra órölt kukorica- és árpadara; f) 90 V» fiatal lucerna és lóhere szecskázva, 5 % szárított burgonyapehely és 5 % kukoricadara. A tény észsertéseknek szánt különleges siló összetétele a következő: a) 60 % gőzölt burgonya, 20 % tiszta murok és 20 % szecskázott lucerna; b) 70 % gőzölt burgonya, 20 % tejviasszérettségű silókukorica felszecskázva és 10 % szecskázott lucerna; c) 70 % gőzölt burgonya, 26 % tejviasszérettségü szecskázott silókukorica és 2 % szecskázott lucerna; d) 50 % gőzölt burgonya és 50 % tiszta, felaprított répafej. Minden baromfitenyésztő-üzemben gondoskodhatnak a kellő mennyiségű különleges silótakarmány elkészítéséről. A zöldtakarmány-silók igen jő hatást gyakorolnak a baromfi egészségi állapotára, valamint termelékenységére i«. Ilyen silót ugyanolyan adagokban adhatunk a baromfinak, mint a zöldtakarmányt. A baromfi silótakarmányát lesilózott burgonyából, szecskázott tejviasszérettségü silókukoricából, szecskázott lucernából és lóheréből állíthatjuk össze 2-3 % melasz vagy 10 — 12 % gabonadara hozzáadásával. Ján LABUDA mérnök, egyetemi docens, a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia állattenyésztési szakosztályénak tagja 1960. augusztus 3L
